Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)
1922-05-05 / 104. szám
« iRöMiin IWiWSffET A történelmi Krisztus, Bécs, raánus 4. Egon Fridell, ez a kiváló bécsi író, aki a francia szellemességet egészen ritka szintézisben egyesíti mély filozzófiai tudással, a múlt hetekben egy kis könyvet bocsátott közé, amely a Jézus-probléma telnese viseli. Ebben a történelemfilozófiai esszében arra a feladatra vállalkozik Fridell, hogy megcáfoljon egy hipotézist, amely nemcsak nagyközönség, de a szaktudósok nagymeze előtt is meglehetősen ismeretlen. Hányan vannak, akik tudnak a bogaras Drews könyvéről, aki egy egész emberöltőt töltött el azzal, hogy héber, görög, latin és egyéb források nyomán bizolyítékokat gyűjtsön arra, hogy Jézus trisztus, a kereszténység megalapítója ohasem létezett. Az egész Krisztns■agenda szerinte nem egyéb, mint az »«régi napmitosznak, amely Helios istenek emberré válásáról szól, egy szemita változata. Drewssel körülbelül egy időben egy párisi tudós, Senard, nem kisebb apparátussal, ugyanezt bizonyította be indusok apostoláról, Gothamo Buddháról Drews támaszkodhatott nagyrészt kétes értékű bizonyítékain kívül egy zseniális ember tekintélyére. A hódító Napóleon egy alkalommal, amikor az irfurti kongresszusról a véletlen Weimarba vezette, magához hivatta az öreg Wielandot, a német irodalom akkori fejét és miközben történelmi és vallásbölcseleti kérdésről elbeszélgetett vele, egyszerre csak hirtelen megjegyezte: .Ne feledje,hogy nagyon kérdéses,várjon Jézus Krisztus egyáltalán élt-e.“ Ha valaki hisz a véletlenek sorsszerű összekapcsolódásában, annak bizonyára nagy öröme tennék annak a regisztrálásában, hogy ugyanő Napóleonnak történelmiségét, aki Krisztus létezését tagadta, alig két évtizeddel a nagy imperátor halála után, egy indákos francia abbé kétségbe vonta. Egy egész könyvet írt annak a bizonyítására, hogy Napóleon sohasem létezett és a rávonatkozó történelmi följegyzések csak a már fentemlített napmítosz modern francia változatai. Kár, hogy Fridell, aki nem feledkezett meg Napóleonnak Wieland előtt tett kijelentéséről, ezt a jellemző detailt elfelejti könyvében megemlíteni. Drews hipotézise két érvre támaszkodik. Az egyik, hogy az új testamentumban nincsen semmi új, a másik, hogy a Jézust követő idők világi történetírói, a rómaiak, egy szóval sem emlékeznek meg a megváltóról. A két érv közül kétségtelenül az első súlyosabb. Mert kétségtelen az, hogy az új testamentumnak több mint háromnegyed része oly elemekből tevődött össze, amelyek már évezredekkel az új testamentumok előtt megmondattak, viszont Fridellenek igaza van, ha arra utal, hogy ez nem bizonyít sem Krisztus történelmisége, sem zsenialitása ellen, mert hiszen a zseni nem fedett föl új dolgokat, hanem, amint ezt a kultúrtörténet számtalan példával igazolja, régi elemeket rak össze és világít meg egy egészen új szempontból. Ami a profán történetíró hallgatását illeti Krisztus személyéről, úgy ez sem érv Krisztus történelmisége ellen, hiszen történelmi fölemlítések hiánya legföljebb nem bizonyítja egy történelmi személyiség létezését, de semmiesetre sem bizonyítja az illetőnek nem létezését Fridellnek szellemes és eredeti ötletekkel teli írásának érveiben mindaddig osztozhatik az objektív olvasó, amíg Fridell hű marad a kitűzött céljához, a Drews-féle hipotézis megcáfolásához. Ott azonban, ahol objektív tudásból átváltozik szubjektív emberré és logikai argumentumok helyett értékítéleteket sző bele tanulmányába, gyakran elveti a sulykot. Fridell általában szereti a természettudományokból vett hasonlatokat és párhuzamokat. „Krisztus tanítása, írja egy helyütt, egy éppoly erőnek kisugárzása, mint amilyen a