Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1935. 24. évfolyam
Műelemzés - Zsigmond Ferenc: Két új regényes életrajz Csokonairól. [Nagy Sándor: Egy fiatal élet rapszódiája; Mészöly Gedeon: Földiekkel játszó…] 153–154. p.
séről alapvető tanulmányt írt, a barokk szerepét irodalmunkban vette észre; ő tárgyalta először ennek az irodalmi iránynak gyökereit és kibontakozásának fokozatait. S hány új állásfoglalást és termékenyítő észrevételt tartalmaznak kisebb tanulmányai, Adyról írt könyve, folyóiratokban megjelent s összegyűjtésre igazán méltó cikkei és emlékezései! Mindez arra mutat, hogy Horváth Jánosban született irodalomtörténetírót kell ünnepelnünk. A kitűnő tudós teljes készültségén kívül azzal a ritka adománnyal rendelkezik, melyet ösztönösségnek, divinációnak lehet nevezni. Titkos erő sugallata irányítja szellemét a közönséges szem előtt rejtve maradt dolgok feltárására, éles tekintetére oszlik a kétség, fény ömlik a vak űrbe s a múlt vallomást tesz. Innen van, hogy kritikai megállapításai egy föllebbezhetetlen ítélet erejével és tekintélyével hatnak s könyve eredményei véglegeseknek tűnnek fel. S amilyen önálló és eredeti mint tudós és gondolkodó, oly egyéni és nyomatékos nyelve és írásmodora is. Az előbbi helyenként ódon színekben csillog: az író nem riad vissza mély zengésű régi szavak felelevenítésétől, hogy a múlt hangulatát árnyalja, ízes, gyökeres magyar nyelv ez; gazdagsága nemcsak tanulmányon nyugszik: Bihar szülöttére vall. Előadása tárgyának megfelelően inkább folyamatosságra, mint lendületre törekvő, de ez az elbeszélő, ismeretközlő stílus velős és tömör (nem találkozik szó, melyet le lehetne nyesni mondatairól), s egyszerűsége mellett is élénk, fordulatos. Oly helyeken, ahol nem ismeretközlésre szorítkozik, hanem a szerző gondolatainak áramába kerül, átizzik s érzékeltető ereje ilyenkor különösen szuggesztív. Felidézve s mérlegelve e kitűnő könyv nagy értékeit, büszkén és boldogan állapíthatjuk meg, hogy oly művet ismertettünk, mely előtt messze jövőben is mélyen hódolt az idő. Keményfy János: Két új regényes életrajz Csokonairól. Nagy Sándor: Egy fiatal élet rapszódiája. Csokonai Vitéz Mihály legifjabb éveinek regényes rajza. Debrecen, 1935. Nagy Károly és Társai. 8-r. 255 lap. — Mészöly Gedeon: Földiekkel játszó... Csokonai Vitéz Mihály életregénye. Budapest, (1935), Rózsavölgyi. Nagy 8-r. 316 lap. Csokonai halálának százharmincadik évfordulója már az év közepéig is két új írói alkotásnak lett ihletforrásává, vagy legalább megjelenési alkalmává, meggyőző jeléül annak, hogy a tragikus életű debreceni poéta emlékét menynyire nem fenyegeti az elfelejtődés veszedelme. Mind a két szerző tanárember, s egyéniségük kifejlődésében több-kevesebb szerepet játszottak az olyan szellemű iskolaéleti hagyományok, amelyek tudatunkban elválaszthatatlanok a Csokonai pályájától. Különösen Nagy Sándorról mondhatjuk el ezt, aki a debreceni ref. kollégiumnak egykor diákja, most tanára, az Alma Máter múltjának buzgó kutatója. Tudományos búvárlatai közben annyira beledolgozta magát a debreceni kollégium többévszázados történetének ismeretébe, hogy a sok adat bármikor kész megelevenedni s valami érdekes főalak köré csoportosulni. Mostani regényszerű munkájában is főként a korrajzi háttér vonja magára figyelmünket; mindenütt érezzük, hogy a debreceni kollégium életének, szellemének egyik legilletékesebb szakértője beszél hozzánk. Igyekszik is minél több alkalmat lelni a debreceni társadalmi és egyházi élet különféle oldalainak, jelenségeinek (keresztelő, temetés), de különösen a kollégium sajátos világának bemutatására (kántus, Sedes, electio,