Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-27 / 25. szám

gondatlanság szülei A’ hídfőnél ugyanis horgonyőrség nevezet alatt mindig 4 — 5 révész tartozik csolnakon készen állani, hogy horgonnyal azon hajó elibe siethessenek, mellyet a’ viz a’ hid felé hajt, ’s azt meg idején föltar­tóztathassák. E’ horgonyörség most a’jó ég tudja hol volt, ’s igy fényes nap­pal és csöndes vizen történt, a’ szerencsétlenség! A’ hid csak éji 10 óra táj­ban nyithatott meg ismét folytonos közlekedésre. Ugyanazon nap délelőtt, te­hát ismét nappal és szélcsöndben­­ egy kenyérrel terhelt csolnak fordult föl a hid közelében, a’ hídon sok ember dolgozott, a’ Dunán egymást érte a’sok csalnak, ’s a’ kenyérárus aszszonyok egyike mégis vízbe halt! Vajha varázs­­pálczával készithetnék el a’ lánczhidat, mert végre annyira jut a’dolog, hogy mindenki végintézetét leend kénytelen megcsinálni, mielőtt egyik városból má­sikba merészelhetne menni. N. I. — , rMTffvT1’ dolgok az aug. Alig. Zeit.ban) Tavaszelő kezdetén. Európa inkább (Magyar dolgok a p­­o. tartományiban alig van fogalma az embe­­ragy kevesbbe központosított nyugati latiuimiutuma a p­e­reknek Magyarország azon szabad, független helyhatóság » , J ,, nép nemzeti jellemére kezdettől fogva ol­y nagy belő va­gy ’ nek félreismerése még azokat is, kik különben helyesen ,aünket sér­tokiul azon fonák észrevételekre vezete, mellyek nemzeti büszkeségünket ser- Tik ’s’a’ mellyek a’Magyarországrul irt német munkák iránt, mind a’ mellett is hogy sok helyes nézet so­e jó akarat van bennük, azon fel sem véve a ^nakozast kereszték, mit Németországban a’ nemet dolgokrul irt franczi*^ milly kevéssé tudja magát egy franczia a’ nemet kedélyes eletbe helyezni, epen olly^idegen, és egy jól elrendelt ország uralkodó eszméjével, egy széles körű rend­őri hatalommal ellátott, és magányos élet­viszonyaiba is szabályozólag beható középponti hatósággal olly merőben ellenkezik Magyarország egé­s­z l­ar­a­­tási rendszere, hogy az sok német udvari ember szemeiben csak fejetlenségnek tetszik; mivel a’ megyei élet vörös fonalát, melly az egészen átszovodi ,nem ve­szi szemügyre. De mennyi szabadsággal bir alkotványunk mellett a helyható­ság, mutatja az ujonczállitás, mellyel most az egész foglalatos. Ezelet az ujon­­czozás a’ moszka katonaállitáshoz hasonlított. A’ földesúr, megyei tisztviselő, sőt még a’falusi biró önkényének is olly szabad kéz volt engedve, hogy szántszán­­dékos öncsonkítás ’s vérengző önvédelmezés gyakran fordult elő a’ katonaala­tásnál, annyival inkább, mivel a’ magyar hadseregnek semmi szerződési ideje nem volt, ’s az ujoncz a’ besor­ozás által örökre elszakadt családjaiul s előbbi életétől. De az 1830-i országgyűlés megváltoztató a’ dolgot, a’ szolgálati idő tíz esztendőre van határozva, és a’sorshuzás utjáni állítás ajánltatott. Az 18­36111 országgyűlés még tovább ment, mivel a’ sorshúzás törvény által megallapitta­­tott, ’s az állítás ügyét tárgyazó utasításban a’ kivételek’s egyéb kellékek szo­rosabban határoztalak meg. De ez épen nem akadályoztata a’ helyhatóságokat, hogy törvény engedte hatáskörük határin belül önállólag különféle halászatot hoz­zanak. Több megyében tekintetbe vették, hogy miután a’ törvény a’ szántóvetet és egyetlenegy fiát az összeírás alól a’ nélkül is kiveszi, a’ házasok és atyák csak akkor húzzanak sorsot, ha a’ nőtlenekből nem telnék ki az állítandó ujoncz­­szám; sok helyen azt határozták, hogy egész helységek mint egyes emberek ál­líthassanak helyetteseket; de volt néhány megye, melly ezt, mivel a’ helyettesek­nek fizetendő dij magasra emelkedett, azon okból eltiltotta, hogy a’ paraszttelek ne adósuljon el, melly határzatnak azon eszme szolgált alapul, hogy a’ nemes­ség a’ paraszt természetes gyámjának tekintetett, de ezt az 1836-i törvény eltörö­lette. Ezen törvény minden nem-nemesnek