Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Kisebb közlemények - Schreiber Sándor: Csokonai kiadatlan levelei Festetics Györgyhöz 333–338. p.
nélkül visszatérek, légyen magamnak és gyámoltalan özvegységre jutott Édes Anyámnak hol találni menedéket a' Nagyságod' szárnyai alatt. Mivel pedig még annyi érdemem ifjúságom miatt édes Hazámba nintsen, hogy Nagyságod engemet esmérhessen , talám sem kérkedésre, sem szemérmetlenségre nem fog magyarázódni, ha magamat Nagyságod előtt rövideden megesmértetem,s mintegy magam recommendálom magamat. Mellyhez képest előre is Cicerónak ezen szavait botsátom : Nil mihi arrogo, quimquam пес derogo quidquam. Én Nagyságos Uram! Debreczenbe születtem Bihar Vmegyében, Győrből származott is és tanúit Atyától, de a' kitől megfosztattam még neveletlen koromba, a' miota a' Testvéremmel együtt az édes Anyám sok viszontagságok között nevelt és taníttatott, a' ki egy a' legjobb Édes Anyák közül. A' Debretzeni Collegiumban 8 esztendős Deák voltam, és utoljára a' Poésisnek és Szép Tudományoknak köz Tanítója, mellyhez 11 esztendős koromtól fogva mindég nagy Szeretettel viseltettem. Onnan kiöltöztem, 's mentem a' Pataki Collegiumba, és ott a' Jus Patriumot elvégeztem. Azt elvégezvén Pozsonyba mentem, ahol a' Nyelvek, Muzsika és Ország' Gyűlés' kedvéért múlattam. Lejöttem 1796 Komáromba, 's a' Vmegye mellett Practizáltam. Most már egyebet Tzélomra nem látnék hátra, hanem hogy Pesten az utolsó lépést tegyem meg a' Törvényekbe , de azoktól én egészen elakarok állani. Részént mivel rakva a' világ Rábulákkal és Rábulistákkal, és így én fontosabb dologban használhatok ügyetlen Nemzetemnek 's árva Hazámnak ; részént mivel az én tsendességet Szerető Lelkem 's az én nyájas Múzsátskáim irtóznak a' Verbőtzy' Táborának zajgó lármáitól. — Mathesisi, Philosophiai, Históriai és Literatúrai Tudományokat elvégeztem, Görög, Deák, Német, Olasz és Frantzia Könyvekből fordításaim is vagynak, ha kimegyek, az Anglust is megtanulom. Mindezek az Allegatzia mellett rajtam sültek volna. Én egyedül Professzor szándékozok és óhajtok lenni, és egyedül a' Nagyságod' birtokában, ha erántam Nagyságod olly kegyes lenni méltóztatik. Egy oly Méltóság alatt, a' kinek nagy Szívét egyedül a' Haza és Közjó lelkesíti, a' ki minden érdemes hazafit nyájas leereszkedéssel fogadni nem utál, a' ki nem nézi azt, ki mellyik Concilium után vakoskodik, a' ki egynéhány Dominiumban az, a' mi József volt egynéhány Országokban, — egyszóval "Nagyságod alatt professzorkodnom nékem, nagyobb boldogság volna, mint másutt a' legfényesebb hivatal. Esedezem is főhajtva Nagyságodnak, méltóztassa ezt az én alázatos kérésemet szokott Nagylelkűséggel elfogadni, és engemet addig is, míg próbajelekkel megesmérhetne, Kegyelmes Dispositiójával megörvendeztetni. Éljen boldogúl Nagyságod Hazánknak díszére és javára : én változhatatlan tisztelettel maradok Méltóságos Gróf! Nagyságodnak Komárom. 22. Jan. 1798. igaz kész Szolgája Csokonay Mihály. mp. 2. A 22. számú levél befejezése: De hová ragadsz, hová, édes érzése az Életnek! . . .? Méltóztassék Nagyságod megbotsátani, hogy a' Világról felejtkezvén, a' Nagyságod' Tisztelt Személlyéről itten illy hibásan el találok felejtkezni. Nem — nem e' Világból való Nagyságod, nem e' puha-lelkü 's alacsony módú emberek közül. — A' Sz. Sophia' Templomában látom én felszentelve Nagysádat ; az Értelem' Mysteriumiba van béavatva ; 's a' köz-jó' oltárára halmazza a' tömjéneket, melyeknek