Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1994. 25/75. évfolyam

Tanulmányok - Szilasi László: „Monumentális szerelmeskedés” – alternatív történelem. Jókai Mór A három márványfej című regényének olvasata a szerzői kommentárok szellemében 553–569. p.

SZILASI LÁSZLÓ­ n keresztül az alapeszme egységesíti. A beszéd tárgya és formája az egészből kiváló, majd oda visszatérő rész. A műcímekkel kapcsolatos asszociációk erősen irányítottak. A szóról vallott nézetek ellentmondásosak, misztikus jellegűek és kételkedők egyszerre. G. Jókai szerint a szöveg a befogadásban válik egésszé. Az alkotónak ezért feladata a befogadás irányítása is. A mű szerzői szöveg és szerzői interpre­táció egysége. A befogadás irányításának eszköze a folyamatos alkotó-olvasó dialógus, a saját fejlesztésű olvasói közösség állandó befolyásolása. A Jókai­szöveg legfontosabb vonásai, azok, amelyeket szokás a művek immanens tulajdonságainak tekinteni, valójában az (irányított) befogadásban léteznek, a befogadás hozza létre őket. A regénypoétika (egyik) központja a befogadás irányítása. 7. Jókai nem módosított azokon a mozzanatokon, amelyeket a kritika folyamatosan kárhoztatott szövegeiben. Ehelyett azt a megoldást választotta, hogy megalkotott egy saját uralma alatt álló olvasási módot, s ezen keresztül egy uralkodó interpretációt. Aki ezt követi, annak Jókai hibátlanul tökéletes. Aki nem, az arra van kárhoztatva, hogy folyamatosan ugyanazokat a hibákat és erényeket lajstromozza. 8. A Jókai által megalkotott uralkodó interpretáció azt sugallja, hogy a Jókai-szöveg nem egy „véges teremtmény furfangja", nem emberi, verítékes, véges és mesterséges, nem „bukott írás", hanem „olyan jelölőt jelölő jel, amely magában örök igazságokat jelöl", metafizikai minőségeket tár fel. „A tiszta érthetőség arculataként egy abszolút logoszra utal, és közvetlenül egyesül vele." Az értelmezések folyamatos jelenlétükkel azzal áltatják ma­gukat, és azt az érzést keltik, hogy Jókai regényei kívül tudnak maradni a jelölés mozgásán, a jelölők folyamatos játékán, hogy Jókai írása jó írás: komp­rehendált, felfogott, megértett, önmagát értelmező, természetes, örök, egye­temes és isteni. Tudjuk: Isten törvénye nem csupán a Szentírásban, de az emberi szívben is rögzítve van. Jókai mintha nem is a Biblia, hanem a szívbe, a lélekbe írt törvény auktoritását kívánná kivívni saját művei számára. Ugyanakkor az írás, a szöveg eszméjét elválasztotta a könyvétől - ha tet­szik -, lecsupaszította a szöveg felületét. Egyszerre állította, hogy műveiben jelölő és jelölt (Föld és Ég) együtt vannak, együtt állnak - s ezzel egy időben, talán rejtettebben, felkínálta műveit a szövegszerű, daraboló, diszkriminatív, aforisztikus olvasásra.4 554

Next