Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - JÓKAI ANNA KÖSZÖNTÉSE - Jókai Anna: Irányban maradni (esszé)
Jókai Anna köszöntése JÓKAI ANNA Irányban maradni Hamvas Béla ír arról, hogy vannak írók és életművek, amelyek a halál előtt öt perccel még nagyon fontosnak látszanak, de a halál után öt perccel már nincsenek sehol és vannak szellemi teljesítmények, melyek akár száz évig is rejtőzhetnek, hogy aztán mégis teljes romlatlanságban felragyogjanak. Németh László hagyatéka is ilyen: elévülhetetlen és elavulhatatlan. Ha őt olvassuk, egyszerre szomorodik el és ujjong fel a szívünk. Mert szomorú, majdnem kétségbeejtő, hogy ennyire nem változott lényegében az emberi léthelyzet és magyar sors, ugyanakkor mély devócióval tölt el ez a rendíthetetlen, csaknem prófétai tudatosság, ami hosszú évtizedek, szörnyű világégések, balul sikerült történelmi kísérletek után is változatlan erővel sugalmaz és oly aktuálisnak hat, mintha Németh László most is közöttünk élne. Drámába, regénybe, esszébe bárhol olvasunk bele, minden köthető a jelenhez és mindent tovább lehet gondolni. ...Mintha még mindig nem kifelé, hanem befelé mennénk a dzsungelbe, képzetlen vagy inkább a rosszban rutinos vezetőkkel - a szó szoros értelemben vett idegenvezetőkkel, akik csábmosollyal lobogtatják elrajzolt, hamis térképeiket. Az embermassza privatizált, olajozott szállítása vagy az állami ide-oda zötyögtetés eredményét illetően egyre megy. A csapda — a felcicomázott, végső menedéknek álcázott úticél - az óvatlan utazót így is, úgy is benyeli. Németh László óv minket - bármily nyájas-nyálas az invitálás - a könnyelmű „beszállástól”. Bizony, a kupék oldalán gyorsan cserélhető a tábla. Hihetted: Nyugatra visznek, s máris haladtok Keletnek. Luxuskocsin indulsz, amit menetközben - szendergésed alatt - szemrebbenés nélkül kifosztanak és átminősítenek marhavagonná. Gyalog - mondja Németh László. Önerőből üzeni. Persze, gyalog is van kockázat. Van, aki csak tévelyeg. Maga se tudja, merre. A csavargó változatosságot kedveli. A hol ide, hol oda hektikus izgalmait. A vándor terv szerint halad, maga a vándorlás számára az élvezet, a szakaszokat precízen kipipálja. A zarándok pedig vezekel, olykor egy személyben, mindenkiért. Útonjárók. Valamennyien azok vagyunk. Némi jóindulattal: még az útonállók . Elhangzott október 6-án Hódmezővásárhelyen, a Németh László Társaság alapításának 20. évfordulójára rendezett irodalmi esten. (A szerk.)