Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-28 / 8. szám

vasárnapján. 28kán. 1844. §tlik. szánt PEST, Megfelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. vasárnap és csütörtökön. Előfszérielni helyben a’szerkly’s kiadó tulajdonosnál úri utcza küldik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első eme-e,a„ Pl.vAhitti ,Voi,ez minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ ’ P ° megrendelés. Az Értesitőben mindenféle' hirdetvény fölvételik 's pontosan küzöltelik. J Ez évi folyamból még teljest szánni példányokkal szulgállailnk. Magyarország, és Erdély. Özvegy Császárné és királyné ő fels.mint a’ csillagkeresztes rend fővédasszonyaa, múlt 1843. sept. 14-én ( sz. kereszt fölmagasztaltatása apján e’ magas rend tagjaivá méltóztatott kinevezni: Teréz, brazíliai császárné ; fers., donna Maria da Gloria portugáliai királyné , fels. Auguszta, ausztriai fignőt; Adelgunda , modenai örökös lignőt ; Mária Beatrix modenai lignot ; donna Izabella , portugáliai infánsnőt; ’s hazánk hölgyei közül : Almásy Róza, szül. Festetics úrnőt; Cziráky Karolina grnő szül. Walterskirchen brnőt; Draskovich Eliza grnőt, szül. Batthyány grnőt; Erdődy Lipotka grnőt, szül. Batthány grnőt; Festetics grnőt, szül. Czindery Júliát; Győry Mária Ágnes grnőt, szül. Lichnowszky grnőt ; özv. Mesko Mária brnőt, szül. Fáy grnőt ; özv. Reviczky Jenkét, szül. Csáky grnőt; Szirmay Karolina grnőt, szül. Wolkenstein - Frostburg grnőt; özv. Szirmay Eliza grnőt, szül. Klobusiczky grnőt; Walhvitz Mária Anna grnőt, szül. Serényi grnőt; ’s vázsonykői Zichy Mária grnőt, szül. Sztáray grnőt. — A’ fels. udvart mély gyászba ejté jan. 23-a, mellynek hajnali éráiban Mária Karolina főhgasszony (Rajner es. k. főnig’s Eliza hitvese ő fenségük legidösb leánya) váratlanul elhunyt. A’ több hónap óta f. betegeskedőnek jobb oldalát pár nap átszenderítése előtt szélfürdés érte , melly később mellére is átterjedvén a’ magas szenvedő életének véletlenül véget vetett. Tetemei a’ dies.etiknek f. hó 25-én a’cs. kir. várlaki sz. egyházban tétettek ki gyászalkotványon közszemléletül, szive azon nap délután 2 órakor az augustin. udv. templ. lorettói kápolnájába, belrészei azután nyomban sz. István főegyházába, tetemei pedig szintazon délutáni 4 órakor a’ helybeli kapuczinusoknál létező fels. családi sírboltba teljes gyásztisztelgéssel vitettek’s takarittattak el.Az engesztelő sz. miseáldozatok 26 és 27kén tartattak a’ várlaki templomban. Az udv. gyász 6 hétre terjed, január 25 mart. okaig bezárólag. Rumbach Sebestyén orvos-tanár , a’ bécsi és pesti orvosi kar tagja és sz. kir. Pest városának számos évig volt főorvosa , f. 1844. jan. 16kán Bécsben sok polg. érdemkoszorúzta munkás élete 83dik ’s orvosi foglalatosságának többnyire Pesten töltött 57ik évében tüdőszél- füidésből elhunyt. Halálát számos ismerősein kívül leginkább gyermekei Rumbach János cs. k. kapitány Hermine(Szekrényesy Endre pestvárosi kapitányné)’s Katalin, Ida, Gejza , János és József magzatival, Rumbach Károly főhadnagy , Aloyzia (Knoreck Ferencz alezredesné) és 3 szülöttei, ’s Anna (jósfaludi Kassics Ignácz udv. agensné) 9 magzatival kesergik. Béke az emberiség áldási ’s sötétborostyáin közt elpihent orvos-nestor hamvadó tetemeire ! D c f 1 it it ! «• Múlt évi legutolsó ujságczikkeim egyikében azt nyilványitám , hogy két garasos eszméimmel az idén , legalább hírlap által nem fognám többé fárasztani a’ tisztelt magyar