Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-08 / 64. szám
2 dékai vannak. Szükségesnek tartja, hogy az ország a szomszédállamokkal a legsürgősebben gazdasági szerződéseket kössön. Visszapillantást vet a világháború gazdasági okaira és többek között cáfolni igyekszik azt a külföldön nagymértékben elterjedt fölfogást, hogy a világháborúnak fő oka a magyar agráriusoknak Szerbiával szemben folytatott vámháborúja lett volna. Annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Szerbia elleni vámháborúnak tulajdonképpni oka az volt, hogy Szerbiát kényszeríteni akarták arra,hogy tüzérségi fölszerelését a Skodaműveknél rendelje meg. Minthogy Szerbia e kényszer ellenére is a francia Schneider- Creusot műveknél szerezte be szükségleteit, megindították ellene a vámháborút. Beszéde végén kijelenti, hogy a költségvetést elfogadja, mert bizalommal viseltetik a pénzügyminiszter személye iránt, aki erélyes kézzel kezdte meg az ország pénzügyi konszolidálásának nehéz munkáját. Gaal Gaszton beszéde után elnök az ülést bezárta. A nemzetgyűlés legközelebbi ülése hétfőn lesz. " Vissza kell térnünk Gesswein Sándor beszédére, amelyet szombati lapunkban csak egy-két sorral ismertethettünk. Giesswein beszéde bőséges kivonatban a következő: Beszéde elején hangsúlyozta, hogy a nemzeti eszme kultuszának ápolása dicséretes, sőt kötelességszerű, de a legszebb eszme is veszít fényéből, ha bálványá válik. Itt van most az olasz faseisták példája, akiket röviden ébredő olaszoknak neveznek. Jó szándékukat elismerem, de ró módszerükben nem találom a keresztény eszmét. Helyesen mondta Andrássy már régebben egyik beszédében, hogy kardcsörtetéssel nem tudunk barátokat szerezni. Ha így van, akkor kérdem, mire valók a katonaságon, a nemzeti hadseregen kívül, amelyet tisztelek és amelyért minden áldozatot meghozni hajlandó vagyok, a különítmények, amelyekmilliókat nyelnek el. (Dinich Vidtor: „Nincsenek már különítmények! — Zajos ellentmondások.) Hozzá kell már látni végre a komoly munkához. A keresztény eszme megvalósítását csak úgy érhetjük el, ha ennek az eszmének széles alapokat adunk. Franciaországban is hallatszanak olyan hangok, amelyek azt követelik, hogy a Népszövetség delegátusait ne a kormányok, hanem a parlamentek küldjék ki. Nagy János azt mondotta legutóbbi beszédében, hogy Angliában, Franciaországban és Németországban sincs jogrend. Ezekben az államokban jogrend van és Magyarországon is követelni kell, hogy legyen. Éppen a jogrend hiánya táplálja a rombolás szellemét Ha azt látják a népek százezrei, hogy ott internálva vannak emberek már másfél év óta, akárhány közülük ártatlanul... (Fölkiáltások: „Negyvenezer ember!“ Ki sem hallgatták őket!“) A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy a bűntettesek szabadon járnak. (Kerekes Mihály: „Kurzusdaliák !“) ... akkor nem lehet csodálni, hogy a külföld bizalma is megrendül Magyarország iránt. Másrészt pedig az országban is sok embernek az az érzése, hogy a jogrend körül súlyos bajok vannak. Apponyi Albert már egy évvel ezelőtt hangoztatta a jogrend helyreállításának szükségességét. Én magáma és pártom már két hónappal ezelőtt követeltük, hogy álltsák helyre a jogrendet. A miniszterelnök ezordinóval kezeli a dolgokat. Az egyik oldalon ígéreteket tesz, a másik oldalon pedig letompítja ezeket az ígéreteket. Igaz, hogy Magyarországon néhány hónapig olyan volt a helyzet, mintha a keresztény kultúra és civilizáció a megsemmisülés szélén állana. De ez a helyzet nem először állott elő és nem először állott elő Európában sem. Ne kövessük a porosz szellemet, de ne kövessük az orosz szellemet sem, amely mindig egészen ugyanaz, akár bolsevizmus, akár cárizmus. Egyoldalú az a fölfogás, hogy nálunk a bolsevizmust a zsidók csinálták és hivatkozhatik egy igazán keresztény és keresztény