Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-10-07 / 80. szám
80. szám Pest, szerda October 7kem 1835. JELENKOR. Foglalat: Magyar- e* Erdélyország (az úrbéri falirá* ; kinevezések ; templomszentelések ’s a’ t.). Ausztria, Anglia (az Examiner’ trónbeszéd paródiája ; O’Connell útja’s beszédei). f-'rancziaország (Pepin újra fogva , JafFrenou megidézve , Armand Carrel ’s a’t.). Spanyolország (új Ministerium! Mendizabal fölirasa , junták viselete , badi hirek ’s a’ t.). Oroszország (kalischi pompa vége). Törökország (Selidtar Boda , Ferik Ahmed utazási czélja). Olaszország. Elegyhirek. Gabonaár ’s Pénzkelet. MAGYAR-ég ERDÉLYORSZÁG. Pozsony. Sept. 28, 29. és 30dik napjain tartott kerületi ülésekben azon határozathoz képest, hogy az adó fundusát (vagy alapját) rendeltetésétől elvonni nem szabad, ezen elvnek különbség nélkül mindenkire kiterjesztése tekintetétől, megállapítva lón, hogy mindazon úrbéri telek és föld, mellyek az urbér behoztakor akár mint népesek akár mint elhagyottak összeirattak, vagy később telepíttettek (a’ mennyiben természeti viszontagságok által használhatlanokká nem lettenek) a’törvény kihirdetésekor szorgalmasan írassák öszsze ’s népesittetésök minden módon a’ megyék által eszközöltessék. Addig pedig mig a’ megtelepülés eszközé tennék, az illy puszta telektől az fog adózni, ki azt használja. Az úrbéri tárgyban legújabban fölküldött földírás következő: Fels. Császár, és ap. Király, Legkegyelmesb Urunk! A’ közelebb múlt aug. 19-én újabban felterjesztett törvénycikkelyek iránt ugyanazon hónap 23kán kiadott k. kir. Választ tanácskozás alá vévén, mindenek előtt nem titkolhatjuk el hazafitti sziveinknek abból eredő újabb fájdalmát, hogy bátor mindjárt a’ jelen Országgyűlés kezdetén fölterjesztettük, ’s több ízben is említett utóbbi Felírásunkban is megújítottuk azon nemzeti köz és méltó óhajtást, hogy a’ magyar nyelvet kétségtelenül illető elsőség tekintetéből az Ország Rendeihez intézendő k. kir. Válaszok magyar ny’elven bocsáttassanak el, ’s a’ törvényczikkelyek is magyarul szerkeztetve alkottassanak; bátor továbbá Felséged f. e. április őkén költ kir. elébbi kegyelmes Válaszában arról méltóztatott az Ország Kendéit biztosítani, hogy i. e. febr. 26diki Felírásunknak a’ magyar nyelvet érdeklő részére kegy. Válaszát legelső alkalommal kiadni méltóztatik: ez most is nem csak nem történt meg, sőt inkább a’ magyar nyelv iránt tett ama’ buzgó és igazságos kívánság a’ kir. újabb Válaszban csak érintve sem lévén, ebben a’ hivatkozás is mind csak a’ diák szerkeztetés szavaira tétetik. Mellyhez képest nemzeti lételünk fenmaradásával, polgári boldogságunk gyarapodásával, és Hazánknak is díszével a’ magyar nyelv virágzását, és a’ törvényhozási után is első helyen állását egybe kapcsolván, ’s ezek képzetét egymástól elválaszthatónak sem tartván, abeli mindméltó mind igazságos kivánatunkat, mellynek szorgalmazásával soha fel sem is hagyhatunk , hogy t. i. Felsége azoka , mellyek 1833ki mart. 30án , 1834ki május 28án , és f. e. febr. 26án, ’s aug. lőkén általunk e’ részben fölterjesztettek, teljesíteni, ’s ekép a’ fejdelme előtt igazságot sürgető hív magyar nemzetet megörvendeztetni méltóztassék , ismételve megújítjuk. Egyébiránt az úrbéri tárgyakban alkotandó törvényekre nézve további megállapodásunkat következőkben foglaljuk, úgymint: A’Ildik és következő törvényczikkelyekben előforduló „Alsó Tótország“ nevezetet »Ily országos határozásnak, mellyet többé változatni nem lehetne, mind a’ nyilván fentartott visszalépési óvásnál, mind pedig annál fogva sem ismerhetjük meg, mivel az Ország Rendes és a’Fejedelem közötti értekezések természete is azt hozza magával , hogy miután Kisced az ebbe terjesztett országos megállapodásnak a’ bánsági Vármegyék nevezetét érdeklő ágát el nem fogatta, ezt az országgyűlési további értekezés útjára igazította