Jogtudományi Közlöny, 1867
1867-05-05 / 18. szám
kérdések iránt tájékozzik s a szakférfiaknak azokra nézve véleményt nyilvánítani lehetővé tegyük. Egy terv volt az a tervezethez, három lap egy fogalmazvány első felvételéből, ennek szokott javításaival ... És ha minden szerző azon correct munka után kéri az olvasó bírálatát, melyet át- meg átvizsgálva készen nyújt a nyilvánosságnak, annyi kimélyességre az értekezlet is méltó joggal tart igényt, hogy munkálatai részint a megállapított elvek, részint a kész javaslat szerint nyerjenek ítéletet. Egyébiránt e vitákban az időt elvesztettnek nem tekinthetjük. Az eljárásnak több lényeges mozzanatai nyertek világot, s biztossággal megállapíttatott, hogy a javaslattal mily irányban s mddig mehetünk. Miután a jogrendszer lényegébe vágó minden javaslat mellőztetett, a kivitelre nézve két módozat közül kellett az értekezletnek választania, vagy csupán egyes javításokat hozni javaslatba, vagy rendszeres művet alkotni a létező jogszabályokból. Ha rendszeres törvénykezési szabályokkal bírunk, melyekhez a javaslat módosításainak egyes szálai fűzhetők volnának, az értekezlet kétségtelenül az előbbi módot választotta volna. Ámde e föltétel, mint tudjuk, hiányzik. Az ideigl. törv. szabályzat azon felül, hogy nem rendszeres mű, s csupán egy rögtönzött hid a végből, hogy a visszaállított előbbi magyar törvények a mostani viszonyokhoz utat leljenek , nem is nyert soha országgyűlési szentesítést, csupán azon ajánlattal bocsáttatván el a törvényhozás terméből, mely számára a municipális hatóságoknál némi alkalmazást biztosított. Az értekezlet ily alaphoz javaslatát nem köthette. Az ideigl. törvénykezési szabályzat életbe lépte után egész serege támadt a felső- és legfelsőbb rendeleteknek, melyeket a közönség „függelék" név alatt ismer. Mi volna itt czélszerűbb, semmivé tenni a jelen eljárás minden eddigi irányzatát, mielőtt újat jelölhetnénk ki, vagy a minisztert arra kényszeríteni, hogy alkotmányellenesen kiadott pátensekkel kormányozzon? Az értekezlet sem egyiket sem másikat nem akarható. Miniszter úr helyes okból tartotta fontos körülménynek a tévedező bizonytalanság elhárítását, mely a különféle törvények és rendeletek nagy halmazában csakis rendszeres mű által eszközölhető. Tekintsünk a készletekre. Vannak alaki törvényeink az 1848. évi átalakulást megelőzött időkből; egyes szabályok 1848-ból; van a váltó- és közpolgári ügyekkel közös eljárásunk, melynek egyébiránt némely §§-ai iránt a közönség maiglan sincs tisztában, ha váljon az utóbbi ügyekre s mennyiben alkalmazhatók. Ezekhez járul az id. törv. szabályzat, ehhez ismét a „függelék", négy évfolyamon át, számtalan rendeleteivel. Most az értekezlet készülne még, habár csak vékony füzetkét, tetőzetül a szétszórt anyagokhoz : kérdjük, hol vennék a municipiumok a bírákat, kik e tömkelegben a helyes utat megtalálják? Ennyi körülmény, ily meggyőződés vezette az értekezletet a rendszeres munkálat elvének elfogadására. A kivitel iránt az idő rövidsége némi aggályt keltett. Az albizottmány ezt is elháríta. Midőn a polgárbizottmányban a bírósági szervezet és illetőség kész tervezete olvastatott, nem volt nehéz a teendők arányát pontosan meghatározni. A kész terv az eljárásnak körülbelül egyharmadát foglalja el, ha nem is a terjedelem, mindenesetre a kidolgozás tekintetében, mert az eljárás, bizonyítás, ítélet, kézbesítés és végrehajtás kész anyagokkal kínálkozott. Ezek ismét két albizottmány közt osztottak ki. Az első bizottmány csakhamar elkészülve a bírósági szervezet és illetőség különben is kész tervezetével, idejét az úgynevezett perenküli eljárásra fordíthatta.