Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-26 / 94. szám

ellenzők előbb azzal is készek falának megelégedni, ha­­ a’ horvát követek felváltva diákul és magyarul fogtak volna szólani. Azonban, időközben a’két horvát követ a’ báni conferen­tiában nyilványitván, hogy ők csak diá­kul fognak szólani, ez okozá, hogy most már őfelségé­hez kivánnak felírni. Ha az utasítások érinthetlenek, hát a’ Rk határzata nem azé? ’s ennek nyomán történjék bármi, a’Rknek határzatuktól elállani nem lehet. Végül Sz. követe azon esetre, ha a’ horvát követek diákul fel­szólamlásuknál lárma á­tál gátoltatnak, eloszlást jósol­­ván, szóló fölteszi mind a’ éiről, mind a’hallgatóság­ról, hogy olly csend lesz,minőt e’ haza szentügye java­­sol ’s ekkor ha csend leend, ki lesz az ki az országgyű­lésbe köthessen? JXov. 17ki kerületi ülés. Tu­rgya a­ k. kir. leirat. A’ legelőbb szóló megyei kötet igazolva látja azon régi mondást, átok fogta meg a’ magyart, hogy az soha együtt nem tart. íme egyetlen kincsünk nemzeti nyelvünk forog veszélyben, ’s a’ Kir. és RR. bár a’ kir. leiratot mindnyájan sérelmesnek ismerik el, nem érte­nek mégis abban egyet, hogy a’ határozat épségben tartasséké addig, mig felírásukra kir.válasz érkezendik! Szóló számot vetett magáral ’s bár érti, hogy kevés na­pot ígérhet már magának, de meggyőződése állhatato­san az, hogy a’ k. leiratot nem fogadhatni el. ’S ennél­fogva aziránt felírni kirán s olly föltétellel mint­­ , hogy t. i. a' királyi válasz megérkeztéig a’ jun. 26diki hatá­rozat épségben tartassék. Ellenben egy más megyei kö­vet,bár a’ kir. leiratot szintúgy mint az előtte szólott tör­vénytelennek ismeri, küldöttül legújabban nyert utasítá­sánál fogva a’ felírásra érkezendő kir. válaszig fel kíván­ja a’ határozatot függesztetni. A’ sik szónok előre bo­csátva, hogy a’k. leiratban idézett törvények ide nem illeszthetők megjegyzé, hogy ha a’ kormány 1­790től fogva nyelvünket pártolja, kifejlett volna nemzetiségünk ’s mi nyugodtan nézhetök;a’többi nemzetek kifejlését sőt nyugodtan tekinthetnék az orosz növekedő nagyságát. A’ határozat jogossága iránt egyetért Cs. ’s több megye nyilatkozatival, ezen okból azon okok elősorolását mel­lőzve, csak Sz. és B. követeinek kíván felelni. Sz köve­te tegnap azt állitá, hogy a’végrehajtó hatalomnak joga van a’B. határozatát megsemmisíteni. Ezt szóló megyé­je nevében el nem ismerheti,mert a’végrehajtó hatalom a’törvényhozás felét tevén több joggal nem bírhat, mint a’ törvényhozás másik része l. i. a' Rk. Azt is mondá Sz. követe, hogy törvény nem tiltja horvát követeknek a’ diákul szólást. Ezen okoskodás megfordítva is áll, azaz nincs törvény,mely tiltaná,hogy magyarul szóljanak. B. követe pedig méltányosságra intett bennünket a’ horvá­­tok ellenében. De feledé követ úr megmutatni, mikor és mi lépés által követett el a’magyar nemzet a’horvátok ellen méltánytalanságot,azon elv, hogy mindig az erősb­­nek kötelessége engedni a’gyenge irányában, nem áll­hat meg,másként a' gyenge minden kérdésnél követelő­­leg lépne föl, bár ahoz joga nem volna is. Ez pedig kép­telenség. Mind ezeknél fogva G. és más megyék értel­mében felírásra szavazolly hozzáadással, hogy a’ k. vá­lasz megérkeztéig a’ kérdéses határozat épségben tar­tassék. Egy káptalani követ a’sz­éi-és b.i követek előadását pártolja. Az erre felszólalt megyei követ a­­zonban ellenkező véleményben volt. 6 hónap óta úgy mond, ezorsz gyűlés alatt két kir. válasz érkezett, egyik a’ vallás, másik a’ nyelv tárgyában ’s ez a’ jelen k. lei­rat. Nem szól amarról, bár sokat lehet róla mondani, de annál inkább ez utóbbiról, mert itt már nem vallásunk hanem nemzetiségünk forog kérdésben, melly előtt minden felekezetességnek térdre kell borulni. A’k. le­irat sem tartalmára sem stylusára nézve nem állhat meg; tartalmára nézve nem, mert e’ táblának kétségtelen jo­gait törli el; stylusára nézve szinte nem, mert a’„volu­­mus‘­ kifejezés meg nem egyeztethető a’ törvénnyel. Sz. 