Jelenkor, 2000. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1. szám - Hárs Endre: Fikció=önéletrajz : Filozófiai antropológiai vázlat avagy fiction-science
netek hálója nemcsak felfog, de a szó szorosabb értelmében helyettesít is. Az ember nem csak úgy általánosságban történet, hanem testi és lelki valójában, éspedig részletekbe menően. Mesél az arca és mesél a teste, mesélnek a vágyai, a szenvedélyei, a szeretete, a gyűlölete, szomorúsága, öröme, esze és értelme. Mindnek külön története van, s minél közelebb hajolunk, annál több történetre esik szét (értsd: annál sűrűbb a háló, ami felfogja). De senki se gondolja, hogy aki közelebb hajol, maga nem ugyanígy van ezzel. Fülek és szájak váltóin történetek közlekednek ide-oda a nagy hálóban, amin kívül ha van is valami, másképp nincs, mint történetek által. Schapp koncepciója és megfogalmazásai, mint például az, hogy „Története által egy önmagával kerülünk érintkezésbe",25 közel viszik egymáshoz az elbeszélést és az Én-t, s hozzásegítenek ahhoz, hogy a narratívák fentebb tárgyalt kulturális-antropológiai heurisztikáját a történet által feltárt (vagy letakart) egzisztencialitásra fókuszáljuk. Ebben — csakhogy ne legyen olyan egyszerű - ismét Ricoeur siethet segítségünkre 1990-es Loi-même comme un autre [Az önmaga mint a másik] című munkájának már a Temps et récit-ben megelőlegezett egyik fogalmával, a „narratív identitással" (vagy, ahogy a magyar fordításban szerepel, az „elbeszélt azonossággal").26 Ricoeur elhatározása, hogy a filozófia történetének a „cogito filozófiáihoz" - az Én akár empirikus, akár transzcendentális tételezéséhez illetve visszavonásához - fűződő apóriáit feloldja egy az „Önmaga hermeneutikája"27 kínálta közvetítő modellben. A Soiméme comme un autre értekezései három „filozófiai intenciót"28 követnek (a-c). Ricoeur azon meggyőződésén nyugszanak, hogy (a) a szubjektum identitása csak reflexív közvet(ít)ettségben nyerhető el (innen a címben szereplő séi és a merne elsőbbsége a je előtt); hogy (b) az időbeliség az identitás kétféle értelmezését kívánja meg, s végül, hogy (c) az identitás a legtermékenyebben az önmaga és a másik dialektikájában ragadható meg. Nos, a „narratív identitás" a második intencióhoz, az időbeliség megosztó hatásához kapcsolódik. Ricoeur a latin idem [ugyanaz, az alany azonosságának jelölője] és ipse [maga, ő magas különbségeire támaszkodva határolja el egymástól a személyiség identitásának azt a pólusát (felfogását avagy dimenzióját), amelyet az időbeli állandóság, s azt, amelyet a fokozott változékonyság jellemez. Előbbi nagyjából a magyar fordításban szereplő „ugyanazonossággal", utóbbi az „őmagasággal"29 hozható kapcsolatba. Ugyanazonosság és őmagaság párosa annyiban komplikált, hogy egyrészt az állandó és a változó (idem és ipse) Ricoeur feltételezte dialektikájának lenyomata, másrészt viszont e dialektikus feszültség ugyanazonosság és őmagaság párosából ez utóbbiban már eleve megoldódik. Az őmagaság „dinamikus identitás", amely időbeli struktúrájának köszönhetően „megkerüli az ugyanaz és a másik dilemmáját",30 egyszerre tolja el és tartja fent a személyiség egységét. Itt azonban nem is a fogalmi dialektika és hierarchia zavarba ejtő interferenciája fontos, hanem az, hogy az őmagaságot jellemző dinamikus identitás modellje megfeleltethető az elbeszélő szöveg költői kompozíciójából eredő dinamikának. Ricoeur ez esetben is kitüntetett szerepet szán a narratívának. Mintegy megismétli a hármas mimézisről mondottakat, de úgy, hogy az időt felváltja az Én/önmaga fogalma. Az elbeszélés nem az idő, hanem az Én/önmaga újraírására szolgál. Ami közel ugyanaz. 25 Wilhelm Schapp: In Geschichten verstrickt, i. m. 105. o. - Fordítás tőlem - H.E. 26 Paul Ricoeur: „Az Én és az elbeszélt azonosság", Ford. Jeney Éva, In: Uő: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Budapest (Osiris) 1999, 373-411. o. 27 Paul Ricoeur: „Vorwort: Die Frage der Selbstheit", In: Uö: Das Selbst als ein Anderer [Soi-méme comme un autre], Aus dem Französischen von Jean Greisch in Zusammenarbeit mit Thomas Bedorf und Birgit Schaaff, München (Fink) 1996, 9-38,13. o. 28 I. m. 11. o. 29 Paul Ricoeur: „Az Én és az elbeszélt azonosság", i. m. 373. o. 30 Paul Ricoeur: Zeit und Erzählung, Band ül: Die erzählte Zeit, i. m. 396. o. - Fordítás tőlem - H.E.