stelemű német tudósra, Foersterre, a nagyhírű müncheni tanárra, aki azt mondta, hogy a nyugateurópai zsidóság nemesebb elemeiben tovább él az isteni uralom régi gondolata és ebből származik szenvedélyük, odaadásuk és érzékenységük a szociális igazság és a nemzetközi gondolat iránt Ez így van, ezt ő maga is tapasztalta és sajnálattal állapítja meg, hogy amikor nemzetközi mozgalmakban résztvett és olyan nemzetközi eszmékről volt szó, amelyeket ő is szolgált, hetvenöt-nyolcvan százalékban mindig zsidók voltak mellette. De ez nem a zsidóság hibája, hanem a keresztényeké. Azt ő is szükségesnek tartja, hogy a kereskedelemben a kereszténység foglalja el a maga pozícióját. Hiszen a kereskedelmi fölfogás nem ellentétes a keresztény szellemmel. Ami a külpolitikai orientációt illeti, a külpolitikának elsősorban önállóságra van szüksége. Negyven éve látogatom a külföldet és azt látom, hogy a magyar nemzet becsülete fokról-fokra szállt le. Mi, az ellenzék nem azt akarjuk, hogy a keresztény iránytól eltérjen a kormány, hanem valóban a keresztény irányzatot valósítsa meg. A cérna na gyobb szabadságot kell megadni. (Frühwirth Mátyás nevet, mire Balla Aladár odaszól: „Mit nevet Frühwirth? Ez igazán nem nevetséges“.") Hallottunk általános kijelentéseket a miniszterelnöktől, hogy biztosítani kell a középosztály vezetését. Ezt paragrafusokkal nem lehet keresztülvinni. Nem akarjuk, hogy a középosztály vezetése olyan legyen, mint Tisza István alatt volt, amikor a jegyzők vezették az urnához a szavazásnál a középosztályt. Ez az egyoldalú hamis vezetés hozza meg a másik oldalon a demagógiát. Ez érlelte meg a hibás nemzetiségi politikát és hasonló módon ki fog élesedni a szociális kérdés is. Tiltakozik az ellen, hogy a nőktől elvegyék a választójogot, vagy h hogy megszüntessék a titkos választást. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Sürgeti a katolikus autonómiát. (Fölkiáltások az ellenzéki padsorokból: „Lám a destruktiveknek kell a katolikus autonómiát sürgetni a keresztény kurzusban.*) Mindezek után fejtegeti, hogy miért nem viseltetik bizalommal a kormány iránt ? Nem személyekről van szó, ezekről ő is tudna toasztot mondani. A kormány összetétele ellen van kifogásom, amely valóságos raikézium kompozítora. Vannak közöttük pártereberek, vannak olyanok, akik azt sem tudják, hogy melyik párthoz tartoznak. A hiba nem is a kormányban, hanem magában a parlamenti életben van, amelyből hiányzik a váltógazdaság, a bifurkáció a konzervatív és a progresszív pártok között. Ez az egészséges parlamenti élet előföltétele. Sokan azt hiszik, hogy a konzervatív fölfogás egy a keresztény fölfogással, ez nem igaz. A francia forradalomban is például Rousseau a keresztény eszméből táplálkozott Nem viseltetik bizalommal a kormány iránt és nem fogadja el a költségvetést. «'♦»♦♦■*»* *«*«♦< ♦♦«♦»♦♦♦*♦?«»♦ A „Matiné-ben olvassuk, hogy a perzsa sah fogadta Szovjetoroszország követét. A követ albumot adott át a sahnak. Az albumon a népbiztosok arcképei vannak. Hát ezért kellett Szovjetoroszországot csinálni? Akárcsak a régi időben, amikor a fejedelmek a képeikkel ajándékozták meg egymást. De azért mégis örülni muszáj a dolognak. Örülni kell neki, hogy az ajándékban micsoda nagy öröme lesz a sahnak. «SBg*aMLJ3n::j- -v- ■ - -m---- Az angol bányászok harca. London, május 7. TÁRCA. Csömör. írta Kabos Ede. A mulatóhelyen, egészen hátul, egy picinyke asztal mellett ült a világhírű hegedűművész, egyedül. Az újságok azon a napon írták meg róla, hogy dicsőséggel és dollárokkal megrakodva érkezett vissza Amerikából. Azt nem írták meg róla, hogy meghasonlott lélekkel jött meg turnéjáról és sápadt, mintha a saját halotti maszkját hordaná a vállain. Ott, a villanyfényben úszó mulatóhelyen, ezt is meg kellett látni. Félelmesen sápadt volt. Éjfélkor a kis színpadon