rádium, amely az idők végéig ontja magából a csodáshatású sugarak tengerét“. Ha ezeket a túlságos retorikus fleszkulusokat komolyan mérlegeli az olvasó, kénytelen ismét rácáfolni Fridellre. Hisz ha az evangéliumok tanítása tényleg oly csalhatatlanul ható történeti erő volna, mint amilyen csalhatatlanok a fizikai erők megnyilvánulásai, úgy az utolsó kétezer esztendő története máskép alakult volna, s nem lenne a hatalom a joggal és igazsággal vívott véres harcainak szakadatlan láncolata. Hogyan jöhetett volna létre a világháború, amely Krisztus tanításainak teljes tagadása ? Fridell ezenkívül elköveti azt a rendkívüli hibát, hogy Krisztus tanítását egyszerűen azonosítja a történelmi kereszténységgel, sőt a katolikus egyházzal ! Hogy a Júdea-beli apostol eszményi tanítását milyen vékony szál köti össze azzal a hatalmi erőszervezettel — amivé a középkor folyamán a pápaság építette ki a kereszténységet — és ahhoz az államkatolicizmushoz és államprotestantizmushoz, amit az új kor csinált Krisztus tanításából — arra fölösleges külön reámutatni. Papp Dezső, (*) Szép Ernő darabjának bemutatója, Budapestről Írják: Szerdán este mutatta be a Vígszínház Szép Ernő új darabját, „A vőlegény “-t „Az egyszeri királyfi“ szerzőjének ez új darabja egy szegény lezüllött budapesti család miliéjében játszik. Inkább bátorság, mint szeszély vezeti Szép Ernőt ebbe a világba, hogy e kitagadott elemekben megkeresse az örök emberit. Az apát (Hegedűs Gyula fölényes biztonsággal megrajzolt karrikatúra-remeke) három gyermeke tartja el feleségestül, a negyedit, legidősebb, Kornélia (Varsányi Irén, csodája a színes, mély ellentéteket kiegyeztető művészetnek és fiatal és szép!) „nem csinál semmit, de boldog szeretne lenni.“ Ennek a miliének is megvan a maga romantikája, amely rémregényből, mozidrámából, kártyából, társtippekből, rosszillatú üzleti tervekből épül. Regények, álmok tündérpalotája poloskával a falakon! Egy álfogorvos (Csortos Gyula, ez az «tehetség a zabolátlan erő dúsgazdagságával formálja meg) bedül és gazdag partit vét, föltalálni a szélhámos érett leányában. A mese érdekesen gördül. A vőlegény elfordul a szegény leánytól, aki azonban rövid időre szeretője lesz. Kornélia átmenetileg egy öreg milliomos karjai közé hanyatlik, aki végül nemeslelkűleg hozományt ad a párnak, amely egymást mégis csak szereti. Hegedűs, Varsányi Irén és Csortes művészete bravúrosan tolmácsolta Szép Ernő darabját. KÍSÉRTETEK. (A tanító úr meséje.) Regény. Irta Farkas Antal. 1. — Ki volt az, akivel az asztalnál Utál? — A mindeneslányom, a szakácsnőm, a mosóném, az ispánom, a számtartom. Aminek akarod. — Jesszus, te a cselédeddel egy asztalnál eszel? — Minden kétlábú teremtménnyel, aki embernek született és dolgozik becsületesen, csak legyen mit enni. — Nagy demokrata vagy. Hogy aivjárc ? — Zsuzsánna az a neve. Bocsáss szeg, hogy a te keresztnevedet nem is Sndort. Mondtam, hogy olyan feledékeny vagyok. — Gréte. Nem tetszik ?. — Miért ne tetszenék? Ez is van Myan jó hangzású magyar név, mint a m másik neved. Tehát Grétém, ennél egy kis lebbencs-levest, elöljárójában. — Farkas-étvágyam van. Bizonyára ez a ti isteni levegőtök okozza. (Az isteni levegő annyira fülledt folt, hogy az a por, amit a fiúk kevés kocsija fölvert, még nőst se tudott elülni.) A lebbencs-levestől olyan köhögés fogta el a bárónőt, hogy alig tudott szóhoz jutni. — Te, hiszen ez méreg. ha a Zsuzsika téged is elpusztít vele. — Adja Isten, hogy még vagy ötven évig ezzel pusztítgasson. A rántott csirkétől már nem köhögött. Én csak udvariasságból ettem vele, de szerencséje neki is, nekem is, mert az isteni levegő csodálatos étvágyat produkált Gréte