Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-11-26 / 94. szám
ellenzők előbb azzal is készek falának megelégedni, ha a’ horvát követek felváltva diákul és magyarul fogtak volna szólani. Azonban, időközben a’két horvát követ a’ báni conferentiában nyilványitván, hogy ők csak diákul fognak szólani, ez okozá, hogy most már őfelségéhez kivánnak felírni. Ha az utasítások érinthetlenek, hát a’ Rk határzata nem azé? ’s ennek nyomán történjék bármi, a’Rknek határzatuktól elállani nem lehet. Végül Sz. követe azon esetre, ha a’ horvát követek diákul felszólamlásuknál lárma átál gátoltatnak, eloszlást jósolván, szóló fölteszi mind a’ éiről, mind a’hallgatóságról, hogy olly csend lesz,minőt e’ haza szentügye javasol ’s ekkor ha csend leend, ki lesz az ki az országgyűlésbe köthessen? JXov. 17ki kerületi ülés. Turgya a k. kir. leirat. A’ legelőbb szóló megyei kötet igazolva látja azon régi mondást, átok fogta meg a’ magyart, hogy az soha együtt nem tart. íme egyetlen kincsünk nemzeti nyelvünk forog veszélyben, ’s a’ Kir. és RR. bár a’ kir. leiratot mindnyájan sérelmesnek ismerik el, nem értenek mégis abban egyet, hogy a’ határozat épségben tartasséké addig, mig felírásukra kir.válasz érkezendik! Szóló számot vetett magáral ’s bár érti, hogy kevés napot ígérhet már magának, de meggyőződése állhatatosan az, hogy a’ k. leiratot nem fogadhatni el. ’S ennélfogva aziránt felírni kirán s olly föltétellel mint , hogy t. i. a' királyi válasz megérkeztéig a’ jun. 26diki határozat épségben tartassék. Ellenben egy más megyei követ,bár a’ kir. leiratot szintúgy mint az előtte szólott törvénytelennek ismeri, küldöttül legújabban nyert utasításánál fogva a’ felírásra érkezendő kir. válaszig fel kívánja a’ határozatot függesztetni. A’ sik szónok előre bocsátva, hogy a’k. leiratban idézett törvények ide nem illeszthetők megjegyzé, hogy ha a’ kormány 1790től fogva nyelvünket pártolja, kifejlett volna nemzetiségünk ’s mi nyugodtan nézhetök;a’többi nemzetek kifejlését sőt nyugodtan tekinthetnék az orosz növekedő nagyságát. A’ határozat jogossága iránt egyetért Cs. ’s több megye nyilatkozatival, ezen okból azon okok elősorolását mellőzve, csak Sz. és B. követeinek kíván felelni. Sz követe tegnap azt állitá, hogy a’végrehajtó hatalomnak joga van a’B. határozatát megsemmisíteni. Ezt szóló megyéje nevében el nem ismerheti,mert a’végrehajtó hatalom a’törvényhozás felét tevén több joggal nem bírhat, mint a’ törvényhozás másik része l. i. a' Rk. Azt is mondá Sz. követe, hogy törvény nem tiltja horvát követeknek a’ diákul szólást. Ezen okoskodás megfordítva is áll, azaz nincs törvény,mely tiltaná,hogy magyarul szóljanak. B. követe pedig méltányosságra intett bennünket a’ horvátok ellenében. De feledé követ úr megmutatni, mikor és mi lépés által követett el a’magyar nemzet a’horvátok ellen méltánytalanságot,azon elv, hogy mindig az erősbnek kötelessége engedni a’gyenge irányában, nem állhat meg,másként a' gyenge minden kérdésnél követelőleg lépne föl, bár ahoz joga nem volna is. Ez pedig képtelenség. Mind ezeknél fogva G. és más megyék értelmében felírásra szavazolly hozzáadással, hogy a’ k. válasz megérkeztéig a’ kérdéses határozat épségben tartassék. Egy káptalani követ a’széi-és b.i követek előadását pártolja. Az erre felszólalt megyei követ azonban ellenkező véleményben volt. 6 hónap óta úgy mond, ezorsz gyűlés alatt két kir. válasz érkezett, egyik a’ vallás, másik a’ nyelv tárgyában ’s ez a’ jelen k. leirat. Nem szól amarról, bár sokat lehet róla mondani, de annál inkább ez utóbbiról, mert itt már nem vallásunk hanem nemzetiségünk forog kérdésben, melly előtt minden felekezetességnek térdre kell borulni. A’k. leirat sem tartalmára sem stylusára nézve nem állhat meg; tartalmára nézve nem, mert e’ táblának kétségtelen jogait törli el; stylusára nézve szinte nem, mert a’„volumus‘ kifejezés meg nem egyeztethető a’ törvénnyel. Sz. 