Iskolakultúra, 2006/1 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám - KRITIKA - Imre Anna: Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban
• Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban A migráns tanulók oktatásának témája Magyarországon nagyon újnak, mondható, kevés óvatos előzményt leszámítva eleddig nem nagyon nyúltak hozzá átfogó igénnyel és feltáró-elemző szándékkal. A Feischmidt Margit és Nyíri Pál által szerkesztett kötet ezért mindjárt nagy lépést - sőt, mondhatni ugrást - jelent. Az előzmények hiányát részben magyarázza, hogy a migráció révén hazánkba érkező külföldiek száma még elenyésző, ezres nagyságrendű, itt tárgyalt tendenciáit tekintve pedig új jelenségnek számít.agyarország csak a nyolcvanas, kilencvenes évektől számít befogadó országnak, s a migránsok többsége ma is elsősorban a környező országokból érkező magyar nemzetiségű személy, így az oktatásban való megjelenésük is inkább csak jogi és finanszírozási, semmint nyelvi és kulturális problémát vetett fel. A más országokból érkező külföldiek (vállalkozók, letelepedni szándékozó menedékkérők) felbukkanása új jelenség, s még ma is küszöbérték alatt marad, aminek következtében nem váltak ismertté, láthatóvá a kapcsolódó folyamatok. A kötet egy kutatás kapcsán szinte rögtön a teljességet célozza meg: bemutatja a korábbi helyzetet, a jogi szabályozást, a jelenlegi hazai helyzetet az érintettek és a hazai szereplők szemével nézve, valamint jelzi a nemzetközi tapasztalatokat. A cím azt az érzést kelti, hogy a hazai iskolákban tanuló külföldi országokból származó nem magyar anyanyelvű tanulókat talán nem tekintik kívánatosnak. A kötet átolvasása azonban inkább azt az érzést alakítja ki az olvasóban, hogy a külföldi diákokat legtöbben sem kívánatosnak, sem nem-kívánatosnak nem tekintik, egyszerűen is nincs helyük a hazai közoktatási intézményekben és oktatási gyakorlatban. A kötet egy empirikus kutatás kapcsán két kérdést jár körül nagy alapossággal: hogyan reagál a magyar közoktatási rendszer a migráns gyerekek megjelenésével kapcsolatos kihívásra, illetve miként élik meg ezt a találkozást a migráns gyerekek és családok. A kutatás módszere a kérdésfeltevésből adódóan interdiszciplináris, s a szerzői körben is több diszciplína művelőit találhatjuk meg: van antropológus, szociológus, pedagógus is a szerzők között. A kötet első része a kutatás témájába vezet be egyszerre két oldalról, s egyfelől az egyes migráns csoportok magyarországi megjelenéséről ad áttekintést, másfelől a közoktatás ezzel kapcsolatos szabályozásáról. Legbővebb második része egy empirikus kutatás különböző közelítéseit mutatja be, az utolsó rész pedig a nemzetközi irodalmat és tapasztalatokat tekinti át. Az oktatás iránt érdeklődő olvasó számára a sokrétű megközelítésen belül feltehetőleg az oktatás szerepe a leginkább érdekes, ezért a szerzők ezt a szálat igyekeznek elsősorban követni. A hazai oktatási rendszer számos ismert probléma mellett a kínálkozó új megközelítésből nézve sem problémamentes: az amúgy is létező és jól ismert működési zavarok jelentős része a migráns tanulók nézőpontjából kiéleződve jelenik meg. A külföldi tanulók helyzetéből természetszerűleg fakadó nyelvi, kulturális és társadalmi problémák kiegészülnek a közoktatás hazai problémáival (például a társadalmi valóság folyamataira adott korlátozott és gyakran nem adekvát válasz, a pedagógusok szerepértelmezése, a differenciált pedagógiai megközelítések ismeretének hiánya stb.). Nehezíti a probléma kezelését, hogy a külföldi tanulók esetében önmagában is sokszínű és bonyolult jelenségről van szó: a sok országból érkező, többféle kultúrához tartozó külföldiek viszonya más az országhoz, az integrálódás kérdéséhez, s különböző a viszonyuk az iskolához is. A család 139