megadá azon jogot, hogy saját neve alatt pörölhessen, ’s ez által a’ máséság utolsó nyomait is eltörlötte, mind a’mel­lett hogy majd minden német könyvben még mindig rabszolgaságrul rikoltoznak, melly már több emberév óta nincs. Általában mindenütt olly intézkedések létet­tek, hogy az ujonczállitásnál azon szomorú jelenetek ne újuljanak meg, mellyek különben illy alkalomkor rendszerint megtörténni szoktak, sőt némelly vgyében például Sopronyban és Gömörben az ujonczozás népünnephez hasonlított. Lobogó zászlókkal ’s harsogó zenével mentek a’ helységektől állított önkéntesek a’ közép­ponti helyre, ’s ha panasz hallatszott, csupán azok szájábul jött, kiket az or­vosok alkalmatlanoknak találtak katonaságra. De Somogyban a’ sorshúzás, melly mindenkit egyenlőn ér, felingerlé a’ vagyonos­ parasztokat, kik az előbbi önkényes rendszer mellett az egész terhet a’szegényebbekre zökkentvén, meg tudták fiaikat menteni katonaságtól; a’nép közt azon hirt terjesztették, hogy a’nemesség a’he­lyett, hogy mint kellene, maga felülne, ujonezokat állíttat; ezek egy helyen el­lenálltak az összeírásnak, úgyhogy katonai erőnek kellett közbejönie, minek kö­vetkezében több ember megöletett és sebesittetett. Sok vgyében a’ helyettesitet­­teknek adatott pénzt gondviselés alá vették, úgy hogy a’ szolgálat ideje alatt kamato­­zand, midőn pedig az eltelik, tőkéstül viszszakapják. Fejér vgyében minden sors által áhítottnak 200 ft. van a’ szolgálati idő eltelése után biztosítva. A’ szabad já­szok és kunok közt az állítás legnemzetibb bélyegű volt; a’ piaczon kiütötték^ a’ magyar zászlót, az egyházban a’ lelkészek buzdító beszédet tartottak, ^ ’s kevés óra múlva, több ifjú állott ki, mint mennyi kellett volna. E’ különbözőség mutatko­zik Magyarországban minden előforduló alkalomnál; mi szokva vagyunk a’ sza­badságot köz helyhatóságokban látni és így természetes, hogy nálunk, hol a’ középponti hatalomnak m­a­gán­y­o­s viszonyokba avatkozása a’szokásokkal ellenkezik, és a’ megyei dolgok igazgatásában való közvetetlen részvétel olly roppant fontosságú politikai jognak tekintik , mint az országos törvényhozás­ban részesülést — természetes hogy nálunk a’ franczia eszmék, mellyek a’ függet­len tartományi élet központosításán’jelölésén alapszanak, viszhangra nem talál­nak annyival inkább,mivel e’ részben a’ történet hasznos tanulságot adott, mert már M. Ali, a’lengyelek, és olaszok előtt a’ magyarok és az erdélyi fejedelmek rég ta­pasztaltak, mit lesz a’ francziáknak hinni. De annál vigyázóbbaknak kell lennünk egy más propagandának, a’ panszláv-félének, fondorkodása ellen, melly valamennyi szláv közönséges birodalmárul álmodozik, ’s mellynek munkássága most a’ déli majd az éjszaki határon tűnik elő. Hírlapok által csak most tétetett figyelmessé a’ nemzet azon panszlávi törekvésekre, mellyek a’ kárpát-alatti ág.­hitű iskolákban szláv olvasó egyesületek és magyar nemzetiség elleni értekezés által jelentkeztek, mellyekben igen gyakran 70 millió szlávról is beszéltek. Bár az illető professorok, kik az egyesületeket alapították és gyámolították, tiszta irodalmi iránnyal mente­gették magokat, mellytül minden politikai czél távol van; de még is azon öszszeköt­­tetésnél fogva,mellyben, mint kisült, éjszakkal voltak, ’s többfelénél miatt Oroszor­szágban, hová a’ nyilványos oktatásra ügyelő miniszter rendelvénye is tartozik (mi­szerint az egyetemeknél az illyr nyelv és irodalom a’tanítandó tudományok közé soroztatik) azon irány, mellyet az ifjúságnak adni akartak nagy bizalmatlanságot gerjeszt. E’körülmények közt jelentőséggel bir ránk nézve még Venelin moszkvui prof. históriai álmodozása is Attiláról a’ moszka uralkodóról (?) és a’ nagy bol­gár birodalomrul , mellyhez Magyarország is tartozik (?) és mellynek örököse a’ czár, —és megerősít bennünket azon véleményben, hogy mi a’ gondviselés