Jövő, 1922. december (2. évfolyam, 274-299. szám)

1922-12-07 / 279. szám

ei. év Bécs, 1922 december 7. csütörtök I Egyes sz­ám áras I II Ausztriában • . • • 1 600 osartr. K | | Csehszlovákiábasi ...... I ch | b Jugoszláviában ...... .2 dinár | | Romániában ...... ....3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker Rechte Wienzeile 79. szám­­: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink : Ausztriá­ban 149.870, Csehszlovákiában 80.840, Jugoszláviában 40.108. — Németországi folyó­számlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőiroda 279.­­550.1 szám A sok konferencia nem érdekli már az embereket, mert nem várnak azoktól semmi jót. A há­ború vége óta majd minden hónapban hol itt, hol ott — rendesen valamely bűbájosan szép fürdőhelyen — konfe­­renciáztak a világ nagyjai és hatalmasai anélkül, hogy egy szalmaszálnyival is előbbre mozdították volna a szenvedő emberiség ügyét. Most is ott vagyunk, ahol a háború végén, jobban mondva, ahol a háború alatt voltunk , a nem­zetek nyakig belemerülve az egymás­iránti féltékenykedésbe, gyűlölködésbe, elzárkózásba és­ az egymást rontani aka­rásba. Ezen a sok konferencia semmit sem változtatott, sőt azt lehetne mondani, hogy rontott az állapo­tokon, mert még jobban összebonyolí­­totta a nemzetek közötti viszonylato­kat. Ezért nem érdekli az embereket az, hogy mit csinálnak a nagyhatalmú francia, angol és egyéb miniszterelnö­kök és külügyminiszterek és diplomaták, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezeknek az uraknak a hatalmuknál csak a te­hetetlenségük nagyobb, de ez azután sokkal nagyobb. Ezért azután ügyet sem vetettünk volna arra a konferenciára, a.amely most szombaton fog összeülni Londonban és amelyen az angol, francia, olasz és belga miniszterelnökök ülnek össze tanácskozásra, ha a londoni ame­rikai nagykövet, Harvey, hangos, harsogó, okos és becsületes riadóval föl nem hívja rá a figyelmünket. A nagy amerikai köztársaságnak lon­doni képviselője, a konferencia küszö­bén szükségét látja annak, hogy oda­kiáltsa a tanácskozásra gyülekező nagy uraknak: úgy, amint eddig mentek, még egy évig sem mehetnek tovább a dolgok. Megmondja egészen nyíltan, hogy ennek a londoni konfe­renciának, amelyet az 1918 óta eltelt négy év legjelentékenyebb történeti mozzanatának nevez, a legközelebbi héten a nagy függő gazdasági kérdések nemzetközi sza­bályozását nyélbe kell ütnie, ami, ha meg nem történik,­­nincs ami Európát az összeom­lástól megmenthesse. És hogy a miniszterelnök urak felelős­ségét még jobban kidomborítsa, rá­mutat arra, hogy a rendezést egye­dül a vezető felelős államférfiak, tehát a kormányelnökök megegyezésé­től, nem pedig alárendelt közegek és szervek konferenciázásától lehet várni Végül — és talán ez a legfontosabb — kijelenti, hogy Amerikának alighanem módjában lesz a konferencia elhatáro­zásaira befolyást gyakorolni. Ezek bi­zony okos és erélyes szavak és arra mindenesetre alkalmasak, hogy végképen el­ham­vadásnak indult reményeinket egy kissé fölélesszék. A dolog úgy áll, hogy a világháború során Európa gazdasági­lag függő helyzetbe jutott Amerikával szemben, amelynek olvasatlan milliár­­dokkal tartozik, úgy, hogy Európa gazdasági helyreállítása Amerika közre­működése nélkül tisztára