Jövő, 1922. október (2. évfolyam, 222-247. szám)
1922-10-07 / 227. szám
iJ] •lAi AL« «JOB «fr fcfriiHi ifai L'^iw* II. év Bé€s, 1922 október 7, szombat Ausztriában ■ ■ ■ ■ 1200 paztr. K Csehszlovákiában IcK Jugoszláviában l'/a dinár I Romániában •■■■■■■■*•3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám :: Telefon 30*57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink ■ Ausztria»ban 140.679, Csehszlovákiában 50.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk Deutsche Bank, Berlin HMetésskat felvesz a kiadóhivatal és minden kül- és külföldi hirdetőiroda 227. (498.) szám ("Egyes szám áré. Mefhosz, Turul, Attila és a kormány. írta Hatvany Lajos. A magyar egyetemi ifjúságnak a címben fölsorolt egyesületekben csoportosult tagjai megköszönték Klebelsberg Kunó grófnak, hogy miniszter létére deferált azoknak a fiataloknak, akik diplomájukat nem is annyira a kardjuk hüvelyében, mint inkább zsebkendőjükben hordják. A magyar kultuszminiszter megrettent a Mefhosz, Turul és Attila nevű érdekszövetségtől s ezentúl kötelezni fogja a magyar iparost (a magyar iparosok 75%-a zsidó), hogy gyárában saját fia helyett, aki a numerusz klauzuszos egyetemen nem szerezhetett diplomát és aki ezért legalaposabb európai szakismeretre Karlsruheben vagy Zürichben tett szert, kénytelen lesz — mondom — a magyar iparos, saját műveit fia helyett a bajtársi szövetkezetek kocsmai legényeit alkalmazni. Irredenta frázisokkal teli az ifjúság szája s amikor arról van szó, hogy az utódállamok magyar ifjúságának Budapesten szerzett diplomája a kölcsönösségi elv alapján az utódállamokban is elismertessék, akkor teljes vaksággal és kíméletlenséggel, hazafiatlan könnyelműséggel teszi ezt lehetetlenné. Valami félhivatalos lapban azt olvasták, hogy az uralkodó fajtának joga van nemzetiségekkel szemben megvédeni szupremáciáját. Aki ilyen érvet alkalmaz a magyar zsidóval szemben — Magyarországon a zsidó sosem volt nemzetiség, hanem igenis integráns része az egész magyarságnak — az nem küzdhet Szlovenszkóban, Erdélyben és Jugoszláviában ez ellen az elv ellen. Fenyő Miksa, a magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója figyelmezteti arra a nyilvánosságot, hogy a gyáros csak a bolsevizmus idején engedelmeskedett üzemi tanácsnak, s hogy most nem engedelmeskedhetik az egyetemi ifjúság hechmeisteri tanácsának, ha csak a kurzus az amúgy is veszélyeztetett és nehéz helyzetbe jutott magyar ipart tönkre nem akarja tenni. Már holnap összeül az erélyesek minisztertanácsa, hogy a rendetlenkedő ifjak óhaját szankcionálja. Megalakítják a mérnöki kamarát, amelynek célja lesz, hogy a rendetlenkedő ifjak majdan mint rendetlenkedő férfiak ülhessenek reá a nagy- és kisipar nyakára. A nemzetgyűlés elé haladéktalanul beterjeszti a kormány e javaslatot. Nagyon sietnek az urak! Nagyon félnek! Jaj, ha az egyetemi zsebkendő-lobogtatók a miniszterelnökség kapuit is elállják. A pesti lapok tele vannak azzal, hogy Teleki Pál gróf milyen erélyes és Klebelsberg Kunó gróf milyen diplomatikusan okos volt. Vájjon lehet-e a numerusz klauzusz törvényének kikoholója, a magyar antiszemitizmus apja erélyes azokkal a fiatalemberekkel, valósággal lelki fiaival szemben, akikben szellemének megtestesülését látja ? Vajjon lehet-e erélyes az a Klebelsberg, aki a bombamerénylet színhelyén csakis akkor tartotta szükségesnek a megjelenést, amikor az amerikai vöröskereszt kapitánya kifejezte a belügyminiszter távolléte fölötti megbotránkozását ? Vájjon lehet-e erélyes, most mint kultuszminiszter ugyanaz a Klebelsberg, aki belügyminiszter korában az izsáki főszolgabíró -tól ijedten hátrált meg? Akinek első kuituszminiszteri ténye volt, hogy egy úr zajongó zsivajára egyszerűen levélette műsorról a „Vörös talár“-t? S aki most ott áll szégyenszemre a magyar állomány orcoványi betyárjai előtt? Rákosi Jenő azt mondja, hogy a magyar ifjúság szelleme meg van mételyezve. Ezt a mérget annak idején, valamikor réges-régen csöppenként csöpögtette a magyar ifjúság lelkébe a harmincmillió magyar, a nemzetiségi