Izraelita Tanügyi Értesítő, 1922 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1-2. szám
- 2 - Ennek nemes erkölcstana vezette őt egész életében, tanítványainak is meleg szavakkal szokta volt ajánlani, hogy belőle merítsenek irányítást erkölcsi életük számára. Keleti nyelvészeti tanulmányait külföldön végezte Br. Eötvös József ajándékozta állami ösztöndíj segítségével s már 18 éves korában tudományos értékű dolgozatokkal lepte meg e tudományszak művelőit. Tanulmányai befejeztével visszatért hazánkba s 22 éves korában már magántanára a budapesti Tudomány-Egyetemnek. A Pesti Szr. Hitközség a titkári állást ajánlotta fel neki s ő örömmel szentelte magát a zsidó köz szolgálatának. Közben egyetemi tanszékkel kínálták meg, de ő nem fogadta el, mert, mint mondá, nem akart példát mutatni arra, hogy az ember elhagyhatja a zsidóság szolgálatát egy jobb pozíció kedvéért. Mint titkár sokat tett a hitoktatás érdekében. Az ő érdeme, hogy a héber tanítás elfoglalhatta az őt megillető helyet hitoktatásunkban. Meleg érdeklődés fűzte őt a zsidó iskolaügyhöz általában s ez ügyet képviselő tiszteletreméltó testülethez: az Orsz. Szr. Tanítóegyesülethez. Doktorrá avattatásának 50. évfordulóján az Egyesület üdvözletével kereste fel s ő ezt emelkedett hangú levélben köszönte meg, megemlékezvén arról a benső viszonyról, mely harminc évi együttmunkálkodás alapján fűzi őt a zsidó tanítósághoz. Szerető érdeklődéssel kísérte főiskolai hallgatóink zsidó törekvéseit s midőn 1887-ben a zsidó egyetemi ifjúság vallásos előadások tartását kérte a hitközség vezetőségétől, ö örömmel vállalta e feladatot s egy gyönyörű előadássorozatban bemutatta vallásunk évezredes nagyszerű történetét. Végig kísérte fejlődésének állomásain keresztül és feltüntette, hogy miként gazdagodott és bővült vallásunk új eszmékkel a századok folyamán nagy tanírói egyéniségek vezetése mellett. Ez előadások csodás tartalmi gazdagságuknál fogva és lelkes, meleg hangjukkal — mert a szónak is művésze volt a tudós Goldziher Ignác — gyönyörű megnyilatkozásai a zsidóságban élő nagy vallásos léleknek. Ilyenek voltak előadásai az Orsz. Rabbiképző-Intézetben is. Vallástörténeti és vallásbölcseleti előadásaiban meggyőzően és lelkesedéssel mutatta be hitünk igazságait és középkori tanítóink nagy vallási eszméit és hatásaikat. A tanítás gyönyörűsége volt, nemes szenvedélye. Bár művészettel megírt tudományos és irodalmi értékű könyvek és dolgozatok százai terjesztették kutatásai eredményeit, a legigazibb lelki kielégülést mégis az élőszóval történő tanításban találta. Ennek kedvéért szívesen hagyta abba tanulmányait, pedig éjjel-nappal könyvei között élt. De a tudomány nem volt nála öncél. Úgy érezte, hogy minden igazságkeresésnek van egy távolabbi célja: vezetni az embert. Az igazság meddő marad mindaddig, míg magába zárja azt a megtaláló elméje, értéke ott kezdődik, ahol közkinccsé válik és lelkeket formál. Azért szent szolgálat a tanítás az igaz tudós szemében. Tanításainak színt és melegséget adott a tanító egyénisége. Éreztük, hogy mély belső kapocs van a tanár és tanításai között. A tudós a maga megtalálta igazságokat adja elő azzal a szeretettel, amellyel a művész alkotásaihoz fűződik. Rabbi képzőintézeti tanításaihoz, még ezernyi más érzelmi Xí/