Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2 mondani!? (Az ellenzék zajosan helye­sel Andaházynak). • Andaházy-Kasnya: A gyil­kosok szabadon járnak az országban és •Azt látjuk, hogy k Államhatalom távözi a rabló­­gyilkost, amikor az autóversenyen díjat nyer. B n d a v­á r y László: Micsoda beszéd ez! (Fölkiáltások a kisgazda­párton: Micsoda gyilkosságról beszél?) Andaházy-Kasnya: Somogyi Béla gyilkosairól beszélek. B­u­d­a­v­á­r­y : Tíz gyilkolta meg ? Friedrich István: Egész Budapest tudja! M­e­s­k­ó Zoltán: Ha tudja, mondja is meg. Szabó József: Ha nem mondja meg, bűnpártolást követ el. A­n­d­a­h­á­z­y-K­a­s­n­y­a : A rend­őrség kinyomozta a bűnösöket, de meg­büntetésükre érthetetlen módon nem került a sor. Pekár Gyula: Az ilyen beszéd csak arra jó­ hogy diszkreditálja a kor­­­ányt­ a külföld előtt. A n­d a­h­á z­y-K­a s­n­y a : A té­nyek feketítik be a kor­mányzó rendszert a kül­földön. Pekár Gyula magából kikelve kiáltja Andaházy felé: Mics­oda té­nyek!? Ha adatok nélkül beszél, csak rá­galmaz ! A­n­d­a­h­á­z­y-K­a­s­n­y­a : Ezek a tények : a trafikengedélyek és az ital­­nérési engedélyek elvétele. Budavár­? László: Fáj ugy­e, hogy a trafikengedélyeket rok­kantak kapják? D­r­ó­z­d­y G­y­ő­z­ő : Éppen az a baj, hogy nem a rokkantak kapták. Etry vértanú özvegyétől elvették a trafik­­jogot. (Óriási zaj a h­áz minden oldalán, Andaházy szavai elvesznek a zajban.) Gaál fraszton elnök a szűnni nem akaró lárma miatt kény­telen az ölést fölfüggeszteni, e lesiet az elnöki emelvényről, lecsende­­síti a képviselőket, majd­­újra meg­nyitja az illést. Andaházy-Kasnya a szünet u­tán folytatja beszédét. Gömbös Gyula mondotta egyik beszédében, hogy ebben az országban nincsen üldözött, ember. Tény, hogy azokat, akik a hazafiság ürügyével rabo­tak és gyilkoltak, azokat nem üldözték. Az amnesztia nem terjed ki az emigrán­sokra, pedig sok van köztük, akikre itt szükség volna és akiknek nincs is semmi vétkük. Pekár Gyula: Hazaáruló vala­mennyi! Budaváry László: Hit­vány kommunisták! Pekár Gyula: Hitvány bűn­pártolást követ el, aki a kommunistá­kat így védelmezi! Gaál Gaszton elnök: A nagy zajban nem hall­ottam, hogy Ralsay képviselő úr azt kiáltotta egy képviselőtársa felé, hogy a bécsi kom­munisták közt, vannak tisztessé­gesebb emberek, mint az, illető képviselő. Ezért a kifejezésért rendre­­utasítom. Vihar­os emigránsok körül. Andaházy-Kasnya: Lehetővé kell tenni, hogy azok az emigránsok, akiknek nincsen semmi bűnük, hazajö­hessenek. (Fölkiáltások: „So­kan önként mentek el. Ezek visszajö­hetnek.“) Andaházy-Kasnya: Elmentek, mert ha itt maradtak volna, akkor So­mogyi Béla sorsára jutottak volna ! Erre a kijelentésre óriási vihar tört ki a kereszténypárt és a kisgazda­­párt oldalán. Több képviselő, köztük Pekár, Budaváry és Meskó a padot verve kiáltja Andaházy felé: Ilyen hangon itt nem lehet beszélni! Pekár Gyula: Az idők jele, hogy ígey lehet beszélni a magyar parla­mentben! A­n­d­r­hé­zy-Kasnya azzal fejezi be beszédét, hogy nem lát Ma­gyarországon egyebet, mint konszolidált anarchiát. A kormánnyal szemben bizalmatlan és az indemnitást nem fogadja el. Az e­l­n­ö­k ezután közli, hogy a miniszterelnök átirata szerint újév nap­ján Sopron átvételének tiszteletére há­laadó istentiszteletet tartanak. A Ház elhatározta, hogy képviselteti magát ezen az istentiszteleten. A Ház ezután áttér az Interpellációk tárgyalására. Szilágyi Lajos teszi szóvá a katonai hatóságok újabb atrocitását. Karácsony hétfőjén a