Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-11-19 / 92. szám

helyes és kerekded egybevágó alkalmazását ’s felosztását is értem. 10er Különös figyelem fog fordittatni nyereséges finom s­a­j­t-c­s­i n­á­l­á­s ’s a’ dohány és kender helyes el­készítése tanítására. Ennyi tárgynak alapos és gyakorlati megtanulására hoszszabb idő kivántatván, a’ képezési folyam három esztendőre van kiszabva, kevesebb időre növendék nem vétetik fel, ’stb. Alapitó ur ezekután szives köszönetét szavazá a’ hatóságoknak, mellyek az ügyet szivükön hordozva, e’ meg­nyitást küldötteik által tisztelék meg,kérve továbbra is ke­gyes pártfogásukat, nemkülönben a’ h­at­v­an­n­ál többre menő vendégek szives és lekötelező megjelentét kiemelve, sűrű éljenzések közt ült helyére. Utána az intézet felügyelője S­er­mán János olvasá föl a’ leczkerendet, a’ tanulványok sorozatát és az idő-fel­osztást, mi ismét közhelyeslésre talált, csakhogy a’ növen­dékek számára egy kis kiszabott mulatsági időt kívánatos lett volna megállapitni. Majd első oktató Kocsi-Horváth István olvasá fel az alapszabályokat ’s a’ napi­rend pont­jait , végre egy igen alapos , kimerítő ’s az illetőnek széles ismereteit tanúsító felolvasást tartott bevezetési leczkéül a’ gazdasági tudományok hasznosságáról, mi minden je­lenlevőnek dicséretét ’s helyeslését vonta maga után. Ezek után Czegléd város főjegyzője tisztelé meg küldéji nevében az intézet­ alapító urat, hogy ezen közhasznú iskolát épen köztük álllta fel; szives elismerésül szónok a’ város részé­ről folytonos részvétet és gyámolitást ígért. Mire Török Já­nos intézeti alapitó azon világos szavakban válaszolt, hogy elismervén Czegléd városnak iránta és vállalata iránti buz­gókodását, annak némi méltánylásául Czeglédről mindig egy ifjú fog az intézetben neveltetni egyenesen az intézet költségin. Mire ismét éljenek és kézszorítások következvén intézeti alapító úr felszólító jelenlevő vendégit, szívesked­nének most már az ünnepély gyakorlati oldalát is megte­kinteni. És kimenőnk az úgynevezett t­a­n­y­á­r­a, itt láttunk hatféle ekét (nem lévén mezeigazda, neveiket nem tu­dom) kétféle boronát, rostát, szecskavágót, mind a’ mivelt külföldön létrehozottak mintája után készültet.Közép finom­ságú példány juh- és kosokat; tirol bika- és teheneket; würtembergi fajú kan- és koczákat, mellyek tulajdonsága csupán húsra hízni három-négy mázsáig; ellenben a’szerb féle fajt inkább zsírra; innét mentünk próbaszántásra, hol az intézeti felügyelő ur az eke theoriáját ismerteté a’ körül— állókkal, majd annak elméleti igazságát azonnal gyakorlati téren mutatandó meg, elkezdé a’szántást nem tudom mi nevű ekével; a’ két ökör nem nyakán, hanem homlokán viselé az igát; pedig az üröm mindig csak üröm marad, akár arany pohárból, akár fakéregből igyuk azt; azon eké­nek azon sajátságos természete volt, hogy azt fogni nem kellett a’ szántónak, e kép tehát épen nekünk való, termé­szetünkben lévén mindent a’ sorstól várni sült galamb alak­jában. A’ felszántott kis térre külföldi készültségü boronát is fektettek, mellyre mindenkor egy ember szokott állani, ’s rajta tánczolni, hogy az előre álló fogak a’ taraczkot ’s egyéb gyomot irtsák; ez alkalommal elismert Ügyességű intézeti sáfár tévé a’kísérletet rajta’s működése sikerült, azonban a’czeglédiek azon észrevételt még sem hallgathat­ták el,hogy ki e’ koronára álland , annak józan fej­ük­n­e­k kell lennie! Ezzel az ünnepély, mi mindenkit érzéke­nyen — keble leghőbb oldaláról illetett, be jón fejezve, azon óhajtással: vajha minél előbb a' próbatéteken talál­kozhatnánk az — a’ milly költséges, és fáradságos, épen olly hasznos, és szép jövendőjü intézettel, derék alapító­jával, jeles tanítóival és szorgalmas növendékivel,’s több hasonlónak létesítésén is örvendhetnénk hazaszerte, mert illyen csakugyan