viszsza, ezzel a’ szinte azon természetű másik tárgy, úgymint: az „Alsó Tótországi“ nevezet iránt is az országgyűlési további értekezések útját kétségtelenül, és egyiránt felnyitotta; azért is, ellenvetésül nem szolgálhatván e’ részben az is, hogy az úgy neveztetni kívánt „Alsó Tótországi“ 3 vármegyében a’ jobbágytelki állományok mindenütt egyenlők, mivel ezen körülmény a’ bánsági 3 vármegyére nézve is egyiránt fordul elő, sőt Pozsega vármegyében, ha bár a’ telki állomány közé tartozó holdak szánta nem is, de a’ holdakölei száma a’ más két vármegyéétől nevezetes mennyiségben különbözik; az 1715: 92dik és 1751: 23dik törvényczikkelyek rendeleteit ez is ragaszkodva, a’ kegy. kir. válaszi javaslatot továbbá sem fogadhatjuk el. A’ Midik törvényczikkely4dik ,1 2dik szakaszára a’ kegy. kir. válaszi javaslatot elfogadván, sőt hogy az „elbecsülés“ szó értelmére nézve minden kétség és homályt eltávoztathassék, nyilványosan kifejeztetni kívánván azt, hogy azon elbecsülésen, mellynek alkalmakor a’ földesúr a’ jobbágynak ingyen adott épületi fák árát az általányos becsárból levonhatja, egyedül a’ Hármas Könyv Isőrése 40dik czimjének rendelete következésében történő elbecsülések eseteit érteni kelljen, a’ jelen szakasz szerkeztetését változtatni így kívánjuk: „Azon helyeken pedig, mellyeknek határiban az uraság erdejében annyi épületi fa találtatik , hogy abból az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, ’s a’jobbágyoknak az Urbér, vagy következett urbéori rendbeszedések , vagy pedig a’ divatozó szokás szerint ingyen épűleti fairás haszonvétele engedtetett, a’ földesúr további is az eddig gyakorlatban volt ’s ennél nem nagyobb mennyiségben jobbágytelki vagy úrbéri zsellérház, és istálló fedelére (ide nem értvén azonban a’ sindelyt, és deszkát) a’ szükséges fát ingyen adni köteles, egyedül a’ Hármas Könyv iső rész 40dik czikkelyének rendelete esetében történő elbecsüléskor szabadságában fog állani a’ földesúrnak az , hogy a’ jobbágyinak ingyen szolgáltatott épűleti fák árát a’ becsár általányos sommájából levonhassa.“ Egyébiránt, a’jelen 4dik szez 5dik szakaszában valamelly változásnak szükségét annál fogva nem látjuk, mivel abban nyilván kifejezve van az, hogya* 4dik § 2 dik szakaszabeli esetekben az épűleti fairás haszonvétele a’jobbágyokat a’ határkivüli uradalmi erdőkből is fogja illetni. A’ llldik törvényczikkely zikkere az országos eddigi szerkeztetés, és a' k kir. valas/.i javaslat között főképen annyiból állván a’különbség, hogy ezen javaslat szerint a’ jobbágy’ boltjának haszonbérbe szabad adásától, a’ helybeli és külföldi lakosok pedig haszonbérbe szabadon vehetésétől elzáratnának, ehez továbbá is azért nem járulhatunk, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy a’ boltnyitás, vagy kibérlés szűkebb korlátok közé szorittatásával ezen egész intézkedés egy részről a’ nemzeti szorgalom és kereskedés gyarapítására irányzott czélzatnak nem felelne meg, más részről pedig a’ jobbágyságra nézve jótékonyságát nagyobb részint elvesztvén , pénzének boltok építésébe fektetésére is nagyon csekély, ingerül szolgálna. Egyébiránt semmi okát nem látjuk annak, hogy azt, ki már helybeli lakos, ’s így a’ földesútr által is lakosnak befogadtatott, a’ jobbágyboltja kibérlésétől eltiltani, vagy erről más helyen rendelkezni miért kellene? továbbá meg lévén szabva az is, hogy a' helységben lakossággal nem bizontolly idegennek tilthassa el a’ bolt-kibérlést a’ földesúr? ezzel csak a’ földesúri önkény, nem pedig a’ jus korlátoztatik. Végre a’ 8ó utolsó szakaszában azért lévén szükséges a’ boltjost gyakorló községektől nyilványos rendelést tenni, mivel illyetén község több találkozván, ezeket törvényes rendelet nélkül hagyni, ’s a’ földes urak jósánál szelesebb jus gyakorlatával mintegy felruházni nem lehet, de ott is, hol eddig a holtadtól semmi taksa né.i