Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-10-19 / 84. szám
ment végbe sept. Bikán. A felkenő tisztet megyés püspök mért. Jurasics Anini ur v 1—vé, a’ segéllüket fi.mélt. Horváth János b. t. tanácsnok egyszersmind sz. fejérvári püspök és mélt. Palugyay Imre kassai püspök urak, ismét a’ felszentelői segédekét mélt. Ocskay Antal és Sztankovics János püspök és kir. helytartósági tanácsnok un. tevék. A’ megjelent vendégek száma igen nagy és jeles valt. A’ határőr katonaság ünnepiesen állott ki ’s a’ fölkenés alatt üdvözlő durrogásokkal tisztelkedett. Utána gazdag lakomák ’s lelkes áldomások következtek. Mind ezeken túl diszesiték azuj fölkeltetett ur ünnepét jótékony adakozásai, ugyan is a’ katonaságnak 25 akó bort és 300 frtot, az árvák és szegények intézetének összesen 500 frtot és sok más szükölködőnek szép mennyiségű pénzeket ajándékozott. Általjában véve az itteni egyházi karnak ez adakozáságbeli szíves keresztyén indulatja nagyon érdemli a’ köz hálával említtetést, minthogy azt kivált a’ szegény tanuló ifjúság ’s tudományos intézetek ápolásira gyakorolja, mellynél csakugyan nincsen czélirányosb jólét, ’s a’ Hazának egykoron gazdagabban gyümölcsözhető. Hasonlíthatlanul okosabb az elven segíteni, hogy valaha mentül kevesebb lehessen, ki segedelmünkre ásitozzék, mint a’ már meglevő ’s kórhadozó gyámoltalanságot perezeneti enyhítésekkel irtogatni; nem mintha ez utóbbi azért magában igen szép ’s nemes tett nem maradna, hanem mivel ható sikere pillantatnyi, sőt van néha szempont ’s alkalom, mellyből tekintve káros is, például akkor, midőn általa a’ még tehetség vagy erővel bírók is mások támogatásira tartva számot makacs tespedésre aljasulhatnak. Lehettek ’s vannak fentebb indító eszközök is az ifjúság illy gyályolitására mint p. o. a’ kassai ’s több ns. convictus alapításánál, vagy Egerben egy Foglár - intézet alkotásánál, vagy mind azoknál is, mellyek ma már úgy nevezett stipendium-alakban léteznek ; de a’ hatás mindenkor, habár nem tűzött czélként is, a’ fentebb érintett foganatra vág ’s igy azok is, mellyek akármi alakban ’s akár egyedül hazafisági, akár pusztán vallási, akár merő emberiségi szándékból tétetnek; — midőn tehát tétetnek , messzeható érdemük mindig fensőbb sok nemű más adakozásoknál. Szép ebben megyés püspökünknek vezér példája, ki a’ kezdő iskolákban nem mulaszt el próbatételt, mellynél a’szegényebb de szorgalmas kis tanulókat évenként gazdagon nem ajándékozná, a’ fensőbb iskolások közül tizenháromnak ad állandóan saját palotájában élelmet, többet ruház, vagy készpénzzel segít; igy a’ ns. káptalan is, mellynek tagjai szinte több illy szűkölködő tanulót tartanak állhatatosan saját házuknál élelemmel , másokat ruháznak vagy könyvek ’s más tanulási szerekkel látnak el; az iskolai főigazgató prépost kanonok ur, ki hét illy tanulót gyámnol folyvást, közelebb a’ leányiskola-épületet (az Apáczáknál) egy emelettel nagyobbitá , Fázmándon pedig egészen uj iskola-házat épittetett ’s a’t. Hálás örömmel írjuk ezt, tiszta lélekkel hódolva e’ jótékonysági érdemeknek. Felszólítás. Ha sokak előtt ne talán meresznek tetszenek azon megjegyzés, hogy újabb korunkban egy nemzet színészi állapotja, egyszersmind arány-mérlege miveltségének, kétségbe nem hozható igazság marad az, hogy a’ nemzeti színház, tükre és pályatere a’ nemzet társalkodási nyelvének , szokásinak. Ezen tekintetek valának azok, mellyek nemzetünkkel, egy állandó magyar színház megalapítását már régóta óhajtaták , sőt időnként, helyenként munkába is véteték. Azonban fél, vagy épen elvétett eszközök, csak csekély vagy épen semmi sikerrel nem örvendezteték a’ hazát; mert ha bár eddigi számos hazafiéi buzgalmunk, áldozatink a’színészet ügyében, ritkán tűntek is el épen nyomtalan, de a’ fentebb kitűzött üdves irányokat csak egy a’ haza középpontjában, Budapesten megalapítandó magyar színház adhatá vola meg sikeresen a’ hazának , úgymint a’ honnan könnyebben sugározhatik szerte annak boldogitása, úgy mint hol népesebb közönség, a’ hazának egybevonult érdekei, könnyebben tarthatják fen annak színészeit. Ezen nézetek valának azok, mellyek tek. Pest vármegyét arra bírák, hogy a budai színház megíitesülése kedvező alkalmát használva, az ebben ideig mutatványait adott magyar színészi társaságot pártfogása alá vegye, s így a’ szép hazai remény egykori teljesülését, tehetségihez képest közelítse. Alólirtak, mint a’ tisztelt megyétől kegyesen kinevezett igazgatóji ezen budai magyar színész társaságnak, valamint nem kételkednek abban, hogy minden magyar honfi hálás érzetére fogja méltatni teli. Pest vármegye hazafiai törekedését, úgy magyar lelkességbe vetett bizodalomból, mindenkit ezennel felszólítani bátrak, hogy e’ szép kezdet életre-kapását, erejéhez képest elősegélni, és ha