vége volt az előadásnak. A szokásos táncok következtek. A helyiség zongoristája unottan hagyta ott a helyét és a háttérbe sietett, hogy megrendelje vacsoráját. Akkor vette észre a világhírű hegedűművészt. — Mi ez, Tibor ? A császár komiszkenyérre éhezett? Te ... te idejösz ebbe a barlangba? A sápadt művész intett a karmesternek s az leült a kis asztal mellé. Csak most tűnt föl neki, hogy egykori társa a zeneakadémiáról milyen sápadt — Beteg vagy? — Nem vagyok beteg, szólt a világhírű, azt hiszem inkább, most kezdek kigyógyulni. — Hát mi bajod volt? — Talán az, hogy naiv voltam, hogy hittem a művészetben. Hittem abban, hogy az ember tömegektől új tömegek felé szállhat és viheti nekik a művészet gyönyörű mámorát, kérdéséről való mondanivalói egy mondatban eltérnek. Ahogy Deák Ferenc mondta: Hazudni nem szabad, de másrészt a politikai véleménynyilvánításnak a legn,amitől a tömegek föloldódnak, emberekké válnak s azonnal kivánják a muzsika mámorát. Szóval: hittem, hogy azok a csacsiságok, amikről az akadémián álmodoztunk, nem csacsiságok. A kis karmester a világhírű művész koszorúira és millióira gondolt s az alulmaradt kisemberek melankóliájával próbálta a vallomást másra értelmezni: — Egy kis csömör. Talán nagyon kifáradtál. Ennyi az egész. A művész intett, de olyan dühvel, mintha nem is a kis zongoristával, de — már jóval régebben — a maga ellenvetéseivel vitatkoznék. — Mondok neked valamit. Azon se csodálkoznám, ha belefáradtam volna az én úgynevezett művészetembe. Van, ha van, az egész hegedűliteraturában talán harminc olyan darab, amelyet egy évszázad óta legalább háromszázan már agyonnyaggattunk. Nincs sekélyebb forrás, mint amelyből mi oltjuk a szomjunkat, hegedűművészek. Lalo, Vieuxtemps, Sarasate, Paganini és megint Lalo, Vieuxtemps. Sarasate és Paganini s plus... bele kell butulni ebbe a borzalmas taposómalomba. De nem, mégsem ebbe fáradtam bele. Hogy a hegedősök számára írtak és írnak legkevesebbet, azt ki lehetne bírni. Ott volna a kamaramuzsika s az ember minden buta koncert után vehetne egy kamarazenefürdőt, hogy megint tisztának érezze magát. — Nos? — Talán a közönség az, melyet egy bizonyos idő után nem lehet kibírni. Nem tudom elképzelni, hogy a zongoristák ne érezzék ugyanezt a gyötrelmet. Míg verekedni kell, hogy az embert elismerjék s mig személyes lekötelezésnek érezzük, ha valakinek méltó.Londoni jelentés szerint — bár a bányatulajdonosok és a bányászok közti tárgyalások szünetelnek — van remény a sztrájk befejezésére, mert az alsóház tagjainak közvetítése népszerű a harcba belefáradt bányászok közt. Valószínű,hogy döntőbíróra bízzák a konfliktus megoldását. tuzik elfáradni a koncertünkre s meghallgatni játékunkat, addig a dicsőség nagy szomjúsága nem engedi meg, hogy mi is kritizáljunk. De aztán a városról - városra, országról - országra, világrészről-világrészre is mindig ugyanaz a borzalmas egyformaság a közönségben. Emberek, akik nem azért tódulnak a hangversenyre, mert a muzsikát szeretik, hanem azért, mert ilyen vagy olyan nagyhírű művész koncertjén okvetlenül illik ott lenni... emberek, akik maguk akarnak a koncerten ragyogni, magukat akarják csodáltatni s legjobb esetben mértéket váltanak jövendő koncertekre, hogy másokkal szemben azt mondhassák: „Salot én ettől vagy attól már sokkal szebben hallottam játszani !