Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-12 / 38. szám
152 szúrta. Erre gyilkost kiáltván, az állítólagos tiszt a’ postaőrhöz futott, azt lövésre ösztönözte, de ez ötdhraszita, mire a’ mondott tiszt megszaladván a’ Beneházba futott, hol egy lözsérbolton keresztül surranván, megszabadult üldözőji elöl. Ekkor a’Beneház kapuját bezárták, és a’ laktanyábul mintegy 20 — 30 főnyi ötcsapat puskára szegzelt szuronyokkal az oda csődült békés polgárokat megtámadta, és személyválogatás nélkül döfni vagy puskaagygyal verni kezdete. Azonban kir. személynök uz ő exoja, Pestmegye első alispánja, Smähling táb. ’s helyparancsnok ’s több más köztisztviselő oda érkezvén a’ felingerült sokaságot, azon biztatással, hogy a’ bűnösön kitűnő elégtételt vesznek, csendre bírták. Másnap e’ szomorú esemény miatt kisgyűlést tartatván, Dubraviczky Simon első alispán ur röviden jelenté a’ tegnap esti dolgot és azt, hogy Smähling táb., azon két tisztet, kire gyanú van, hogy részint az ifjat megszurta, részint az örszemcsapatot kiparancsolta , fogságba tétette. A’ BR kör. határzának 1) katonai erőnek polgári hatóság felszólítása nélkül nem lévén szabad a’ békés polgárokat megrohanni, ’s a’ közcsendet felzavarni, rögtöni orvoslás végett felírás tétessék a’ nm. H.tanácshoz ; 2) hogy illynemű rakonczállankodás örökre megszüntessék, ez országgyűlésre módeszközlésül följegyeztetik. 3) A’ két alispán a’ fölig-nádorhoz ’s a’ katonai főparancsnokhoz olly megbízással küldetett , miszerint a’ katonaság részirül a’ vizsgáló biztosság tagjait kieszközölje , hogy igy a’ vegyes biztosság minél hamarább összeülvén, rögtön nyomozáshoz fogjon. A’ BR együttülve maradtak , várván a’ kiküldött két alispán jelentését; középponti föszbiró ur pedig e’ dologról a’ városi hatóságot értesítette. 12 órakor a’ két alispán jelentést tön ’s a’ RR örömmel érték, hogy nádori fens, kedvesen vévé ’s köszönetét nyilványtsá a’ RRnek azon birodalomért, miszerint minden formaság elmellőztével egyenesen hozzá folyamodtak’s kitűnő elégtételt ígérvén elküldé titoknokát a’ két alispánnal a’ főhadi kormányzóhoz Lederer báróhoz, ki szinte kijelenté, hogy szigorún megtartja a’ hadi törvényt, és Smähling tábornokot a’ vizsgáló biztossághoz olly meghagyással nevezte ki, hogy az illető ezredbül két kapitányt tetszés szerint válaszszon maga mellé szollnokul pedig a’ budai kormánylisztkar auditorát nevezte ki. A’ RR magok részirül Szentkirályi Móricz másodalispánt, Fáy And., Patay Józs., Kovács Józs., Kossuth Lajus, Egressy Samu tisztiügyészt,Zlinszky középponti főszbirót eskütttársastul, tollnokul pedig Nyáry Pál főjegy. nevezték ki. Zlinszky főbíró úr jelentése szerint a’ városi tanács szinte felírást intéze a’ H.tanácshoz,’s a’ vegyes biztossághoz Szász Mátyás tanácsnokot, a’ város kapitányát és főügyészét nevezte ki. Szentkirályi Móricz másodalispán a’BB meghagytából, minthogy a’ kir. tábla hatósága alá tartozó személyek is vegyültek ez ügybe, kir. személynök ő excjával közlötte a’ megye határzatát, ki is a’vegyes biztossághoz Ocskay Ignácz, és Jusit Ferencz kir. táblai ülnököket nevezte ki. Másodalispán urnak a’ kir. személynöknél járta közben pedig Nagy István főjegyző ur a’ H.tanácshoz tett