közönséget. ’S valóban ez vala szándékom. ’S ugyanis, részint mert czikkeimnek nem sok olvasója volt, sőt nem egy csak azért sem olvasó,mert én írtam ; részint mert alkalmazása a’ dolognak felette száraz ’s ekkép inkább könyvbe való, legfőkép pedig azért mivel, őszintén megvallva, legkisebb reményem sem volt a’ dolognak mostani körülményink közti kivitelére , ’s így azt véltem, discussio-gerjesztésre, érlelésre legalább ezúttal tán már eleget is tettem. Jelen évben azonban, noha annak csak kezdetén vagyunk, mégis azt tapasztalom, mintha máskép és kedvezőbben állna ’s akarna fejlődni eszmém;’s hogy ekkép kár volna azt egyszerűen elejteni, vagy ad calendas graecas relegálni. Fellépek ehhez képest telekdíji eszmémet illetőleg ez esztendőben is, de ez alkalommal korántsem az agitatio mezejére még, noha nemcsak a p p. hírlap szerkesztője nyilatkozott mellette kedvezőn , de minden ál-írásban , minden színezetben is mutatkoznak annak jóakaróji, de addig is, mig még többen ’s határzottabban nyilatkoznának, egyedül tervem ’s kivált eljárási modorom kellőbb felvilágosítása végett; ’s pedig mert sajnosan veszem észre, hogy kivált legutolsó— 484 3 ki december 31 k én közrebocsátott — két garasos czikkem lényegét alig fogta valaki fel helyesen. Legyen ennélfogva a’ dolog Isten segítségével megkísértve még egyszer ! Minden esetre reméllem, sőt bizonyos vagyok, ha nem szül is e’ műtétel rögtön és direct hasznot, ha t. i. nem lépteti is ez úttal és a’ kijelölt formákban honunk investitionalis kérdését életbe, tán érlelni fogja azt, vagy legalább — elkülönözvén a’ kalmázas száj hazafiakat, kik csak szopni akarják a’ hont, de azt táplálni nem , a’hü keblű, semmi áldozatiul vissza nem rettegő tett hazafiaktul — felleplezni a’civilisált világ előtt , ha szerencsétlenül az elsők száma mutatkoznék nagyobbnak, hogy nem az egész kiváltságos osztály illy rövidlátó, illy gyáva, illy kötelességfelejtett, de vannak még magyarok, kik jobb sorsra lettenek vala méltók, mint egy olly szűkkeblű és olly silányeszü néppel lenni rokonviszonyban, mint a’ magyar, mellynek csak szája nagy de lelke nem ; ha viszont szerencsésen a’ gyakorlati észszel bírók és lelkesen teendik a’ többséget, hiszen akkor se baj, mert akkor ki van víva a’ diadal, és rögtön élet felé fordul az azelőtt halálos álomban pangó , most pedig felelte veszélyes lázban, tán végvonaglatilag maga körül kapkodó magyar. ’S e’ körül ne csaljuk magunkat, mert a’ világot bizony nem fogjuk megcsalni, hogy mindaddig , mig zsebeinkbe nem nyúlunk, vagy ha abban nem volna semmi, legalább verítékkel vagy némi önmegröviditéssel nem vagyunk képesek ’s készek járulni honunk kifejtésére, sőt tulajdonképi ,megmentésére — mert hiszen illusio nélkül tán még mindig csak erről van szó — mindaddig, bámilly érdekes és sürgető legyen is egyébiránt a’városi, kereskedési, büntetőrendszeri, ’s ezer más kérdés, még nem fordítottunk hátat a’nemzeti halálnak , minthogy százados olly anynyira egybebonyolult állapotunkból minket valóban soha ki nem emel rideg elv, annál kevesebbé szép szó, olcsó liberalismus, ’s efféle kalmázas színészet. Ne mondja nekem senki, „hogy azért a’ magyar kiváltságost nem érné még szégyen, ha önként nem tudna is kivergődni nemfizetési előítéleteibül, minthogy más nemzetek szemeit is egyedül a’kikerülhetlen kénytelenség nyitá felé, ezt ne mondja nekem senki, ’s pedig legelsőben is azért, mert soha nem létezett nép, mellynek