Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-09-20 / 76. szám
és fontos rendszabályát, s a’ rabszolgák fölszabadítását, ’s a’ magányos személyek bebocsátását az indiai kereskedésbe hozzá tesszük, érezzük akkor, 's meg vagyunk győződve, hogy Ön igazgatásának korszaka hazánk évkönyveiben a’ legfényesebbek és legszerencsésbek egyike. Magányos erényei ’s nyilvános Charaktere iránt minden tiszteletérzéssel eltelve ’s azon reménnyel hízelegve magunknak, hogy Ön igen soká fog még azon szerfölött irigyletes meggyőződésnek örvendhetni, hogy az ország legjobb érdekeit sükerrel mozdítá elő, engedje meg Ön, hogy magunkat aláírhassuk, mint Uraságod alázatos engedékeny szolgáji, ’s a’ t.u O’Connell már említett körlevelében az izlandi néphez következő helyek olvastatnak. Miután t. i. szabadelmü clubbok fölállításáról értekezett, igy folytatja: „Mi előtt e’ clubbok kötelességeire át mennék, engedjétek meg mindenek előtt, hogy magamat nyíltan és becsületesen ministerinek nyilványíthassam. Én most barátja vagyok a’ mostani ministeriumnak. Óhajtom, hogy az izlandi népet is olly cselekvésekre bírhassam , mellyek a’ ministeriumnak legkevesebb akadályokat gördíthetnének aljába, és legtöbb erőt adna neki, e’ ministeriumiak, mellynek különösen fő kötelessége, Izland érdekiről gondoskodni. Igaz, még mondhatni, hogy ezen ministerium számos tagja Grey és Stanley ministeriumába tartozott, melly Izlandra sok bántalmat halmozott, azonban leggonoszabb része leráratott, ’s ezek között különösen Izland legnagyobb ellenségitől megszabadultunk. — Itt először Stanley. Meg vagyok győződve, hogy az izlandi nép vallásának és szabadságainak soha engesztelhetlenebb ellensége nem élt. — Megtestesült gyülölséggel viseltetett ez utóbbiak iránt. E mellett nagy hatású, ’s olly szellemű férfi, volt, ki képes vala el nem tökétt embereket magához vonszani, tetemes észtehetségü munkára és viták vitelére. Azért volt Izlandra nézve olly veszélyes. Azonban az is igaz, hogy a’ géniusznak semmi ihlése sem lelkesítő, ’s hogy szivetlen szónok. Soha sem fejezett ki nagyszivü nemes érzést, a’ mens diviniar teljesen hibázott nála. Soha költői képűdlet sugara nem melegítő szellemét, vagy világító beszédét, ’s mi képes beszédét illeti, soha a mindennapos példabeszédek alacsony köreinél följebb nem emelkedett. De, mint említem, voltak sajátságai, mellyek őt épen veszélyessé tették, mint a’ miilyen benső volt «vénséges indulat a Izland iránt — • Elment isten *Wweel, ’s magával vittte Sir Grahamot, ama’ leggonoszabb tory-osztály leggonoszabb toryját, neves Whiget. Ír isndoak másik, ’s talán még nagyobb ellensége — Grey gróf is — kilépett. Emlékeztek, mi régen fek illettem, hogy Grey gr. ellenséges indulattal viseltetik az izlandi nép szabadsága és jólléte iránt Valóban a’ legkomolyabb megfontolást érdemlené, kitudni Izland iránt ezen ütivtelen rész-akarás okait, mellyek olly kitűnő része Grey gr. charakterének. Én már régen és hosszan elmélkedtem e’ káonság okain , ’s most nem vagyok hajlandó szemrehányásokat tenni, vagy megbuktán örvendeni. De azon örömet nem titkolhatom el, hogy e’ férfiak eltávolítására én alanti állásomban is közre munkáltam FRANCZIA ORSZÁG. A’ Quotillienne azt jósolja egyik csókfóelvében, hogy Maria Krisztina királyné meg fog bukni, ’s a' spanyol királyi székre don Francisco da Paula emeltetni.— Mourmont volt marsai két fiját a kik még más hat earlioával együtt Suzeban nem messze Briançontól zajosan viselték magokat, a’ vendégház cselédjei jól megdöngették, 's csak fáradsággal menthette meg őket a’ katonaság több bántalamtól. — Soult marsai az ál-hapezok (manoeuvre) alatt fényes sátort készített IX, milly 40,000 frankba került Gerárd marsal vonakodott ez összeséget a’ hadköltségére fölvenni, a’ király tehát parancsot adott azt saját községiböl, ’s pénztárából kifizetni. — A’ király nag. etikán fogadta el privát audientián a’ Kelgium ’s Francziaország közt kötendő kereskedési akku iránt Parisba utazott belga biztosokat. Parisból sept.kről egy levelező írja, hogy bayonnei levelek szerint az egész déli franczia szeéleken ismét kétlik don Carlos valóságos jelenlétét Spanyolországban! Dodisnak 35.000 embere van, kikkel már elhatározólag dolgozhatik. — A’ Mercure Segnsien iszonyúkat beszél azon fergetegről, melly aug. 26. ’s 27. közt éjjel Dive de Gier én St. Etienne táján kitört. Erőszakára nézve hasonló volt azokhoz, mellyek a’ trópusi országokban szoktak uralkodni. Estve 7 órakor nehéz cserppekben esni kezde: 10 órakor az egész égbolt lángba borult, a’ viz omolva dőlt le. A’ villám több házba beütött, gyújtott, és számos személyt agyon sújtott. A’ ratareuzi hidat a’ hirtelen áradó viad elsodrotta. Ratareuzben egy ház elárasztatott, ’s benne öt gyermek veszett el anyostul, ki őket szabadítani akará. Az atya hasonlag segédeimül síptett, de ő sem boldogulhatott Csak nagy nehezen érhetett el egy fát, mellyen másnap reggel a’ kétségbeeséstől ’s hidegtől dermedten leték. Magában is félelmes volt a’ dulás. A’ víz olly erővel rádalt a’ pinezékbe, hogy boltjaikat a’ nyomással feltárta. Egy ideig az egész várost bőgő folyam hullámzotta át, mellyből a’ villámok tükrözőnek vissza,’a melly a’ házakat olly igen megrendítő, hogy minden pillantásban beomlásuktól lehető tartani, mi