Iskolakultúra, 1994/2 (4. évfolyam, 13-24. szám)
1994 / 18. szám - Andor Csaba: Madách Imre szerelmei
MADÁCH IMRE SZERELMEI kel, csoportosításai azonban elárulják, hogy a szóban forgó részben Amália a szeretett lány. Ismereteink szerint mindenesetre nem csoda, ha sokan eltévesztették a címzettet. A két hölgy közti hasonlóság letagadhatatlan, jóllehet nem világos, hogy a költő látásmódja mutatja-e Gyürky Amáliát és Fráter Erzsébetet egymáshoz hasonlónak vagy valóban azok voltak? „Szabadulni” a jelek szerint Madách egyiküktől sem tudott, mint ahogy nem tudott életének talán legmeghatározóbb szerelmétől, Lujzától sem. (Szintén Amáliához szól a Viszontlátás című vers, amely tanúsítja, hogy jóval később, mindkettőjük házasságkötése után sem múlt el a költő ifjúkori vonzalma.) Lujza éppolyan tragikus ifjúkori szerelme volt Madáchnak, mint amilyen a vele egyidős Petőfinek Etelka lehetett. Csak annyit tudunk, hogy a lány 1843-ban halt meg, s Madách több verset is írt hozzá (Lujzához; Beteg kedvesemhez; Csak el, csak el; Könnyelműség varázsa; Egy est emléke), s emlékét aztán egy nyolc versből álló ciklusban örökítette meg, mely a Fagy-virágok címet kapta. A párhuzam magáért beszél: míg a Lant-virágok címet viselte a tizenhét és fél évesen megjelentetett első kötet, addig Fagy-virágok a címe... minek is? Nos, szerencsénkre nem az utolsó könyvének, bár Madách joggal érezhette úgy, hogy húsz évesen költői pályájának, s egyúttal életének is a végéhez érkezett. Tekintsünk el most attól, ami éppen a versek elolvasása után a mai olvasó számára aligha lehet kétséges: Madách ifjúkorának legnagyobb csapása Lujza elvesztése volt. Költőnk, ha nem is a szó biológiai értelmében, vagyis még nem visszafordíthatatlanul, de már ekkor „öreg” volt, olyasvalaki, akit nem csupán az a körülmény rendített meg, hogy szerettei közül többen meghaltak (Lujzán kívül például édesapja vagy sógora, Huszár József, de említhetjük Sréter János alispánt is, aki a többiekkel ellentétben váratlanul, egy járvány során hunyt el), hanem az is, hogy ő maga nem remélt módon túlélte a többieket. Mint ifjúkori barátjának, Lónyay Menyhértnek megírta, egy gyermekkori jóslat úgy szólt, hogy nem fogja megérni 1840-et, s fiatalkori, elsősorban édesanyjának írt levelei is tanúsítják, hogy a korai halál lehetőségével komolyan számot vetett. Ilyen előzmények után el kell ismernünk, hogy igen súlyos, válságos volt az a helyzet, amely életében Lujza halálával kialakult, s nem pusztán szubjektív okok miatt. Hozzátehetjük azt is, hogy bár egyes források szerint Lujza a menyasszonya volt a költőnek, ha nagyon szigorúan fogjuk fel a történteket, azt mondhatjuk: a lány személyében mégsem annyira az élethez, mint inkább a halálhoz kereshetett társat. A versek szerint ugyanis a lány már megismerkedésük idején halálos beteg volt. A két szerelem, ha nem is együttesen vagy egyidejűleg, minden esetre sajátosan egymásba ágyazva jelent meg Madách életében. A versek alapján azt kell hinnünk, hogy előbb Amáliába volt szerelmes, azután Lujzába, majd Lujza halála után ismét Amáliába. A két lány közti kapcsolatra maga is utal kéziratai között: a Lujza leánytársához cím mellé ugyanis egy helyütt odaírta Amália nevét. Ugyancsak Gyürky Amáliának szól A „Fagyvirágok” felolvasása után című verse, tanúsítva, hogy Lujza halála után ismét szerelmes volt a lányba. A két, bizonyos értelemben „összetartozó” szerelem érdekes módon jelenik meg Az ember tragédiájában. Talán mondanom sem kell: a fő mű két eszményített nőalakjának, a Konstantinápolyban zárdába vonuló szórának és a londoni szín „második” Évájának, annak az Évának tehát, aki a sírgödör fölött átlép, egyaránt Lujza személyében kell keresnünk az életrajzi „megfelelőjét”. Könnyű volna azt mondani - s ez lélektanilag kétségkívül igaz is hogy egy halott lányban nem lehet már csalódni, s így a halál ideális alkalom az eszményítéshez. Ehhez az általános észrevételhez azonban két megjegyzést érdemes fűznünk. Az egyik az, hogy Madách versei alapján egyértelmű: viszonzott, s csaknem bizonyosan beteljesült szerelemről volt szó; nem kizárt - bár erről végképp nincsenek adataink-, hogy egyúttal az ifjú első szexuális kapcsolatáról is. Lujza, korai halálának tudatában - miként Éva a sírgödör fölött bátran túlléphetett a kor konvencióin, s Madách egy áthúzott versszakának tanúsága szerint ezt valóban meg is tette. A Csak el, csak el című versében írja a költő: „Nem volna olly türhetlen sorsom is, lány, / Hanem mosolygtál volna rám szerelmet, / S nem ismerném a mennyek üdvösségét / Mint így hogy ismerem, elválni tőled.” A másik: éppen ezért fennáll a lehetősége annak, hogy 33