'sz. követeinek tegnapi előadását nem hallgathatja el.Ez utóbbi a’ nemzetet hivá fel a’ horvátok irányábani enge­dékenységre. De vajjon nem inkább a kormánynak kel­lene­­ engedni? Emlité B. követe azt is, hogy a’ junius 2 Oki határozat óta a’ horvátoknál nagyobb izgatások’s nyugtalanságok tapasztaltainak. Ezt szóló nem hozza kétségbe, de ez kinek v­étke? Sz. követe a’ k. leirat fény­oldalainak kimutatását a’ horvát követekre bízta. Ezt kár volt tennie, mert tán egy némellyiket közülünk meg­téríthetett volna. Azt is állitá ugyan ő, hogy a’junius 2 -i határzat rögtönözve volt ; de ezt megczáfolja azon körülmény, miszerint azt 5 hónap után is föntartatni kí­vánja a’ többség. Az sem áll, mintha a’kérdéses ha­tárzat által a’ horvát megyék követeik választásában korlátoztatnának;sőt a’ vád inkább a’horvátokat terheli, mert épen ők korlátozzák az által a’ szabad választást, hogy csak diákul tudó követeket küldenek. A’ g­y­i in­dítványt pártolja, hogy kitessék: van é jó szándéka a’ kormánynak? Szóló a’nyelv mellett inaskodni dicsőség­nek tartja. Bezárja beszédét Vörösmarty ezen szavaival „áldjon vagy verjen a’ sors keze, itt élnünk halnunk kell, még több követ pártolá a’ gyi indítványt, egyike előadá. Sz. azon állítását, hogy­ az erdélyi or­szággyűlésnek 1834 beni eloszlatása Er­délynek ártott, tagadja, ’s azt hiszi, hogy épen ellen­kezőleg állt a" dolog, azaz használt. ’S ebből indulva ki úgy véli, használni fog ez hazánknak is, mert a’ magyar ön kárán tanul, szóló e’ haza szerencsétlenségét abban látja, hogy a’főbb hivatalokra nem alkalmaztatnak ki­törni tudó egyedek. ’S illy helyzetben önmagában lehet és kell a’ nemzetnek biznia, ’s egyet kell értenie : mert a’melly nemzet magát gyáván elhagyja, az jobb sorsra nem érdemes. —Másik pedig többek közt ezeket mon­dá: Sz. követe rögtönzöttnek nevezé a’ kérdéses ha­­tárzatot, de hiszen a’ törvényesség mezején nem is kell sokat gondolkozni. Abban sincs igaza Sz. követének,— mintha a’ horvátok a’ magyar törvényhozás akaratát nem tudhatták’s igy nem követhették volna, mert miu­tán múlt országgyűlésen a’ Rk szorgalmazására megí­gérték a’ horvát követek, hogy e’ hazának magyar nyelv iránti kivánati felöl küldőiket értesíteni fogják, ebből következik, hogy a’nemzet akaratját jól tudták, ’s igy magok okai, hogy magokat ahoz nem alkalmazzák. Az utána szólott követ igéré, hogy legközelebb indítványt fog tenni az iránt, adná elő ő fels.azon lépéseket, mik a’panslavismus és illyrismus meggátlására a’kormány által tétettek. Ezután hosszasan fejtegeté a’ szőnyegen levő tárgyat, mig hirtelen elhalványulván szavait kis i­­dőre félbenszakasztani volt kénytelen, utóbb azonban erőt véve magán ily formán fogá fel beszéde fonalát: — 1836ban midőn a’ praeparandiák iránt nem kedvező k. válasz érkezett, éreztem illy rosszul magamat mint most (növekedő tűzzel) mindig felforr bennem a’ vér, vala­hányszor kétségbe vétetni látom azon jogunkat, hogy itt csak magyarul lehet szólanunk Ban volna e’ fölött sza­vaznunk ’s méltán kinevetne bennünket a’ külföld, ha e’ részben köztünk egyhangú egyetértés nem uralkodnék. Felírni kívánok, de épen a’ felírás természeténél fogva kivánom a’ k. válasz megérkeztéig a’ határozatot épség­ben tartatni. A’ki a’magyar nyelvet törvényhozás nyel­vének el nem ismerné,azzal szót váltani nem akarok.