nemcsak minden terjedelmesb vármegyé­ben,sőt minden több helységből álló nagyobb uradalomban nemcsak kívánatos,hanem szükséges lenne nálunk. Ezután következett a’vendéglőben a’ magnum áldomás, hol min­den becsületes és lelkes hazafiért pohár ürittetett, hol fesz­telenség, bizalmas közlékenység, játszi kedély, és jó kedv fűszerei felejthetlenné tevék az intézet megnyitási ünnepé­lyét , ’s bennem azon óhajtást­ ébreszté, vajha magam is minél előbb olly gazdag lehetnék, hogy szinte intézetet ala­píthatnék ; már hogy minőt, azt csak akkor határoznám meg , de minden esetre ollyat, hol az iró emberek mind házi gazdáknak vallhatnák magukat. A’ lelkes és vidám vendégkoszorú a­ czeglédi zenészek mulattatása mellett esti 6­2 órakor oszlott kl, ’s mi induló félben vagyunk Pest felé tüzet oltani. Még pár szót Czeglédről. Czegléd város községe kö­zéppontja leend nem sokára a’ leglátogatottabb forgalom­nak; ott vág össze a’ pesti, szolnoki, kecskeméti és miskol­ci vaspálya-vonal négyágú sugara; a’ derék lakosok ezt őrzik, ’s a’hely fontossága tudatában készülnek is­ szorgal­­masan, nehogy meglepessenek. E’ szerencsés viradást ők szabadon akarják üdvözölni, szabadon az úri szolgálatok inden terheitől, mert haladás és gyarapodás csak ott lehet, hol a’ tulajdonról nem egy harmadik rendelkezik, hanem hol az egészen, és mindenben sajátunk. A’ község e’ tekintetből folyamodik a’ t. uradalomhoz, melly a’vallás­­alapjószághoz tartozik,’s mi hiszszük, hogy kor- és törvény­szerű folyamodása nem maradand óhajtott eredmény nél­kül , ’s hogy ekép Czegléd város nem sokára hathatós lé­pésekkel fog közelitni ama magasztos czél felé, hová hivatva van,’s hová jutnia főfő elrendeltetése.­­ Pestmegyei listagyülés. Pestmegyének utól­­sóévnegyedes közgyűlése f. hó. Izkén nyittatott meg főis­pán-helyettesi elnöklet alatt. Elnök úr megnyitó beszédé­ben érintvén a’ rendszeretet, ’s komoly magatartást, a’tár­­gyakbai bölcs beleszólást, mellyről a’ tekintetes ki. és rr. olly világos tanúságot tettenek, ezeket jelen gyűlésben is alkalmazásba vétetni ajánlván, szokás szerint a’kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesítésére szólitá föl a’rendeket. Ezek közt először azon helytartósági intézvényre kelt kisgyülési határzat olvastatott, mellyben is Pestmegye felszólittatik a’ szabolcsi levél érdemében hozott végzésének fölter­jesztésére; a’kisgyűlés e’ kormányszéki kivánatot teljesi­­tendőnek határzá’s határzatát a’ közgyűlés is elfogadá; a főispánok és helyetteseik nem ernökösködhetéséről hozott pestmegyei határzat tehát a’ nm. helytartó tanácsnak tudo­más végett fel fog küldetni. Utána olvastatott Török Já­nosnak a’m. g. egyesület titoknokának folyamodása,’s az erre hozott határzat, mellyben a’ titoknok tudatván Czegléd határán általa felállítandó majoros és telkes gazdákat ké­pező intézetet, annak neve­ledikén leendő (már megtör­tént) megnyitására e’as megye részéről küldöttséget kér kineveztetni, mit is a’ kisgyűlés megadott. A’ nemzeti mu­seum igazgatósága is folyamodott a’ megyéhez az iránt, hogy a’ Jankovicsféle régiség gyűjtemény — minthogy a’ tulajdonos által még éltében a’múzeumnak igértetett, vé­tessék zár alá, részint pedig irassék öszsze; e’ tárgyban a’ kisgyűlés központi főszolgabírót bízta meg, kinek eljárásá­ról e’gyűlésre kell vala jelentést tennie; azonban főszolga­bíró ur a’ jelentéstételre rövidnek találván a’ határidőt, azt későbbre halasztotta. A’ megyeház és tisztek famennyiségének beszerzésé­ről is intézkedett a’ kisgyűlés, melly tárgyban az egyenes eljárás másod alispánra bízatván, ez a’fának természetbeni kiszolgáltatása ’s beszállításában az adózó népet szerfölött terheltnek látván, ez érdemben javaslatot nyujta be a’ köz­gyűlésnek, miszerint a’famennyiség úgy a’ tisztek mint­ az őrség ’s más egyébre nézve ezentúl pénzben