azon népe vagyunk, mellynek rendeltetése a’barbárság eláradását, jőjön az bár, mint egykor, délről, vagy mint félnünk lehet, éjszakrul, felfogni és Európa miveltsé­­gérül eltartóztatni. Ezért talált azon hathatósság, mellyel Zay gr. az ág. hitü egy­ház és iskolák főfelügyelője a’panslavismus ellen felszólalt, közönséges elismerés­re, melly még öregbült azon épen olly ügyetlen, mint váratlan megtámadás által, melly egyik magyar hírlapban megjelent ’s ezen törekvésekben semmi veszélyest nem látott. Egyébiránt a’ horvátok most állásukat Magyarországhoz, melly kez­dettől fogva nem volt ellenséges, jobban felfogják ’s átlátják, hogy a’ magyar nyelv mint hivatalos nyelv az ország minden részeiben épen nem ártalmas a’ hor­­vát nemzetiségnek. Már van Zágrábban egy casinó , mellynek alapszabályi közt a’ magyar nyelv terjesztése is ki van tűzve. Azon tárgy, melly mind a’ hírlapok­ban, mind a’megyei gyűlésekben legnagyobb érdekkel bir ’s legélénkebb vitatko­zásra nyújt alkalmat,még mindig a’ vegyes házasság ügye. Az azon­ban nagyon szomorú dolog, hogy annyi szenvedély ’vegyül e’ tárgy vitatásába. Egerben, a’ tanácskozási teremben már vér is folyt. A’ történettudomány barát­jának akaratlanul is eszébe jut itt, hogy a’ legvéresb, leggyászosabb’s mind az al­­kotványnak, mind a’kormánynak legveszélyesb időszakok Magyarországban azon lapokra vannak följegyezve, mellyek a’ vallásbeli viszálkodásokról beszélnek, ’s ezen boldogtalan szakadás most ismét legélesb fegyvert ad a’ helyhatósági sza­badság ellenségeinek kezeikbe. Esztergom, Heves, és Szepesmegye helyesli a’ prí­más körlevelét és papság tettét; néhány pedig mint Pozsony csak tudomásul vet­te a’dolgot, a’ nélkül hogy nyilatkozott volna felette. Árva ezen tárgyat mint sé­relmet országgyűlésre utasította. A’ többi megye pedig, mellyek közt kivált Zala ne­mes, szenvedély nélküli felírása kitűnő, ellenmondott; néhány pedig az áldás-meg tagadó papot egy régi törvény értelmében kereset alá vetette. A’ kormány igen nagy köszönetet érdemel, midőn a’ hírlapi vitatkozásnak, melly a’ megyei és or­szággyűlési tárgyaltatásokat előrekésziti, nagyobb tért és nagyobb szabadságot enged; hogy a’ közvélemény hírlapokban is kijelenthesse magát, mi sajátságos állásánál fogva nagy fontosságú. Törvényhozásra Magyarországban nem elég az, hogy mint Angliában vagy Francziaországban valami elv felett a’kormány és azon férfiak, kik születésük, hivataljok vagy választatásuk által törvényhozásra hivat­­vák, megegyezzenek. Magyarországban a’ megyei nemesség többséginek kell ugyanazt akarnia, mert a’magyar követ utasításától, mellyben gyakran legkisebb dolog is tekintetbe vétetik, ’s melly a’ megyei közgyűléstől dolgoztatik ki, nem térhet el; való hogy ez által a’javítás, de ám a’ hirtelenkedés is nehezül ’s akadá­lyoztad, hogy törvény ne hozassák, melly a’társasági fenálló rendszerrel ’s a’ nép miveltsége fokával ellenkeznék. Ha valahol, nálunk a’törvény a’ közönséges akarat kijelentése. Ezen szempontból kell a’Magyarországra olly nagy fontosságú ősiség kérdését, ezt a’ hűbéri kor legnyommasztóbb maradványát, tekinteni, melly minden emelkedésnek szárnyát szegi, és a’ magányos életet is örökre nyúló szám­talan pörlekedéssel keseríti. Jóideje már, de főleg azóta hogy a’nemes gróf Szé­chenyi István munkáival az ellen sikra szállott, megegyeztek az ország számos fér­­fiai ezen intézvény eltörlesztésiben; de mivel az minden polg. viszonyaikkal az örö­kösödési jogtól a’ kereskedési szerződésig, öszsze van szövődve, e’ részben a’ vál­toztatás csak az egész polgári törvénykönyv isten igazában való átnézésénél gon­dolható, ’s azon nehézségek , mellyek illy átnézéssel járnak, az izgatás melly ab­­bul szükségképen származik, végre azon számtalan magányérdek, mellyet az meg­sért, az a 84 Odik országgyűlésen magát a’ kormányt is arra birták, hogy