Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-01-03 / 1. szám

- C * 3­­..Pat­riota“ .szerint igen nagy az ínség és a­ rabló csapatok szemtelensége naponkint növekszik, mert egyik part sem bír elég erővel a­ saját érdek­éül háboru­skodók fékezésére. Caceres tartomány most ismét nyu­god­tibb kezd lenni, mert az alkotmányosak véres csata után tönkre verek a’ gue­­rillákat. — A’ Sentinelle des Pyrenees következő részleteket közöl az angol segédcsapat eloszlásáról: Novemberben 40 ezer piastert fizete a’ kormány az angol segédcsapatnak; O' Connell azonban e’mennyiségből csak tíz napra elégité ki a' katonákat, "s a többi pénzt megtartá maga '­s tisztei számára, különösen magának kétszeres fizetést tulajdonit; úgy, mint ezredes, ’s mint parancsnok. Ekkor számadást kívánt Tena spanyol tábornok, mitől O’Connell folyvást vonakodék, végre pedig fölo­szlottnak ■jelenté a’segé­­csapatot Ennek következtében az egész sereg lerakó fegy­veré­t , mi most valóban káros következményű lehetne az alkotmányosak részére, ha a­ carlosiak csakugyan az egész hernanni vonalt megtámad­­nák. O’ Connell különös napiparancsban megköszönvén alattvalóinak pél­dátlan hűségét, sérelmet igére támasztani a~ spanyolok m­éltatlankodása miatt az angol kormánynál. —* A’ spanyol ügyvivő dec. fir­ül ezt hja: ..(Ő fölsége a’ szardíniai király, az ottani kereskedőség indítványára, a­ spanyol hajóknak ismét megengedő a­ szabad kereskedési közlekedést min­den szardíniai kikötőben. —A’ „Castellano“ egyik utóbbi száma, alkal­masint hálából ez engedvényért, „Diplomatái gondolatok“ czim alatt, azt törekszik megmutatni, miszerint Szardínia a’ spanyol birtokhoz tartozik, mivel a’ savoyai h­erczeg családja, mellynek V. Fülöp azt ajándékozó, kihalt. „Adjanak csak, mond többi közt az említett lap, Mazzininak, az olasz hazafiak nagy vezérének és Ilianco grófnak egy fegyveres hajót, és segítsék őke csak czél­ elérketésre, majd meglátják, mikép fog Szardi­­l­ja tökéletes szabadsági állapotban virítani.“ Ez talán intés Hamorinónak, ki nem rég Spanyolországba érkezék utrlevelekkel, Campuzano úrtól; de mindeddig a’ kormány parancsa miatt Valladolidmil tovább nem juthata. Ugyan Castellano lapban e tilalomról következőleg nyilatkozik Ramorino: ,,A’ hálátlanság irányában characterem szilárdságát s lélekismeretem tisz­taságát állítom föl, s épen nem kétlem, miszerint becsérzetem megis­merve leérni, ’s a­ főváros kapuji végre csakugyan megnyilandnak előt­tem, hogy tiszta szándékú szolgálatimat ajánlhassam a kormánynak.“ Brochovszky haj­dan lengyel s most a’ belga seregnél parancsnok, szinte Spanyolországban tartózkodik, ’s lengyel segédcsapatot szándékozik föl­állít­ni a’ királyné ügyének védelmére. — A fővárosban újabb nyugta­lanságtól rettegnek ; a titkos társulatok munkáibak mint valaha, ’s a’ forrongás irányában a’ gyáva ministerség ! mind ez valóban mélyen aggaszt­hat minden honbarátot. Espartero parancsot kapott seregeik­ül tiz zászlóal­jt segítségül küldeni Ornanak Valenciába, ’s ezenkül Mancha’s Estremadura tartományokba is tetemes haderőt szállítani a­ lázadók fékezésire, melly parancsokat azonban bajosan