Jogtudományi Közlöny, 1890
1890-10-10 / 41. szám
Huszonötödik évfolyam, 41. sz. Budapest, 1890. október 10. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG: Zoldfai utcza 31-ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADO-HIVATAL: Egyetem=utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre" '.". 3 . megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom: A katonai büntető - törvénykönyv és eljárás revisiójához. FABINY GUSZTÁV győri kir. törvényszéki birótól. — A birói és ügyészi szervezet módosítása. Dr. REINER IGNÁCZ igazságügyminiszteri fogalmazótól. — Törvénykezési Szemle: Magyarországi részvénytársaság tarthatja-e közgyűléseit külföldön ? Dr. KELEMEN GYULA budapesti ügyvédtől. — A járásbíróság mint bünügyi vizsgálóbiró. Dr. RÓTH FERENCZ nagykárolyi kir. aljárásbirótól. — A rendelkezésre bocsátás tanához. Dr. BERÉNYI SÁNDOR-tól. — Külföldi judikatura. Közli: Dr. GOLD SIMON budapesti ügyvéd. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla határozatai. — Kivonat aBudapesti Közlöny»-ből. A katonai büntető-törvénykönyv és eljárás revisiójához. Kínos feltűnést keltett ismét országszerte a fegyveres erő tiszti állományához tartozó személyek által védtelen polgári egyénen (a sértésért azonnal vett fegyveres elégtétel. Az egri katonatiszti fellépéshez hasonló esetek, hol a becsületükben állítólag megsértett katonatisztek nyomban maguk vesznek fegyverrel el nem látott egyénen elégtételt, az országban csaknem évről-évre fordulnak elő (kecskeméti affaire), s úgy a higgadtan gondolkozó polgári elem, valamint az irányadó katonai körök által nagy sajnálattal fogadtatnak, mert újból rést ütnek a polgári és katonai elem között az általános védkötelezettség meghonosításával nagy nehezen és lassanként létrejött, de még mindig csekély mérvű harmónián. Az ország legtöbb vidékén, tapintatos katonai parancsnokok közreműködése folytán, a civil és katonai elem úgy ahogy, mégis csak összebarátkozott annyira, hogy ha nem is kereste, de nem is kerülte egymás társaságát. Az általános védkötelezettség a tényleges állománybeli tisztek és polgári családok között sok érintkezési pontot létesített , hiszen csaknem minden családnak egyik-másik tagja a véderő kötelékében áll, vagy állott, s ez alapon, ha nem is nagy örömmel, de mégis csak létrejött a megismerkedés, érintkezés, kölcsönös tiszteletben tartás és megtérés, de ezen csekély eredményhez is 20 évnél hosszabb idő kellett. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, azt hiszem, nem fogjuk kétségbe vonhatni, hogy Magyarországon a hadseregnek sajátságos, sőt kényes helyzete van a polgári elemmel szemben. A sereg a legtöbb magyarra nézve «idegen». Ez ellen hiába opponálunk, hiába szépítjük a dolgot, bensőnkben mégis érezzük azt, hogy a tisztikar zöme nem saját vérünk, s hogy oly benső viszony a rokoni érintkezés, mint más államok polgársága és hadserege között, nálunk nincs. Ennek magyarázata igen természetes, részben históriai, részben szervezeti. Históriai, amennyiben a reminiscentiák még mindig sajognak, szervezeti, amennyiben a hadsereg isközös ugyan, de a magyar elem idegenkedése folytán a tisztikarban a magyar elem elenyésző csekély. Ezt azonban csupán az osztrák magyar tisztikar különleges helyzetének megvilágítása czéljából hozom fel, melyben különösen a nem magyar tisztek állanak a magyar közönséggel szemben. Távol áll tőlem apodiktbce állítani, hogy az egrihez hasonló elégtétel más, magyar származású közös hadseregbeli tisztek részéről absolut ki van zárva, de viszont a fentiekből következtethető, hogy a nem magyar származású tisztek, már teljesen idegen voltuknál fogva is, sokkal jobban inklinálódnak ezen bajra. A bajnak gyökerét azonban nem itt látom, az sokkal mélyebben fekszik, s miután mint magasabb rangú hadbíró hosszú éveket töltöttem a katonai pályán, s így alkalmam nyílt a katonai élet belső világával is megismerkedni, az egrihez hasonló fellépések kütforrásait a következőkben látom fenforgani. 1. A katonai btkv 114. §-ának d) pontjában, mely a megalkotás alkalmával indokolt lehetett, manapság azonban ahhoz szó fér. De különben is a baj legfőbb oka abban rejlik, hogy a katonai büntetőjog terén csak felületes oktatásban részesülő csapattisztek által, a katonai btkv 114. §-ának dj pontjai egyoldalúlag és helytelenül értelmeztetik, s így azután, sok szerencsétlenségnek lesz kutforrásává. 2. Hasonló eseteknek bár csekélyebb forrása továbbá a katonai büntető perrendtartás azon intézkedése, hogy a közvetlenség és nyilvánosság ki van zárva, s hogy a katonai törvényszék, a hadbirót kivéve, jogi képzettséggel nem biró, s a birói függetlenséget teljesen nélkülöző elemekből állíttatik össze. Ad. 1. A hadseregnél, valamint a m. kir. honvédségnél ez idő szerint is az 1855. évi január 15-én kibocsátott «Militär-Strafgesetz für das Kaiserthum Oesterreich» van érvényben (a honvédségre az 1868. évi XL. tcz. 54. §-a és 1889. évi VI. tcz. 62. §-a alapján). Ezen katonai btkv. 114. §. d) pontja következően hangzik : «Milderungs Umstände, welche auf die Person des Thaters Beziehung haben, sind: d) wenn er in einer das Bewusstsein nicht ausschliessenden Sinnenverwirrung, welche er sich jedoch nicht in Absicht auf die Verübung der That zugezogen hat, oder in einer aus dem gewöhnlichen Menschengefühle entstandenen heftigen Gemüthsbewegung sich zur That hat hinreissen lassen. Hieher gehört auch, wenn Offficiere oder Officiers Charakter bekleidende Militär personen an ihrer Ehre in Gegenwart einer oder mehrer Anderer Personen rechtswidrig angegriffen, sich um der Fortsetzung solcher Beleidigungen ein Ziel zu setzen, auf der Stelte der ihnen zuständigen Waffen bedienen. Wenn dieser Zweck nicht auf andere Art erreicht werden konnte und in dem Gebrauche der Waffen das Mass ummganglicher Nothwendigkeit nicht überschritten wurde, so hat die Strafbarkeit wegen einer solchen That ganz zu entfällen.» Az ausztriai katonai btkv. az absolutismus idején keletkezett, oly időpontban, midőn különösen Lombardia és Venezia olasz tartományokban a hadsereg egyénei, különösen a tisztek, a hevesvérű olaszok által mindenféle támadásoknak voltak kitéve. Ennek ellenszeréül, hogy a katonatisztek ne legyenek védtelenül kitéve az ellenséges érzelmű polgári elem sértegetéseinek és insultusainak, lett a 114. §. d) pontjában foglalt rendkívüli jog a tisztek részére biztosítva. Tehát ellenséges viszonyok között, ellenséges érzelmű, támadásra hajlandó s népség ellen. Ma azonban másként állnak a viszonyok, s felette megfontolandó, vajon ily hatalommal a katonatisztek véreik ellenében továbbra is felruházandók-e ?