Irodalmi Ujság, 1979 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-15 / 1-2. szám
1979 Január - február IRODALMI ÚJSÁG 3. oldal a Szentkorona mögött Spellman new yorki bíborosérsek. Az első döntés Chapin felszólalásának több olyan kitétele volt, amely egybefoglalva az amerikai álláspont alapja lett — és három évtizeden át az maradt “Nyugtalanít hogy a Vatikán éppen most hivatalosan kéri a Korona odaszállítását biztonsági őrizet végett szeretném tudni, hogy mi az igazi oka ennek a diplomáciai lépésnek. Belátom azt, hogy a Korona nem maradhat véglegesen amerikai kezekben. Előbb-utóbb el kell határozni, hogy mi történjék vele a jövőben. Másrészt azonban nézetem szerint politikai hiba lenne az, hogy akár Magyarországra, akár a Vatikánba kerüljön. A Korona jelképes jelentősége katolikus, protestáns és zsidó magyarok szemében nyilván nagyobb, mint az a jelentőség, amely jelenlegi, vagy múltbeli királyságok idején bármely koronázási tárgyhoz fűződött. Egyike volt ez a szellemi bázisoknak a kormányzóság alatt is, amelyet pedig protestáns ember gyakorolt. Továbbá: nagy vigyázattal kell meggondolnunk azt a kérdést hogy van-e jogcímünk a Vatikánhoz küldeni egy tárgyat amely az egész magyar népé — mindössze egy állítás alapján, amely szerint ezt 947 évvel ezelőtt a Szentszék küldte volna. A (State) Department bizonyára tekintetbe veszi azt az esetleges visszahatást, amelyet az ilyen átutalás amerikai nem-katolikus körökből váltana ki. Én mindenképpen nagyon vonakodnék — még akkor is, ha valóban az a határozat történnék, hogy vatikáni őrizetbe kerüljön a Korona — éppen most végrehajtani az átutalást. A viszony feszült az Egyesült Államok és Magyarország közt és a lépés csaknem egyidejű lenne a Horthy-család szabad távozásának engedélyezésével is.” (Horthy, időközben szintén a bajorországi Weilheim-be jutott családtagjaival együtt, 1948. december 18.-án költözött Portugáliába. Előzetesen a nyugati szövetségesek illetékes fórumain vita tárgya volt, hogy a hadibűnösök közé kerüljön-e Nürnbergben.Tito ezt követelte a jugoszláviai magyar benyomulás és főként a Fekete-Czeydner-féle újvidéki mészárlások miatt. Sztálin azonban ellenezte Horthy késői, de a szovjet diktátor által megbecsült különbéke-kísérlete alapján.) "Nagy politikai tőke gyanánt használhatnák ki (az oroszok) az átutalást (Magyarországra) éppen ebben az időszakban, méghozzá az augusztus 20-i Szent István Nap tükrében. Tekintetbe kell venni, hogy a magyar kormány hivatalos átirat formájában ezideig nem kérte a Korona visszaküldését A magyar külügyminiszternek e tárgyban előzetesen föltett kérdését talán azért nem vitték tovább, mert nem óhajtották a villongást elmélyíteni a kormány és a katolikus egyház közt. Én mindenesetre erősen ellenzem azt, hogy a korona jelenleg visszakerüljön Magyarországra. Azt ajánlom, hogy ideiglenesen maradjon az Egyesült Államok védő őrizetében. CHAPIN" A budapesti követ álláspontjának gyorsan érvényt adott a washingtoni külügyminisztérium; augusztus 5.-én távirat ment Murphy-nek és Chapin-nek: “A budapesti táviratban kifejtett nézetek a Szent Korona esetleges Vatikánba utalásának tárgyában megegyeznek a (State) Department véleményével. A Vatikánnak küldendő választ illetően javasoljuk, hogy (Murphy) hozzon létre találkozót az Apostoli Delegátussal. Szóbelileg és informálisan a következő értelemben tájékoztassa őt az Egyesült Államok álláspontjáról. “I. Az amerikai hatóságok méltányolják a Szentszék érdeklődését a Szentkorona iránt és teljesen tisztában vannak a tárgy történelmi és jelképes jelentőségével mind vallási, mind politikai szempontból. Az amerikai kormány alapvető álláspontja természetesen az, hogy a Szentkorona és tartozékai az egész magyar nép tulajdonát képezik. 2. Az amerikai álláspont ugyanekkor azt is magában foglalja, hogy a Korona politikai fontosságából kifolyólag elkerülhetetlenül kedvezőtlen körülmények származnának a mostani helyzetben abból, ha a tárgy a németországi amerikai hatóságok biztonsági őrizetéből eltávoznék. Ezért a jelen pillanat nem alkalmas határozat meghozatalára a Korona átutalását, vagy végleges sorsát illetően. 