Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-09-27 / 77. szám
306 ajándékoza , melly kétszeres jólétivel örökre lebilincsezé magának lakosink háláját, mellyel már az 1831 ben pusztított cholera alkalmával nyújtott számos emberbarát segélye által is olly nagy mértékben gerjeszte minden kebelben. (Ugyan e’ nemes keblű hölgy a’Ludoviceában egy növendékre alapítványt tön.) Galgócz, sept. Alikén. Mezővárosunkat e’ napokban számos vendég látogatá, megtekinteni ama’ ritka esetet, mellyre f. h. Bikán viradánk t. i. a’ galgóczi (mváros Nyitra megyében, a’ Vágfolyam partján) várhegynek 20 ölnyi szélességű és 40 hosszaságu, szőlővel szépen beültetett része hirtelen 8 ölnyi mélységre szállott alá. E’ sűlyedékrész elválván a’ hegytől ’s némi távolságra csuszszanván, gyümölcsös kerteket bortta el, mig rajta a’ szőlőtök, burgonyavetemény most is régi jó állapotjukban virítnak. Az ekép támadt mélység és hegyalji síkság közt, (30 ölnyi szélességben) kivévén az itt ott keletkezett tágasb repedéseket, semmi változás nem történt; de a’ Vág’ mentebeli síkságon mintegy 100 ölnyi hosszúságu, 4 öl szélességű és 1~ öl magasságú domb emelkedik elő a’ föld alól, megtartván magasztalt helyzetében is előbbi pázsitos földszínét. A’ sülyedékben ’s alább némi tetemesb nyiladékokban sövény és kövecses homok (porond) látszatik nagy bőségben, mi hihetőleg egykor a’ csavargó Vágnak medrül szolgálhatott, ’s ez , és a’ föld alatti üledékben levegő teheté a’ tömegnek földalatti távolranyomatását annyira, hogy ismét 30 ölnyi messzeségben domb alakban jelenhessen meg. Ez alkommal a’ még ébrenvoltak, a’ zuhanásokozta rengés miatt földindulást gyanítanak, mi azonban egyébütt senkit sem nyugtalanított, ’s csupán a’ szomszéd gyümölcsösökben skivatlanul foglalatoskodott ifjonczokat ugraszsá meg. „Mária Annasiuj gőzhajónk, Rau H. J. kapitány vezérlete alatt sept. 13kán déli 12 órakor kezdé meg első útját Linzbe, hova sept. 17kén reggeli 8 órakor — ’s így 35 óra ’s 22 perez alatt, — szerencsésen megérkezett. Az elindulás igen kedvező széllel történt; azonban mintegy 11 órakor éjfél előtt a’ szél fordulván, csakhamar szélvészszé fajult, melly három napig szünetien dühöngött. A’ zordon szélvészen kívül még huzamos esőzéssel ’s szokatlan magas ’s ragadó vizdagálylyal kellete a’ gőzösnek küzdenie. Ámde mind ez egy pillanatig sem tartóztatható fel; ’s míg minden más közönséges hajó, jobb időre várakozva mozdulatlan vesztegelt, azalatt a’ gőzös saját erejével háborítatlanul folytatá utját. A’ lakosok’ részvéte rendkívüli volt; a’ legzordonabb idő daczára is számtalan ember lepé el a’ partokat; örömlövések ’s hangászkarok üdvezlék mindenütt a’ csudás alkatú hajót. — Sept. 18-án reggel „Mária Anna” rövid sétautazást tőn, melly alkalommal 10 óra tájban Linzből megindulván 12 órakor ismét visszatért. A’ hajón minden rendbül ’s osztályból tömérdek nép gyűlt össze , élvezni a’ vizenutazás örömeit. E’ sétahajózás fönséges látványul szolgált, mert a’partokat, hidakat, ’s a’ folyóra nyíló minden ablakot ’s magasabb helyet sűrű embertömeg lepé el, hogy a’ vitorláival’s zászlóival diszesitett hajót ellebegni láthassa; ezen közös örömet pedig Schwarzenberg hg’sezredes úrnak hangászkara, mellyet ő hűsége a’ hajó-fedélzetre küldeni méltóztatott, még különösen emelte. • Kedden, septlökén reggeli 7 órakor a’ gőzös visszaindult Linzből, ’s azon nap délután hatodfél órakor megérkezett Bécsmelletti Nuszdorfban, ’s így visszatérti útját 9 óra ’s 38 perez alatt végzé; a’ többi idő az utasoknak a’ közbeneső állomásokon kiszállításával ’s fölvételével folyt le, miután csak most kezdhetni még jobb kiszállóhelyek felállításához. — A’ forgón átmenet 2 perczig tartó; a’ hajónak e’ helyhez közeledtekor általános csönd uralkodott az utazók közt, mindenki az átmenetei’ pillanatára legélénkebb figyelmet fordítván. Az átmenet után az utas-vendégek ’s a’ parton várakozó néptömeg