budapesti katonai körletparancsnok­ság letartóztatta Hitzinger János Pált, a műegyetemi ifjúság vezérét, mert állítólag ittas állapotban a kor­mányzó ellen sértő kife­jezést használt. Szilágyi közbe­lépett és megkérte Sárkány tábornok körletparancsnokot, hogy ha már le­tartóztatták Hitzingert, legalább ne verjék meg, mint ahogy ez Budaörsöm már egy íz­ben megtörtént vele. Hitzingert a kör­­zetparancsnokságról átvitték az ügyész­ségre, ahol azonban nem fogad­ták el a foglyot Erre vissza­­kísérték a térparancsnokságra, ahol el­­bocsájtották azzal, hogy este 7 órakor jelentkezzék. Hitzinger fölkereste dél­után Szilágyit. Tagadta, hogy kor­­mányzósértést követett volna el. Este adott szavához hiven visszament a tér­parancsnokságra, ahol újból letartóz­tatták és csak másnap engedték szaba­don. Az interpelláló követ­eli a kor­mánytól, hogy gondoskodjék arról, hogy a jövőben katonai hatóságok ne tartóztassanak le polgári akamályoket jogtalanul. Hitzinger esetében a kato­nai hatóság azonnal köteles lett volna jelentést tenni az államrendőr­­ségnek. Miután a polgári ügyészség Hitzingert nem volt hajlandó letartóz­tatni, a körletparancsnokságon nem lett volna szabad őrizetbe venni. Hang­­súlyozta az interpelláló, hogy ez csak egy eset a sok katonai visszaélés közül. Hogy a katonaság meny­nyire hatalmaskodik Ma­gyarországon, arra jellemző, hogy Prónay a nyugatmagyarországi harcok idején megrótta a hadügy­minisztert azért, mert nem védelmezte őt meg a miniszteri székből Szilágyinak egy nyilatkozatával szemben. Néhány nappal utóbb Belitska honvédelmi mi­niszter csakugyan szót kért, hogy a parlamentben megvédelmezze Prónayt. Prónay tehát fölülmaradt. Vass József helyettes miniszterelnök válaszában ki­jelenti, hogy mihelyt Szilágyi az esetet neki elmondta, minden intézkedést meg­tett. A vizsgálat, igazolta a Szi­lágyi interpellációjában előadott ténye­ket. A fogollyal jól bántak. Ezzel a sajnálatos eseménnyel kapcsolatban megállapítja, hogy a katonai ha­tóság csakugyan elhamar­kodta a dolgot. Ha mulasztásról vagy visszaélésről van szó, nem fog elmaradni a legszigorúbb megtorlás. A kormánynak gondja lesz arra, hogy hasonló eset többé elő ne forduljon. L i n­g­a­u­e­r A­l­b­i­n két nyugatma­gyarországi embernek — Lak és Kollár ne­vünknek — Bécsben, illetően Németújvárott történt letartóztatása ügyében interpellál. Az a Vád, mondja, hogy a letartóztatottak föl­­kelők voltak, alaptalan, mivel a két fiatalember a nyugat magyarországi zavargások idején egyál­talán nem is tartózkodott Nyugatmagyarországon. Kérdi a miniszt­erelnököt, hogy hajlandó-e a kormány állást foglalni ebben az ügyben, mivel hasonló esetek nagymértékben veszélyez­tetik a két állam közötti jóviszony fen mara­dását. Az interpellációt kiadták a külügy­miniszternek. Lingauer másik interpellációjában követeli, hogy a három nyugatmagyarországi határvá­­rosnak, Szombathelynek, Sopronnak és Kő­szegnek amelyek a nyugatmagyarországi me­gyék elvesztése folytán most meg vannak fosztva piacnktől, kisebb árumennyiségek ki­vitelénél ne támasszanak nehézségeket. Hegyeshalmy Lajos kereske­delmi miniszter kijelenti, hogy haladéktalanul tárgyalásokat, kezd az illetékes miniszterekkel, hogy az említett városok határforgalmát meg­­könnyítsék. Az elnök délután 1/44 órakor bezárja az ülést A legközelebbi ülés január 3-án, kedden lesz. «« ** .1 ovoVasárnap, 1022 január 1 Bethlen, a bekerült. Vázsonyi nyilatkozik a tavaszi választásról és a terrorkormány haláltusájáról. Budapest, december 