teljesíthet, mert a’hernanni vonal védelmire valamennyi katonája is majd elégtelen. E­ nyomasztó körülmények tág mezőt nyitnak a’ vakmerő guerillák féktelenkedé­sinek, kik már a’ főváros közelében is olly szemtelenül ütögelik rablásikat, hogy a’ közel pórnép termeszt­­ményit sem igen meri a'városba szállítani, mi rendkívüli drágaságot szili és szaporítja a'polgárság bajait. Mendez-Vigo, kit Estremadura főkapitá­nyául neveze ki a’ kormány, nem fogadá el a­ hivatalt, Albuin osztály­­nak pedig­ legközelebb lemondását nyújtó be, ’s így már most két tarto­mány katonai parancsnok nélkül leven, védelemről nem is gondolkozhatik ’s martalékul esik a­ kegyetlenül dúló rabló csoportoknak. A’trón követelő még folyvást Amurriában vesztegel, ’s mint látszik, nem igen van kedve dicsekvő ígéretei teljesít­őire, mert eddig igen csöndesen haladnak Madrid elleni készületei. Dec. 161-á­n Zugarramurdi, carlosiaktól elfoglalva tar­tott, helységet a’ franczia határszélen, mintegy 100 chapelgorri dús zsákmány reményivel megtámadó. Ybarrola ezredest két unokaöcscsével együtt agyon lövék a’rablók, ’s több zabolátlankodás elkövette már , mi­dőn néhány szomszéd helység fegyvert ragadott, futásnak eredtek a­ leg­közelebb fekvő franczia falu felé; de futás közben vezérük ’s más hét chapelgorni az üldözők fegyverei alatt veszté életét. A N G L I A A’ dec. 13iki alsóházi ülésben Hume kérdé a' kincstári kanczellárt, mivel a’mostani hannoverai király elveszti mint volt Cumberland! hg nyúg­díját, mi fog azon 121 ezer font sterlinggel történni, mit a’ volt Cumber­land! hg­ húzott? A' lord erre azt felelé, hogy attól csak parliament határ­­zat foszthat­ja meg a’hannoverai királyt. Hinne: „Teend é ő fölsége kor­­mán­ya inditvá­nt e’ nyug­énz megszüntetésire?“ Spring-s­kce (a’kincstári kanczellár): „Nem!“ Hinne: „Úgy tehát én feler. Előjén engedelnet fo­gok kérni e’ tárgyú törvényjavaslat behozatalra. Meggyőződésem szerint soha nem volt ezélja a’ parliamentnek, a’ föns. liget, még akkor is fizet­ni, midőn idegen ország királyává lett.“ (Halljuk! Halljuk!) Dec.­lóén 11­9 szóval 19 ellen, 385 ezer font sterlingben állapiták meg a’ kir. ház­tartási költségei , ’s annak majd minden Záradékit szavazás nélkül elfo­gadó a’ ház , mint már említők. Dec. Mikén az alsóházi ülésben Atwood Tamás (birminghami radi­cal követ) az orosz terjeszkedést hozván szőnyegre, többi közt ezeket mondá: „Szabadságot veszek magamnak Russzia újabb terjeszkedésire fi­gyelmeztetni a’ házat ’s egyszersmind kérdéseket intézni ő fölsége ministe­­rih­ez az orosz tengeri készületekről Kronstadtban, a’ cserkészi háborúról, Vixen ügyérül ’s unkiar-iskelessii szerződésről. Még nem vagyok olly öreg, hogy semmin sem tudjak csudálkozni,­ ’s mint e’ napokban több tárgy, úgy különösen azon körülmény magas bámulatra gerjeszte, hogy sem a trónbeszédben, sem a’ ministerek eddigi nyilatkozati­ban semmi ollyast nem hallhattunk, mi a’ dolgozó néposztály ínségét enyhítem ezéltána. Leginkább pedig azt csudálom, hogy a' ministerek naponkint ülnek, ’s olly dolgok­kal vesztegetik a' drága időt, mik csupán borházban szolgálhatnának illő ta­nácskozási tárgyul, míg