Jelenkor, 2000. július-december (43. évfolyam, 7-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám - Milbacher Róbert: Egy sikeres kísérlet tanulságairól és várható következményeiről : Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet
MILBACHER ROBERT USA EGY sikeres kísérlet TANULSÁGAIRÓL ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEIRŐL Margócsi István: Petőfi Sándor. Kísérlet A Korona Kiadó Klasszikusaink című heroikus vállalkozása a magyar irodalmi kánon legnagyobbjairól ígér sorozatot. A könyvek címeként megjelölt szerzői nevek azt sugallják, hogy az olvasó olyan monografikus feldolgozásokkal szembesülhet az olvasás során, amelyek a műfajnál fogva jól ismert módszertani mátrixban helyezik el adott klasszikusunkat. A monográfia hagyományánál fogva egy szerzői névvel jelölt korpuszt dolgoz fel; mindig a teljesség igényét sugalmazza; többnyire nem szabadulhat az affirmáció gesztusától - hiszen a feldolgozandó életmű (már a feldolgozás miatt is) értéktelinek mutatkozik, amivel egyben a feldolgozást magát is szentesíti valamint kimondva-kimondatlanul az életművet a szerző (fikciója) felől és afelé olvassa, háttérben persze az életrajz legitimáló erejével. (Akár szimbolikusan is értelmezhető, hogy a könyveket Életrajzi kronológia zárja.) Természetesen a monográfiák készítőinek névsora (vagy annak többsége) biztosítékul szolgál arra, hogy bizonyosan nem annak a pozitivista hagyománynak a szolgálatában születnek a feldolgozások, amelyből a monográfia mint műfaj megszületett. Mégis várhatóan a műfaj kényszerítő hatására számolnia kell az olvasónak azzal, hogy az affirmatív kényszerből következően például az adott író kánonbeli helye radikálisan nem kérdőjeleződik meg, legfeljebb hangsúlyok változhatnak, vagy az adott névvel jelölt szövegek koherenciája is magától értetődő lesz (háttérben a fejlődési ív, pályakép romantikus csábításával stb.), csakúgy mint a szerzői szubjektum egysége stb. Az bizonyosnak látszik, hogy a sorozat hatását tekintve várhatóan a klasszikus szerzői kánon megerősítését eredményezi, de a róluk való beszéd, vagyis az értelmezői nyelv kanonikusságának kialakítása és megerősítése is kockán forog. (Amennyire tudom, a sorozat megcélzott olvasói többek között azok a magyartanárok, akik azután igen széles körben terjeszthetik az itt szerzett tudásukat.) Margócsy István Petőfi Sándorról írott könyve már az Előszóban lemondani látszik a monografikus feldolgozásról, ám nem a műfajjal szembeni fenntartások, hanem a munka elvégezhetetlen mennyisége miatt. „Nem monográfia: egy új és összefoglaló Petőfi-monográfiához annyi új előmunkaKlasszikusaink sorozat Korona Kiadó, Budapest, 1999 312 oldal, á. n.