Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 3. szám - Iskola
80 0© 2019/3 MA, AMIKOR A LEGTÖBBEN A FACEBOOKON SZERZIK BE A TUDOMÁNYOS ISMERETEIKET, ÉS A SARLATÁNOKBAN JOBBAN BÍZNAK, MINT SAJÁT ORVOSAIKBAN, ŐSZINTÉN SAJNÁLHATJUK, HOGY A FELNŐTTKÉPZÉS ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS HAGYOMÁNYOS FORMÁI MEGSZŰNTEK. ► William Blake: Illusztráció Dante Isteni színjátékéhoz, jelenet a Pokolból (Mahomet/Mohamed), toll, tinta, akva rell, ceruza, 373x527 mm, 1824-1827, részlet (National Gallery of Victoria, Wikimedia) elítélendő, hazug. Ma, amikor a legtöbben a Facebookon szerzik be a tudományos ismereteiket, és a sarlatánokban jobban bíznak, mint saját orvosaikban, őszintén sajnálhatjuk, hogy a felnőttképzés és a közművelődés hagyományos formái megszűntek. Nincsenek udvarok, szalonok, tudományos egyesületek, a kisebb falvakban művelődési házak, legény- és leányegyletek, ahogy nincsenek már „szentek alapítványai” sem. A 19. században még eleven „egyetemen kívüli” szellemi élet nélkül érthetetlen lenne, hogy 19. századi íróink-költőink hogyan lehettek egyetemi diploma nélkül ennyire széles látókörűek és műveltek (Arany, Petőfi, Jókai). Ma a Magyar Tudományos Akadémia első elnökének székfoglaló beszédét középiskolákban és egyetemeken tanítják - miközben Arany Jánosnak nem volt egyetemi végzettsége. A helyzet természetesen megváltozik a 20. században, a nyugatosok többsége már valamennyi időt eltöltött egyetemeken. Ma egy „menő” egyetemista többet utazik, mint egy középkori vándordiák. Távoli földrészekre repül részképzésre, konferenciázni, messzi tájak fiaival-lányaival chatel, barátkozik, diskurál, eszmecserél - miközben tulajdonképpen sehova nem „utazik”, ugyanabban az egyetemi világban mozog, mindenhol ugyanannak a követelményrendszernek próbál megfelelni, és ha angol anyanyelvű, még nyelvet sem kell tanulnia. Ő bizony már nem a saját lábain kel át az Alpokon, a Pireneusokon, és ha szerencséje van, egyetlen szót sem kell váltania holmi szolgákkal, katonákkal vagy kocsmárosokkal, azaz más társadalmi osztályokba tartozó „aljanépekkel”. Az egyetemeknek ma nincsenek riválisaik, senki sem „alacsonyíthat le” annyira egy, egyik egyetemből a másikba röpködő doktoranduszt, hogy az állításait ez a középkorban még teljesen természetes volt - egy egészen másféle közegben is próbálja megvédelmezni. A gazdaság, a kultúra, a tudomány, a vallás, a mindennapi élet teljesen különvált, és épp a demokrácia kiteljesedésének korában jutottunk el oda, hogy valaki úgy válhat elit egyetemeken „kiképzett” döntéshozóvá, hogy életében nem beszélt még más társadalmi osztályba tartozó emberekkel. A középkori műveltséghez tartozó „vándorlás” nem egyszerű helyváltoztatást, „röpködést” jelentett. Hanem nyitottságot és társadalmi tapasztalatszerzést.