Mrusszia az európai ügyekben mindig fenyegetőbb állást foglal el, ’s hatalmasul készül annak idejében szörnyű háborút in­díthatni Anglia ellen. (Halljuk! Halljuk! Duncombe szava leginkább kitű­nik.) Finsbury tisztes köve­r, kit egyébiránt igen derék férfinak tartok, mint látszik, túlzóknak tartja nezelniyet az orosz hatalomrul; de hite röpke­irat van kezemben Crawford kapitánytul a’ kron­stadti siajóhadrul, melly­nek rövid kivonata minden kétséget lefegyverzend. Igen szomorít dolog, hogy én vagyok kénytelen in e dolgot megpenditni, mig a’ tengerészeti és szárazföldi angol katonatisztek hazajok védelmére ülnek itt, ha csak­ugyan nem egészen hiában töltik helyüket, melly esetben meg kellene menteni jelenlétüktől a hazat, (Kaezaj). Nem akarom hallgatásuk okait bí­­rálgatni; de nem nyomhatom azon gyaniit el, mi szerint e’ vitéz tagok aggságbul hallgatnak, félvén, hogy a’ mostani ’s jövendő ministerek, vagy azok, kik ministerekké lennie hajinak, nehezteléssel fogadnák meg­szól­aniósukat; (kaezaj ) de reményiem , e’ katonai szájlomhaság miatt Anglia becsü­lete ’s érdekei nem fognak koczkáztatni. “ Itt a’ szónok ki­vonatát közlé Crawford kapitány röpkeiratának, mellynek azt czélja megmutatni, hogy Russzia félelmesül növekedő tengeri ereje megfosztás­sal fenyegeti Angliát tengerek fölötti uralkodásától. „Én teljességgel nem gondolok vele, szól a folytatólag Attwood , barátunk-e Russzia vagy ellen­ségünk , mert mihelyt zsarnoki kormány barátságától függ valamelly kor­mány, azonnal maga is szolgaiság felé hanyatlik. De azért méltán nehez­telhet az angol nemzet, hogy illy fenyegető veszély mellett ministerink folyvást hajnövesztő szunnyadással töltik az időt a’ parliamenti padokon. (Kaczaj) Már három év előtt figyelmeztetém Önöket a’ történendőkre. (Kaezaj.) Mit nevetnek Önök? Vagy majd akkor is kaczaghi fognak Önök, midőn az oroszok 2­1 sorhajóval megjelenendnek a’ norfolki part­vidéken? (Kaezaj.) Nevessenek bízvást! de én egy britt hajótiszt sza­vaira hivatkozva csak ezt mondom: Anglia nem képes az oroszok köze­lítését partinkhoz megakadályoztatok (Halljuk!) Minő erőt állíthatna az oroszok elé Anglia, ha azok a Tem­zébe rontani vagy Sheernest felgyúj­tani akarnák? Önök mondják, lilit sor­hajónk fekszik Lissabon előtt. Igen, ott annyi fekszik, állítólag a’portugál­ királyné védelmére, de tu­lajdonképen csak azon ország gerjedező szabadságának elnyomatására, hogy a királyné szabad kénye szerint szeghesse meg esküjét. Hozzátok vissza e hat hajót a Tajobu­l és aztán összesen 13 védendi a Temze tor­kolatját, de ugyan minő sikerrel 26 orosz sorhajó ellen? (Halljuk!) Mi lesz akkor Anglia magasztalt erejéből? Uraim! készeknek kell lennünk Russziával háborúra. El kell készülnünk a­ Francziaország , Hollandia, Amerika és Russzia közti négyes szövetséggel megküzdhetésre. (Halljuk!) Az említett hatalmasságokat folyvást hajtogatják ellenünk , és azért szük­ségkép előzőleg kellene munkálnunk , és hatalmas csapással tönkre súj­tanunk az éjszaki óriást. Szász elődink elveszték tengerek fölötti hatalmu­kat, mivel nagy adósság, tory ministerség vagy egyéb ördöngösség gyötré őket