üldözés és a faji gőg nagy publicistája, maga Rákosi Jenő. De ebben az öreg emberben, valahányszor a kurzus ténykedésében a maga eszméinek megvalósulását látja, a régi liberális idők megszokásából hozott békés szellem kerekedik fölül. Nem, ő ezt nem így képzelte! Ellenben Bethlenék igenis így képzelték. Szelet vetettek, vihart aratnak. Félős, hogy olyan vihart, amely tudományos és ipari intézeteinket, mint ingó kártyavárakat fogja elsöpörni a magyar föld színéről... A szociáldemokraták liberális pártszövetsgébe* A kormány kénytelen összehívni a nemzetgyilésst. — dem&csak súlyos fellépéssé fenyegetőznek.—Bánffy nem lesz párisi követ. — A Jo y 6 budapesti tudósítójától. — Budapest, október 6. vagy a három párt szövetsége vagy a három párt szövetsége, az a további megbeszélések során dől el. Ami a pártonkívüli liberális politikusok részvételét illeti, erre vonatkozóan az a nézet alakult ki, hogy az illető politikusok föntarthatják eddigi álláspontjukat és mint pártonkívüliek is részt vehetenek a biokban, anélkül, hogy valamely pártba belépnének. Ilyen körülmények között mintegy tizenöt-húsz pártonkívüli politikus csatlakozására lehet számítani. Szóba került a Meskó-féle ellenzéki kisgazdapárt helyzete is. Ezt illetően, az a nézete a liberális politikusoknak, hogy Meskóék csatlakozásának sincsen súlyosabb akadálya. A pártszövetség tagjainak száma előreláthatóan ötvenen felül lesz. A liberális pártszövetség megalakulása befejezett dolognak tekinthető. Mind a Rassay-párt, mind a szociáldemokraták részéről a Vázsonyival folytatott tárgyalások mindvégig kedvező mederben haladtak. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója részéről Farkas István és Vanczák János tárgyaltak Vázsonyival. A tanácskozás után Vázsonyi Vilmos ma így nyilatkozott : " A tegnap nálam járt urak tájékoztattak a politikai helyzetről és az eddig történtekről. Megállapítottuk, hogy fölfogásaink teljesen egyformák és hogy a dolgok megítélésében azonosak vagyunk s nincsen közöttünk semmi nézeteltérés. Rassay, valamint Farkas és Vanczák ma beszámoltak pártvezetőségüknek a Vázsonyival folytatott tárgyalások részleteiről és a pártvezetőségektől kapott felhatalmazás alapján történik meg az az együttes döntő tanácskozás, amely hivatva lesz kimondani a végleges megalakulást. A szociáldemokrata képviselők résztvétele mára már teljesen tisztázódott is. A „Magyar Hírlap” e kérdésben szociáldemokrata részről a következő információt kapta: „A tegnapi tárgyalásokon valamennyi fölmerült kérdésben a legteljesebb megállapodás jött létre. Ilyenformán a szociáldemokrata pártnak a liberális biokban való részvétele biztosítva van, a részletkérdésekkel kapcsolatban a tárgyalások egy-két napot vehetnek még igénybe, úgy hogy a biok publikálására a jövő hét elején kerül sor.“ A további tárgyalások során csupán csak arról a formai kérdésről lesz már szó, hogy alakul-e közös és egységes liberális párt, amely aztán a szociáldemokrata párttal kooperáljon, vagy pedig a pártkeretek megmaradnak a mai formájukban és azok a politikusok, akik liberálisoknak vallják magukat, egy pártközi liberális blokot alkotnak, természetesen a szocialisták bevonásával. Ami ennek a szövetségnek a külsőségeit illeti, az hasonló volna a választások előtt megszűnt Polgárok és Munkások Szövetségéhez, amely másfél éven keresztül felölelte az összes liberális pártokat. E tekintetben Vázsonyi a következő magyarázatot adta: — Hogy milyen formája lesz a dolognak, egységes liberális - demokrata párt, amely szövetségre lép a szociáldemokrata párttal, vagy kiok. Össze kell hívni a nemzetgyűlést. A nemzetgyűlés összehívására irányuló ellenzéki mozgalom folyamatba van. Az idén már ma is együtt van a kellő számú aláírás, úgy, hogy a Házat föltétlenül össze kell hívni. Az ívet hétfőn adják át Scitovszky Béla házelnöknek. Ezzel szemben a kormány még mindig vonakodik. A „Szózat“ ezt írja: „Ellentétben a nemzetgyűlés közeli összehívását kilátásba helyező mindenféle híreszteléssel szemben, megbízható helyről vett értesülésünk szerint, a nemzetgyűlés összehívása november tizedike előtt aligha várható.