Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Tanulmányok - Tamás Anna: Őrségváltás az Életképeknél 371–382. p.
vélemény Asztalának, a Pilvax-beli ifjú írógárda többi tagja közreműködésének biztosítása a cél elérésének fő eszköze. — De mindenki más előtt Arany Jánoshoz megy a hívó szó. Hiszen Arany már egy május végi, Petőfinek küldött levelében úgy fogalmazza meg esztétikáját, hogy abból bizonyos : a megújuló Életképek irányvonalával teljesen egyezik felfogása. Itt fordul Arany az arisztokrata urakhoz élesen határozott szavaival : „Írjanak önök halavány köreik számára halavány poézist, szépet, homályost és hideget, mint az őszi köd , majd Petőfi, meg Tompa, meg saját kicsinységem is fogunk írni, mit.... azon egynéhány politikai nulla, azon még fejetlen zéró, melyekhez nem több, csak egy vonás , (mi például kardvonás is lehet), kívántatik, hogy politikai milliókká emeltessék, ez a számtalan nagy szám, mondom, magáénak, szívvéréből szakadottnak vall. .." Petőfi is Aranyt és Tompát akarja elsősorban kizárólagos munkatársakul megnyerni és éppen ez sikerül csak nehezen, illetve csak felerészben, Aranyt illetően. Június 18-án megy a levél Szalontára, Petőfi írja, de benne küldi Jókai Életképekhez hívó levelét. Arra kéri az ifjú szerkesztő Aranyt, hogy mihelyt Vahotnak adott szava nem köti tovább, legyen az Életképek állandó munkatársa. Ebben a levélben, ha néhány mondatban is csupán, de tömör programot fogalmaz meg Jókai, értő füleknek kevéssel is sokatmondót. „Tán fogja ön tudni, hogy az „Életképek" szerkesztésének gyönyörei az idők teljességében reám várakoznak s e tudás folytán megsejdítheti ön , hogy e téren mindazok, kik magukat egy vérből való vérnek, egy lélekből való léleknek hisszük, valljuk, menten idegen befolyástól, egy szívvel, egy célra egyesülni fogunk. Vegye ön jó vagy rossz néven — de én kimondom , hogy ön is egyike azoknak, kiket Isten, haza, emberiség nevében rokonainknak nevezek s ki hiszem, hogy engem szinte annak nevezend, mihelyt úgy fog ismerni, mint én ismerem önt..." Majd Jókai is a népköltő triumvirátust együtt emlegetve — akárcsak maga Arany tette májusi levelében — ismerteti terveit : ,,... miután Petőfi minden hónapban két, Tompa egy versnemű munkálatot fog adni, öntől szinte havonként egyet kívánnék közleni, hogy így szüntelen közönség előtt álljon e három név (epithetonokat nem rakok a név elé) , díjazni mindhármuk munkálatait egyenlően fogom... " Egy hét múlva érkezik a válasz : „Jókai levelét nagy örömmel vettem, ajánlatát elfogadom. De szeretném, ha senkinek sem mondaná legalább egy pár hétig, míg t. i. V. I.-től választ nem kapok." — Az aug. 11-i levélből megtudjuk, hogy Arany Vahot anyagilag kedvező ajánlatai ellenére is ott fogja hagyni a Pesti Divatlapot.— „Én kedvedért — írja Petőfinek — Jókaihoz csatlakoztam, s ha tüzes vasvillát köpdösnek is érte rám, megállok. Annyit nyerek vele, hogy nem olvasom lapjaikat s aztán nem hallok semmi rágalmat. Mindazáltal nem akarok gorombán válni meg Vahottól , inkább, ha ez elemény neki, ingyen írok lapjába az idén. De kétkulacsozni nem fogok." Nem így sikerült a dolog Tompával. Ugyanabban a júniusi levélben, amelyben Jókai meghívását is mellékelte, említi Petőfi, hogy most ír Tompának a jövő évi Életképek ügyében. De Tompa nem állt rá, hogy kizárólag Jókai lapjának munkatársa legyen. Arra hivatkozik, hogy „ő, mint új gazda ,ert 30 kv havi díjért nem kötheti Jókaihoz magát". — Arany közvetíti ezt a hírt Petőfihez s ezután tér rá saját elhatározásának közlésére. Ő megértő Tompával szemben. „Neki V. Imrével bonyolódott viszonyai vannak, melyeket én nem tudok s isten mentsen, hogy én kárhoztassam." Nem így Petőfi. Arany levelének vétele után rögtön válaszol s méltán hasonlítja össze saját anyagi helyzetét és kötelezettségeit a Tompáéival. Petőfi elvhűsége és jellemszilárdsága nem tudja elviselni, hogy olyan valaki, akit barátjának tart, csak haszonért álljon a „szent zászlóhoz". Ki hitte volna, hogy még ez iránt az ember iránt is meghalök, meg kell hűlnöm... mert én csak characteres, szilárd characterű embernek tudok barátja lenni... " Majd kitér Arany levelének egy mondatára, arra, amelyben szintén nem elvi, hanem személyi okok felülkerekedését véli felfedezni — mégha a személy, aki befolyásolta barátját, ő maga volt is. „Te is mondtál utolsó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik, hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál. Quo iure a kedvemért ? az én kedvemért