Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1980. 12/62. évfolyam
Figyelő - Az Akadémiai Kiadó hibaigazítása 847. p.
858 Bíró Ferenc gát korrigálta - voltaképpen egyformán a társadalomra irányuló gondolkodás súlyának a növekedése áll s ennek jelei egészen korán megmutatkoztak. Egy kis példa, a „magyarok istene" kifejezés története pl. elég egyértelműen tanúskodik arról, hogy egy társadalmi fogalomnak, a nemzet eszméjének a hagyományos filozofálás területére való betörésével milyen könnyen nyílik rés e látszólag oly szilárd építményen. Ez a teológiai szempontból első pillantásra is kétesértékűnek tetsző kifejezés - hiszen vele vagy egy nemzet sajátítja ki a maga számára a kereszténység egyetemes istenét vagy külön istent farag a nemzet a maga számára — viszonylag érdektelen előtörténet után első ízben 1785 táján tűnik fel s éppen a hagyományos katolicizmus legéberebb és legizgágább védőjénél, Szaitz Leo Máriánál, úgy, hogy rögtön meg is védi ezt a fogalmat a lehetséges vádakkal szemben. Igaz Magyarjának I. kötetében megnyugtatja az olvasót, hogy az „isten" szót nem csupán ,"n sensu stricto et teologico" lehet használni; éppen ő tér el ebben a vonatkozásban a szigorú teológiai szemponttól, akinél nincs szőrszálhasogatóbb és kíméletlenebb őrzője a konzervatív vallási hagyománynak. A kifejezés azután Dugonics Andrásnak, az 1780 utáni kor legnépszerűbb hazai regényírójának legnépszerűbb regényében, az 1786 táján elkészült s a honfoglaló magyarokról szóló Etelkában szinte azonnal kitüntetett szerephez jut, igaz, itt még csak a pogány magyarok hitvilágának központi szereplőjeként találkozunk vele. Hogy azonban teológiai gátlások tovatűntek a nemzet saját istenével kapcsolatban, azt az mutatja, hogy — immár az Isten szinonimájaként - széles körben terjed el a századvég színvonalas magyar szépirodalmában és feltűnik olyan költőknél, mint Batsányi János és Csokonai V. Mihály (az emléke pedig ott visszhangzik még Petőfi Nemzeti dalában is). Vannak rá nyomok, hogy esetleg szélesebb körben is használatos frázissá lépett elő, Dugonics 1804-ben megjelent Jolánka c. regényében azonban nemcsak erre vonatkozóan olvashatók információk, de ebben a munkában (amely a honfoglaló magyaroknak a