Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1922-01-15 / 13. szám
n. ev Bécs 1122 Jamsár IS, vasárnap Egyes szásza ár«as Jasiszipiában ...... 40 csii^K | CsehsxLovákiában . . • • • 1.50 cK /' JugoszlávMhsn ....... I eStatái* fe HoTusániábani ................. . • » 2 Isire Msglsleítik napinta, hétfő kivételiével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien.V. ker., Rechte Wienzeila 79. szám :: Telefon 30-67 Távirati cím: Jövö Wien Postatekerékpénztári sziámlatok : Ausztriában 140.67©, Csehszlovák8*Jean S5&640, Jugoszlovi&ban 40.10.B. — Németországi ?cGyó-szám!énk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda 13.284.1 síim. Pucs-politika. írta Lovászy Márton. Ami ma Magyarország közéletében az emberek szeme elé kerül, az nem egyéb külső máznál, szemfényvesztő színjátéknál. Nemzetgyűlés, alkotmányosság, felelős kormányzás, mind csak kulisszák és csak arra szolgálnak, hogy megtévesszék, elnémítsák a hazai és külföldi közvéleményt. A kulisszák mögött titkos erők dolgoznak, amelyek gondosan óvakodnak attól, hogy a döntő pillanatig napfényre kerüljenek. A döntő pillanat: apacs. Amíg a pucsnak az idejét az elrejtőzött intézők elérkezettnek nem látják, addig folyhatik az alkotmányos élet színjátéka a világ szemei előtt, hiszen az ilyen nemzetgyűléses, felelős kormányos komédiánál nincs alkalmasabb kortina a titkos előkészületek eltakarására. Hadd higyje az ország és hadd higyje a világ, hogy a nemzetgyűlés termében és a közvélemény kohójában dől el az ország sorsa; elég, ha a beavatottak tudják, hogy az igazi politika a titkos rejtekhelyeken, az összeesküvő tanyáikon készül és hogy Magyarország államformáját és államfőjét nem a nép, nem a pártok, nem a nemzetgyűlés választják, hanem azok, akik gondosabban, ügyesebben előkészített és kíméletlenebből végrehajtott puccsal biztosítják maguk számára a sikert. Hogy ez így van, az a viaskodás tárgyának természetéből folyik. Arról van ugyanis szó, hogy ki nyerje el a dús és kecsegtető zsákmányt, a gazdátlanná vált magyar királyi koronát, és természetesen, hogy ezzel kapcsolatban melyik trónaspiránsnak a cinkostársai jussanak a hatalomnak és az ezzel járó minden jóknak birtokába. Nos hát, ez csakugyan olyan kérdés, amit nem lehet magyar nép, a magyar közvélemény döntése elé bocsátani. Mert ha megkérdezik a magyar népet, hogy kell-e neki Károly király, azt feleli, hogy nem kell. Ha megkérdezik, hogy kell-e neki Albrecht főherceg, azt feleli, hogy nem kell. Ha megkérdezik, kell-e neki a kis Ottó, Zita vagy Horthy régensségével, azt feleli, hogy nem kell. És ha megkérdezik, hogy mi kell hát neki, azt feleli, hogy neki a szabad, demokratikus magyar köztársaság kell, amivel ezután valamennyi trónaspiráns, bandájával együtt hanyatt esik. Világos ebből, hogy ezt a kérdést nem lehet a magyar népre bízni, hanem olyanféleképen kell elintézni, hogy egy ügyes, gonosz, kegyetlen puccsal megteremteni a „fait accompli“-t, ugyanakkor a jól ismert módszer szerint olyan rémuralmat teremteni az országban, hogy senki még csak pisszenni se merjen a „király“ ellen, az így támadt siri csöndet mint az országhozzájárulását“ mutatni be a külföldnek ésyen módon megszerezni annak is a beleegyezését és elismerését. A magyar kwétyi kérdést, a magyar trónnak harckénót agak nyeant-oa-módon lehet elintézni, vagy sehogysem. Amint rálépnek az alkotmányos, demokratikus