31. Vázsonyi Vilmos a politikai hely­zetről a következőképen nyilatkozott: — A kormányban nincsen semmi egye­nesség és őszinteség. Közel vagyunk a válasz­tásokhoz és senki sem ismeri a kormány szándékait. Hathavi indemnitást kér a kormány és senkinek sincs tájékozása arról, hogy milyen lesz az ú­j választójog, milyen lesz az új választási eljárás és megmarad-e a jelenlegi választójog, vagy pedig a lajstromos és ara­nyos választás lép annak helyébe? Egy kor­mány, amely telesv­ájjal hirdeti, hogy le akar a törni a demagógiát és az értelmiséget akarja diadalra juttatni, nem mer az arányos választási rendszer mellett nyilatkozni, amely egyedül tenné lehetővé, hogy a választás az értékei­ javát vigye be az országgyűlésbe. De nemcsak, hogy a választójoggal nem vagyunk tisztában, hanem álnéven sem­nt bistov’térennk a vá­lasztások szabai’ságáról és tisztasá­­gáról Pennállanak továbbra is a kivételes rendel­kezések, a kormány a háború esetére kiadott kivételes felhata­lmazásukat nem adta ki ke­zéből. Ha tehát egyet mást rendeleti után módosított is, nincs semmi garan­­c­­­i­n­k­ arra nézve, hogy ezeket az elégte­len módosításokat vissza nem vonja-e holnap, holnapután, vagy a nemzetgyűlés föloszlása­kor, éppen a választások idején. Ha a kor­mánynak úgy tetszik, a cenzúrát ren­deleti úton újból életbe­­léptetheti, arról nem is szólva, hogy föntartotta magának a lapok, betil­tás­á­n­a­k és aj lapok engedélyezésének rettenetes jogát. Addig, amíg ennek a kivé­teles hatalomnak közjogi és büntetőjogi vo­natkozású része törvénnyel nem lesz megszüntetve, szabad választásról szólni sem lehet . Hogyan lehetne szabadon választani egy sajtóval, amelynek feje fölött ott lebeg a heti­­­t­á­s állandó réme, az i­n­­t­e­r­n­ál­ás­ jogával együtt, amely lehetővé teszi, hogy bármely kényelmet­len embert közigazgatási úton megfosszanak éppen a vá­lasztás idején szabadságától? Nag­yon téved a kormány, ha azt hiszi, hogy nagyon is átlátszó és gyereket hek­í­tő moz­­dulatai, amelyeket most az ellenzék ellen vé­gez, bárkit is tévedésbe ejtettek. Ha most bizonyos engedményeket tett a munkásságnak, mindenki jól tudhatta, hogy ez nem a kor­mány lelkéből fakadt gyöngédség. Csak meg kell figyelni, kik ülnek a kormány háta mö­gött és kik támogatják a leghangosabban és rögtön mindenki tisztában lehet ennek a kor­mánynak a lelkületével. Ez a kormány úgy­­szólván államosította azokat a szervezeteket, amelyek az előző kormányok alatt is államot akartak játszani az államban. A miniszterelnök­nek „Vannak szervezeteim“ kez­detű Apponyi elleni enciklikája nyíltan beval­lotta, hogy milyen oszlopokon nyugszik az ő uralma. Nevetséges az a föltevés, hogy azok a rétegek, amelyek két esztendőn át annyi megaláztatást szenvedtek, ilyen kis, apró sz­­snfényvesső rendelte­­tésekért megfeledkeznek azokról a férfiakról, akik a legsúlyosabb és legves­edelmesebb időkben ott állottak a vált,án és küzdöttek az egyenlő­­■Ágért, a jogrendért és a közszabadságért. Nagyon jól látjuk ezeket a bekerítő mozdulatokat és csak mulathatunk rajtuk. Magyar hazánkra egyáltalán nem ha­ragszunk, ezzel tehát nem kell bennünket kibékíteni, de a rendszert nem azonosítják a hazával és a sok­ keserűség, amely a lelkek­­b­en fölhalmozódott, csak akkor enyészik el, ha elenyészett az a rend­szer, amely kivételes hatal­mon, terroron, g­y­ü­m­ö­­­k­ö­dé­é­­­sen és az egyenlő jog m­e­g­­­sértésén épült föl. Az a kor­mány, amely politikáját egyre-másra változtatja és mindig