Jel-Kép, 1980 (2. szám)
Gyújtópontban - Angelusz Róbert: A tájékozódás és véleményformálás esélyei
A TÁJÉKOZÓDÁS ESÉLYES ségei közül polárisan ellentétes véleményeket nem választottak, de valamelyik poláris véleménnyel és a közbülső véleménnyel egyetértettek. Rejtett véleménynélkülieknek azokat minősítettük, akiknél avélemény iránya nem volt megállapítható, mert vagy minden válaszlehetőséggel egyetértettek, vagy legalábbis egymással polárisan ellentétes véleményekkel értettek egyet. Nyílt véleménynélkülieknek azokat tekintettük, akik nyíltan deklarálták véleménynélküliségüket. A két különböző módszerrel szerzett adatok számottevő különbséget mutatnak. A rejtett véleménynélkülieket is figyelembe véve ugyanis jelentősen megnő az összes véleménynélküliek és összeszűkül a véleménynyilvánító közönség aránya. Amíg a hagyományos technikát alkalmazva 13% a véleménynélküliek aránya, addig a rejtettvéleménynélküliséget is figyelembe véve a lakosság egyharmada véleménynélkülinek bizonyult. Ennek megfelelően a véleménynyilvánító közönség a felnőtt lakosság 87%-áról 67%-ára csökkent. (Utóbbi adat a perzisztens és az ingadozó véleményűeket tartalmazza.) A rejtett véleménynélküliséget is figyelembe véve elsősorban a nyolc osztálynál alacsonyabb iskolai végzettségűek között jelentős az eltolódás. Amíg a hagyományos technikával mérve csak 21%-uk, addig a rejtett véleménynélküliséget is számításba véve 48%-uk bizonyult véleménynélkülinek. A hagyományos technikával mért adatokhoz képest a véleménynélküliek hasonlójellegű, de rendre kisebb jelentőségű összeszűkülését találjuk a magasabb iskolázottsági szinteken. Az eddigieknél jelentősebb csoportspecifikus különbségeket észleltünk, amikor megvizsgáltuk, hogy miként alakul a perzisztens véleményűek aránya az iskolai végzettség és a foglalkozási csoportok szerint. A nyolc általánosnál alacsonyabb iskolai végzetségűeknél 19%, a nyolc osztályt végzetteknél 45%, a középiskolai végzettséggel rendelkezőknél 61%, a diplomásoknál 67% a perzisztens véleményűek aránya. Az alacsonyabb iskolai szinthez képest viszonylagos és abszolút értelemben egyaránt a nyolc osztály elvégzése jelenti a legnagyobb mérvű javulást. Az ennél alacsonyabb végzettségűeknél ahatározott irányú vélemény a vizsgált kérdésekben csak szórványosan fordul elő. A perzisztens vélemények arányának hasonló jellegű csökkenését figyelhetjük meg az értelmiségiek, illetve a felső szintű vezetők felől a mezőgazdasági fizikai munkát végzők, illetve a háztartásbeliek csoportja felé haladva. Az értelmiségieknél és a felső szintű vezetőknél 69%, az alsó szintű vezetőknél 52%, az irodai dolgozóknál, illetve a középszintű szakembereknél 53%, a szolgáltatásban és az iparban dolgozóknál 43%, a mezőgazdasági fizikai munnkát végzőknél 14%, a háztartásbelieknél 17% a perzisztens véleményűek aránya. A véleménynyilvánítás területén megfigyelhető tendenciák bizonyos hasonlóságot mutatnak azzal, amit az informálódást jelző mennyiségi mutató és az informálódás hatékonysága viszonylatában tapasztaltunk. A tradicionális technikával mért véleménynyilvánítás az iskolai végzettség szerint viszonylag jelentéktelen különbségeket mutat. Sokkal jelentősebbek az eltérések a vélemények perzisztenciája tekintetében. Mennél magasabb iskolai szinthez közelítünk, annál nagyobb az esélye annak, hogya véleménynyilvánító közönségen belül növekedjék a perzisztens véleményűek aránya. A fenti tendenciákból következik: ha feltételezzük, hogy a perzisztens véleményűek az átlagosnál nagyobb szerepet játszanak a vélemények formálódásában, akkor a magasabb iskolai végzettségűek nagyobb szerepet játszanak a közvélemény részét képező domináns véleményáramlatok kialakításában, mint ahogy arra a véleménynyilvánító közönségben elfoglalt arányaikból következtethetnénk. Az egyes társadalmi-demográfiai változóknak a vélemények perzisztenciáját befolyásoló hatásának mérésére több változós elemzést is alkalmaztunk, ahol az egyes változók szerepét több szempontú variancia-analítássel vizsgáltuk. Az elem