felírást olvasta fel, mi egyhangulag elfogadtatott. Dubraviczky Simon elsőalispán és Ráday Gedeon gróf pedig, kik e’ szomorú eseménynek szemtanuji voltak, tanúkul ajánlkoztak, ’s hasonló tételre mindnyája felszólittatott, ki e’ dologban tanúságot tehet. De azok, kik e’ dologban jótanúk lehetnének, visszavonulnak azon rettegesködés miatt, hogy ki kir. táblai jegyző, annak ügyvédi vizsgálatkor, ki pedig diák, közpróbatétkor tehetnek akadályt. Ezen szűkkeblű fiatal urak tudják meg, hogy non bis juventus orta parentibus ’s a’ t. ’s legyenek magasb véleménnyel mind a’ tekint, királyi tábla érdemes biráirul, mind az egyetemi tanitókrúl; illy dologban ki mit tud lélekismereti kötelessége a’ vegyes biztosság’s bíróság elött híven felfedezni. — Vasárnap (Okén) a’vegyes biztosság összeült,’s az eljárásmódot határozta meg; két nap pedig (10 ’s 11 kén) a’ tanuk kihallgatásához fogott. A’ többi eredményrül annak idejében. — Ausztria. Bécs, apr. 27. Mint rebesgetik, legfőbb helyen azon dolgoznak, hogy az illyr királyságban a’ régi intézvényt, t.i. a’ nép képviseltetésit a’ királyi kivánatok előterjesztésinél megújítsák. Ezen rendi intézvényt 1809. óta nélkülözik az illyrek, ’s mint némellyek tudni akarják, annak ujdonitásakor Ferencz Károly félig viselendi a’ fölség személyét ’s azt azonnal követendi az ott eddig elmaradt hódolás. — Amerika« (Az uj elnök esküje.) A’ columbiai főtörvényszék előtt az egyesült szabad statusok elnöke kev. esküt irt alá: „Én ünnepélyesen esküszöm , hogy az egyesült statusok elnöke hivatalos kötelességűt hiven teljesítem, és a’ mennyire csak erőmtől telik, a’ köztársaság alkotványát megtartom, ótalmazom és védelmezem. Tyler János.“ E’ dologrul köv. jellemző bizonyságot adtak az elnöknek: „Én Crunch Vilmos a’ columbiai főtörvényszék főbírája bizonyítom, hogy a fentebb említett Tyler János ma előttem személyesen megjelent, és bár alkalmasnak érzi magát, hogy Henry Harrison halála után az egyesült státusok elnöke tisztét azon eskü mellett is, mellyel mint másodelnök tett le, betöltse , és ezen hivatal kötelességeit elvégezze, mégis, mivel kétség támadhatna, és nagyobb bátorság okáért a’ fölebbi esküt letette és aláírta. Cranoh Vilmos.“ — S Spanyolország. (A’ kormányzóság) kérdésben nyilványos szavazás határoztatok. Elegy.) Madrid, april 2 íikén : „A’ követkamrában rövid vitatás után határoztatok, hogy a’ kormányzóság száma és személye nyilványos szavazás által fog eldöntetni, ámbár a’ tanács titkos szavazás mellett nyilatkozott, mi bizonyosan heves öszszeütközést születül a’két kamra közt. Espartero mind e’ mellett egészen részvétlenül viseli magát, jól tudván, hogy a’szenvedélyek hevének kirobbanása után mégis minden esetre hozzá fog Spanyolország fordulni. Mig a' kormányzati kérdés egy részről a’ kedélyeket igy izgatja, addig a’ vallási ügy is több helyen ingerültségre szolgáltat alkalmat. Az ideigleni kormányzóság körlevelet bocsáta Spanyolország főpapjaihoz, azon meghagyással, hogy mindazon papokat, kiket idegen püspökök szenteltek föl, ’s kik a’ trónkövetelő ügyét pártolók, misézéstől ’s gyóntatástól tiltsák el, kivévén a’ baszk és navarrai tartománybelieket. Három papot a’ kormány engedetlensé van fele tót, fele