lehetetlen. Ebből következik, hogy csakis Amerikának áll módjában a megháborodott Európát kijóza­nít­a­n­i és a helyes útra, a kiegyen­ílés és kiengesztelés útjára rákénysze­ríteni, amely úrra a maga erejéből és akaratából rálépni nem képes. Harvey beszédéből arra következtetünk, hogy Amerika el van határozva — a londoni konferencia alkalmából — egy ilyen kijózanító és útbaigazító kísérletnek a megtételére. Minden attól függ, hogy ez a kísérlet sikerül-e? A sok érdektelen konferencia után tehát megint van egy érdekes, amelytől — amint Harvey is mondja — milliók jóléte függ. (L.) Törvényesítik a kivételes hatalmat! Javaslat a kurzus-jogrend fokozottabb biztosítására. — A J­P 16 budapesti tudósítójától.­­ Budapest, december 6. A nemzetgyűlés mai, szerdai ülésén a belügyminiszter beterjesztette a „köz­rend fokozottabb biztosítása tárgyában“ készült törvényjavaslatot. A javaslatnak igen szép neve van, de nem is felel meg a valóságnak, hanem fedi, leplezi a valóságot. Mert aszerint, ami ebben a javaslatban van, címe inkább ez le­hetne : javaslat a kurzusköz­rend fokozottabb biztosítása tárgyá­ban. A szépnevű javaslat ugyanis tu­­lajdonképen nem más, mint a kivételes hatalom alapján kiadott és hatályukat vesztett rendeletek megerősítése egy új törvénnyel. Az új törvény intézkedik majd arról, hogy ezentúl is a kormány­nak nem tetsző elemeket a belügy­miniszter kiutasíthassa az or­szágból, rendőri felügyelet alá helyezhesse őket és internáló táborba küldhesse az illetőket. Az internáló táborok azonban új nevet kapnak, ezentúl dologháznak fogják hívni. A l a p h­e t­i 11 a jogot is föntartja magának a belügymi­niszter ; a rendőri fölüigyeles alá helyezettek nem használhat­­nak nyilvános telefont, postájuk, levelük, telefonjuk, távirataik cenzúra alá esnek, politikai gyűlésen nem vehetnek részt. E­b­b­ő­l­­ a törvényjavas­latból a legsötétebb rendőr állam képe vigyo­rog! A kurzus jogtipró „rendjének“ törvény­beik­tatásáról van itt szó, a ki­vételes hatalom, a háborúszülte önkény állandósításáról. Sőt! Amit a kurzus kormányai a polgári szabadságjogok le­­gázolása terén önkényes, kivételes ha­talmuk fantáziájával megteremtettek, az itt nemcsak törvényesség látszatába búvik, nemcsak állandósul, hanem k­i­­bővül. A kiutasítás, internálás, lap­betiltás mellett az önkény fegyvere a rendőri felügyelet olyan arányú lehető­ségével szélesedik, ami a legvadabb Szibériát jelenti akár a főváros kellős közepén is mindazok számára, akik nem tetszenek a kormánynak és közegeinek. Tessék elképzelni annak egzisztenciá­ját, akire rácsap a rendőri felügyelet! Még a telefont sem használhatja. Hogy’ fog az ilyen ember állást kapni, hogyan fog megélni? És hányan fogják e tör­vény miatt kenyerüket veszteni! El­vadult hajsza, üldözés és zaklatás sza­badul ebből a törvényből az ország lakosságára, amely pedig éppen eleget szenvedett már a kurzus jogrendjétől. Talán jól is van ez így, hogy most még megtetézi a kurzus a maga brutalitá­sait — így majd megkapja végü­l is a nagy fölkiáltást: elég volt! A javaslat szerint a rendőri felügye­let vagy a dologházba való utalás kér­désében elsőfokon az alispán s az állami rendőrségek főkapitányai határoznak. A határozat ellen csak birtokon kívül van helye fellebbezésnek. A