Iskolakultúra, 2016/2 (26. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 9. szám - TANULMÁNY - Bús Éva: Töredékes szövegképek: az élet- és átírás tropikus vetületei Laurence Sterne műveiben
Sterne legjelentősebbnek számító írásműveiben, a Tristram Shandy úr élete és gondolataiban, a The Sermons of Mr. Yorickban, és az Érzékeny utazásban felbukkanó diribdarab avagy töredéke mestertrópus metaforikus viszonyba hozható az élettel, bár a figuratív tartalmához asszociálható jelentés önmagában nem mutat túl közhelyszerű megállapításon, hiszen az életből - az örökkévalósághoz képest — valóban csak kis darabka adatik az embernek. Ami egyedülállóvá teszi Steme szövegeit a nevezett trópus alkalmazása szempontjából, az egyrészt a belőle fakadó variációs lehetőségek roppant találékony kiaknázása úgy a fikció, mint a fikció szintjén, másrészt a figuratív tartalmak által hordozottak párhuzamok beépítése a szövegképbe tipográfiai eszközök segítségével. Az említett trópus által teremtett perspektíva hozadéka az emberi életre vonatkoztatva számos példán keresztül nyilvánul meg a Szeme szövegekben, ugyanakkor a diribdarab vagy töredék kettős funkcióban is értelmezhető: az emberi élet minősítőjeként metafora, más esetekben viszont mint pars pro toto szinekdoché, azaz részként áll az egész helyett, az egészet annak egy része, részlete képviseli. Igaz, hogy műfaji alapon egyedül a Tristram Shandy úr élete és gondolatai sorolható a 18. században népszerűvé váló fikciós és nemfikciós életrajz, angolul life-writing (szó szerinti magyar fordításban „életírás”) kategóriájához, a jelen tanulmányban közös nevezőként kívánom használni ezt az írásformát mindhárom említett művel kapcsolatban. A két regényben élet és írás eseményei egymást feltételezik és tükrözik a maguk töredékszerű minőségében. Tristram szerint neki szerzőként „nem oly sietős az [útja], untig elegendő, ha évről évre kétkötetnyit vet [...] papírra s bocsát [...] közre élete [...] történetéből” (I. 14. 42) s elbabrál vele, amíg él. Yorick úti élményei között pedig meghatározó helyet foglalnak el a pár szóból kiolvasott-kikerekített élettörténetek, valamint apróbb „beszédes” tárgyak, amelyek saját jelentőségükön túlmutatva egész életek és sorsfordulatok történetét foglalják magukba. Az elkövetkezőkben a nevezett mestertrópus jelenlétének és értelemképző szerepének tanulmányozása áll a középpontban; ezen belül kísérlet történik élet, írás és töredékesség egymást tükröző vetületeinek feltárására Szeme világi és vallási természetű írásainak együttes vizsgálatán keresztül. Célom ezzel egyrészt azt kideríteni, hogy az említett, a dikció szintjén megjelenő mestertrópus milyen szemantikai adalékkal szolgálhat a regények kritikai örökségében felhalmozódott olvasatokhoz képest, másrészt egy újabb lehetséges felvetéssel szolgálni a szeme-i fikció rendezőelvére, illetve annak vélt hiányára irányuló immáron több mint kétszázötven éves kérdésre. A töredék mint mestertrópus jelenléte Sterne fikciós és nemfikciós műveiben A kevéske élet, ami az örökkévalósághoz képest az embernek adatik, és annak értékelő személése a témája Sterne Jób könyvének részletét mottóul használó tizedik prédikációjának. A beszéd az emberi és isteni perspektívából megmutatkozó rész-egész viszony gondolatát a diribdarab vagy töredék szervező trópus változatain keresztül teszi szemléletessé. Már a beszéd címe szóba hozza az emberi élet rövidségét és változékonyságát, s a témára adott reflexióban Steme az időtapasztalatra támaszkodik, mondván, oly gyors egymásutánban, tűnő árnyként múlnak el napok, hónapok és évek felettünk, hogy szinte nyomot sem hagynak bennünk, és még hozzávetőlegesen sem tudunk magunk számára beszámolni róluk.10 Ugyanakkor, épp a nekünk adatott maréknyi élet rövidsége okán kell felismernünk, hogy mi ezt a ránk jutó részt ajánlhatjuk fel az örökkévalóság egészével szemben. A huszonkettedik prédikációban az időtapasztalat az előbb említettől eltérő megvilágításban kerül elő, ezúttal Jákob szavai nyomán. „A fáraó megkérdezte Jákobtól: Hány