elintézés útjára, az egész kérdés kútba esik, mert abban a pillanatban ellenállhatatlan erővel nyomul előre a magyar nép köztársasági akarata, amelyet csak fokozna a trónaspiránsok egymással való nyilvános viszálya. Innen magyarázható ez a páratlan, csodálatos, hallatlan állapot, hogy annak az országnak, amely az államforma meghatározása és az államfő megválasztása előtt áll, tilos ehhez a kérdéshez hozzászólnia és tilos azzal foglalkoznia. Tilos a köztársasági propaganda, de tilos bármilyen királyjelölt melletti agitáció is. Vagyis, az országnak, a népnek semmi szava és semmi köze sincs ahhoz a mellékes, csekély jelentőségű kérdéshez, hogy milyen legyen az államforma é,s ki legyen az államfő. Hát ilyet még aligha pipált a vén Európa. Természetes, hogyha a nyilvános diskusszió útja el van zárva, annál jobban virágzik a pucspolitika. Ha a kérdésnek igazi ura és gazdája, a magyar nép, meg van gátolva abban, hogy a kérdést eldöntse, akkor természetes, hogy a kérdés a foglalkozásszerű pucsisták, a hivatásos összeesküvők, az iparilag bejegyzett kalandorok kezébe kerül. Sajtóban, gyűléseken nem is kerül szóba a dolog, ellenben mindenki arról suttog, hogy hol és milyen csapatösszevonások történnek, kiknek vezetése alatt és kiknek az érdekében? Nem az a fontos, hogy mit akar a nemzetgyűlés vagy általában akar-e valamit, vagy hogy mit akarnak a pártok és mi vagy ki mellett van az ország hangulata, hanem, hogy mit akar a Move, mit csinál Héjjal és merrefelé orientálódnak az ébredők. Ezek a tényezők döntik el most az ország sorsát és mi bennünk az az aggodalom él, hogy a szó szoros értelmében eldöntik, úgy, hogy kérdés, fölkel-e még valaha ? Mégis: bízunk a magyar nép életerejében és jövendőbeli nagy hivatottságában és hisszük azt, hogy mindez csak átmeneti állapot, amely már nem is tarthat soká. Nem vagyunk képesek elhinni, hogy az a parazita-had, amely most a beteg testet ellepte, képes legyen megölni a magyar nemzet ezeréves és alapjában egészséges szervezetét. A parazitáknak az a természetük, hogy amikor már nagyon elszaporodtak, egymásnak esnek és egymást falják fö. Világosan fölismerhető, hogy a magyarországi parazita-uralom már eljutott ebbe a stádiumba. Látjuk, hogy akik harmadfél évvel ezelőtt olyan gyönyörűen egyetértettek a magyar nép szabadságának megfojtásában, most keserű irigységgel és halálos gyűlölséggel állanak egymással szemben. És látjuk azt is, hogy hogyan ébredezik naprólnapra a becsületes magyar öntudat és nemes szabadságvágy. Nincs messze az az idő, amikor a mostani pucsista parazita - uralomra csak mint egy rossz álomra emlékezünk vissza. Horty&Sk „forradalmi alapra“ helyezkedtek. rteshorandzttk Károlyi MMIy mM! — wmnyja Andrássy. A fiirály« Ereset Horthy, Bethlen is Amfriosy együttesen készítettük el. — Karoly Grahms és Eckhardt kezükül akarta felvenni a hatalmad Andrássy nádjai a BethleiHtomány dien. Iharos ülés a nemszefegvésen. — A J 5P a budapesti tudósítójától.Budapest, január H. Egészen természetes, hogy a nemzetgyűlésben történt tegnapi leleplezések után — titokzatos pucstervek a levegőben, ázsán provokatőrök a képviselők lakásán és detektívek az ülésteremben — ma is csak néhány képviselő fanyalodott rá, hogy idejében megjelenjék a parlamentben. Az ülés megnyitásakor mindössze nyolc képviselő volt jelen. Megint csak nagy nehezen és nagy késéssel lehetett megnyitni az ülést. Az „égő