— Egy más követ nyilványitá, hogy szólási jogától eláll, ha felkiáltással elfogadtatik az indítvány (felkiáltás: nem!) Ha így van a’ dolog, szóló is előadja véleményét. A’t­a­i indítványt, ha szőnyegre kerül, pártolni fogja, de nem hiszi, hogy arra őszinte feleletet nyerendünk. A’ kérdéses határzatot a’már kifejtett okoknál fogva jo­gosnak kell tekinteni, mert valamint a’két tábla közti üzenetváltás nyelve a’végrehajtó hatalom befolyása nél­kül változtattatott magyarra, szintolly kétségtelen joga volt e’ táblának maga körében a’ tanácskozás nyelvét is megállapítani. — De figyelmet érdemel azon körülmény is,miszerint az első felírás föltételeiére kinevezett kerül. választmányban az egyik horvát követ is részt vett’s ugyanő megegyezett a’nemzet azon igazságos kívána­tában, hogy a’felségk. válaszit jövőre magyar nyelven adja ki. Mert ez által a’magyar nyelvnek diplomatikai méltóságra emeltetését már elismerte. Mondatott itt , hogy az illyrismus iránt már a’kellő lépések meglétettek. Meglehet, csak az a’baj, hogy ezt senki sem tudja.El­lenben szóló szolgálhat országgyülés­ elöttrül egy hite­les adattal, ’s ez abból áll, hogy előbb Károlyváros, utóbb Zágráb városok és megye visszautasiják megyé­jének magyar nyelven írott hivatalos leveleit azért, mivel ők, a’ magyar nyelvet nem kötelesek érteni. A* felírást G.és többek szerint pártolja. Az országgyűlés eloszla­tásától vissza nem ijed és Horáczczal tart: „si fractus illabatur orbis,inpavidum ferientium­ae‘‘. Az erre kö­vetkezett szónok utasításánál fogva kénytelen a’ k. leira­tot elfogadni, ’s a’ határozatot a’horvátokra nézve föl­függeszteni, azonban a’ magyarországi megyékre nézve föntartatni kívánja Más két megyei követ ellenben a’­­ leiratot elfogadja’s a’határozattól eláll, ha pedig et­től elüttetnék, Sz. követe véleményéhez csatlakozik — LXXI. orsz. ülés a­ m. fősénél nov. lakén (i. e. 1.0 órakor. Az ülés megnyittatása után azon am. püspök, ki tegnap indítványt tön,előadá , mikép­p a’ t. KK. és RK törvényjavaslatát a’ Gik­kon kívül tökéletesen pártolja, sőt úgy látja in ultima analysi­a Gik­óra nézve sem messze áll indítványa a’ t. RKótól, mert a’ t. KK. szóló véleménye szerint a’ „használhatás“ kifejezésével sem többet sem kevesebbet nem akartak mondani, mint azt, hogy a’ horvátoknak szabad tetszésökre hagyák a’ diák vagy magyar nyelvvel élést, a’ mennyiben már maga ezen szó ,használhatása facultativ jelentésű is ép­pen én is ide czéloztam mond szóló,midőn tetszésök sze­rinti kifejezést múlt alkalommal ajánlani bátorkodtam, ennek előre bocsátása után megeredtek a’ tanácskozá­sok , mellyek a’ tegnapi beszédekre vonatkozólag több­nyire czáfolat és viszonczáfolat jellemét ölték magokra. Mint tegnap úgy ma is két véleményfelekezet állott egy­más ellenében, egyik a’t. KK. és KR. törvényjavaslatát pártoló, másik a’ püspöki indítványhoz ragaszkodó. Kik a’ püsp. indítványhoz csatlakoztak,tagadák hogy a’ ma­gyar törvényhozásnak volna kötelessége a’ kapcsolt ré­szek statútumai épségben tartásukra vigyázni, erre úgy mondának ők,ő fels. regfensőbb jogánál fogva fel fog ü­­gyelni; tagadák továbbá, hogy már a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában diaetale conclusum volna, mert az eddigi üzenetek nyomán csupán a 6 § vége kihagya­­tásának föltétele alatt ajánltatott a’ m.főRR. részéről az egyezés , úgy de azon feltételre a’ t. KR. és RR. nem állottak, kérdik tehát hol itt az egyezés , hol a’ diae­tale conclusum, miután a’ t. RR. és RR. a’ föltételt el nem fogadták. Nem tetszik nekünk mondának tovább a’ t. RRnek a'magyar nyelv és nemzetiség felvirágoztatására czélzó eljárásmódja mert azzal épen ellenkező éretik el, mint a’ mi