különösnél különösb állásánál fogva valaha is olly tisztán adta volna tudtára a’ sors, hogy okvetlen vesznie kell, hanem áll minden tagja, egyik a’ másikat segítve, megtörhetlen phalanxba, mint kápráztatólag tudtunkra adta ezt nekünk magyaroknak ; ’s aztán mert ha valahol világos , hogy czélszerű honinvestitiohozijárulás korántsem volna ajándék, de éppen ellenkezőleg valóságos önmegajándékozás, azt valóban köztünk nem vehetni kérdésbe, minthogy honunkban aránylag ahhoz, mi lehetne, bizony még a’ legdusabb is vajmi szegény, a’tehetetlenebb nagy szám viszont, mellynek három annyiját polgári kényelmek közt tarthatna el Kánaán-bőségű honunk, kivált a’ kisebb nemesség tetemesb része csak márul holnapra teng, ’s alig ismer más kéjt, mint ittassági vagy születési csalásmait. ’S ha így szólok — mi tudom vajmi soknak viszsza fog tetszeni, minthogy vajmi sok, mint már számtalanszor mondottam, és ez tán legnagyobb hazai bajunk , a’ közállományt subordinálja magának , és nem magát annak — azért korántsem esem még erőltetés bűnébe, ’s abba, mit nem egy szeretne fogni rám,hogy másban kárhoztatván mit magam cselekszem, mást tanítok és mást mivelek. Erőltetésnek én azt nevezem, ha például én hasonlólag mindenkire kígyót békát kiáltanék, ’s mindenkit a’herék sorába és szégyen-pelengérre állitni törekedgém, ki lélekdíji eszmémet nem pártolja, valamint nem egy túlbuzgó osztá el csak kevéssel ezelőtt, az egész magyar nemzetét két osztályba: semmirekellő szégyenfiakra és lelkes honvédlökre, a’mint t. i. az elkészített terv szerint nem eltartanak járulni a’ domesticához, vagy azt A-tól Z-ig minden ellenvetés nélkül úgyszólván kézcsókolással fogadák. Már ez, meg kell vallatni, valódilag bűnös erőltetés, mert alapja lehető legigazságtalanabb, minthogy korántsem eldöntött dolog még— és erről felette sok pro és contrát lehetne itten elősorolni— hogy valljon az éppen most érintett és felette kényelmesen elosztott két felekezetűek mellyikében létezik több értelmi súly, előrelátás és gyakorlati alapra állított igazi hazafiság, és mellyikben viszont több éretlen gasconnade és ephemerfény vagy önhaszon után kapkodó furfang. És ez szerint én is erőltető volnék, nem tagadom, ki méltán megérdemlené a’ köz neheztelést, ha bámilly mód által azokat ledorongolni igyekezném, kik tervemhez nem járulnak, azoknak viszont istenesitését törekedném kivívni a’ közvéleményben, kik azt pártolják. Én ezt azonban nem teszem — ’s értsük e’ fölült egymást — mert hiszen tervemet korántsem adom panaceaként, ’s meg akarom engedni; számos jobb van annál, mihez képest azon indirect haszon, mellyet én a’ lélekdíji eszmének ha az nem lépne is életbe, további tárgyalásábul minden esetre a’haza javára aratni reméllek sőt hiszek, korántsem abból áll, miszerint ki legyen ismerve a’ tervemet pártoló a’tervem ellenzőjétől, hanem hogy áltálján véve kitűnjék hazánkban a’ dolgozó méli a’herétűl, a’ tetthazafi a’ szájhazafitul, a’ költő a’ szerzőtől; mert hiszen azért hogy valaki telekdíji eszmémhez áll Vagy nem áll, azért még felette hiábavaló, vagy viszont igen érdemes hazafi lehet, midőn egyenesen gyáva here’s megvetést érdemlő szájhazafi, sőt szégyenfi , vagy legkíméletesebben nevezve minden esetre otromba hígvelő az, ki, bármikép el tudná is magát egyébiránt sánczolni a’ corpus juris tömkelegét, vagy a’ pacta conventák rideg elvillogtatásai vagy az olcsó liberalismusnak ügyesen elszónoklott csábszavai