adassék ki,mi­nek az illetőkre is meglenne saját elvitathatlan hasznossá­ga, gazdálkodni tanítván őket, de még inkább könnyítve lenne az adózókon, kik a’400 ölnyi famennyiség beszállítá­sával — ha fuvarbért húznának — könnyű számítás sze­rint legalább is 14 ezer forintot érdemelnének, mi pedig ek­ként egészen elvész. A’ rr. méltányolva népszerető derék másod alispánjok nézetét, javaslatát három eszten­­dő­re elfogadák ’s minden ennek pénzértékét lapírban ál­­lapiták meg. Majd a’katonai élelmezés egy kis czikkecské­­je is előfordult, a nehézlovasok nem elégedvén meg azon nehézségű adagokkal, mik a’könnyű lovasoknak kiszolgál­tatni rendeltetnek, két font javítást kérnek. A’ kisgyűlés meghozá határzatát ’s a’ közgyűlés helyeslé azt. E’ tárgyban rokonsággal — a’ nép érdekét ’s Ínség­ben sinylődését szívén hordozó másod alispánul’ alkalmat von a’rendeket figyelmeztetni azon körülményekre, mik közé a’ szűk termés által hozattunk. Az Ínség aligha kike­rülhető lesz ’s azért igen czélszerű leend enyhítéséről jó eleve gondoskodni ’s gondoskodni. Másod alispán ur meg­említé, mikép a’ közmunkák osztályzásakor idő és erő­­kimélés tekintetéből a’fr. megengedék, hogy a’távolabb vidékek közmunkásai—ha akarják — a’rájok esendő nap­szám-mennyiséget pénzen válthassák­ meg, melly pénzen a’ megye aztán napszámosak előállítására kötelezi magát. Ezen kedvezést — melly gyalog munkásra 12 garas, sze­keresre pedig 2 ft váltóban állíttatott meg, a’ megyebeliek közül többen használták, úgy —hogy ez után 30 ezer pfr. jött már öszsze a’rt. rendelkezése alá; ezen pénz tehát m. alispán úr véleménye szerint szinte, mint az ínség enyhítője tekinthető, mert legczélszerűbb a’népen munka által segí­teni; azonban ezen öszszeg nem elég, azért kívánná, hogy mellőzve minden fillérkedést elavult aláírási iveken, a’rr. határoznának bizonyos öszszeget,e’nemes és emberszerető czélra forditandót, például 50 ezer pírtól; megjegyeztetvén előre is, hogy ez nemcsak amúgy ingyen nyujtassék a’majd jelentkezőknek, hanem általa mező szereztessék munkál­kodásra, élelem-keresésre; megjegyeztetvén az is,hogy e­­zen öszszeg az országgyűlési költségek módjára vettessék ki, melly eljárás azonban a’fizetni nem akaró irányában ex­­ecutionalis hatalommal föllépni nem fog; itt csak az ember­szeretet és becsületesség teendi a’ fizetési kötelességet ’stb. A’ rr. szívesen méltányolván a’jeles alispán gondoskodá­sát, indítványát elfogadák ’s küldöttséget neveztek ki, melly az öszszeget egyesekre kivesse, beszedetését eszközölje, maga utján szükség szerint kiadja ’s időnként a’rendeket el­járásáról tudósítsa. Mi pedig meg nem állhatjuk, mennyi­ben a’ közvéleménynek parányi orgánuma vagyunk, az em­berszerető másod alispánnak ezen gondoskodásáért ’s a’ rendeknek nem tösvénykedő adakozásukért a’szenvedő em­beriség és nép nevében köszönetet szavazni. E’tárgyak után tértek át a’ rr. a’tulajdonképeni köz­gyűlésre, mellynek első tárgya a’ K. Márk váltóhamisitó zsidónak börtönbüli kibocsáttatását rendelő kanczelláriai leirat volt, mellyet azonban a’ rr. törvényes nézeteik nyo­mán ezúttal sem fogadhattak el, miről jövő számunk bő­vebben szóland. s TV Sokony megyének oct. 28-án rendkívüli köz­gyűlése volt, mellyben azon leirat tárgyaltatott,melly a’me­­gyének azon he­skén hozott határozatát, miszerint a’ bru­­ki pályafőnél a magyar földön megtelepedett austriai vám­szedők ollyatén eljárása erőhatalommal is gátoltassék,sem­­mittetik meg. Gyűlés-megnyitáskor felolvastatott ezen lei­rat, mellyből a’ rr. egyszersmind megértették, hogy a’ do­log elintézésére kir. biztos jelent meg. A’ rr. tehát minde­nek előtt azon kérdés eldöntését tűzték ki: vájjon küldött­­ségileg bocsátkozzanak­­ a’kir. biztos úrral értekezésbe, vagy megyeileg? a’ többség ez utóbbi mellett nyilatkozott már csak azért is, mert