* Egyébként a keresztény ellenzéken is mozgalom indult meg, hogy a nemzetgyűlést összehivassák, de mert a liberális ellenzéken az aláírások már együtt vannak, Andrássyék mozgalma tárgytalanná lett. A fajvédelmi koncentráció munkaprogramja. Gömbös, Friedrich, Haller és Wolff, az antiszemita fajvédelmi koncentráció vezérei — noha Bethlen és a kormánypárt nagyrésze szabadulni kíván az erőszakolt mozgalomtól — tegnap este bizalmas megbeszélést tartottak a mozgalom folytatása érdekében. A „Szózat“, Gömbös lapja erről a tanácskozásról a következőket írja: A liberális lapok azt híresztelik, hogy a miniszterelnök leplezetlenül elítélte a Hallerékkal való együttműködést. Érdeklődésünkre illetékes helyről azt a fölvilágosítást nyertük, hogy ez az állítás egészében és részleteiben szemenszedett valótlanság. A keresztény szövetkezés ügye különben nyugodtan halad előre medrében, ma már közelebbi célkitűzések megbeszélése is sorra kerülhet az egymáshoz csatlakozók között. Ennek megfelelően a keresztény koncentráció vezérei csütörtökön este megbeszélést tartottak, amelyen megállapították, a keresztény erők egységesítésének munkaprogramját. A megbeszélésen Friedrich István, Gömbös Gyula, Haller István és Wolff Károly vettek részt. Az itt említett munkaprogramról a „Világ“ azt írja, hogy annak részleteire vonatkozóan egyelőre nem nyújtanak felvilágosítást, de mint Friedrich István az értekezlet után kijelentette, a közvélemény rövidesen meg fog győződni arról, milyen ereje van az antiszemita bioknak. „Az Újság“ pedig ezt jelenti: „Mint kitűnő forrásból értesültünk, a mozgalmat most már a vidéken is megszervezik és új módszer szerint hozzák aktivitásba híveiket. A megbeszélésről még nem szivárogtak ki részletek és éppen ez a titokzatosság adja meg a négy fajvédő megbeszélésének jelentőségét.“ A titokzatos új módszer, amellyel Gömbösék most meg akarják lepni a világot — miután a lármás fascizmussal kudarcot vallottak — ugyanaz a módszer, amelyet a kurzus állítása szerint eddig a kommunisták alkalmaztak. Ez a sejt-rendszeres akció. Gömbösék, hogy lejárt ébredőiket valamilyen új formában újra galvarnizálni próbálják, a kolamanista-estek mintájára tájvédelmi sejteket szervessek (Erről a szervezkedésről, amelyről a liberális lapok — érthető okokból — csak ilyen óvatosan emlékeznek meg, a Jövő budapesti tudósítója konkrét adatokat is szerzett be; erről lapunk más helyen talál tudósítást az olvasó. — A szerk.) „A fajvédelmi koncentráció négy értelmi szerzője — írja „Az Újság“ — ezzel a szervezkedéssel újabb helyzet elé állította a kormánypártot s annak vezérét, Bethlent, aki tudvalévően nyilatkozatában csak abban az értelemben helyeselte a mozgalmat, ha az a kormánypárt keretein belül marad. Ezzel szemben Gömbös szinte tüntetően éppen a kormánypárton kívül álló Wolffal, Friedrichhel és Hallerrel lépett közös plattformra és, úgy látszik, kész helyzetet teremtett párt vezérével szemben.“ Gömbös tehát makacskodik. „Van mire támaszkodnunk!“ Azzal a hírrel szemben, hogy a miniszterelnök csöndben leszereli Gömbös Gyulát és ezzel az egész fajkoncentráció megbukottnak tekinthető, a „Magyar Hírlap“-ban Haller István, a mozgalom egyik vezére a következő nyilatkozatot tette: — Tegnapi megbeszélésünkön részletesen megállapodtunk a keresztény koncentráció munkaprogramjában. Ez a program kiterjed úgy társadalmi, mint gazdasági és politikai térre. A nemzetgyűlés összeülése után fog a keresztény koncentráció a maga teljességében megnyilatkozni és pedig sokkal súlyosabban, mint azt egyesek kívánnák. A parlamenti föllépés mellett a parlamenten kívül állók nagy társadalmi erők és létesülő csoportok kereteit és munkaprogramját is megállapítottuk. A műegyetemi ifjúság fajvédelmi mozgalma meggyőzően mutatja, hogy van mire támaszkodnunk. Az „Új Nemzedék“ péntek esti száma Wolff és Haller nagyhangú nyilatkozatait közli s úgy a nyilatkozók, mint a lap, különfös hangsúllyal emlegetik, hogy a keresztény koncentráció munka-