annyira, hogy mindenütt hátrálni voltak kénytelenek a­ dánok előtt. (Kaezaj.) Míg ej­tett dolgok emlékezetét föl­újítom, egyik tisztes gentle­man kaezag, másik Halljuk-ot f­orditoz, a 1 3-dik pedig alvásra nyúlik­ el ülésén ; így viseli magát a mostani Anglia, midőn eldődit lealáztatni hallja. (Kaczaj.) Kérdem: mért nem semmitteté meg a’ ns lord azon tizenöt sor­hajót, mikkel most a fekete tengeren bir az orosz kormány, holott arra gyakran mutatkozék kedvező alkalom? Ha azon hajóhad, mit Codrington 1830ban a’ hollandi partvizeken vezérle, a’ fekete tengerre küldetik, mikép azt akkor mindenki várta, úgy Lengyelország, a' szerencsétlen Lengyelország most független volna. Grey lord megbecstelenité elveit, midőn Lengyelországot elsüllyedni engedé. (Tetszés.) De Wellington ha a’ drinápolyi szerződéssel kezdé meg Anglia lealáztatását. Bal következ­ményű befolyásnak engedve, tőle, hogy az oroszok ostromzár alá veték a’ dardanellákat, és Nesselrode azt hiteté el vele, hogy ez által Anglia érdekeinek használ az orosz kormány. (Halljuk!) Mit Wellington ha meg­kezdő, azt Grey 1. is folytatá, Melbourne pedig vég­zeni fogja. Ha az oro­szok Czirkassziában lábra kapnak, úgy indiai birtokunk veszélyeztetvék. Ezt pedig minden áron meg kell gátolnunk. Nem kívánok én czéltalan h­á­­borút gerjeszteni; de hiszem , hogy a’ cserkeszek, mint vitéz harczra termett nemzet, csekély segítséggel örökre ferázandh­atnák az orosz igát. Kérdem a’ ns lordot: közös ellenségünk kezeibe kerüljön é e’ virágzó tarto­mány, a’ nélkül hogy csak egy karunkat is nyújtanék m­egmentetésire ?“ Ezután Vixen ügyére térőleg így folytató szavait a’ szónok: „Gyöngék ellen szeret csak hősi szerepet játszani Anglia és erősek ellen gyáván el­rejtőzni? Remény­em, ez nem való soha szokása Angliának. Tudom, az angol népvélemény egyért­el­m­űleg nyilatkozik nézetemnél, de fájdalom­ nem bir eszközökkel szándéka nyílt kimondására Európa színe előtt. »Saj­tónk , köztudomás szerint eszköze a pártoknak, így vannak fölosztva lapjaink is toryk, whigek és radicalok közt, de a valódi népvélemény­nek nincsen lapja. (Halljuk! ’s kaezaj). E körülmények közt kötelessé­gemnek tartom, az angol nemzetet fölébreszteni s figyelmeztetni a kö­zelgő részre. Hogyan ? Darabonkint engedjük-e hét század óta szerzett repkényfüzérinket, letépetni homlokunkról? Mi, kik a’császári hőst, Na­poleon!, letaszítok trónjáról, most az orosz medvétől hagyjuk fölfalalni magunkat? Emlékezem, miként néhány év előtt egy igen ns­s tudós-lord, ki akkor tagja volt e’ háznak, így nyilatkozók : „Anglia egy 800 millió font­ sterlingnyi kötelezvényt kapott, mellynek következtében arra köte­­lezé magát, hogy soha többé háborút kezdeni nem fog;“ egy másik igen tisztes követ pedig fölkiálta : „Köszönöm Istenemnek, hogy ez így van!“ Én Atwood Tamás most köszönöm Istenemnek, hogy akkor, midőn azon tisztes követ azt mondó, nem állottam mögötte valamelly súlyos görcsös bottal vagy pöröllyel, mert úgy az igen tisztes tag bizonyosan semmit sem köszönhetett volna meg többé Istenének. (Kaczaj.) Ugyan mit gon­dolna olly nagy vaskos bolondról a“ ház , ki a’ tenger mellett egyedül

Next