barátságosan ’s vig zajongással üdvözlé a’ kapitányt, mivel azon biztosság ’s nyugalom, mellyel a’ hajót vezérlé, a’ legparányibb aggodalmat is eloszlatá. A’ gőzös’ visszatértekor a’ nép’ részvéte még élénkebb volt, az utasok szivét érzékeny megindulás szállá meg, mert a’meggyőződés hangosan nyilatkozott, menynyire érzik. i. e’ hatalmas folyam partjainak lakosi mindnyájan, hogy e’ vállalat kiterjedése, melly a’ kereskedést ’s műszorgalmat olly csudásan elősegíti, nem sokára e’ tájakra is szükségkép gyakorolni fogja kedvező befolyását. A’ Linzben talált kőszén a’ kívánatnak nem felelt meg; a’ tüzelést ölfával kellett eszközleni, különféle. F. h. 21 én délelőtti 11 ’s 12 óra közt sajátszerü ’s itt még nem látott éleményben részültek fő városunk lakosi. Még 20án kezde azon meglepő hi utczárul utczára, szájról szájra szárnyalni, hogy másnapi első útját teendi víz alá a’ buvárharang, ’s a’ kitűzött napon reggel jókor már gyülekezni kezdenek a’ kiváncsi nézők Dunánk partjaira. Először üresen bocsáták le a’ harangot, azután pedig Waldstein János gr., Ásboth Sándor kir. főépitészigazgatósági gyakornok, Dewar György angol búvár ’s Thomek Lajos szállottak a’ nedves elem sötét honába, ’s 14 perez múlva szerencsésen ismét napvilágra jövének a’ vizalatti utazók. Jelen voltak ez első próbánál Széchenyi István gr. Clark angol hidépitész, Vásárhelyi kazáni főmérnök, ’s a’ t. Ez első próba után már több vizsgálatot is tevének, ’s lassankint a’ legnagyobb ’s makacsabb kétkedők is csakugyan kezdik hinni, hogy még állóhid kapcsolandja össze fővárosinkat; ’s ezt bátran is hihetik, mert bár mint vonakodjék is a’ szép fiatal, kaczér Pest, utoljára csakugyan mégis kénytelen leend örökre egyesülni az ősz vén Dudával. — Mindenfelől csak uj találmányokról olvasunk, ’s mi, kik különben annyira szeretünk az utánzásnak hódolni, e’ tekintetben még sem törekszünk egy nyomon haladni a’ külfölddel. Egészen azonban e’ részben sem tespedünk, igy például most bizonyos Ilekech Adolf a’ gazdasági egyesület gyapjuraktárán túl, gyapjumosó-intézetet hoza létre, hol a’ legrondább gyapjút is gyönyörű fehérré varázsolja, ’s minden mázsa után csak két pengő forintot követel. Vizkeverékét kisebb nagyobb adagokban kész azoknak átengedni, kik talán honn szeretnék mosatni a’ gyapjút, még pedig igen jutányos áron. E’ találmány legnagyobb figyelmet ’s illő méltánylatot érdemel, ha bebizonyíthatni róla, hogy a’ gyapjút meg nem rontja. — Már nálunk is kezdenek a’ nagyobb csalbukások lábra kapni; igy legközelebb egy nagykereskedő fél millió égő forintnyi teherrel szünteté meg fizetéseit, mi által főleg számos bécsi gyártulajdonos, igen érezhetőn károsult. — A’ vaskapui szirtek szétrombolásárol, ’s egyéb az Al-Dunán történt nagyszerű munkálatokról kimerítő tudósítás fog nem sokára nyomtatásban magyarul és németül megjelenni, melly fontos munkára előlegesen is figyelmeztetni kívántuk olvasóinkat. — Markó híres tájfestész hazánkfia, (szül. Kis-Martonban, Sopron megyében,) kiről már emlékezének lapjaink, mint magyar Claude Lorainról, egyik gyönyörű négy lábnyi magos föstvényéért Bécsben 3 ezer váltó forintot kapott; műértők állítása szerint, a’ kép épen nincsen becsén túl megfizetve. — A’ Rákoson táborba szállott katonaság folyvást tartja gyakorlatit, mellyekre mindenkor számos néző tódul ki a’ két városból. — Budai hegyeinken az érett szőlő még mindig ritka tünemény, ’s már nem is reménytetni, hogy a’ szükséges czukoranyag megkivántató mennyiségben fejlődjék ki, mert napjaink ’s éjeink folyvást igen hűvösek. •— AUSZTRIA. Triest sept. 12én. Zalai levelek szerint, a’ 14 vitorlányi erős török hajóhad f. h. első napjaiban vitorlázott el a’ dalmát part mellett. A’ hajóhad több naszádot külde parthoz vízért, mellynek azonban a’ fenálló egészségi rendszabályok miatt nem engedhetők meg a’ partra szállást. Egyébiránt világosan lehet látni a’ vitorlák irányából, hogy az