közigazga­tási dologházba utalt személy az erre a célra kitűzött zárt helyen állandóan őrizet alatt áll és valláserkölcsi oktatás vagy tanítás útján a rendes munkás­­életmódhoz szoktatandó. A dologházba utalás határozott időtartamra szól, azon­ban legfeljebb hat hónapra történhetik. A megszabott időpont lejárta előtt tizenöt nappal a dologház felügyelőbizottsága köteles javaslatot tenni a belügyminisz­ternek, vájjon az illető személy szaba­­don bocsátható vagy továbbra is rendőri felügyelet alatt maradjon-e. Rendőri felügyelet alá ük aggályos személy­ kerül,­­ „akinek magatartásából, nyi­latkozatából vagy egyéb körülmények­ből a hatóság azt a meggyőződést me­ríti, hogy az illető személy az alkotmány és a társadalom törvényes rendjének fölforgatására irányuló tevékenységgel nyilvánvalóan egyetért, az ország terü­letének megcsonkítására alkalmas cse­lekményt támogat vagy elkövet, az állam alkotmányát, a hazafias vagy vallásos érzést, a hatóságok tekintélyét gúnyolja. A közegészségügyi, közélelme­­zési vagy közbiztonsági szempontból közszolgálta­tásokra kötelezhető min­den munkaképes egyén, aki 18. életévét meghaladta és 50. élet­évét még nem töltötte be.“ Végül a belügyminiszter határozott vagy hatá­rozatlan időtartamra megtilthatja az olyan belföldi lap megjelenését, amely az állam érdekeit, a közrendet vagy a közbiztonságot sérti. A terjesztés meg­tiltása esetén tilos a közönség figyelmét a lapra falragasz útján fölhívni, a lapot dohány­tőzsdében, üzletben, egyáltalában nyilvános helyen árusítani, ingyen szét­osztani, közszemlére tenni és az elő­fizetőkön kívü­l másoknak szétkü­ldeni Az újságpapírra vonatkozó pa­ragrafus szerint fölhatalmazást kap a miniszterelnök, hogy minden rotációs és minden íves nyomópapír felhaszná­lása tekintetében esetről-esetre korláto­zásokat állapíthat m­eg. „sem lehet örökös fenyegetések közepett élni! It londoni amerikai nagykövet beszéde a londoni konferenciáról. — PerBearS pénteken átérik Londonba. — Franciaország újabb garan­ciák fejében hajlandó Németországnak moratóriumot adni ? — A jövő munkatársától.­­ Bécs, december 6. A londoni konferencia megkezdése előtti napokban különös jelentősége van annak a beszédnek, amelyet St­a­r­v­e­y, az Egyesült­ Államok londoni nagykövete az amerikai klub lakomáján mondott, s amelyben a szövetséges miniszterelnökök legközelebbi londoni találkozását a l­e­g­­nagyobb eseménynek nevezte 1918 óta. Ha a küszöbön­­álló londoni ta­nácskozás nem hoz majd az európai gaz­dasági program tekintetében megoldást, akkor — Harvey szerint — igazán nem tudni, hogy mi menthetné meg Európát az összeomlástól. Nem lehet örökös fenye­getések közepett élni és nincs semmi célja a brüsszeli konferenciának, ha négy nagy európai állam felelős miniszterel­nökei előzetesen nem tudnak tisztába jönni egy közös tervre nézve, amely a gazdasági végromlást elhárítja. A londoni konferencián dől el tehát majd a napmilliók sorsa és jövő megélhetése. Ha a szövetséges miniszter­­elnökök Londonban s­em találják meg a megoldás lehetőségét a civilizáció érdeké­ben, akkor mindennek el kell pusztulnia. Nincs kizárva, hogy Amerika abban a helyzetben lesz, hogy a londoni határoza­tokat befolyásolja. Harvey beszédéből az a növekvő érdeklődés szól, amelyet