minden, az ősiség változtatását előkészítő ’s mozdító javaslat ellen nyíltan lépjen föl. A’ kormány nem tartotta illy változásra megérettnek a’ nemzetet, ’s minden hirtelen­­kedés elmellőzése tekintetibül, melly viszszahatást szülhetne, időt akart hagyni a’ közvéleménynek, hogy magát az iránt kijelenthesse. Most azonban reményb­elni, hogy a’jövő országgyűlés az eddigelé elmulasztottat, megteszi, annyival inkább, mivel mint látszik , a’ kormány e’ változtatásnak, sőt az ősiség eltörlési­­nek semmi akadályt nem gördilenditjába, mivel arról mindinkább meggyőződik, hogy ezen hűbéri intézmény elleni izgatás nem javítási viszkelegbül származik, hanem azon káros következéstől, melly mindinkább terjed és érezhető lesz. Magyar tudós társaság ülései. Martius 1rén a’titoknok gyász­beszédet mondott a’társaság elhunyt lev. tagja Csató Pál felett, annak irodalmi ’s academiai munkálkodását röviden méltányolván. Őt felváltotta a’ szószéken Jerney János rendes tag , törvénykönyvünk legnagyobb nyomtatási hibá­járól egy betűben értekezvén, ’s kimutatván, miképen I. Lajos decretuma Il­d. czikkében „universi viri nobilesu hibásan áll „veri" helyett; melly helyte­len olvasásra Kollár, ’s utána többen egy hamis közjogi tételt alapítottak. Utána Schoepff Auguszt II. a' kancsalságnak inmetszés általi gyó­gyításáról befejezőleg szólván, harmad ízben mutatott be több egyedet, kiken e’ műtéteit végezte, ’s mind a’ társaság, melly azokat állapotjok több stádiumaiban látta, meggyőződött, mind a’ külső idomtalanság eltávoztatá­­sát, mind a’ láterő javulását tekintve, a’ legkedvezőbb sikerről. (Pesti közgyűlés további eredménye.) Pestmegye folytatólag tartott közgyű­lésében f. hó 2­­-én a’ vontatók dolgában hozott megyei határzat megszüntetése miatt ő felségéhez telt hoszszu felírás olvastatott fel, melly sok igazitgatás után elfogadtatott. 23kán a’ fens. Nádor levele olvastatott fel, mellyben a’ tisztujitás napja máj. 5re van kitűzve, ’s mellyben ő fensége jelenti, hogy minden lehető tévedés eltávoztatása tekintetibül a’ választást szavazás alá bo­­csátandja (suffragiorum connumerationi submittere). — Ezután elhatározta­tott, hogy minden tisztesb rendű, szavazási joggal bírjon, mert ha a’ nemesi terhekben részesül, az osztó igazság elve szerint a’ nemesi kedvezésekben is részesülnie kell. E’ határzata a’ megyének úgy hiszszük az egész országban viszhangra találand. Ugyanekkor a’ protestáns lelkészeknek is úgy, mint a’ r. katholikusoknak megadatott a’ szavazási jog , de mellyel a’ káplánok egyik részről sem fognak bírni. Ezután a’ gyakorló orvos-növendékek észrevétele ’s illetőleg óvása olvastatott fel Pestmegye azon határzata iránt, miszerint Pest­megye orvosi hivatala elnyerésében mindig elsőbbsége leend annak, ki bizo­nyítványt tud előmutatni arról, hogy gyermekgyógytudományt végzett, és a’ határzatot oda kérték módosíttatni, hogy annak ereje függesztessék föl addig, mig a’ pesti gyermekgyógyintézet országossá tétetik. Ezen nyilatkozat várat­lan volt, ’s egy tbiró, ki az indítványt tette, kijelenté, hogy fiatal embernek minden tanulási alkalmat meg kell ragadni, az indítvány semmi egyedárussági szint nem visel magán ’s czélja koránsem az orvos urak sérelme, hanem az, hogy mint minden intézvényink, lassan kint az egyetem is érezze a’javítás ma­­lasztját. Mi érdemet szerző magának Schöpf úr a’ pesti gyermek-gyógy­intézet mostani igazgatója, a’ gyermekgyógytudomány körül, minden ember­barát tudja ’s kellőleg méltatja, némellyek azonban neheztelni látszanak a’ tisztelt arra a’ miatt, hogy tőle, ki egyszersmind a’ magyar akad. 1. tagja, né­met munkát látnak ’s azon mentségül felhozatni szokott körülményre, hogy így többen olvassák, azt felelik, hogy könnyű lenne azt magyarból is németre fordítani, vagy ha már nagyobb ’s vegyes ajkú közönségre ügyel a’ tisztelt úr.

Next