Jogtudományi Közlöny, 1867

1867-05-05 / 18. szám

kérdések iránt tájékozz­ik s a szakférfiaknak azokra nézve véleményt nyilvánítani lehetővé tegyük. Egy terv volt az a tervezethez, három lap egy fogalmazvány első felvételéből, ennek szokott javításaival ... És ha min­den szerző azon correct munka után kéri az olvasó bírá­latát, melyet át- meg átvizsgálva készen nyújt a nyil­vánosságnak, annyi kimélyességre az értekezlet is méltó joggal tart igényt, hogy munkálatai részint a megálla­pított elvek, részint a kész javaslat szerint nyerjenek ítéletet. Egyébiránt e vitákban az időt elvesztettnek nem tekinthetjük. Az eljárásnak több lényeges mozzanatai nyertek világot, s biztossággal megállapíttatott, hogy a javaslattal mily irányban s m­ddig mehetünk. Miután a jogrendszer lényegébe vágó minden javas­lat mellőztetett, a kivitelre nézve két módozat közül kellett az értekezletnek választania,­­ vagy csupán egyes javításokat hozni javaslatba, vagy rendszeres mű­vet alkotni a létező jogszabályokból. Ha rendszeres törvénykezési szabályokkal bírunk, melyekhez a javaslat módosításainak egyes szálai fűzhe­tők volnának, az értekezlet kétségtelenül az előbbi módot választotta volna. Ámde e föltétel, mint tudjuk, hiány­zik. Az ideigl. törv. szabályzat azon felül, hogy nem rendszeres mű, s csupán egy rögtönzött hid a végből, hogy a visszaállított előbbi magyar törvények a mos­tani viszonyokhoz utat leljenek , nem is nyert soha or­szággyűlési szentesítést,­­ csupán azon ajánlattal bo­csáttatván el a törvényhozás terméből, mely számára a municipális hatóságoknál némi alkalmazást biztosított. Az értekezlet ily alaphoz javaslatát nem köthette. Az ideigl. törvénykezési szabályzat életbe lépte után egész serege támadt a felső- és legfelsőbb rendele­teknek, melyeket a közönség „függelék" név alatt ismer. Mi volna itt czélszerűbb,­­ semmivé tenni a jelen eljá­rás minden eddigi irányzatát, mielőtt újat jelölhetnénk ki, vagy a minisztert arra kényszeríteni, hogy alkotmány­ellenesen kiadott pátensekkel kormányozzon? Az értekezlet sem egyiket sem másikat nem akar­ható. Miniszter úr helyes okból tartotta fontos körül­ménynek a tévedező bizonytalanság elhárítását, mely a különféle törvények és rendeletek nagy halmazában csakis rendszeres mű által eszközölhető. Tekintsünk a készletekre. Vannak alaki törvényeink az 1848. évi át­alakulást megelőzött időkből; egyes szabályok 1848-ból; van a váltó- és közpolgári ügyekkel közös eljárásunk, melynek egyébiránt némely §§-ai iránt a közönség maig­lan sincs tisztában,­­­ ha váljon az utóbbi ügyekre s mennyiben alkalmazhatók. Ezekhez járul az id. törv. sza­bályzat, ehhez ismét a „függelék", négy évfolyamon át, számtalan rendeleteivel. Most az értekezlet készülne még, habár csak vékony füzetkét, tetőzetül a szétszórt anya­gokhoz : kérdjük, hol vennék a municipiumok a bírákat, kik e tömkelegben a helyes utat megtalálják? Ennyi körülmény, ily meggyőződés vezette az érte­kezletet a rendszeres munkálat elvének elfogadására. A kivitel iránt az idő rövidsége némi aggályt kel­tett. Az albizottmány ezt is elháríta. Midőn a polg­­árbizottmányban a bírósági szerve­zet és illetőség kész tervezete olvastatott, nem volt ne­héz a teendők arányát pontosan meghatározni. A kész terv az eljárásnak körülbelül egyharmadát foglalja el,­­ ha nem is a terjedelem, mindenesetre a kidolgozás tekintetében, mert az eljárás, bizonyítás, ítélet, kézbesí­tés és végrehajtás kész anyagokkal kínálkozott. Ezek is­mét két albizottmány közt osztottak ki. Az első bizott­mány csak­hamar elkészülve a bírósági szervezet és illetőség különben is kész tervezetével, idejét az úgy­nevezett perenküli eljárásra fordíthatta.