Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - Csűrös Miklós: Bertók László: Így élt Csokonai Vitéz Mihály
CSŐRÖS MIKLÓS AZ ÉLŐ CSOKONAI Bertók László: ÍGY ÉLT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Költőinket bensőséges szeretet fűzi Csokonaihoz; számos kiváló magyar lírikus vallott személyiségének és művének nem szűnő varázsáról versben, esszében, de tudós tanulmányban is. Sokan remélik Takáts Gyulával, hogy róla szólván „talán sikerül pár lépéssel közelebb jutni a magyar költészet lelkéhez". Gondolatébresztőnek bizonyult hányatott, remény és csalatkozás hullámain bukdosó élete is; a korát megelőző, magányra és megaláztatásra ítéltetett zseni annál inkább válhatott a költő-sors szimbólumává, mivel tudatában volt helyzete képtelenségének, nemcsak élte, hanem értelmezte is a méltatlan korban küszködő művész egzisztenciájának tragikumát. Jól választott tehát a Móra Könyvkiadó, amikor a 200 éve született Csokonai ifjúságnak szánt életrajzát költővel, Bertók Lászlóval íratta meg. A biográfus érzékenysége és beleélőképessége, érzelmi kapcsolódása hőséhez persze nem az életrajzírás kötelező szabályait helyettesítve, hanem azokat kiegészítve és az ábrázolás hatását fokozva érvényesül Bertók könyvében. Adatai pontosak, értelmezései vagy feltételezései egybevágnak irodalomtörténet-írásunk korszerű eredményeivel. A Rózaszerelem problémájától a kollégiumi kicsapatáson keresztül Csokonai somogyi tartózkodásáig mindazokat a kérdéseket, amelyek kapcsán az utóbbi évtizedek kutatásai módosították a hagyományos képet, a legújabban föltárt tényanyaggal összhangban tárgyalja. Nagy biztonsággal válogat a korabeli élet apró részleteit is felidéző és a fiatal olvasókhoz közel hozó dokumentumokból. Debrecen, Komárom vagy Csurgó 18. század végi állapotai, a kollégiumi viszonyok és az akkori iskolarendszer, a somogyi kastélyokban és a szegényebb barátok hajlékaiban folytatott életképei egyaránt érzékletes ábrázolásban, találó idézetekben és jól megválasztott illusztrációkon elevenednek meg a könyv lapjain. Rokonszenvesen rejtett, de következetes pedagógiai törekvés érződik a Csokonai költészetéből idézett szemelvények válogatásában is. Bertók a „teljes” Csokonai bemutatását tűzi ki célul, „nemcsak mint a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjét, hanem mint tréfacsináló diákot, mint a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz vidám szerzőjét, mint a szerelmében, kortársaiban csalódott, beteg embert" akarja megszerettetni a költőt. A tananyagból és minden antológiából ismert versek részletein kívül külön öröm olyan citátumokkal találkozni, mint pl. a Csokonai és Pálóczi Horváth közötti verses levélváltásból valók, a Visszajövetel az Alföldről, a Dr. Földi sírhalma felett, A szélhez, A pillangóhoz remek sorai. Mindezek alapján nem jogtalan a könyvben egy nagy költő korát, életét, művét, kapcsolatait sokoldalúan bemutató, jól szerkesztett breviáriumot látni, amelyet az érdeklődő diákon kívül a felnőtt olvasó is haszonnal forgathat. Bertók megközelítése - mint jeleztük - abban különbözik a legtöbb hasonló szakmai és didaktikai követelményeket egyeztető összefoglalástól, hogy kifinomult érzékenységgel éli bele magát nagy elődje mindenkori szituációjába, s ez a sorsérzékenység, a személyes azonosulás képessége olykor megindító közelségbe hozza a kétszáz éve született költőt. A meghurcolt, visszhangra hiába váró, megalázó helyzetekbe kényszerülő s olykor esendőnek bizonyuló Csokonait ábrázolva egyetlen percre sem téveszti szem elől, hogy „korának egyik legmodernebb emberét és legnagyobb magyar költőjét" indulataiban és önérzetében is külön mértékkel kell mérnünk. Az első, kevésbé súlyos debreceni ítélet sérelmei mindjárt megfelelő megvilágításba kerülnek, ha a költői pályakezdés sikereitől joggal mámoros Csokonai szubjektivitásával látjuk őket: „Mélyen sérti önérzetét, hogy ,nyilvános gúny tárgyává" tették tyúk-