*) A kivitelben sem volt tehát nehézség, sőt, amint említettük, mindezen részletes munkálatok már be is fejeztettek. Midőn azonban az értekezlet a rendszeresség elvét elfogadta , azalatt a létező jogrendnek gyökeres felforgatását sem nem értette, sem nem czélozta. Idő előttinek látjuk azok aggályát, kik egy újabb provisoriumtól tartanak. Rendszeres munkát a szétszórt anyagokból, hogy minden legcsekélyebb változtatás nélkül is lehet készíteni, arra a jogirodalom számtalan példát mutathat. De hogy a javítások és módosítások sem fognak lényeges átalakuláshoz vezetni, e részben a közönséget mind a már ismert irányelvek, mind nemsokára maga a javaslat megnyugtatandják. Ebben áll a javaslattevő bizottmány tevékenysége, a lefolyt három hét alatt.**) Fölöslegesnek látjuk elemezni, hogy az enquéte-féle javaslatok sem határozati minőséggel, sem a minisztériumot kötelező hatálylyal nem birnak. Az értekezlet megfelelt hivatásának. Véleményt adott s a véleményt formulázta. Az elfogadás vagy módosítás a minisztériumot, s a szentesítés az országgyűlést illeti. Még azon kételyt kell eloszlatnunk, mely a mozaikszerű munkálatból önként támad, a t. i. három különböző albizottmánynak elszigetelt, működése mikép lesz összeilleszthető. Mi azonban ebben sem látunk nehézséget. Az első felolvasás szűkebb körben, épen a czélból fog történni, hogy az ismétlések, netáni ellenmondások kijavíttassanak és a stiláris egység helyreállíttassék. Majd az egész munkálat lithographicoztatván, valamennyi tagok közt kiosztatik. A második felolvasás ezután az értekezlet teljes ülésében fog tartatni. A törvényjavaslattal, annak olvasása és elfogadása után lesz alkalmunk olvasóinkat megismertetni. Addig csak annyit jegyzünk meg, hogy a bizottmány minden kivihetetlent mellőzött, más részről azonban mindent megtett, mit tőle a közönség ily körülmények közt követelhet. A törvényjavaslat rendszeres és önmagában egészen reend, kívül eső forrásokra, hivatkozás nélkül, s a közelebbi évek tapasztalatai nyomán készült javításokkal. Ennél tovább a javaslattevő bizottmány nem mehetett, ennél kevesebbel a szükségletek követelményeit ki nem elégíthette volna. ÖKRÖSS BÁLINT: Töredékek a magyarországi új törvénykezési reformhoz. Örömmel üdvözöljük a f. évi ápril 4-kén összeült igazságügyminiszteri értekezletet, mely a törvénykezési hiányok ideiglenes javítását kívánja eszközölni. Azt azonban, úgy hiszem, mindenki, ki az igazságügyi téren kisebb-nagyobb körben működik, sajnálattal látta, hogy az oly rég megalakult országgyűlési codificáló bizottmány hónapokon át össze sem ült, mintha igazságszolgáltatásunk a legkielégítőbb lenne, pedig egy kis szorgalom mellett az e bizottmányban összpontosított szellemi erők legalább ez év végéig egy, a magyar törvénykezés minden ágára kiterjedő rendszeres munkát hozhattak volna létre, és nem kellene az egymást váltogató provisoriumok után újabbat várnunk; nem lett volna kénytelen magyar igazságügyi minisztériumunk gyorsított munkával 30— 40 nap alatt elkészíteni azt, mire rendes viszonyok és *) Külön czim: az eljárás némely eltérő módjairól Fejezetei: az örökösödési eljárás, holtnak nyilvánítás, elvesztett okiratok megsemmitése s örök emlékük bizonyítás. A büntetőjog anyagi részén külön albizottmány dolgozik.