Állami Gimnázium, Jászberény, 1852
I. A’ Törvényszerinti Nevelésről. Midőn a’ törvényhozó testületek a’ polgároknak nyilvános törvényeket adtak, a’ nép millióinak boldogságát, ’s csend adta békességét tartották szemök előtt, mellynek elérése végen a’ város minden polgárait egybe gyűjték, hogy azoknak biztosítására összes erővel munkáljanak ; innét történt az, hogy a’ törvényhozó testületek legbölcsebbjei szigorúan tiltakoztak, minden olly dolgok ellen, mellyek a’ nép boldogságát ’s békességét akadályozták. Talán azt fogják némellyek mondani: miért bátorkodtam tollamat felemelni, és olly tárgyat elmélkedésül kitűzni, miáltal az emberi nem már bölcsőjében korlátoltatott. Őszintésséggel megvallom merészségemet, de mégis vakmerőségről ki sem vádolhat, mert le nem mondottam természeti jogomról, és hivatalom tanítói székében lévén, nem csak méltatlan bilincsek közé, nem zártam elmebeli szabadságomat, sőt azt mennyire tőlem telhetik, egészen az ifjúság boldogitására ’s javára fordítanom, szent kötelességemnek ismerem, ezen czél elérhetésére törekednem, fő gyönyörűségem. Mire nézve ez élet rögös pályáján a’ minden veszedelemnek kitett gyenge tanulókat Isteni és emberi törvények szerint szándékom vezetni. A’ növendék, szoros engedelmességre szokjék szükséges, ez pedig akkor ver gyökeret a’ növendék szivében, ha őt helyes parancs által a’ törvények megtartásához szoktatjuk, mire nézve megkívántasé, hogy a' parancsolatok száma sokra ne terjedjen; mert a’ sok közül, többnyire egyet sem tart meg, vagy pedig gyenge elméjével meg nem foghatván, azokat a’ feledékenység mélyébe temeti. Tekintsük meg Jézus boldogító törvényét, milly rövid: szeressed Istenedet és felebarátodat, és még is annyi milliókat fűz egybe, az Isten és emberekkel; hogy tehát ezen nagy törvénynek magva a’ gyenge növendék szivében kicsirázzék, meg kell ő véle ismertetni, e’ két törvényt; mivel ezek megtartása szerzi meg boldog jövendőjét, a’gyermekből tökéletes embert képez, kiragadja őt a’ veszedelmek örvényéből. Tartsuk csak kevéssé szemeink előtt az iskolai pályát végzett ifjúságot; nemde a’ szabadabb társalgás által, e’ megromlott világban mint egy újra neveltetik az ifjú, ’s távol nevelőinek szemeitől nyitva áll szive minden veszedelmes elvek elfogadására, annyi veszélyek közt az ifjúság megmentésére mi hat leginkább? nemde a’ jámbor élet, és az Istenhez vonzó szeretet, ha a’ jámbor élet által nem készítettek el az üdvösséges horgonyok azon időre, midőn a’ szenvedélyek szélvésze dúl, ha az Istenhez vonzó törvény kialudt kebelében, akkor elkerülhetlen a’ hajótörés, de ha egyszer a’ törvények megtartása az ifjú szivében gyökeret vert, sokáig kell akkor a’ csábításoknak keblében vívni, míg a’ szent ösvényről lelép. Hogy a’ növendék idején szokjék a’ törvények megtartásához, olly üdvös és hasznos, hogy azt tökéletesen ki sem fejezhetni; mert a’ gyermeki és ifjúi állapot, mint a’ lágy viasz al-