a’ fenforgó tárgy ollyan, mellynek al­­kotványhű elintézésére a’ küldöttek kimeritő utasítással el nem láttathatnak, ’s ha ennélfogva intézkedésök hibás len­ne, annak sújtó eredményét az egész ország értené; azért a’küldöttség azonnal kineveztetett, melly biztos urat a’rr. közé megjelenésre híja meg. A’ küldöttség nem sokára a­­zon jelentéssel tért meg, miszerint kir. biztos urnak utasí­tása lévén a’rr. között meg nem jelenni, kéri ezeket, hogy aggodalmaik közlésére más utat válaszszanak, hol is ő az orvoslási módokat előterjeszti, a’rendeken állván azoknak el vagy nem fogadása. A’ rr. ezen kijelentésben a’megyei törvényhatósági tekintély sérelmét látván, egyenesen a’fel­­irást tárták czélszerűnek, béke okáért mégis belé egyezett az ellenzék, hogy küldöttség járuljon kir. biztos úrhoz azon világos kikötéssel, hogy a’ küldöttség legkisebb alkudo­zásba sebocsátkozzék’s egyedül a’ rr. aggodalminak meg­szüntetésére netán szolgálható módok nyilványitására kérje fel a’ m. biztos urat; eljárásáról pedig a’ következő napon jelentést tegyen. A’kiküldött szolgabiró és esküit is ez al­kalommal adá be jelentését, miszerint a’megye határoza­tát végrehajtá’s pd­.­zkén a’ pályafőtől az ausztriai vámo­sokat kitiltá; ők engedtek, de ezen eljárás ellen német nyel­ven irt óvást adtak be. Másnapi gyűlésben a’jegyzőkönyv hitelesítése után, mielőtt a’küldöttség jelentése megtétetett volna, elnöklő alispán úr azt kívánta a’ jegyzőkönyvbe tétetni, hogy a’teg­­napi gyűlésben „a’fr. a. határzat-megsemmisitő leiratot ta­nácskozás alá vevén, azt el is fogadták“ ’s ezt annak nyo­mán,minthogy kir. bizt. ar is a’küldöttségnek átadott nyilat­kozatát, mivel a’ tegnapi gyűlésben a’ leirat el - vagy nem fogadtatásáról szó sincs, viszszaadatni kéri. Az ellen­zék ezen kivonatra megemlité az 1723: 58 törvényt, melly világosan rendeli, hogy a’ megye végzéseit jegyzőkönyvbe igtassa’s azt közgyűlés eloszlása előtt meghitelesitse’s az e­­kép jegyzőkönyvbe foglaltak sem kisgyülések, sem fő- vagy alispánok, sem más bárki által meg nem változtathatnak. A’ végzés jegyzőkönyvbe volt igtatva, annak hitelesítése a’ közgyűlés által alig egy félóra előtt megtörtént, e’ meghi­­telesitett jegyzőkönyvet tehát most változtatni törvénysér­tés nélkül nem lehet’stb. Egyéb fontos okok emlegetése után végre a’ conservativek maguk is csak annyit kívántak jegyzőkönyvileg megemlíteni, hogy a’ rr. kir. biztos ő magát elfogadták; de nem a’leiratot; ebbe az ellenzék is beje­gyezni hajlónak mutatkozott, midőn a’ pro és contra tett vi­tatkozások végét elnök alispán bevárni nem akarván követ­kezőleg nyilatkozott: „az idő elhalad, kik a’ kegy. kir. leirat második részének el nem fogadása mellett harczolnak, már mindnyájan több ízben szólottak ’s mint látszik nincs is más czéljok, mint a’ gyűlést hozni halasztani. (Ugyvan,ki­­álták az egyháziak) Én tehát folytatá kimondom a’ vég­zést, hogy a’ kir. leiratnak a’ biztos leküldését tárgyazó ré­sze el van fogadva.“ E’ nyilatkozat ingerültséget támasztott, ’s midőn alispán ur továbbra is megmaradt mellette, Gy. D. következőleg szólt: „olly elnök, ki törvényadta tanácskozá­si jogában a’ rendeket megsérti, ki— mielőtt a’ tárgyhoz szólni kívánókat mind kihallgatna­, erőszakosan végzést mond, az törvénytelenül cselekszik.“ E’ nyilatkozatban tiszti ügyész széksértést látván, ellene közkeresetet kért, mit al­ispán ur teljes készséggel ki is mondott’s az ülést eloszla­­tá a’ nélkül, hogy a’ széksértési kereset e’ gyűlés folyama alatt feltétetett volna. Harmadnap a’ gyűl. megnyitása reg.10 óra tűzetett ki, de elnök úr megelőzni akarván az ellenzéket, azt 9 órakor nyitotta meg, tehát egy órával előbb, midőn a’ jelen volt conservativek és egyháziakkal azon határzatot hozá, hogy ,,a’ kir. leiratnak nemcsak a’ biztosról szóló része, ha­ 548

Next