3. Bár az amerikai hatóságok sajnálják, hogy nem teljesíthetik a Szentszék óhaját ebben az ügyben, az Apostoli Delegátus biztosíthatja Monsignor Montini-t arról, hogy minden lehető gondoskodás meg fog történni a Korona és tartozékai biztonságára nézve mindaddig, amíg kedvezőbb körülmények közt lehetővé válik a megfelelő elintézés." A Donovan-Spellman konferencia előtt egy nappal a lemondásra és száműzetésbe kényszerített Nagy Ferenc látogatást tett Dean Acheson-nál, aki akkor még egy ideig Marshall külügyminiszter helyettese volt, mielőtt utóda lett volna. Előzetes hírek terjedtek el “jól informált körök"ből arról, hogy a volt miniszterelnök “hidegháborús" javaslatokkal jön és többek közt sürgetni fogja a Szentkorona áthelyezését a Vatikánba. Több riporter a washingtoni Apostoli Delegátushoz, Cicognani érsekhez fordult annak megerősítése végett, hogy az ereklye átszállítása küszöbön áll. Az érsek kijelentette, hogy a tervezett látogatásról sincs tudomása, nemhogy a kérdésre nézve akár megerősítő, akár cáfoló nyilatkozatot tehetne. Ez természetesen csak újabb tápot adott a spekulációknak. A hivatalos zárlat alól azóta felszabadult diplomáciai iratok közt, a “Foreign Relations of the United States, 1947. IV." című kötetben, megtalálható az Acheson-Nagy találkozóról készült legrövidebb összefoglaló. A szóbanforgó tárgyra nézve nem különbözik a hosszabbaktól. A jegyzőkönyv a jelenvoltak névsorával nyílik: “Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök; Szegedy-Maszák Aladár volt washingtoni magyar követ; Dean Acheson, a külügyminisztérium helyettese; Andor Klay, a külügyi hírszerző osztály tagja; Walworth Barbour, a dél-európai politikai osztály ügyvezető főnöke." (A State Department-nek akkor is megvoltak a maga tolmácsai és fordítói, és olykor az ENSZ tolmács-osztályától is kaphatott kisegítőt.Voltunk azonban néhányan a minsztérium tisztviselői karában, akik egyes esetekben tolmács-szerepre kaptunk beosztást, hogy így könnyebben és jobban készíthessünk utólagos politikai analízist a megbeszélésről. így kerültem az Acheson- Nagy találkozóra, mint később több ízben a már külügyminiszter Acheson, majd Truman és Eisenhower egyes konferenciáira is.) Itt tehát tanúja voltam annak, hogy a Szentkorona ügyéről egyetlen szó sem esett , ami ugyan legkevésbé sem gátolt néhány európai magyar emigráns közlönyt és egy kisebb, de annál élesebb hangú amerikai magyar újságot abban, hogy olyan híreket írjanak a találkozóról, amelyeknek az ellenkezője sem volt igaz, míg ugyanakkor az óhazai sajtó annak merő megtörténtét sem jelezte... Nincs alku A Szentkorona még mindig nem volt Fort Knox-ban, amikor 1950. őszén a Rákosi rezsim első ízben hivatalosan kérte, sőt követelte visszaküldését. Ez szeptember 11 .-én történt, de megint csak spekulációk alapján tényként jelentette egy nemzetközi sajtóiroda. Ebből hamarosan olyan jelentések alakultak ki ideát és Európában egyaránt, hogy a washingtoni kormány egy csereügylet része gyanánt hazaküldi az ereklyét Az amerikai magyarság parázs tiltakozó kampányba kezdett. Európai, dél-amerikai és ausztráliai magyar csoportok vezetői is táviratokkal és feliratokkal ostromolták a State Department-et és a Fehér Házat. Horthy volt kormányzó Lisszabonban felkereste az amerikai nagykövetet, hogy kifejezze tiltakozását. A dolog egy olyan incidensből eredt amelyre bizonyára ma is sokan emlékeznek magyar körökben mindenütt Robert Vogeler amerikai állampolgárt, az “International Telephone and Telegraph Q>." egyik európai irodavezetőjét 1949. őszén Budapesten letartóztatták és 1950. februárjában állítólagos kémkedésért és szabotázsért 15 évi börtönnel sújtották. Négy hónappal később tötyögött az újsághasábokra az a kacsa, amely szerint — az "Associated Press" riportjának főcímét idézem — “Szent István Koronája, mint váltságdíj, folynak a tárgyalások." Vogeler kiszabadítása érdekében természetesen minden lehető lépést megtett az amerikai kormány. A tárgyalások során azonban szó sem esett a Szentkoronáról — egészen az álhír elterjedéséig. A Rákuoi-rezsim azt követőleg, esetleg annak következtében, 1950. szeptember 11 .