Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Kisebb közlemények - Tolnai Vilmos: Arany „Népnevelés” című költeményéről 315–317. p.
315 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. (1536. LVI. sz.), Heltai Gáspár Száz Fabulájában : «A Farkasról és Komondorról» (1566. XII). A farkas s a kutya közti ellentétet kiélezi már Beniczky Péter is (1664.) 139. példabeszédében : Farkas ha koplal is Nem tserélne még-is A' kalmárok ebével : Ebnek vas lántz nyakán kötve szekér farkán Noha lakik jó lével. Farkas, Úr magának, Örül szabadságnak Ritkán ütik veszével. Innen idézi az első s az utolsó hármast Kis Viczay Péter : Adagia 201 (Grave est . . .) és 273 (Libertás) ; ebből veszi Szirmay, Hungaria in parabolis 2. kiad. 32, innen meg Erdély János, Közm. Könyve 2562. (vö. M. Nyelv, VI. 110.) Különben már maga Beniczky is kibővíti a gondolatot: •Hogy a' szabadságnak méltósága mindeneknél kivánatos» c. versében : Noha kalmár ebe A Farkas az Erdőt Mint nyárba és télbe járja, 's üvölt időt Rágódik zsíros kontzon. Fárad sokat éhezve. Borsos étket eszik, Tűr a' koplalással, Sátor alatt nyugszik, Tsak hogy a' vas láncczal, 'S nyújtózik a' lasnakon. Ne legyen nyakon kötve, De még is néz mordon, Szabadságnak örül, Hogy nem jár szabadon, Pálcza ütést kerül, És hogy van kötve lántzon. Fél ne legyen rekesztve. Lafontaine meséjét magyarba ülteti Péczeli József olyan híven, hogy szinte fordításnak mondható. Az bizonyos, hogy Petőfi mind a római, mind a francia író meséjét eredetiben is ismerhette, de könnyen kezébe akadhatott akár Péczeli, akár Beniczky Péter is, akinek Rithmusai utóljára 1803-ban jelentek meg. De az is nyilvánvaló, hogy akárhonnan ismerte, ránézve csak nyersanyag volt , mert a meglehetősen száraz, s a tanulságra siető mesének egyszerű párbeszédéből két hatalmas énekkart alkotott, melyben a kutyáknak zsíros szolgaságát dicsőítő strófáira diadalmasan visszaharsognak a farkasok szabadsághimnuszának dacos antistrófái. A mesére Széchenyi is hivatkozik a Világban (1831. 518. 1.) : «... úgy látszik a' Lafontaines farkas és leparázolt eb dialógusának philosophiája nem törhetett még a sötéten keresztül.» TOLNAI VILMOS: Arany «Népnevelés» című költeményéről. Aranynak ez a költeménye szelid szatíra a tudomány köntösében megjelenő tudákosság és babonaság ellen, mely «rendszerbe fűz»-ve annál megvesztegetőbb színben hurcolja orránál a csudára éhes emberiséget. Az eredetiben egymás után következik a két versszak, itt csak helykímélés végett tettem egymás mellé.