'sz. követeinek tegnapi előadását nem hallgathatja el.Ez utóbbi a’ nemzetet hivá fel a’ horvátok irányábani engedékenységre. De vajjon nem inkább a kormánynak kellene engedni? Emlité B. követe azt is, hogy a’ junius 2 Oki határozat óta a’ horvátoknál nagyobb izgatások’s nyugtalanságok tapasztaltainak. Ezt szóló nem hozza kétségbe, de ez kinek vétke? Sz. követe a’ k. leirat fényoldalainak kimutatását a’ horvát követekre bízta. Ezt kár volt tennie, mert tán egy némellyiket közülünk megtéríthetett volna. Azt is állitá ugyan ő, hogy a’junius 2 -i határzat rögtönözve volt ; de ezt megczáfolja azon körülmény, miszerint azt 5 hónap után is föntartatni kívánja a’ többség. Az sem áll, mintha a’kérdéses határzat által a’ horvát megyék követeik választásában korlátoztatnának;sőt a’ vád inkább a’horvátokat terheli, mert épen ők korlátozzák az által a’ szabad választást, hogy csak diákul tudó követeket küldenek. A’ gyi indítványt pártolja, hogy kitessék: van é jó szándéka a’ kormánynak? Szóló a’nyelv mellett inaskodni dicsőségnek tartja. Bezárja beszédét Vörösmarty ezen szavaival „áldjon vagy verjen a’ sors keze, itt élnünk halnunk kell, még több követ pártolá a’ gyi indítványt, egyike előadá. Sz. azon állítását, hogy az erdélyi országgyűlésnek 1834 beni eloszlatása Erdélynek ártott, tagadja, ’s azt hiszi, hogy épen ellenkezőleg állt a" dolog, azaz használt. ’S ebből indulva ki úgy véli, használni fog ez hazánknak is, mert a’ magyar ön kárán tanul, szóló e’ haza szerencsétlenségét abban látja, hogy a’főbb hivatalokra nem alkalmaztatnak kitörni tudó egyedek. ’S illy helyzetben önmagában lehet és kell a’ nemzetnek biznia, ’s egyet kell értenie : mert a’melly nemzet magát gyáván elhagyja, az jobb sorsra nem érdemes. —Másik pedig többek közt ezeket mondá: Sz. követe rögtönzöttnek nevezé a’ kérdéses határzatot, de hiszen a’ törvényesség mezején nem is kell sokat gondolkozni. Abban sincs igaza Sz. követének,— mintha a’ horvátok a’ magyar törvényhozás akaratát nem tudhatták’s igy nem követhették volna, mert miután múlt országgyűlésen a’ Rk szorgalmazására megígérték a’ horvát követek, hogy e’ hazának magyar nyelv iránti kivánati felöl küldőiket értesíteni fogják, ebből következik, hogy a’nemzet akaratját jól tudták, ’s igy magok okai, hogy magokat ahoz nem alkalmazzák. Az utána szólott követ igéré, hogy legközelebb indítványt fog tenni az iránt, adná elő ő fels.azon lépéseket, mik a’panslavismus és illyrismus meggátlására a’kormány által tétettek. Ezután hosszasan fejtegeté a’ szőnyegen levő tárgyat, mig hirtelen elhalványulván szavait kis időre félbenszakasztani volt kénytelen, utóbb azonban erőt véve magán ily formán fogá fel beszéde fonalát: — 1836ban midőn a’ praeparandiák iránt nem kedvező k. válasz érkezett, éreztem illy rosszul magamat mint most (növekedő tűzzel) mindig felforr bennem a’ vér, valahányszor kétségbe vétetni látom azon jogunkat, hogy itt csak magyarul lehet szólanunk Ban volna e’ fölött szavaznunk ’s méltán kinevetne bennünket a’ külföld, ha e’ részben köztünk egyhangú egyetértés nem uralkodnék. Felírni kívánok, de épen a’ felírás természeténél fogva kivánom a’ k. válasz megérkeztéig a’ határozatot épségben tartatni. A’ki a’magyar nyelvet törvényhozás nyelvének el nem ismerné,azzal szót váltani nem akarok.