czéloztatik. Már IS25 ben — mond — egy főispán gr. olly tűzzel vitattatott a’t. RR részéről a’ ma­gyar nyelv ügye,hogy több előkelő horvát nyilatkoztatá bizodalmasb körökben, mikép ha ez tovább is igy megy, a’ kapcsolt részekben minden bizonnyal előbb utóbb re­­actiora nyújt alkalmat. Valóban most is, midőn a’ t. Kk a’ magányélet nyelvviszonyaira nem akarnak kiterjesz­kedni ’s mégis engedelmet látszanak osztogatni a’ hor­vátoknak egyik vagy másik nyelv használására , a’ po­sitiv rendelkezés által nem hogy megnyernék a’ magyar nemzetiségnek a’horvát kedélyeket, sőt inkább mesz­­sze idegenítik attól. Ha tehát a’m. föRk magokat nulli­­ficálni nem akarják ’s a’ magyar nemzetiség legszentebb érdekeit valódilag szivükön viselik, nem lehet szóló sze­rint a’ t.RB eljárásmódjába belé egyezniök; annyival is inkább, mert a’ m. fölket nem köti senkinek utasítása, hanem saját belső megyőzödésüket legjobb lélekkel kö­vethetik Egy m.püspök, ki épen a’kapcsoltrészekben viselt szint hivatalát, a’ horvátok magyarokhozi simu­­lását azzal kívánta bebizonyítani, hogy a’ tehetösb hor­vát szülék Magyarországba küldik gyermekeiket magya­rul tanulhatás végett’s most is követeiknek nem azt mon­dották hogy magyarul ne szóljanak a’ magyar ország­gyűlésen, hanem hogy diákul beszéljenek’sat. Erre kö­vetkeztek azon m. szólók,kik a’­­ KK. és RR. törvényja­vaslata mellett nyilatkoztak, ezek közül egy mi b. fő­szónok köv. fejezte ki magát: a’KK.­és­ RR. szükséges­nek látják, hogy a’ mik végén a’ diák nyelv használ­­hatása m­egemlittessék , a’ fö­k ellenben ezt nem tartják szükségesnek ’s idevág a’ tegnapi püspöki indítvány is , nem hiszem úgymond szóló, hogyha a’ diák nyelvnek­­javaslatba tétele nyugtalanságot okoz Horvátország­ban , ugyanannyi nyugtalanságot ne okozna annak ki­­hagyatása is, egy szó forog itt fen, melly bár csekély érdekűnek mondassák is, de azt a’ KK és RR. a’­­javas­latból kihagyatni nem akarják, mert a’ szóban elv rejlik , azon elv tudniilik, hogy az illyr nyelvet törvény által a­­karjuk­ kimondani használandónak. Ennek kimondá­sától irtóznak a’ RR, midőn más felől stylaris módosí­tás színe alatt ennek megállapítását tervezik a’ püsp. in­dítványt pártolók. E’tábla méltósága kívánja , hogy ő­­szinteség útján járjon ; ne burkolgassuk tehát a’ dolgot hanem bocsássuk nyílt voksra: az illyr nyelvet akarják­­ behozni a’ m.­sö­k a’ kapcsolt részekben törvényes nyel­vül vagy pedig tovább is a’ diák nyelvet akarják megtar­tatni: ekkor legalább nyilván és világosan méltóságához képest fogja e’ tábla elhatározhatni, hogy az illyr nyelv használtassák e vagy sem. Ha sérelme van a’ horvátnak, a’magyar leend első, ki a’sérelem orvoslására siet, de itt nyilván kell föllépnie , mert ha a’ törvényből a’ latin nyelv kihagyatik, magok a’ horvátországi tisztviselők ezáltal legelsőtül fogvást a’legutólsóig legnehezebb hely­zetbe hozatnak; ugyanis ha a’latin nyelv a’ törvénybe létetik,akkor minden tisztviselő tudni fogja, mellyik nyelv leend a’ törvényes , ’s micsoda nyelven szerkesztesse­­nek a’ jegyzőkönyvek; ha ellenben a’ latin nyelvet ki­hagyjuk, akkor majd egyik törvényhatóság a’latin nyelv­hez fog ragaszkodni, midőn a’ másik az illyr nyelvet a­­karja használni, úgy gondolkozván , hogy ha a’­­hozás a’ latin nyelvet kívánta volna megtartani, akkor minden bizonynyal nem késett volna azt a’ nyelvről szóló tör­vénybe iktatni. Ennek aztán természetes következése le­end a’ zavar az ország bránjától kezdve a’jogutólsó tiszt­viselőig,’s a’ jegyzőkönyvek végett kell küzdeni mindad­dig , mig tán ismét egy másik országgyűlés következik melly a’ kétes törvény által okozott zavart nyílt őszinte-

Next