német, szép kerekszám, mintha a sors is ugy akarta volna, hogy a’kétalakú községek lelki előljáróji egyiránt osztozzanak a’nemzetisedés terhében, vagy is inkább egyiránt részesülhessenek a teljesített kötelesség szent örömeiben. De fájdalom! ők a’ sors czélzatát félre magyarázólag törekvéseiket oda egyesítik, hogy a’ magyar nyelv ezentúl is idegen maradjon híveik közt, ’s ha néha kóbor koldusként egyik vagy másik községük keblében föl is ütné vándor-sátorát, vétkes kegyetlenséggel megtagadják szegénytől az alamizsnát, mellynek adására felebaráti szeretet, isteni szolgálatjukkal közvetlen kapocsban levő jótékonyság gyakorlata és hazai hivatásuk őrangyala hasonló szigorral kötelez. Egy pár évvel ezelőtt az esperesség körébe is elhatottak a korszellem ébresztette napnak homályozö sugarai, de csak pillanatra, mert némelly zavarban üdvöt halászók retteg’vén világosságától , áthallan szövetű napellenzőket szegezének ki fejeik fölé, ’s a’ jóllevő sugár ereje megtörve, ismét viszszavonult, olly tartományokra árasztandó malasztit, hol hűbb kebelt hevíthet, hol a’ sötétség rémeitől irtóznak a’ nemesbek, átlátván azt, hogy a' virág csak napsugárban fejlődhetik gyönyörre ’s kéjillatra. A’ nevezett korszakban imitt amott magyar ABC könyveket is lehete szemlélni a’ zsenge tanítványok kezeiben, ’s habár ritka vette hasznát az jó akarat még is mutatkozék. A’ verbászi senioralis diák iskolában némelly tudományokat magyar nyelven kezdettek tanulni, több magyar szavalat volt hallható közvizsgálatokon, ’s bár e’ biztató előjeleneteket nem annyira jellemző a’ közre törekvés hevülése, mint inkább a’ közvélemény kijátszására és szemeinek ideigleni behályogositására czélzó ármány, mind a’ mellett legalább a’ hazai törvények iránti hódolatot színlelték. De most a’politikai haladás ez csekély jellemét is leszakaszták a’ hanyagság symbolumi ’s a’ tót szó terjeztésében egyetlen üdvözitő nyelvet hirdetgető egyedek. Némelly községek iskoláiban szinte lelkesedéssel fogtak az mesterek a’ magyarsághoz, benne mind magokat, mind tanítványaikat tökéletesitendők; de az helybeli lelkészek hanyagsága, sőt mondhatnám imitt amott megrögzött szláv nyakassága ármányos biztatásokkal csak hamar ki tudták űzni e’ szép törekvést az iskolák köréből, a’ mester porhadásnak engedte át magyar szótárát, grammatikáját, a' tanuló pedig kalácssütésre nyújtotta anyjának magyar ABC könyvét ’s igy jön, hogy a’ bácsszerémi ágostai vallásu községekben ismét ott állunk, honnan már egy századdal előbb törekedtek kivergődni a’ lelkesbek. Lehet hogy ez bajt még másutt is lehetne keresni, t.i. az felügyelő hatóság hiányában ; de őszintén megvallván, ennek nagy része csakugyan azokon fenekük, kik dicsekedve hirdetik, hogy a’ magyar nyelvet az iskolákból a’ kemenezékbe küldötték, legoltan kifejlődést fokára érlelendőt. —Az emberek mindig előre törekszenek — tanítja ezt a’történetírás, a’ vallás pedig azon szavai által—„hogy az ember isten képére teremteték, hogy lenne tökéletes, miként ő maga tökéletes“ — mindenben igazolja ez állítást. ’S mint van még is, hogy a’ bács-szerémi esperesség lelkészei, kik az evangeliomra, az szentirásra esküdtek’s a’ dicső munkát nagy részben talán könyv nélkül is el