én adta elő a relikviára vonatkozó követelését. A State Department válasza nem került nyilvánosságra addig, amíg Vogeler 1951-ben — 15 év helyett 17 hónap után — ki nem szabadult. Ez volt a szövege: “Az Egyesült Államok kormánya nem szándékszik megbeszélés tárgyává tenni Szent István Koronájának visszaküldését, mint Mr. Robert Vogeler szabadon bocsátásának feltételét. A Koronát nem erőszakkal hurcolták el Magyarországról, hanem biztonsági őrizetre adták át amerikai hatóságoknak, tehát az nem tartozik a visszatérítési kötelezettségek keretébe és továbbra is, mint különleges státussal rendelkező vagyontárgy kezeltetik. Az Egyesült Államok kormánya a jelen időpontot nem tartja megfelelőnek, vagy egyébként alkalmasnak arra, hogy a Koronára nézve bármilyen lépést is tegyen." Murphy nem lett volna olyan vérbeli diplomata, mint amilyen volt, ha a három lehetőséget vázoló táviratában nem tett volna utalást "egy jövőbeli alku" esetleges felmerülésére. A Szentkorona azonban sem 1950-ben, sem később nem lett alku, belpolitikai üzérkedés, vagy külpolitikai mesterkedés tárgya. Egész amerikai tartózkodása attól semmiféle nyomás, kicsinyes érdek, a nemzeti érdeken kívülálló meggondolás nem hatott ki sorsára. Annál kevésbé igazolható — bár könnyen megérthető — az az állítás, amely egyes amerikai magyar körökből időnkint felhangzott, legutóbb például így: “A Szent Korona visszaadását eddig minden Adminisztráció (amerikai kormány) mérlegelte, de a viszaadás az amerikai magyarság tiltakozásán mindeddig meghiúsult." Már a legelső válaszlevelekben is, amelyek némelyikét magam fogalmaztam, szenátoroknak és képviselőknek éppúgy, mint kívülálló tiltakozóknak és érdeklődőknek — különböző hangnemű szakaszok közé beágyazva — így írt a State Department “...A magyar királyok koronája természetesen Magyarország nemzeti kincse, a magyar nép tulajdona. Visszaküldése tehát nem kérdéses. E tekintetben az egyedüli alapvető problémánk az, hogy milyeneknek kell lenniük azoknak a körülményeknek, amelyek közt a Korona visszaküldése megtörténhetik." Ennek az alaptételnek volt természetes folyománya az a három évtizeden át ismételt formula, hogy "ez idő szerint nincs tervbe véve a Korona visszaküldése". A hangsúly mindig erős volt az első három szón, amely mindaddig igaz is maradt, amíg egy nagy külpolitikai képnek csupán egy mozaikdarabja gyanánt úgy határoztak a Fehér Házban, ha nem is a State Department-ben, hogy — eljött az idő... 1972. február 14.-én Eckhardt Tibor New Yorkból levelet intézett a New York Times-hoz. A leközölt szöveg szerint “...ha Patton tábornok élne, megerősíthetné azt az ígéretét, hogy Szent István Koronája mindaddig amerikai őrizetben marad, amíg az orosz megszállás tart." A levél írója az előző nyáron ugyanezzel az állítással keresett fel kongresszusi képviselőket; ebből és más emigránsok hasonló kilincseléséből származott az a határozati javaslat, amelyet 1971. július 30.-án Helstoski, Derwinski, Pucinski, Dulski és több más szakmai magyarbarát nyújtott be, de amelyet megszavaztatni nem sikerült A javaslat szerint “a Korona azzal került amerikai őrizetbe, hogy ott maradjon mindaddig, amíg Magyarországon ismét alkotmányos kormányzat nem lesz..." 1977. július 7.-én Washingtonból ment levél a State Department-hez azzal a bevezetéssel, hogy a levélíró Magyarország egyik legősibb családjának utolsó élő tagja, aki II. Endre magyar királyhoz vezeti vissza származását.” Közölte a levélíró, Sibrik György “volt m.kir.ezredes, volt meghatalmazott miniszter, stb.", hogy 1948-ban a Korona ügyében megbeszélést tartott Weilheimben Horthyval. Eszerint a volt kormányzó megmutatott neki egy jelentést, amelyet a Koronaőrség volt parancsnokától, Pajtás ezredestől kapott az ereklye átadásának körülményeiről. A jelentéshez csatolva volt egy nyugtatvány, amelyben amerikai megbízottak elfogadták az előfeltételeket. Az aláíró, ha nevét jól olvastam, Grandpierre, elismerte, hogy a Szent Korona amerikai védelmi őrizetbe kerül mindaddig, amíg csak el nem távoznak Magyarországról az idegen csapatok és az ország nem kap alkotmányos nemzeti kormányzatot..." Modern legenda A Szentkorona hazaküldéséről a washingtoni szövetségi bíróságon 1977. december 16.-án megtartott tárgyaláson ("Carl Curtis és mások, Jimmy Carter és mások ellen, 77-2068. sz. polgári per”) a felperesek ügyvédje mind hevesebben utalt az “elfogadott feltételek”-re. Jól ismerte az amerikai jogász-hagyományt ha a törvény melletted szól, hangoztasd a törvényt ha a bizonyíték melletted szól, hangoztasd a bizonyítékot ha egyik sem szól melletted, verd az asztalt... Bevonulásomtól leszerelésemig sohasem volt magyar üggyel dolgom, egyetlen kivétellel. Német Folytatás a 6. oldalon...