egész osztály Tunis felé siet, utána pedig három franczia hajó evezett, még pedig olly csekély távolságban, hogy azt egész Tunisig szemmel tarthatja. Az egészségi állapot Dalmátországban igen megnyugtató, ’s Herczegovinában ’s Albániában sem olly nagy mértékben dühöng a’ dögmirigy, mint több helyen hirlelni szeretik. PORTUGÁLIA. Saldanhának a’ főváros közelébül m. h. mólkén eltávozta után ismét kedvezőbb hírek szárnyalnak az alkotmánypártiak részérül. Miért húzódik pedig ez ügy illy hosszadalmasan, ’s miért nem történik rögtön elhatárzó lépés, egyik lissaboni levelező azt adja okul, hogy csak két kis párt küzködik egymással, mellyek magokban véve nem nagy jelenlésűek, de mégis az ország fölött uralkodni ’s a’ katokai és polgári tisztségeket magok részére vonni törekesznek. Mindketteje pedig a’sorkatonaságot állítja elő, ’s ennek háta mögé bújva kívánná koszorúcskáját megkötni. A’ ki legtöbb pénzt áldoz föl ügyéért, annak legtöbb katonája van; ’s minthogy egyik résznek sincs sok pénze, tehát úgy meglehetős egyenlően állanak. A’ föllengősdieknek ugyan több katonájok van számra nézve; de tiszteik hiányzanak; mert ezek legjelesbbei Saldanhahoz pártoltak, hol azonban, ismét ők sem tehetőek semmit harczosok nélkül. A’ chamorroknak (a’ charta hívei) azt vetik szemükre, hogy angol zsoldot kapnak, ezek viszont az állítják, hogy a’ szabadelmüek minden munkálatinak rugonya Bois le Comte,a’ franczia követ, ’s igy e’ pontban is kiegyenlíthetők ’s a’. Több utazó hiteles tudósitásából azonban bizonyos, hogy az alkotmánypártiak ügye sem előbb nem állott, sem jelenleg nem áll olly rosszul, mint azt némelly angol lapok hirdeték, egyszersmind igen valószínűnek látszik, hogy Saldanha marquis kudarczot fog vallani merényletével; mert a’ néptömeg vagy egyenesen az alkotmány mellett nyilatkozik, vagy legalább hanyagon viseli magát a’ zendülők iránt. Alaptalannak állítják ez utazók azt is, mit angol lapok az alkotmánypárti katonaságnak a’ charta híveihez csatlakozásiról vagy szökéseiről beszéltek. Az egész haderő, mellyel az úgynevezett ideiglenes lissaboni kormányzóság a’ főváros előtt megjelent, csak 1500 gyalog és 400 lovag fegyveresből és valamellyes összecsődített népbül állt. Saldanha eleinte Portóba akart menni csapatival; miután azonban meghaltá, hogy az ottani őrkatonaság utolsó csepp vérig kész magát ótalmazni, és az alkotmány mellett harczolni, némelly csábitó levelek szerint, mellyek a’ lissaboni fegyveresek hajlandóságit kedvezőbbeknek álliták, a’ főváros ellen irányzó menetét. Megérkeztekor azonban itt is csalatkozva látá magát. 17 ezer őrségnél több álla fegyverben, ’s egy ideiglenes segédcsapatalakitásra történt fölszólitás után nyomon 5 ezer önkénytes jelentkezik. A’ lissaboni hatalomintézők azonban nem hagyák megtámadni belülről a’ charta híveit, hanem Borafim osztálya parancsnokságát is Sa da Bandeira kezébe adván, oda utasiták őt, hogy Saldanhát hátulról támadja meg. Oly körülmények közt jónak látá Saldanba visszavonulni, ’s Santarem felé irányzá menetét, hol azonban ismét jól fegyverzett őrcsapat vára. Semmi viszhangra nem talált a’ tartományokban is. Coimbrában tüstint elmenete után ismét az alkotmányt kiáltá ki a’ nép. Ugyanez történt Figueirában is. A’ lissaboni kikötőbe még négy újabb angol hajó érkezik, de hihetőleg csak az angolok személyét ’s vagyonát védendők szükség esetében. Mint mondják, Ferdinand hget szorosan őrzik palotájában, a’ chartistákkal egyetértés gyanúja miatt. Legközelébb, midőn kilovagolt nem tisztelkedett neki az őrkatona;s midőn ennek okát tudakozá, azt felelé neki a’ felügyelő tiszt, hogy az egyenes parancs következtében történik. Az ellenséges pártfelek harczosinak találkozta után véres ütközet történt m. h. 28ikán Rio Mayornál, az alkotmánypártiak részérül Sa da Bandeira és Bomfim, a’ charta híveiéről pedig Saldanha és Terceira vezérlete alatt. Ez utóbbiak bal kimenetét gyanítván .