ház“-ba senki se jön szívesen. Fagyos hangulatban kezdődik az ülés. Megszavazzák a nyolcórás üléseket. Megszavazzák a drágasági pótlékot önmaguknak. Jól a levegő már kezd izzóvá válni: Czeglédy Endre beszél, aki kilépett a kisgazdapártból a disznósültes vacsorán kötött frigy miatt. Megokolja, hogy miért hagyta ott a kisgazdapártot, amely Bethlen karjaiba hullt. Olyan halmazát látom — mondja — a szörnyűségeknek, hogy nem vagyok hajlandó abban a pártban maradni, amely mindezt támogatja. A szörnyűségek halmazához Czeglédy után Andrássy Gyula mondott el néhány legújabb adatot. A legitimista vezér fölszólalásának hírére csakhamar megélénkült az ülésterem és Gaál Giszton, a Ház elnöke is a képviselőpadok közt foglalt helyet, hogy részt vehessen a vitában. Andrássy beszéde elején arra az anarchiára céloz, amely immár úrrákezd lenni az ország Igon, s ezt a tarthatatlan állapotot azzal indokolja, hogy a kormány és a törvényhozás iránt megrendült az ország bizalma. Majd Bethlen forradalmi vádaskodásaival foglalkozik és kijelenti, hogy a forradalom előidézésében elsősorban Bethlen a bűnös, mert 1918-ban olyan tanácsokat adott a királynak, amelyek előmozdították a katasztrófa bekövetkezését. Mindez azonban csak elöljárója volt Andrássy beszédének. A lényeg ott kezdődött, amikor elmondotta, hogy Horthy és Bethlen, vele együtt legitimistának vallották magukat. Ők hárman együttesen készítették elő a királypucsot és teljesen megegyeztek az alapelvekre nézve. Bethlen az egységes pártot legitimista alapon akarta megszervezni és akciót indított a kisgazdapárt fölbomlasztására. Ezután Károly törekvését ismertette, természetesen a legáhitatosabb legitimista színekben; az akkori külpolitikai helyzetet részben a rózsaszínű legitimista szemüvegen keresztül, majd elért a csattanóhoz, hogy milyen alaposan állanak most Bethlennék, a nagy köpönyegforgatás után. A csattanó a legszörnyűbb vád, amelyet csak legitimisták emelhetnek: Horthy és kormánya forradalmi alapra helyezkedett; az 1921. XLVH. törvénycikk, amely kimondja Károly detronizálását, szintén forradalmi cselekedet és semmi egyéb, ahdl Károlyi Mihály művének megteorontizása; meghajlás a hazaárulónak kiirtsák tett Károlyi előtt, Andrássy beszédét tettássel szakították meg viharos kűzbekiáltásosen a valóságos fiók-közjogi viták. Az elnök rendreutasította Andrássyt és tiltakozott az ellen, hogy törvények érvényességét kétségbevonja. Sajnos azonban senki nem akadt a nemzetgyűlésen, aki az ellen tiltakozott volna, hogy a tiszta októberi forradalmat Horthy- és Bethlenféle alakok forradalmiságával hozzák kapcsolatba és ilyen módon ócsárolják újból. Csak nyolcan! A nemzetgyűlés szombati ülését Gaál Gaszton elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg. Nyomban a megnyitás utcán következett a szokásos szégyenletes komédia : Borbély-Maczky Emil kérte a határozatképesség megállapítását. Miután mindössze nyolc képviselő volt jelen, az elnök az ülést felfüggesztette, majd órakor ismét megnyitotta. Miután ekkorra sikerült nagy nehezen összeverbuválni a határozatképességhez szükséges ötven képviselőt, megtörténhetett a szavazás Simonyi-Semadam Sándor ama javaslata fölött, amelyben az indemnitás tartamára nyolcórás ülések tartását indítványozta. A Ház az indítványt egyhangúan elfogadta; eszerint hétfőtől kezdve délelőtt 13-2, délután 4-8 óráig tartásait Mérikét. -------------