Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1985. 17/67. évfolyam
Figyelő - Vezér Erzsébet: Markovits Györgyi 1919–1985 771–712. p.
772 Társasági hírek tett irodalmat tette mindenki számára hozzáférhetővé. És nemcsak az írott dokumentumokat kutatta fel hangyaszorgalommal, hanem a még élő szereplőket is sorra kifaggatta, hogyan működött a cenzúra az ellenforradalmi Magyarországon. Emlékeik nyomán előbányászott a hatalom által annak idején betiltott, elveszettnek hitt irodalmi műveket, kiegészítve ezzel az antifasiszta és szocialista irodalmi alkotások sorát. Jelentős hozzájárulás volt ez a magyar irodalom teljességéhez. De nemcsak az itthon üldözött irodalmi műveket kutatta fel, munkássága kiterjedt az emigrációban élt antifasiszták, baloldali szerzők írásaira is. Több tucat külföldön megjelent magyar újságot és könyvet tanulmányozott át, olyanokat, melyek a Horthy-korszakban, különösen pedig a második világháború idején egyáltalán nem juthattak el a hazai olvasókhoz. Ki hitte volna például, ha Markovits Györgyi ki nem bányássza, hogy a magyar antifasiszta emigráció még Algírban és Teheránban is magyar nyelvű újsággal segítette a fasizmus elleni nemzetközi küzdelmet. Gazdag antológiára való anyagot „hozott haza" a világ minden tájáról, kiegészítve ezzel is magyar irodalmi tudatunkat. És a „hazatért szövegek" szerzőinek sora nem mindennapi nevekből áll: köztük van Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Fábry Zoltán, Illyés Gyula, Lesznai Anna, Bölöni György, Karikás Frigyes, Kassák Lajos, Moholy Nagy László, Németh Andor, Vámbéry Rusztem és még sokan. Legutolsó, halála után megjelent könyve, A magyar írók harca a cenzúra ellen 1919—1945 gazdag tárháza az ismeretlen dokumentumoknak. Ebben nemcsak a cenzúra irodalomellenes hatását és az ellene felemelt bátor tiltakozásokat veszi számba, de az öncenzúra csonkításainak szomorú nyomait is felkutatja a két háború közötti irodalomban. Markovits Györgyi munkásságán érezni azt a nemes célzatú sietséget, mely e korszak minden kutatóját hajtja, hogy minél több még élő tanút szólaltathasson meg. Pedig talán nem is tudta, hogy nemcsak a tanúk mennek el törvényszerűen gyorsan, de ő is kénytelen lesz értelmetlenül hamar, munkaereje teljében abbahagyni a kutatást. Arra számítottunk, hogy gazdag és nélkülözhetetlen alapkutatásait még sok értékes tanulmányban, monográfiában dolgozza majd fel. Ki fogja most már ezt a fontos munkát helyette elvégezni ilyen lelkesen, ennyi hozzáértéssel és ilyen szeretettel? VEZÉR ERZSÉBET