— Egy más követ nyilványitá, hogy szólási jogától eláll, ha felkiáltással elfogadtatik az indítvány (felkiáltás: nem!) Ha így van a’ dolog, szóló is előadja véleményét. A’tai indítványt, ha szőnyegre kerül, pártolni fogja, de nem hiszi, hogy arra őszinte feleletet nyerendünk. A’ kérdéses határzatot a’már kifejtett okoknál fogva jogosnak kell tekinteni, mert valamint a’két tábla közti üzenetváltás nyelve a’végrehajtó hatalom befolyása nélkül változtattatott magyarra, szintolly kétségtelen joga volt e’ táblának maga körében a’ tanácskozás nyelvét is megállapítani. — De figyelmet érdemel azon körülmény is,miszerint az első felírás föltételeiére kinevezett kerül. választmányban az egyik horvát követ is részt vett’s ugyanő megegyezett a’nemzet azon igazságos kívánatában, hogy a’felségk. válaszit jövőre magyar nyelven adja ki. Mert ez által a’magyar nyelvnek diplomatikai méltóságra emeltetését már elismerte. Mondatott itt , hogy az illyrismus iránt már a’kellő lépések meglétettek. Meglehet, csak az a’baj, hogy ezt senki sem tudja.Ellenben szóló szolgálhat országgyülés elöttrül egy hiteles adattal, ’s ez abból áll, hogy előbb Károlyváros, utóbb Zágráb városok és megye visszautasiják megyéjének magyar nyelven írott hivatalos leveleit azért, mivel ők, a’ magyar nyelvet nem kötelesek érteni. A* felírást G.és többek szerint pártolja. Az országgyűlés eloszlatásától vissza nem ijed és Horáczczal tart: „si fractus illabatur orbis,inpavidum ferientiumae‘‘. Az erre következett szónok utasításánál fogva kénytelen a’ k. leiratot elfogadni, ’s a’ határozatot a’horvátokra nézve fölfüggeszteni, azonban a’ magyarországi megyékre nézve föntartatni kívánja Más két megyei követ ellenben a’ leiratot elfogadja’s a’határozattól eláll, ha pedig ettől elüttetnék, Sz. követe véleményéhez csatlakozik — LXXI. orsz. ülés a m. fősénél nov. lakén (i. e. 1.0 órakor. Az ülés megnyittatása után azon am. püspök, ki tegnap indítványt tön,előadá , miképp a’ t. KK. és RK törvényjavaslatát a’ Gikkon kívül tökéletesen pártolja, sőt úgy látja in ultima analysia Gikóra nézve sem messze áll indítványa a’ t. RKótól, mert a’ t. KK. szóló véleménye szerint a’ „használhatás“ kifejezésével sem többet sem kevesebbet nem akartak mondani, mint azt, hogy a’ horvátoknak szabad tetszésökre hagyák a’ diák vagy magyar nyelvvel élést, a’ mennyiben már maga ezen szó ,használhatása facultativ jelentésű is éppen én is ide czéloztam mond szóló,midőn tetszésök szerinti kifejezést múlt alkalommal ajánlani bátorkodtam, ennek előre bocsátása után megeredtek a’ tanácskozások , mellyek a’ tegnapi beszédekre vonatkozólag többnyire czáfolat és viszonczáfolat jellemét ölték magokra. Mint tegnap úgy ma is két véleményfelekezet állott egymás ellenében, egyik a’t. KK. és KR. törvényjavaslatát pártoló, másik a’ püspöki indítványhoz ragaszkodó. Kik a’ püsp. indítványhoz csatlakoztak,tagadák hogy a’ magyar törvényhozásnak volna kötelessége a’ kapcsolt részek statútumai épségben tartásukra vigyázni, erre úgy mondának ők,ő fels. regfensőbb jogánál fogva fel fog ügyelni; tagadák továbbá, hogy már a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában diaetale conclusum volna, mert az eddigi üzenetek nyomán csupán a 6 § vége kihagyatásának föltétele alatt ajánltatott a’ m.főRR. részéről az egyezés , úgy de azon feltételre a’ t. KR. és RR. nem állottak, kérdik tehát hol itt az egyezés , hol a’ diaetale conclusum, miután a’ t. RR. és RR. a’ föltételt el nem fogadták. Nem tetszik nekünk mondának tovább a’ t. RRnek a'magyar nyelv és nemzetiség felvirágoztatására czélzó eljárásmódja mert azzal épen ellenkező