Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Duba Gyula: Mednyánszky (esszé)
nyuk óhatatlanul Dosztojevszkijt juttatja eszünkbe! Mednyánszkynak nagy sikere volt ezekkel a képekkel 1897-ben a párizsi George Petit Galériában megrendezett kiállításán. A művészetekben a kor a naturalizmus, a barbizoni természetfestők, majd a bontakozó impresszionisták ideje. Ő is részt vett ezekben a kezdeményezésekben, együtt dolgozott festőikkel, mégsem tartozik közéjük. Alkatilag és eleve többet akart tőlük: választ kapni emberi létproblémákra és nem (csak) festői kérdéseket megoldani! Az ő művészi dilemmái nem látványbeliek, sem csupán szín- és formakultúrát érintők, hanem sokkal mélyebbek, ontológiai természetűek és létfilozófiai értelműek! Párizsi sikere is ebből fakad: a döbbenettől, melyet a feltárt emberi mélység keltett! Az ösztönvilág vadsága, melyet felfedett. S amellyel nemcsak Dosztojevszkijt idézi meg, hanem alighanem Freudot is megelőlegezi. Mintha már utána lenne az élet mélyén való csavargásainak! Ebből a környezetből már sok kedves ismerősét elveszítette. Nagyon közelről látta és személyesen is mélyen átélte a szenvedést. „A sors elítélt engem arra, hogy társadalmunk minden árnyoldalát ismerjem, mert hozzáfűzött egy csoport szegény emberhez, kiket megszerettem s kikért mindent kész volnék megtenni, s kiket tán egyszer mégis megbosszulok?” - kérdi magától Naplójában 1898 februárjában. Aztán fél évvel később: „Megfogott az őszi délután költőisége. Tisztán csendülő levegő. Mellettük festői szekerek (fuvarosok) mentek szembe a nappal. Ekkor hirtelen látomásom támadt. Egy szekeret láttam sebesültekkel. Ugyanúgy mentek szembe a délutáni nappal. Ehhez ilyen háttér való, nyugodt, ferde napsugarak irányában. A természeti jelenségek költői volta talán még sohsem hatott rám ennyire. Napszakok, évszakok stb. És azok a nagy és legnagyobb drámák a számunkra érzékelhető környezetben. A második tényező az ember, aki a hatások alatt áll, szenved és élvez. Aki köztünk és mind a végtelen nagyság között művészileg az összekötő hidat alkotja. Az allegória ez idő szerint valamely tetszőleges gondolat sablonos megtestesítése. A hangulatok közrevonása révén ezeket a sémákat költőivé és elevenné lehetne tenni.” Érezzük a szellemi minőséget, amely az alkotóművészt áthatja? Mednyánszky nem(csak) azért kiváló festő, mert formákban érez és színekben látja a világot, hanem mert emellett mélyen érző lírikus és filozófiai értelemben is hiteles gondolkodó! Nem elvont szépségeszményt keres, az ember létének költői pátoszát fejezi ki! A hangulatban a lelket keresi s az adott pillanatban az embert. Alkatából és életszemléletéből következik, hogy ezt az embert nem övezi felszabadult derű, nem mosolyog, a hangulata komor, mert legtöbbször drámai helyzetet él át. A mélységhez méltó tragikumot, ahol ezek az emberek élnek, gyakran a sors kivetettjei, máskor munkások vagy kallódó kocsmai alakok, mindnyájan létük tragikumának a jegyeit viselik! Már képei címe is a fogalom síkján nevezi meg a témát, Mednyánszky felfogásában a hangulat fogalommal meghatározható, elvontsága ellenére is életes, elemi tényt, valós jelenséget tükröz. A Verekedés után című kép is