“ És az asszonyok és a lányok, akik legutóljára gondolnak a művészetre. És a kritikusok, akik unnak minket, unják, a mesterségüket s mindezért unják magukat__ Brr, barátom, bele kell ebbe bolondulni. A kis zongorista csöndesen mosolygott: — Hiszen nem kell a közönséget meglátni. — Hát magunkat? Magunkat se lássuk meg? Mik vagyunk mi, akik félórával a koncert előtt érkezünk a vasúton, gyorsan frakkba vetjük magunkat s már megyünk a dobogóra, játszani, énekelni, mosolyogni, hajlongani s közben már arra gondolunk, hogy másfél óra múlva megint vonatra ülünk? Mik vagyunk mi, akik pénzért egy életen át igy komédiázunk ? Művészek ? Rajongók ? Apostolok ? Fenét! Kutyák vagyunk, rabszolgák vagyunk, rossz komédiások vagyunk. — De aztán jön a muzsikák muzsikája, jön a kamarazene-fürdő ... abban, hogy Felsőszilézia sorsáról a versaillesi szerződés értelmében szabadon döntsön. Holtsápadtan dadogott a hegedűművész : — Ez a baj. Már a kamarazenében se hiszek. Akár hiszed, akár nem , azért jöttem ide, hogy a te muzsikádat hallgassam. És holnap elmegyek valami operettet meghallgatni. A legnagyobb disznóság, hogy az olyan csodálatos műveket, mint Beethoven szimfóniái, agyon játszik, agyonnépszerűsítik, mesterségesen megunatják, akárcsak az iskolában Hornért. Minden évben, vagy még inkább, minden öt évben egyszer volna szabad az ilyen műveket játszani, hogy igazán templomi áhitat szállhassa meg azokat is, akik hallgatják, azokat is, akik játszák. De mindennap! És minden este ezer hangversenyteremben! Művészetgyilkosság ez, nem művészetterjesztés, így szomjaz rá az ember az operettre, a te drága foxtrottjaidra ... Megsimította sápadt homlokát. — Az éjjel reggelig folyton Offenbachot játszottam, aztán gassenhauereket s szinte egészségesnek éreztem magamat. Valami nagy-nagy irigység volt most a szemeiben, mialatt az életben alulmaradt kollégáját nézegette. Valami őszinte, nagy csodálat volt a hangjában, mialatt a tánchoz fölcsendülő muzsika megszólalt. S a kis zongorista szájából egy megjegyzés szaladt ki: — Te . . . Tibor ... Írnál te foxtrottokat? — Már írtam, szólt halkan a sápadt ember. És most operettet akarok írni. Külömben megbolondulok. Dobogóra pedig nem cipelnek többé. Soha. Elég volt. A könnyű muzsikában akarok megfürödni. És Beethovent sem hallgatok . . . csak minden öt esztendőben egyszer ... JÖVŐ Vasárnap, 1921 május 8 A lengyelek Felsősziléziában. Az aclászbizottság csapatai lehetetlenek. A fagyköveti értekezlet & lengyel pacesztoa. — A J 8 ?6 munkatársától. — 80CV, május 7. A fölkelőik tegnap kommünikét tettek közzé, amelyben megállapítják hogy Fülsőszilézia egészen a Ballantyvonalig birtokukban, vas. Tegnapelőtt éjjel a németek megkezdték az első támadásokat a fölkelők hadállásai ellen. A támadásokat a fölkelők visszaverték és több gépfegyvert zsákmányoltak. Varsóban munkások tüntető kivonulást rendeztek és átnyújtottak a miniszterelnöknek egy határozatot, amely szerint Varsó munkásai (?) az egész világ proletáriatása előtt tiltakoznak az ellen, hogy erőszakkal elnyomják a lengyel köztársasághoz tartozni akaró felsősziléziai lengyel lakosság akaratát. A sziléziai tatán'csa'vasság takarodó fai és átengedi a teret a fölkelőknek. Az ántantbizottság tegnap hivatalos közleményt tett közzé, amelyben megállapítja, hogy a helyzet javulni kezd és minden remény megvan arra, hogy a munka hamarosan megkezdődik. A fölkelők előzéséről vagy erre irányuló előkészületekről meg sem emlékezik az ántantbizottság közleménye. Berlini jelentések szerint Felsőszilézia legnagyobb részében már egyáltalán nem gyakorolja hatalmát az ántantbizottság. Ma visszavonták azt a rendelkezést, hogy nyugat felől megerősítéseket kérnek az ántantcsapatok részére és tárgyalásba foccsátkoztak Softatyn. Ez a fordulat könnyen odavezethet, hogy a német lakosság fegyvert ragad és harcbaszáll a betört lengyelekkel. Korfanty az antantkormányokhoz fölhívást intézett, amelyben diszaarkácsés vonal kijelölését kéri. A lengyel kormány szolidáris a fölkelőkkel és az anténtnál olyan megoldást, sürget, amely Felsőszilézia lengyel lakosságát megnyugtatja. Az „Agrince Havas“ jelentése szerint a nagyköveti ártekozást ma foglalkozott a sziléziai helyzettel. Az értekezlet konstatálta, hogy erőszakos eljárás nem befolyásolhatja a szövetséges siet