Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Töprengések a Felhők felett A Petőfi által 184S-46 telén, Szalkszentmártonban írt, és nem sokkal később, 1846 áprilisában megjelentetett Be/M/c-ciklust sem a kortárs kritika, sem pedig a későbbi recepció nem tekintette az életmű kiemelkedő darabjának. Petőfi korábbi versciklusaival ellentétben a Felhők nem szerelmi narratívára épülő petrarkista struktúrát követ, a versekben megszólaló lírai szubjektum változatos, egymásnak hangsúlyosan ellentmondó, paradox módon egyszerre érvényesnek tekintett szerepekben jelenik meg. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy a kortársak értetlenül fogadják, több kritikusa „sületlenségnek" nevezi egyes részleteit, a későbbi szakirodalom jelentős része pedig egyfajta kisiklásként, egy depresszív időszak kusza érzelmi lenyomataként értelmezi, pontosabban erre hivatkozva mentegeti a rendhagyó versfüzért, a címadó felhő-motívumot egyértelműen ’ború’ jelentéssel dekódolva. Holott mind a ciklus címe, mind egyes szövegrészletei lehetőséget adnak más, ettől eltérő olvasatokra. Bár a gyűjteményes kötetek olvasói számára ez kevéssé egyértelmű, az eredeti, 1846-os Felhők-kötet már vizuálisan, tipográfiai jegyei mentén is felkínált egy sajátos értelmezési lehetőséget. A ciklust alkotó hatvanhat rövid, epigramma-jellegű, verselésében, rímtechnikájában változatos szövegrészlet nem egységes sem formailag, sem tipográfiáikig: nyomtatott képük szaggatott, szabálytalan, felhőszerű „Csak én bírok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam.” Babits Mihály: A lírikus epilógja Piroska Balogh ▲ Bernáth Aurél: Petőfi Sándor, olaj, farost, 96x6 S cm (forrás: Ihletünk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNGART ( 2023) Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!” Petőfi Sándor