éretik el, mint a’ mi czéloztatik. Már IS25 ben — mond — egy főispán gr. olly tűzzel vitattatott a’t. RR részéről a’ magyar nyelv ügye,hogy több előkelő horvát nyilatkoztatá bizodalmasb körökben, mikép ha ez tovább is igy megy, a’ kapcsolt részekben minden bizonnyal előbb utóbb reactiora nyújt alkalmat. Valóban most is, midőn a’ t. Kk a’ magányélet nyelvviszonyaira nem akarnak kiterjeszkedni ’s mégis engedelmet látszanak osztogatni a’ horvátoknak egyik vagy másik nyelv használására , a’ positiv rendelkezés által nem hogy megnyernék a’ magyar nemzetiségnek a’horvát kedélyeket, sőt inkább meszsze idegenítik attól. Ha tehát a’m. föRk magokat nullificálni nem akarják ’s a’ magyar nemzetiség legszentebb érdekeit valódilag szivükön viselik, nem lehet szóló szerint a’ t.RB eljárásmódjába belé egyezniök; annyival is inkább, mert a’ m. fölket nem köti senkinek utasítása, hanem saját belső megyőzödésüket legjobb lélekkel követhetik Egy m.püspök, ki épen a’kapcsoltrészekben viselt szint hivatalát, a’ horvátok magyarokhozi simulását azzal kívánta bebizonyítani, hogy a’ tehetösb horvát szülék Magyarországba küldik gyermekeiket magyarul tanulhatás végett’s most is követeiknek nem azt mondották hogy magyarul ne szóljanak a’ magyar országgyűlésen, hanem hogy diákul beszéljenek’sat. Erre következtek azon m. szólók,kik a’ KK. és RR. törvényjavaslata mellett nyilatkoztak, ezek közül egy mi b. főszónok köv. fejezte ki magát: a’KK.és RR. szükségesnek látják, hogy a’ mik végén a’ diák nyelv használhatása megemlittessék , a’ fök ellenben ezt nem tartják szükségesnek ’s idevág a’ tegnapi püspöki indítvány is , nem hiszem úgymond szóló, hogyha a’ diák nyelvnekjavaslatba tétele nyugtalanságot okoz Horvátországban , ugyanannyi nyugtalanságot ne okozna annak kihagyatása is, egy szó forog itt fen, melly bár csekély érdekűnek mondassák is, de azt a’ KK és RR. a’javaslatból kihagyatni nem akarják, mert a’ szóban elv rejlik , azon elv tudniilik, hogy az illyr nyelvet törvény által akarjuk kimondani használandónak. Ennek kimondásától irtóznak a’ RR, midőn más felől stylaris módosítás színe alatt ennek megállapítását tervezik a’ püsp. indítványt pártolók. E’tábla méltósága kívánja , hogy őszinteség útján járjon ; ne burkolgassuk tehát a’ dolgot hanem bocsássuk nyílt voksra: az illyr nyelvet akarják behozni a’ m.sök a’ kapcsolt részekben törvényes nyelvül vagy pedig tovább is a’ diák nyelvet akarják megtartatni: ekkor legalább nyilván és világosan méltóságához képest fogja e’ tábla elhatározhatni, hogy az illyr nyelv használtassák e vagy sem. Ha sérelme van a’ horvátnak, a’magyar leend első, ki a’sérelem orvoslására siet, de itt nyilván kell föllépnie , mert ha a’ törvényből a’ latin nyelv kihagyatik, magok a’ horvátországi tisztviselők ezáltal legelsőtül fogvást a’legutólsóig legnehezebb helyzetbe hozatnak; ugyanis ha a’latin nyelv a’ törvénybe létetik,akkor minden tisztviselő tudni fogja, mellyik nyelv leend a’ törvényes , ’s micsoda nyelven szerkesztessenek a’ jegyzőkönyvek; ha ellenben a’ latin nyelvet kihagyjuk, akkor majd egyik törvényhatóság a’latin nyelvhez fog ragaszkodni, midőn a’ másik az illyr nyelvet akarja használni, úgy gondolkozván , hogy ha a’hozás a’ latin nyelvet kívánta volna megtartani, akkor minden bizonynyal nem késett volna azt a’ nyelvről szóló törvénybe iktatni. Ennek aztán természetes következése leend a’ zavar az ország bránjától kezdve a’jogutólsó tisztviselőig,’s a’ jegyzőkönyvek végett kell küzdeni mindaddig , mig tán ismét egy másik országgyűlés következik melly a’ kétes törvény által okozott zavart nyílt őszinte-