mögött, nem volna kész, pénzével, vagy ha illyes nincs, valami egyéb javával, vagy ha illyes sincs , legalább két tenyerével ’s verítékével ápolni honát. Igen, egyenesen gyáva here,’s kötelességfelejtett szégyenfi, vagy minden esetre otromba hígyelő az illyes,minthogy napról napra problematicusabb állásba sülyedő honunkat, valamint saját létünket sőt becsületünket is — oh Istenért ne csaljuk meg magunkat, ’s vegyük ezt szivünkre, mielőtt késő volna •— egyedül szeplőtlen ’s valódi hazafiság mentheti meg, melly nem latolgatja szűkkeblűen,ki tesz a’ honért többet kevesebbet, de lesz mindent mi tőle lelik,habár felejtené is ezt a’ többi; melly soha nem keveri össze annyiak szokása szerint a’ haza köz érdekét saját érdekével, ezt rövidlátólag mindig amaz elibe tevén, rövidlátólag mondom, mert vajmi ingatag ’s mulékony jólét az, melly köz jóléten nem alapszik ; melly végre nemcsak szól, fecseg, okoskodik, critisál, a’ minthogy ebben, igaz, nemcsak felette sok vitézzel és hőssel, de még igazi óriásokkal is bővelkedik a’ hon, deteszen és cselekszik — ’se’ körül forog a’ dolog — azaz nemcsak idejének és szellemi tehetséginek részével kész szolgálni a’hont, melly tekintetben olly mód nélkül generosus sok magyar, ’s ez igen dicséretes , csakhogy az efféle áldozat sokszor egyedül unalom alapján emelkedik,’s nem ritkán — mert statusbölcs nem terem minden fán — többet ront mint használ, de annak ápolására, megmentésére szívesen pénzével is járul, vagy ha illyes nincs, táglelküleg megtagad magátul mit csak bir, és igy szolgálja a’ hont. Vagy ha még erre is tehetetlen volna, büszke férfiúlag — mit nem kell egybekeverni hiú kiváltsági kérkedéssel — két tenyerével ’s nemes verítékével buzgalkodik elémozdítni a’ hon javát. És illy subdivisio, most midőn a’ magyar politikai élet mezején korántsem érjük be többé puszta negatiókkal, de ha mint nemzet és alkotványos nemzet akarunk élni,sokat, nagyszerűt és „mentül előbbit“ tennünk, mivelnünk , szinte szeretném mondani: „teremtenünk“ kell, most illy subdivisio okvetlen leghasznosb gyümölcsöket fog teremni, feltéve hogy a’ magyar törzsök még képes , gyümölcsöket teremni, ’s pedig mert — ’s itt a’ tisztelt olvasó figyelmét különös FOGLALAT: Magyar és Erdélyország (csillagkeresztes hölgykinevezések; Mária Karolina filgasszony halála; Rumbach f ; Definitio. gr. Széchenyi Istvántól. Országgyűlési közlemény: a’ január 16kai kerül, gyűlésb. folytatása a’ megyei választások ’s megvesztegetések ugyszint ezek iránt keletkezett különféle tvényjavaslatok ’s azok többféle módositványai felett tanácskozásoknak , jan. 17 s 16- kán folytonos s részletes tárgyaltatási szintazoknak; legújabb: rövid értesités a január 22 24kor) kerül, ülések foglalkozásinak szintazokkal az egész kihágás munkálat, bevégeztével; budapesti napló: fővárosi hírek; irodalmi újdonságok és színházi krónika; közgyűlése: követutasilás sst.) Spanyolország: (Narvaez szerénysége; Figueras elfoglaltatoll; javítási tervek sáp. ir . , , Anglia: (A katholicusok népgyülése Izlandban; síimi áttérések a’ kath. vallásra; l'eev pár Ilii veit körlevéllel szólítja Londonba febr. 2kára). Francziaország (Vélemény a’ köveskamrai pártok mostani állásáról; Berryei Lajos Fülöp). Orosz és Lengyelország (Az egyházi javak a’ status részire el fognak foglaltatni; az orosz czárné tavaszi útja). Görögország (a’ védhatalmak kivonatai; az ellenzék kisebbül). Oláhország (Követválasztás). Értesítő.