Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)

2004 / 6-7. szám - TANULMÁNY - Tarján Edina: Az önazonosság válsága

Tarján Edina: Az önazonosság válsága telíthető, és mégsem pótolja semmi.” Mi erre a legkézenfekvőbb megoldás? „Ahelyett, hogy vasút, azt fogjuk mondani, hogy vasút.” A felcserélés mint ugyanarra­ cserélés mo­tívuma többször megjelenik Örkénynél. (2) (Például az .Apróhirdetés’ és az ,in our time’ című egypercesek építenek erre a gesztusra.) Talán nem is kell, nem is lehet megfeleltetni a vasutat konkrét dolognak, a parabola megfejtésén túl inkább P. Müller Péterrel lehet egyetérteni, aki az önazonosság kérdését tartja a dráma alapproblémájának. (3) Az önazonosság kérdésköre a felcserélhetőség és a behelyettesíthetőség problémáját viszi tovább, tágítja ki: itt mindenki Bokor és minden­ki vasutas, holott alapvetően a név és a foglalkozás az ember önazonosságának legfonto­sabb jelei a külvilág felé. Az egymással való összekeverés a dráma során egyszer konk­rétan is előfordul: Miklós és Pál pálinkázásuk közben összekeveri egymást. Miklós: „Nem te ittál? Én ittam? (Szomorúan.) Lehet. De ha ezt is összekeverem, akkor mi lesz velem holnap?” További példa erre Judit fiú-lány felcserélhetősége. „Mi a különbség?” -teszi fel a „lány” a költői kérdést, amit igazából Pál élőhalott mivoltával kapcsolatban is fel lehetne tenni. Pált „feltámasztják” ugyan saját vérükkel a Bokorok, de felesleges­sége ezzel nem szűnik meg. (Örkény korábbi drámája, a­­Pisti a vérzivatarban’ is az ön­azonosság problémájával foglalkozik, Pisti folytonos alakváltozásának vagyunk tanúi. Gondolhatunk továbbá Nádas Péter drámáira, ahol a szereplők már áttünnek egymásba.) A mű legfontosabb aspektusa ez az identitásválság. A 20. század egyik legalapvetőbb tapasztalata a személyiség egységének felbomlása (utalhatunk az irodalomban gyakran használt doppelganger-figurákra és alakmásokra, az ön­sokszorosítás módjaira Babitstól Weöresig, és tovább...). Az önazonosság problémakörét a modernség összekapcsolta a nyelvvel, és azt is problematizálta. A személyiség válsága tehát a nyelv válságával feje­ződik ki, abban is megjelenik a néven nevezés, a világ nyelvi elsajátíthatóságának a prob­lémája, és a nyelv tükrözi a válságba került létet. Az abszurd irodalom jellemző módon ezt felnagyítja, és tárgyává teszi. Az abszurd színházzal foglalkozók kiemelik, hogy az abszurd színház a kommunikáció válságát jeleníti meg. (4) Ember és ember, illetve em­ber és önmaga között is lehetetlenné válik, megszakad vagy töredékes lesz a kommuni­káció, és éppen ezt a nyelvi dezintegrációt hivatottak ábrázolni a drámákat kitöltő köz­helyek, fecsegések, félreértések, kétértelműségek. A sablonok, a klisék a bizonytalanság leplezésére szolgálnak, a félrehallás, elbeszélés technikája pedig az álkommunikációt erősíti, ezzel a kommunikáció lehetőségét kérdőjelezi meg. A nyelvi problémához tartozik még a különböző szövegek kicsavarása, mások beikta­tása a párbeszédekbe. A menetrend idézése általános, Mimi szövegébe egy imaszöveg ékelődik (persze a vasúthoz szól a fohász). Sokszor szólalnak meg szentenciák, közmon­dások elferdítve: „Pusztába halt szent zene”, „Istenem, milyen nagy a te vasutad!” A vas­út szót helyettesítik be legtöbbször. Egyébként a megnevezett Einstein- és­­Micimackó’­­idézet egymás mellett jelen van a szövegben, ez is az eklektikát mutatja. Hozott szöve­gek az apróhirdetés sorai, illetve Pál cédulán üzen a többieknek hálája kifejezéséül. A dráma elején a szereplők bemutatkoznak (mint Ionesco ,A kopasz énekesnő’-jében: „és a nevünk: Smith.” Vagy az úgymond helyes drámakezdés az lenne, „hogy rögtön vi­lágos legyen a szituáció, ki kicsoda stb. Azaz első szín: belép két ember, s az egyik így szól: Atyánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt.” - hangzik el Esterházy ,Búcsú­­szimfóniá­-jában). Az identitásukat szavakkal adják meg, ez elidegenítő eszközként is működik, a brechti epikus színházat is idézi. (Pál „nem szeret bemutatkozni”, és igazá­ból nem is tud, nincs mit mondania magáról, nem tudja személyisége koordinátáit helye­sen megadni.) A szereplők érzékeltetik, hogy színházban vagyunk, a közönséghez kiszól­nak, a játéktér ezzel hangsúlyosan kijelölődik. A dráma nem felvonásokból, hanem két részből áll, ezek felfoghatók a vérszerződés előtti, illetve utáni időszámításnak. Az időt itt a vasúttal kapcsolatos gondolatok töltik ki, igazából semmi lényeges nem történik, legfeljebb a véradás, de ennek a tettnek a szükségessége is megkérdőjeleződik.

Next