sógorasszonynál. — Megesküdtetek, ugy-e? — Azt hiszem, meg, mert Sándor elvitt valahová, valami hivatalfélébe, ahol töviről-hegyire beírtak bennünket egy nagy könyvbe. Nem értek én hozzá. (ügy? Akkor ezek csak beiratkoztak. Vagy az anyakönyvvezetőnél, vagy valami asztaltársaságnál. Ez már az ő dolguk.) — Szóval az egyházi esküvőtök elmaradt? — Igen, mert Sándor haragban van az egyházzal. Egy plébánia sem rendelt nála. — Boldogok vagytok? A fejével intett, mert a szája tele volt salátával. — Szereted? Éppen egy combot vett a kezébe: — Nagyon szeretem. Nem tudtam, hogy Sándornak vagy a combnak szólt ez, de amikor a sógorasszony a poharakat ürílgette, biztosra vettem, hogy reggelre kiürül a hordóm. Zsuzsika a tornácról nézegetett felénk. Ő még ilyet nem látott Akkor mereszthette csak a szemét, amikor vacsora utáni bárónő cigarettára gyújtott és velem együtt pöfékelt. Azt hihette, hogy később majd pipára is gyújtunk. Ilyesmihez nem volt még szerencséje. Éjfél felé járhatott az idő, amikor a sógorasszony megkérdezte: — Te, izé, én hol alszom ? Egy kicsit elnyomta a bor és nagyokat nyújtózott. Megjegyzem, nem volt csúnya asszony. Ebben a tekintetben Sándor jól választott — Az én ágyamban. — És te? A Zsuzsika szobijában. Nevetett fenyegetett — Vigyázz, sógor! — Nincs mitől félned. Zsuzsika a szomszédban hál rendesen. Most azonban, ha megengeded, nálad alszik a díványon. Tudod, tanyán vagyunk, ahol az emberek nagyon egyszerűek és mindig a formákat mérlegelik, sohsem a lényeget. Ha majd az urad itt lesz, másképen lesz. Gili? — Te vagy a házigazda, a te gondod. Gyere Zsuzsika, fektess le. Azt hittem, hogy Sándor egy-kettőre szalad a megszöktetett bárónő után. Egyelőre levél sem érkezett tőle. Az ördög a bocskorába, ez ugyan szépen a nyakamba varrta a friss menyecskét Hogy megesküdtek-e vagy nem, az én rám nem tartozik. Az volt a baj, hogy szerettem volna a hátralevő vakációt még egy kis csavargásrafölhasználni. Nem mozdulhattam. Sétálgattunk, esze-S lettünk, iszogattunk és folyton, de olyon mellettem vihencolt ez a szép asszony, akihez semmi közöm sem volt (Az atyafiságot ne firtassák.) — Miért nem zongorázol? A szobádban van zongora. Vállat vont — Nem szeretek. — Pedig hallottam, hogy kitömi zongorista vagy. Sándor mondta. — Igen? De azt nem mondta, hogy amikor egymáséi lettünk, megesküdtem hogy soha többé nem ülök a zongora mellé, csak amikor ő megengedi. Az már más. Hanem a méltóságos asszony alkalmasint esküszegő lett Zsuzsika mondta, hogy amikor a szomszédba jártam, a zongora mellé ült, fölnyitotta és egy ujjal valami pocapoca tarkát pettyegtetett ki rajta. Zsuzsika azt is mondta, hogy ő sokkal szebben játszik. Atyaisten, hát milyen zongora tanárnő lehet ez? Sándor, Sándor, hát hol maradsz már? Éppen a kertben sétálgattunk, amikor a Kurtics-kisasszony a lovászával együtt eltrappolt az iskola előtt Köszöntem nekik. (Neki ugyan, de hát a lovász úr is kivehette belőle a maga részét.) Zsuzsika a szomszédból jött haza és az iskola végénél, ahová én nem láthattam, megállította a kisaszszony. (Ezt már tőle tudom.) — Adjon egy pohár vizet. Látom vendégük van. — Igenis. Zsuzsika füles pohárban kínálta kisasszonyt Ivott Nézte a poharat. — Hát az a szép poharuk már eltört? — Nem. A báróné bora van benn. — Kié? — A méltóságos bárónéé. — Köszönöm. (Folyt ker.) 3 OVO Péntek, 1922 május 3 SPORT r3hHfr'Vik 1 Atlétika: Skawelmir atléták End a neten Az UTE a most befejeződött svéd túráján ütötte nyélbe az újpesti Stadion pályamegnyitó atlétikai versenyének programját, amiben Göteborgban Lemming, a gerelyvetás olimpiaibajnoka és a Budapesten is szerepelt Söderbomn volt a segítségére. Eddig a következő skandináv atléták tettek