egyik csoporttal szeretné agyon­­veretni a másikat, csak mására vessen, ha e x l­e­x b­e szerü. Én azt hiszem, ez az esemény nem lesz na­gyon megrázó hatással rá. Az exlex: ez a konyhalatinsággal csinált szó, amely annyit jelent, törvényen kívül, hogyan riaszthatná meg ezeket azz edzett férfiakat ? Én azt hiszem, hogy nem 1922 január elseje óta vagyunk rexlexben . . . A politika újéve. - A J 6­v 6 budapesti tudósítójától. - Budapest, december 31. A nemzetgyűlésen még mindig az érdeklődés teljes hiánya mellett, a kor­mányprogram és az indemnitás egyesí­tett, változatos vitája­ folyik. Az esztendő utolsó napjának az ülését három ellen­zéki szónok : Drózdy, Andaházy-Kosnya Béla és a Friedrich-párti Weisz Kon­rád beszélték ki, de lassan kint a legszélsőbb ellenzékiek fölszólalása sem okoz az ülés­teremben nagyobb, különösebb emóciót, Keddig most szünet lesz. Közbül nem történik egyéb, mint az, hogy a magyar politikában már tradíciós újévi üdvözlések alkalmával fejtegetik majd a magyar politika mostani vezérei azo­kat az elveket, amelyek a következő napok bizonyára eljövendő küzdel­meiben számukra irányadók lesznek. Kis baj lesz majd a miniszter­elnök üdvözlésével, mert Bethlen csak újév éjszakáján tér haza. Vass József­nek kell majd megköszönnie a kormány­hoz annyira ragaszkodó pártok szeren­­csekívánságait Könnyű dolga lesz: a pártok nem nagyon tolonganak majd a miniszterelnökségre. Vass egyébként, akiről tegnapi tudósításomban jelez­tem, hogy Bethlen képviseletében sikertelen tárgyalásokat folytatott az ellenzéki csoportok megbízásából tár­gyaló Szilágyi Lajossal,s­ egészen bele­éli magát a premier helyzetébe. A nem­zetgyűlés folyosóján egy újságíró kér­désére széles gesztusokkal és hangosan hirdette, hogy igenis, Bethlen, ő, az egész kormány a zsidókkal való felbéleí­és gondolatát azzal is akarja szolgálni, hogy az egyetemi numerusz clauzuszról­­ szóló tör­vényt lényegesen megvál­toztatja: a „kontingens“ emelésé­vel lehetővé akarja tenni „a kisebbségi felekezetek és fajok” kategóriájába tartozó diákok nagyobb számának föl­vételét. A politikai köröket élénken foglal­koztatja az a hír, hogy a kis Friedrich­­párt tagjai között erős mozgolódás van az anya-kereszténypárt irányában. Nem lehetetlen, hogy Friedrichék és Hallerék hamarosan egy pártba kerülnek. Ezzel kapcsolatosan számolnak azzal is, hogy Huszár Károly és néhány híve ekkor kénytelen lesz a kereszténypártot ott­hagynia. Huszár nem akarja ugyanan­nak a pártkörnek a levegőjét színi, mint amelyikben a sneiziderkereszté­­nyek vezére van. Csak kuriózumképen említem meg, hogy a „Magyarország“ közlése szerint a választójogi törvénytervezet alap­elve­i a következők lesznek : A javaslat általános, tit­kos, egyenlő, községen­ként­i és közvetlen vá­lasztójogon alapul, a nők aktív és passzív választójogának k­i­­zárásával Mivel a nők vá­lasztójogának kérdésében a kormányzó­­pártok, sőt maga a kormány sem egy­séges, e kérdést nem teszik pártkérdéssé, úgyhogy a nők választójogának megsza­vazásánál vagy meg nem szavazásánál szabadon nyilvánulhat meg a nemzet­­gyűlés­ minden tagjának véleménye. A választói jog meglehetős kautélákhoz van kötve, végleges álláspontot azonban a kormány még nem foglalt el, mert ezt egy érés­ből egybehívandó értekezleten akarják megbeszélni. Mindenesetre a Friedrich­­féle választói jogi rendelet határain jóval belül van az aktív vá­lasztói jog gyakorlása. Úgy számítják, hogy a törvényja­vaslat január közepén a Ház elé ke­rülhet

Next