Jó Pajtás, 1917 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
782 JÓ PAJTÁS 49. szint. — Igazán örülök, hogy ezt is láttam, — gondolta Emmi. — Annyiszor olvastam az újságban, hogy a tárgyalási teremben óriási éljenzés tört ki, de a katonák azonnal elnyomták. Eddig sohasem értettem, hogy megy az. — Ha nem tudsz többet mondani a dologról, — szólt a király — állj hátra. — Kinek a hátára álljak? — kérdezte a majom. — A magamén nem tudok megállani. — Akkor nem lehet mád hátra, —válaszolt neki a király — támaszkodj hátra ! Erre a másik tengeri malac éljenzett, de a katonák ezt is azonnal elnyomták. — No, a tengeri malacokkal készen vagyunk, — gondolta Emmi. Most már jobban fog menni a dolog. — Szeretném befejezni az uzsonnámat, — szólalt meg a majom és félénk tekintetet vetett a királynőre, aki éppen az énekesek névsorát olvasta. — Elmehetsz ! — mondta neki a király. És a majom úgy elrohant, hogy még az előbb lerázott kabátját is elfelejtette fölvenni. — ... és odakint fejezzétek le! — tette hozzá a királynő. De mire a katonák kisiettek, a majom már árkonbokron túl volt. — Hívd be a második tanút! — mondta a király. A második tanú a hercegnő szakácsnője volt. A borstartót is magával hozta. Emmi már akkor is tudta, hogy ő jön, mikor még nem is látta. Mert azok, akik az ajtó közelében ültek, hirtelen mindannyian tüsszenteni kezdtek. — Add elő a tanúvallomásodat, — szólt rá a király. — Nem adom, — felelte a szakácsnő. A király zavarodottan nézett a Fehér Nyúlra, aki csöndesen a fülébe súgta: — Adjon neki, Felség, keresztkérdéseket. (Folytatása következik.) Itt az új esztendő maholnap, azért azt tanácsolja Nagyapóka az ő kedves unokáinak, hogy újítsák meg az előfizetést, mivelhogy lassú a háborús posta járása. A Jó Pajtád az új esztendőben, ha lehet, még szebb és tökéletesebb lesz, mint volt: erre törekszik a szerkesztő s vele a kitűnő íróknak nagy serege. Szivet, lelket nemesítő történetek, mulattató s egyben tanulságos mesék, minden szépre és jóra serkentő költemények, ismeretgazdagító olvasmányok: ez rendes tartalma a Jó Pajtádnak s jelszava : a szeretet. A tizedik évfolyamba lép 1918-ban a Jó Pajtád s hiszem, hogy nagy és lelkes tábora még nagyobbra növekedik, hogy minden olvasója buzgó terjesztője lesz barátai, ismerősei körében. A ti kívánságotokat teljesíti Elek nagyapó, a Jó Pajtás szerkesztője, amikor az új esztendőt Rókáné komámasszonnyal nyitja meg, elhozván Budapestre a komámasszonyt s vele a nektek oly kedves Veréb Jankót és Gavallér Jankót is. Szeretem hinni, hogy sok derűs órát szerez nektek ez a vidám, bohó társaság. A szerkesztőt az ő nagy munkájában a kiváló írók egész serege támogatja ezután is, névszerint: Lévay József, Ábrányi Emil, Rákosi Viktor, Endrődi Sándor, Váradi Antal, Szemere György, A Pál-utcai fiúk. Regény kis diákok számára. Irta Molnár Ferenc. Képekkel,rá kötve 10 korona. — Ugyanaz. Vadász Miklós rajzaival. Albumalakú kiadás. Ára kötve 12 korona.