Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-06-11 / 24. szám
Nyolcdik évfolyam. 24 Buda-Pest, 1873. junius II. •^iSvt^ ^ Megjelenik minden kedden; « a „magy. jogászgyülés" tartam* alatt naponként. Előfizetési dij: * * Félévre 6 ft., negyedévre 8 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Üllői-ut 1-só szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt, a kéziratok birmentvi a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők . S •a S -M a nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Dr. Matlekovich Sándor, keresk. m. titkár úrtól. — A házassági vagyonjog Magyarországban. Dr. Herczegh Mihály, egyetemi tanár úrtól. — Produktív erők. Dr. Szeles Andor, jogtanár úrtól. — Az örökösödési eljáráshoz. Szarka László, kir. járásbiró úrtól. — A steinit- és uj fegyintézet Alsó-Ausztriában Tauffer Emil, orsz. fegyintézeti igazgató úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. — Törvényjavaslat. A magyar keresked. törvénykönyv tervezete. (Folytatás.) xV kereskedelmi könyvek képezik a negyedik czim tartalmát. A javaslat nagyjában e tárgyra nézve a német kereskedelmi törvénykönyv szabványaihoz simul a nélkül azonban, hogy azokat egészen elfogadná, sőt több tekintetben lényeges elvi eltéréseket tüntet fel. A leglényegesebb elvi eltérés abban áll, hogy míg a német kereskedelmi törvénykönyv a kereskedőnek kötelességgé teszi a törvény által előszabott módon és alakszerűségek megtartása mellett a könyvek vezetését, addig a javaslat bizonyos alakszerűségek megtartását csak azon kereskedőktől követel, kik könyveiknek a törvény által előírt bizonyító erőt kívánják tulajdoníttatni. A német kereskedelmikönyv szerint: minden kereskedőnek kötelességében áll könyveket vezetni, melyekből ügyletei és vagyoni állapota teljesen felismerhető legyen. (28. sz.) — A könyvek bekötöttek legyenek és minden könyv egyes lapjai folyószámmal láttassanak el. (32.sz.) — A tervezet szerint „a kereskedők kötelesek könyveket olykép vezetni, hogy azok ügyleteiket s vagyoni állapotukat teljesen feltüntessék. Azonfelül, ha könyveiknek a 35. czikkben szabályzott bizonyerőt kívánják tulajdoníttatni, kötelesek bekötött, laponkint folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket használni." Mi vezette a tervezet készítőjét ezen egyedül általa ismert s meghonosittatni szándékolt elvre, hogy kereskedelmi könyvek vezetését ugyan kötelességül meghagyja, de a könyvek hitelességét emelő alakszerűségeket csak azon könyveknél kiván, melyeknek tulajdonosai a törvény által kilátásba helyezett bizony erőt akarják könyveik számára megszerezni, annál kevésbbé tudjuk felfogni, miután a szerző az indokolásban ezen eltérést még csak nem is említi fel. Magát az elvet tökéletesen elhibázottnak tartjuk. A könyvek vezetése, és pedig rendszeres, szabályszeres vezetése kétségkívül előnyös magára a könyvvezetőre nézve is, mert a bizonyítás oly módozatát nyújtja ezen különben magánjellegű okiratoknak, melyet a magánjog s a peres eljárás átalános szabályai szerint a könyveket nem illetné. De a könyvi vezetés nemcsak előny, hanem teher is; a törvény szelleme s maga a tervezet számos czikke a könyvvezetés által nem pusztán a könyvvezető kereskedőt kívánja előnyökkel halmozni, hanem a közérdek s a kereskedővel üzleti viszonyban állókat is akarja védeni, ezek számára is kíván előnyöket nyújtani. Ha tehát a törvény ily szándékkal rendeli a könyvek vezetését, úgy nem elég egyedül azt mondani a könyvek akkor vezetendők, hogy azokból a kereskedelmi üzlet vagyoni állapota teljesen felismerhető legyen, hanem igen czélszerű egyúttal a törvény által oly alakszerűségeket is felállítani, melyek a kereskedelmi könyvek rendes vezetésére mintegy kényszerítik a kereskedőt. Ily alakszerűségek pedig azok, melyeket a tervezet csak a bizonyító erővel ellátandó könyvek számára rendel, jelesül, hogy bekötve legyenek, hogy lapjaik folyó számmal láttassanak el, hogy zsinórral átfűzöttek legyenek; — de ily alakszerűségek egyúttal azok, melyeket a német kereskedelmi törvénykönyv 32. czikkének utolsó bekezdése említ, s melyek szerint a könyvekben hézagok nem hagyandók, az eredeti bevezetések kitörlések által vagy más módon olvasatlanokká nem teendők, vakarások elő nem fordulhatnak, és változások meg nem engedtetnek, melyek kétséget hagynának az iránt, váljon az eredeti bevezetésnél vagy később tétettek-e. A tervezet mindezen rendelkezéseket csak a könyvek bizonyító erejénél veszi tekintetbe, habár kétséget sem szenved, hogy a könyvek rendes vezetésénél ezen alakszerűségeket fel kell tételeznie. Ez okoknál fogva az eltérést igazoltnak nem találjuk, sőt miután a könyvek rendes vezetésének fogalmát bizonyos tekintetben homályossá teszi, a német kereskedelmi törvénykönyv szövegét egyszerűen átveendőnek találjuk. Áttérve a czím egyes czikkeire, a 29. czikk első bekezdése mindenekelőtt szabadságot ad a kereskedőnek a „szokásos könyvezés bármily módját" használni. Ezen engedmény, melyet a német kereskedelmi törvény nem ismer nem czélszerű, nemcsak azért mert a szokásos szónak tulajdonkép itt nincs jelentősége, hanem azért is, mert kizár minden haladást a könyvvitelben, újítások nem tehetők, mert azok nem szokásosak. E czikknek második kikezdése pedig az általunk említett elvi eltérést tartalmazza és csak a bizonyító erővel felruházandó könyveknél kíván alakszerűségeket. A 30—33-ik czikkek irályi módosításon és szabatosabb szövegezésen kívül tökéletesen megfelelnek a német kereskedelmi törvénykönyv illető czikkeinek. A 34. czikkben, mely a kereskedelmi könyveknek az utolsó bejegyzés után bizonyos ideig leendő eltételét és megőrzését rendeli, a tervezet eltér az időre nézve a kereskedelmi törvénytől, amennyiben 10 év helyett csak öt évet rendel, azon tökéletesen helyes elvből indulván ki, hogy a kereskedelmi üzletek lebonyolítása a dolog természeténél fogva rövid idő alatt történik s igy a könyveknek hosszabb eltétele nem szükséges.