Jogtudományi Közlöny, 1922

1922-01-15 / 2. szám

10 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. (). SZÁM: kívánták az egri kir. törvényszék vizsgálób­írájától, hogy a válasz­tás napjának reggelén tartóztasson le két testi sértés miatt fel­jelentett Szederkényi-párti választót. A törvényszék derék vizs­gálóbírója ezt a politikai kérelmet megtagadta, mert nem tudta törvényre alapítani. A következmények is neki adtak igazat, mert az ügy később, mint vétség, a járásbírósághoz került. És néhány nap múlva mégis felmentette az igazságügyminiszter a bírót vizsgálóbírói tiszte alól. Persze nem mondta, hogy ezen eset miatt történt az intézkedés, de azért itt mindenki tudta. Az 1869 : IV.­­cikknek a bírák kinevezésére vonatkozó intéz­kedését tehát nemcsak a bírák érdekében, hanem a bírói függet­lenség biztosítása végett is korlátozni kell ; mert a bírói függet­lenség nem csupán a bíró joga, hanem az igazságszolgáltatás pártatlanságának, az igazságnak és így a közönség érdekei védel­mének is legfőbb biztosítéka, amelyet mindenkivel szemben, még magával a bíróval és a mindenkori kormányhatalommal s párt­politikával szemben is meg kell védelmezni. Ha tehát a törvényhatósági és községi választásoknál is kötve vannak a törvényhatósági bizottságok, illetve képviselőtestületek a kijelölő választmány jelöléséhez ; ha a koronaőrök vagy­ Buda­pest főpolgármesterének választásánál is csak kijelölési jog illeti a királyt, akkor nem tartom lehetetlennek annak törvénybe ikta­tását sem, hogy a bíráknak a politikai pártkormányoktól lehető függetlenítése érdekében a király, illetve a kormányzó csak a Kúria elnökének elnöklete alatt a kúriai tanácselnökökből, vagy táblai, esetleg törvényszéki elnökökből megalakítandó kijelölő választmány jelöltjei közül nevezhessen ki bírót az igazságügy­miniszter ellenjegyzésével. Én ugyan még a kir. ügyészeket, illetve főügyészeket is fel­szabadítanám a politikai pártkormányok közvetlen rendelkezése alól, mert az igazi jogrend azok függetlenítését is megköveteli , de azon körülmény, hogy egyes esetekben a kir. ügyészek a tör­vény ellenére is a pártkormányok politikai utasításait kénytele­nek követni, egy okkal több arra, hogy a bírói függetlenséget a legszigorúbban biztosítsuk. Dr. Alföldi Dávid: Az osztrák úgynevezett «Dispenserie» magyar vonatkozásban. Az osztrák ált.­polgári törvénykönyv 111. §-a értelmében a házasság felbonthatatlan és csak az egyik házastárs halálával szűnik meg, ha a házasság megkötésekor legalább a felek egyike róm. katholikus vallású volt. Vagyis az osztrák polgári törvény­könyv, bár polgári törvény, a házassági jogban vallásdogmatikai elvnek enged érvényesülést. A 111. §-a folytán a házasfelek a házassági kötelék bírói felbontását nem kérhetik, egyikük haláláig új, boldogabb házasságot nem köthetnek. Ila a házastársi együtt­élés elviselhetetlen, a polgári bíróságnál az ágytól és asztaltól elválasztást kérhetik. Ha a bíróság ezt akár egyetértőleg (einver­standlich) előterjesztett kérelemre, akár kontradiktorius eljárás után kimondja: a házassági kötelék fennáll, csupán arra nem kötelesek a házasfelek, hogy a házastársi együttélést folytassák. Ha bármikor újból felveszik az együttélést, ezt a bíróságnak be kell jelenteni. A 111. §. szigorú szabálya Ausztriában sok támadásnak volt kitéve. Sok kezdeményezés történt annak megváltoztatására, azon­ban eredmény nélkül. A­ 111. §. az indító oka annak, hogy osztrák állampolgárok más és pedig olyan államban honosíttatják magu­kat, ahol a házassági kötelék felbontásának vallásdogmatikai akadálya nincs. Az új szerzett honosság alapján az illető állam­ban a házassági kötelék felbontását keresztülviszik és így új házasságkötésük lehetővé válik. Különösen sűrűn vették igénybe a magyar állam segítő kezét. Céljukat így elérhették, azonban a magyar eljárást Ausztria természetesen rossz szemmel nézte és az ilyen, az osztrák állampolgárok részéről in fraudem legis köve­tett, eljár­ás legkevésbé sem járult hozzá a két állam közötti harmonikus viszony megerősítéséhez. A világháborúnak a központi hatalmakra kedvezőtlen befeje­zése és az összeomlás eredményekép megalakult az osztrák nép­köztársaság. A közvélemény nyomása alatt a 111. jogszabályá­nak újból való rendezésére is sor került. Miért, miért nem, azt innen pontosan feltárni nem tudjuk, de tény az, hogy az osztrák népköztársaság jogilag helytálló gyökeres orvoslás helyett egy egészen sajátszerű utat választott. Felmentést engedett a fennálló