*) A kivitelben sem volt tehát nehézség, sőt, a­mint említettük, mindezen részletes munkálatok már be is fe­jeztettek. Midőn azonban az értekezlet a rendszeresség elvét elfogadta , azalatt a létező jogrendnek gyökeres felfor­gatását sem nem értette, sem nem czélozta. Idő előtti­nek látjuk azok aggályát, kik egy újabb provisoriumtól tartanak. Rendszeres munkát a szétszórt anyagokból, hogy minden legcsekélyebb változtatás nélkül is lehet készíteni, arra a jogirodalom számtalan példát mutat­hat. De hogy a javítások és módosítások sem fognak lé­nyeges átalakuláshoz vezetni, e részben a közönséget mind a már ismert irányelvek, mind nem­sokára maga a javaslat megnyugtatandják. Ebben áll a javaslattevő bizottmány tevékenysége, a lefolyt három hét alatt.**) Fölöslegesnek látjuk ele­mezni, hogy az enquéte-féle javaslatok sem határozati minőséggel, sem a minisztériumot kötelező hatálylyal nem birnak. Az értekezlet megfelelt hivatásának. Vé­leményt adott s a véleményt formulázta. Az elfogadás vagy módosítás a minisztériumot, s a szentesítés az or­szággyűlést illeti. Még azon kételyt kell eloszlatnunk, mely a mozaik­szerű munkálatból önként támad, a t. i. három kü­lönböző albizottmánynak elszigetelt, működése mikép lesz összeilleszthető. Mi azonban ebben sem látunk ne­hézséget. Az első felolvasás szűkebb körben, épen a czélból fog történni, hogy az ismétlések, netáni ellen­mondások kijavíttassanak és a stiláris egység helyreál­líttassék. Majd az egész munkálat lithographicoztatván, valamennyi tagok közt kiosztatik. A második felolvasás ezután az értekezlet teljes ülésében fog tartatni. A törvényjavaslattal, annak olvasása és elfogadása után lesz alkalmunk olvasóinkat megismertetni. Addig csak annyit jegyzünk meg, hogy a bizottmány minden kivihetetlent mellőzött, más részről azonban mindent megtett, mit tőle a közönség ily körülmények közt kö­vetelhet. A törvényjavaslat rendszeres és önmagában egész­en reend, kívül eső forrásokra, hivatkozás nélkül, s a közelebbi évek tapasztalatai nyomán készült javítá­sokkal. Ennél tovább a javaslattevő bizottmány nem mehe­tett, ennél kevesebbel a szükségletek követelményeit ki nem elégíthette volna. ÖKRÖSS BÁLINT: Töredékek a magyarországi új törvénykezési reformhoz. Örömmel üdvözöljük a f. évi ápril 4-kén összeült igazságügyminiszteri értekezletet, mely a törvénykezési hiányok ideiglenes javítását kívánja eszközölni. Azt azonban, úgy hiszem, mindenki, ki az igazságügyi téren kisebb-nagyobb körben működik, sajnálattal látta, hogy az oly rég megalakult országgyűlési codificáló bizottmány hónapokon át össze sem ült, mintha igazságszolgáltatá­sunk a legkielégítőbb lenne, pedig egy kis szorgalom mellett az e bizottmányban összpontosított szellemi erők legalább ez év végéig egy, a magyar törvénykezés min­den ágára kiterjedő rendszeres munkát hozhattak volna létre, és nem kellene az egymást váltogató provisoriumok után újabbat várnunk; nem lett volna kénytelen magyar igazságügyi minisztériumunk gyorsított munkával 30— 40 nap alatt elkészíteni azt, mire rendes viszonyok és *) Külön czim: az eljárás némely eltérő módjairól Fejezetei: az örökösödési eljárás, holtnak nyilvánítás, elvesztett okiratok megsemmitése s örök emlékük­ bizonyítás. A büntetőjog anyagi részén külön albizottmány dolgozik.

Next