tudnák mondani, még sem látják át ez állítás igazságát? vagy a’ mi még bűnösb, átlátva még sem törekszenek elérésére ?,Méltatlansád‘ fogják némellyek hinni, mert úgymond, ők nemcsak tudják, de buzognak is az felhordott állítás mellett, és ez igaz, csak azon lényeges különbség forog fen, miszerint ők a’ magyarodás terjesztését nemcsak haladás eszközének nem tekintik, sőt azt mint az panszlavismus—mi náluk a’haladással azonos — legbotránkoztatóbb ellenségének tartják. ’S ime urak itt lehull a’ titoklepel képeitekről, ’s valljátok meg, hogy fáj a’hirtelen felebbentés, hajók, ha szemérmesek vagytok , mert magatokat szánva jobb érzésre gerjed szívetek ’s hatalmasan súgja: „Oh mennyi drága idő folyt el az öröklét tengerén , és én a’ haza boldogsága felé evező hajót áldás nélkül hagytam elhaladni.“ Ti pedig, kik megrögzöttek vagytok, ugye boszankodni fogtok, mert a’ lélekisméret zúgolódik bennetek, de az indulat gyökere mély, a’ kéz pedig gyenge, vagy agg már, ’s az ásó, hatást vesztve dől ki markaitokból—boszankodni fogtok, mert féltek a’ nagy közönségnek haladás sugárrral ékesített arczától, mert rettegtek a’ közvélemény ostorától, ’s az utókor ajkairól sirhalmitokra majdan ledörgő átkoktól! Kelt P.--------n. Tavaszhó 22én 1811. Murányi, K. CSzakolcza magyarodik.) A’ nemzetiség nagy eszméjével foglalkozó minden el nem fogott kebel, hazánk minden rendű és ajkú egyes polgárinak, rokonérzet ösztönéből nemzetiségünk teljes kifejlésére irányzott tetteit, az ügy nagyságához képest lehetőségig méltányolva, ezek jótékony eredményit előzőleg élvezi, a’ napokat pedig, mellyeket eddigi hivataloskodásaikban idegen nyelvet használt törvényhatósági testületek is, nemzeti és így természet és törvény jogosított nyelvünkhözi ragaszkodásukkal, részint üdvös lögényink sikeresítésekkel, részint pedig minden jog teljes közügyünk előmozdutásával szettfesitnek , nemzeti öröm-ünnepink sorába emeli. Nem lehet tehát örömmel nem említeni, hogy nemzetiségünk Szakolcza város némelly melegkebtű egyebeiben pártolóra és apostolára talált, ugyan is e’ város ns tanácsa azt, mivel minden igaz hazafi honának tartozik, teljesítendő ’s nemzeti nyelvünk ügyében törvénynek hódolandó, hivatalos levelezésiben az eddig divatozó latin nyelv helyett ezután a’ magyart használni rendelé. Határszéli. (Csendzavarás). Pest máj. 10. f. hótken mintegy esti tizedfél órakor szomorú eseménynek voltunk tanuji, melly újra eléggé bizonyítja, hogy a’ béke ’s rendszeres polgári személyt is néha váratlan veszély érheti utczáinkon. Az említett estye a’ katonai takarodó hadi zenével ment véghez ’s mint szokás a’ zene-hallgatásra sok nép gyűlt össze. Egy ifjú, ’s egy, mint állítják polgári ruhába öltözött, katonatiszt között vita támadván, ez utóbbi az ifjút mezőn csapta, ki azt pipaszárával viszonozván, a’ megtámadó tört ránt ’s az ifjú arczát keresztül is) Hogy a’ bácsi esperességnek is van egy pár kétségen kivűl van; de ezek befolyása csekély péseiket részint veszélyhuhogó baglyok lesik kojlás fenyve sorvasztja őket, melly minden szállani a félénkek sziveit, lelkesb , hálás részint kezdet papja, kik ide nem értendők, ők pedig látszatban, mert blazon alaptalan visszatartózkozni romként szokta meg