kötelék akadálya alól, a házassági kötelék érintetlenül hagyása mellett. Ámbár ez a felmentés szűk körre van szorítva, mert csak akkor van helye, ha a házasfelek ágytól és asztaltól egyetértőleg előterjesztett kérelemre már el vannak választva, továbbá bár a vagyoni és a gyermekek elhelyezése, tartása stb. kérdésekben teljes megegyezést feltételez, végül feltételezi azt is, hogy a régi­ben álló és az új kötelékbe kerülő házastársak között a szük­séges vagyonjogi elrendeződés egyetértőleg szabályozást nyerjen, a felmentéssel megengedett új házasság nem más, mint államilag engedélyezett polygamia. Nem tartozik ránk, hogy Ausztria helyes­nek, jónak és jogilag helytállónak tartja-e ezt a rendezést. Min­ket a kérdés csak nemzetközi, jelesül magyar viszonylatokban érdekel. Nemzetközi szempontból alighanem a többi összes álla­mokban kollíziókat idéz elő, mert nincs európai állam, amely nem a monogámia elvén építi fel házassági jogát. Törökország — amely az izlamitákra a polygamia elvén áll — már nem tekint­hető európai államnak. Kézenfekvő tehát, hogy a két, össze nem egyeztethető elv, a monogám és polygám jellegű házasság, nem­zetközi viszonylatban feltétlenül arra vezet, hogy az osztrák fel­mentés, nemzetközi elismerésre nem számíthat. Mihelyt tehát egy osztrák állampolgár az osztrák jog szerint megszerzett felmentés­sel, külföldi (nem osztrák) féllel akar házasságot kötni, nemzet­közi összeütközésnek kell szükségkép előállani. Osztrák belföldön, a helytartóság a házassági kötelékben álló félnek, kérelemre és a fentebb nem érintett feltételek mellett az osztrák általános polgári törvénykönyv 83. §-a alapján felmentést adhat, hogy bár fennálló kötelék van, új házasságot köthet. Ha az ú­j házasságot a felmentett fel megköti, egyidejűleg két házas­társa van , az ú­j házastárs, de az előbbi is, mert a felmentés az előbbi köteléket nem szünteti meg. Az ilyen felmentés mellett kötött új házasság az úgynevezett «Dispensere». Osztrák állam­polgárok között kötött ilyen házasság Ausztriában joghatályos. Feladatunk vizsgálni, miképen alakul az új házasság kötésé­nek jogkérdése, ha az osztrák fél, az osztrák «felmentés» alapján akár Ausztriában, akár Magyarországon magyar állampolgárral kívánja a házasságot megkötni ? Annál inkább kell ezt a kérdést fejtegetni, mert egyfelől ez a jogkérdés ismételten felmerült és a jövőben is felmerülhet, másfelől az érdeklődő szakjogász sincs talán egészen tisztában, hogy a kérdést milyen jogszabályok alap­ján kell elbírálni ? Fejtegetésünk célja, a kérdést teljes jogi meg­világításba helyezni. A vezető szabályok a N­. T. 108., 109. és 111. §-aiban találhatók. H. T. 108. §-a: ((Külföldön kötött házasságok érvényességét a kor és cselekvőképesség tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának, egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint kell megítélni, hacsak ezek más tör­vény alkalmazását nem rendelik," vagy a jelen törvény (házassági törvény) másként nem intézkedik®. H. T. 109. §-a: «Ha magyar állampolgár terki külföldi nővel akár külföldön, akár Magyarországon köt házasságot, a házas­ság érvényessége, a nő kora és cselekvőképessége kivételével, a magyar törvény szerint ítélendő meg)). N­. T. 111. §-a :* ((Magyarországon kötött házasságok esetében a jelen törvény 11., 12. és 13. ,§-ai a külföldiekre is alkalma­zandók. Egyebekben a 108. és 109. §-ok rendelkezései a külföldi háza­sulóknak Magyarországon kötött házasságára is irányadók)). Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a tör­vény ama rendelkezése, amely a már ((megkötött)) házasságokra vonatkozik, a házasság leendő megkötésére is irányadó, továbbá, hogy a 108. rendelkezése akkor is irányadó, ha a házasságot Magyarországon kötik. (N­. T. 111. § második bekezdés.) Továbbá ki kell emelni, hogy a 108. §-nak az ((egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint)) kitétele azt jelenti, hogy ha csak az egyik házasuló hazájának törvényei szerint akadály van , a házasság meg nem köthető. Világos ugyanis, hogy ha a házasulók hazájának joga szerint eltérés van, az egyik szerint a kötés lehetséges, a másik szerint pedig nem lehetséges, egyide­jűleg két megállapítás vonható le, t. i., hogy­ a házasságot aka­dálytalanul meg lehet, illetőleg azt akadály okából nem lehet, megkötni. A nem egészen sikerült törvényszövegezés azt fejezi ki, hogy ilyen esetben a házasság érvényesen meg nem köthető. A jogi kérdés, hogy t. i. «Dispenserie)) köthető-e, ha az egyik

Next