Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam

2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: Az Aranyfüst és a kulcsregény műfaja a modernizmus magyar irodalmában

354 TANULMÁNYOK A Zemplén megyei születésű gróf Zichy Géza íróként, zeneszerzőként, de főként zongoraművészként egyaránt közismert szereplője volt a 19. század második fele és a századforduló társasági életének. Zongoraművészként egy kézzel játszott virtuóz zongorajátéka tette Európa-szerte híressé. Jobb karját egy vadászbaleset következté­ben még tizennégy éves korában amputálni kellett, a baleset után azonban megket­tőzött ambícióval képezte magát zongoravirtuózzá. Életéről ő maga is bőven mesélt emlékirataiban, noha a Wohl-nővérekkel és a Wohl-szalonnal való kapcsolatáról csu­pán egyetlen helyen tett említést.20 Zichy Géza más arisztokratákkal együtt rendsze­res látogatója volt a Wohl-szalonnak és írásai is gyakran szerepeltek a Wohl nővérek által szerkesztett Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre című lapban. Justh Zsig­­mond szerint, aki szintén bejáratos volt a szalonba, sőt, a Wohl nővérekkel való ben­sőséges barátságáról Jankával való rendszeres levélváltásai is tanúskodnak, Zichy Géza, akárcsak Liszt Ferenc vagy a szintén szalonlátogató Vaszilij Vaszilijevics Veres­­csagin orosz festő, igazi szalonkirály volt. Zichy ráadásul állítólag majdnem minden kiadatlan művét először a Wohl-szalonban mutatta be,21 de a vendéglátó kisasszo­nyok irodalmi termelését is figyelemmel kísérte. Az Aranyfüst szóban forgó példányába Zichy általában a lapszélre, ceruzával írta megjegyzéseit. Jegyzetei között két típus különíthető el: a rövid, rendszerint egy sza­vas, „jó” minőségjelzős, jóváhagyó, elismerő, egyetértő megjegyzések, illetve a hosz­­szabb kommentárok. A rövidebb, helyeslő megjegyzések gyakran kapcsolódtak a Zichy által is jól ismert társadalmi-társasági környezet bemutatásához, mint amilyen a sza­lon, az arisztokrácia élet- és gondolkodásmódja, illetve egy-egy tipikus szalonsze­replő leírása. Az alábbi részben a nők szalonbeli viselkedésmódját és a szalonokban uralkodó kizárólagosság szellemét sikerült az írónak különösen jól megrajzolni Zichy elismerő megjegyzéséből ítélve: Sajátságos, teljesen megfoghatatlan tünemény, hogy a nők, kik között pedig any­­nyi az angyali jóságú teremtés, csoportosan, valami osztályt képviselve, mennyi dölyföt, rosszakaratot, határozott kegyetlenséget képesek kifejteni. Hisz ezek a gyöngéd lények, ha feleségek, jó anyák, elnéző, jószívű úrnők, valóságos hóhé­rokká válnak a salonban. Nincs az a subtilis kínzó eszköz, az a lassan ölő méreg, mit kérlelhetlen kitartással ne alkalmaznának például oly nőkkel szemben, kik velök nem egyenlő születésűek vagy állásúak és kiket mégis körükben megtűrni kénytelenek.22 Az arisztokrácia létérzéséről szóló, itt következő paragrafus mellé Zichy a regény első kötete 199. oldalának lapszélére a következő jegyzetet írta: Köszönöm Stutzi!23 Elképzelhető, hogy a megjegyzés némi iróniát is takar: 20 Gróf Zichy Géza, Emlékeim, I—II., Franklin-Társulat, Budapest, 1913. A Wohl-szalon említése, Uo., 54-55. 21 Justh Zsigmond, A Wohl nővérek szalonjáról, Magyar Szalon 1892/16., 407. 22 Wohl Stephanie, Aranyfüst, I—II., Méhner Vilmos, Budapest, 1887, I., 34-35. (A továbbiakban: WSA.) 23 Stutzi (Stuczi) Wohl Stephanie beceneve.

Next