kötelező ígéretet az UTE képviseletében tárgyaló Szűcs Jánoselnöknek: Guldaeker, a norvég sprintbajnok 1200 méterre ő tartja 32.3 mp-cel a norvég rekordort, aki állandóan veri Lilját, a svéd bajnokot, 800 és 1500 méterre. Söderbom és Lundgreen 800 méterre 1 p. 54.3 mp-cel tartja a svéd rikordot), 3000 és nOOO méterre Bachmann (5000 méterre 1.4 , p. 54 mp. alrkordja, míg a magyar rikord 15 p. 44.6 mp.), távolugrásra Petterson olimpiai bajnok (7265 cm. akkordja), gerelyvetésre a malmöi Lindström'63 m 98 cm. "a rikordja, míg a magyar rikord 6 m. 20 cm.) és a göteborgi Johansson. A skandináv atlétákhoz a következő két rikorder társul: a frankfurti Belarff, aki 3000 méterre 8p. 48.4 mp-cel, 500 méterre 15 p. 40 3 mp-cel tartja a német rikordot, és a bohm Köpke, aki 4 p. 1.4 mp-cel tartja 1500 méteren a német rekordot. ( A magyar rekord 4 p. 56 mp.) A skandináv atléták a szeptember 4-én véget érő északi játékok után indulnak útnak és szeptember 7-én Bécsbe.., szeptember 10-én Újpesten az UTE - BITAC közös versenyén, szeptember 13 14-én Budapesten a KADE versenyén és szeptember 17-én Frankfurtban állnak starthoz. A két hétre tervezett túrát az ÚTE rendezi, jelölt játékosokat. Május 14-én rendezik a magyar—lengyel mérkőzést — lengyel földön az első válogatott mérkőzést — a egész Krakó készülődik a nagy napra. Hatalmas színes plakátok hirdetik az utcákon a nagy eseményt, a jegyeket többszörösen túljegyezték, a krakói nemzeti színház bejelentette, hogy diszelőadót tart a magyar csapat tiszteletére , a lengyel szövetség ünnepies határozatot hozott, hogy szoros testvéri kapcsolatot létesít a magyar és a lengyel sport között a kispesti AC Lembergben. A FAC-nak Stallmachhal és Sagulyval megerősített csapata két mérkőzést játszott Lembergben. Vasárnap, a hosszú utázástól fáradtan játszva 3 :0-ra legyőzte a Pogon csapata, de a másnapi reváns mérkőzésen már megemberelte magát a kispesti csapat és szép játék után 2: 1-re megverte a Pogont A gólokat Stallmack és Boldog lőtte. A magyar csapat mind a két mérkőzésen jobban játszott legyel ellenfelénél. A Vienna Simmering szerdán kupamérkőzést játszott, amely a Vienna 2 : 0-ás győzelmével végződött., Készülődés a pünkösdi ünnepekre. A Wiener SC és a Vienna egy elsőosztályú holland csapatot kötött le a pünkösdi ünnepekre és ezenkívül még más csapatokkal is tárgyalnak. Románia sportszövetsége barátságos trisonyban akar élni a Magyar Labdarúgó Szövetséggel. A „Federatiunea Soektattilor de Sport din Romania“ levelet küldött az MLSz-nek és azt írta benne, hogy Románia felvételét kérte a Nemzetközi Futbal-Szövetségbe, a FIFA-ba, barátságos viszonyban aka élni az MLSz-szel s ezért véget vet annak az anarchiának, hogy a román terülteken működő egyesületben szabadon játszhassanak az MLSZ igazolt játékosai. Úszás. Az FTC vízipólócsapata kikapott. Hősöm ideig nem volt méltó ellenfele az FTC vizipóló csapatának, de már megváltozott a helyzet, mert Wenk János, a csapat legjobb embere az evezős regattára trenírozó nélküle jóval kevesebbet ér a csapat. Vasárnap Wenk nélkül állt föl a HL két IVE ellen és 4:1 arányú vereséget szenvedett A magyar vízi póló-bajnokság ebben az évben teljesen nyitt és a siker reménységével küzd érte a FTC mellett a III. ker. TVE, a MAC és a MAFC is. Labdarúgás. Kénból« lengyel magyar mérkőzésre Krakóba*. A Lengyel Labdarúgó Szövetség válogató mérkőzést rendez, amelyre Varsóból és Lembergből (Kuehart, Bartsehof) is Krakóba rendelte a lengyel válogatott csapatba GOAL!! csak akkor érvényes, ha Benedek Aladár-féle Uuió 3 llMÉ megadja. Kapható a Jövő könyvosztályában Wien, V., Rechte Wienzeile 74L Ara 55 m. korona. Kérje sportkönyveinek e jegyzékét!