az Egye­sült­ Államok kormánya és gazdasági éle­tének irányító körei újabban Európa sorsa iránt tanúsítanak. Az Egyesült­ Államok állásfoglalásának, amely eddig az európai ügyektől való visszavonulást hirdette, ez a változása kis részben az utolsó válasz­tások eredményére, sokkal nagyobb rész­ben azonban a gazdasági viszo­nyok mérlegelésére vezetendő vissza. A világháború a világgazdaság súly­pontját Amerikába tolta át s az Egyesült­ Államok a háború vége óta is megmarad­tak a kimerült Európa legfontosabb szál­lítójának. Csakhogy­ amíg a béke első éveiben a kiéhezett és leron­­gyosodott, európai­ országok lakossága minden árat megfizetett Amerika külde­ményeiért addig mostanára — kivált a teljesen elszegényedett Középeurópa — már minden megtakarított pénzét fölélte: az európai piac j­ö­­­v­e­v­ő­k­é­­pessége rendkívül mérték­ben meg csökkent. Ha most Poin­caré jóvátételi politikája (amely, mellesleg megjegyezve, elsősorban Poincaré minisz­terelnöki pozíciójának biztosítását szolgája és csak másodsorban Németország gazda­sági leigázását) Németország gazdasági életét legázolja és a pusztulás útjára löki, az Egyesült­ Államok elveszítik ezt az egyre jelentősebb európai fogyasztójukat. Nem ideális okok, nem humánus meg­gondolások, nem érzelmek nemes hatása bírja rá tehát az Egyesült Államok kor­mányát eddigi politikájának a megvaltol­­tató fiára, h­anem a leghidegebb kereskedői logika. Poincare miniszterelnök és­ de Lastey­­rie pénzügyminiszter a francia delegate, sokkal pénteken érkeznek Londonba. Ugyancsak péntekre várjak Theunis belgi miniszterelnököt és Jaspar pénzügyminisz­tert is. Anglia részéről Bonar Law és Baldwin kincstári kancellár, Olaszország részéről pedig Mussolini és gróf Ross kincstári miniszter vesznek részt — ha­talmas szakértő tábor élén — a london­ megbeszélésen. Az első megbeszéléseket a szövetséges miniszterelnökök szó­ra­bat­o­n délelőtt tartják Bonar Law dol­gozószobájában. A „Mondo" párisi jelentése szerint, a brüsszeli konferenciára készített fran­cia program az augusztusi pro­gramra támaszkodik, amely azon alapszik hogy N­é­m­e­t­országnak fizet­­n­i­e k­e­ll. Egyelőre 16 milliárdot követel Fran­ciaország a hátralékos reparációkra, a megmaradó részt Németország Amerikával szemben fönnálló tartozásaira fordíthatja. Nem el­lenzik a francia szakértők, hogy a né­metek 1923 - ra ifi oratóriumot kapjanak, de csak újabb garanciák fejében. Ami pedig a nemzet­közi kölcsönt illeti, azt a francia szakértők attól teszik függővé, hogy a német nagyipar jótállást vállal­­j­o­n a hitelért, de a német vámbevételei,­ is fedezetül szolgáljanak. A német pénz­ügyek szövetségközi szigorú ellenőrzését ez a javaslat is múlhatatlanul szükséges­nek tartja. Arra az esetre, ha a brüsszeli konferencián ezt a tervet elvetnék, vagy ha a brüsszeli konferencia egészen elma­radna, a francia szakértők javaslata, a „Mondo“ tudósítójának értesülése szerint mint egyetlen megoldást­: a Ruh­r-vidék megszállását ajánlja. A brüsszeli konferenciát egyébként — tekintettel a londoni meg­beszélések előreláthatóan hosszabb idő­tartamára — minden valószínűség szerint december 18. -ára halasztják. A brüsszeli konferenciára meghívják Romá­niát, Jugoszláviát, Görögországot és Por­­tugáliát is.

Next