Jövő, 1923. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1923-01-06 / 5. szám
Szombat, 1923 január 6 (5. szám) JÖVŐ A PÓK LAKOMÁJA, a villámló méz és egyebek. a A párisi vígoperának szenzációs premierje volt a minap. Egyfelvonásos pantomimet mutattak be, amelynek címe: „A pók lakomája* , amelynek szövegét Gilbert de Voisins írta, zenéjét pedig Albert Boussel szerzette. Amikor a függöny felmegy, a színpadon függőlegesen kifeszítve nagy pókháló látható, mögötte pedig sűrű lombú bokor. A hálóban ül és figyel egy pók, amely rovarokat fogdos. Ennyi az egész, ebben azonban egy egész kis naturalista dráma játszódik le, amelyet valósággal egy entomológus pontosságával irt meg a szerző, olyannak a pontosságával, akinek tudásában olyan járatos tudós, mint Fabro, vagy olyan költő, mint Maeterlinck sora találhat hibát. Zenei és táncbeli részei pedig, párisi jelentések szerint, egyszerűen elbájolták a közönséget. A pókot egy Mado Minty nevű táncosnő játszotta, akinek úgyszólván már specialitásává vált a rovarok ábrázolása. Akrobatás ügyességgel kúszik a hálóban, türelmesen kapaszkodik egyik fonáltól a másikhoz, a végén pedig, amikor a foglyul ejtett rovar őt öli meg, lehull a földre és összeesik ott, mint valami jelentéktelen fekete állat. Kicsiny kis tragédia, amely azonban a természetben ezerszer játszódik le naponta. Az Antoine-színháznak is megvolt a maga szenzációja a minap: dadaista darabot mutattak be, amelynek már a címe is féligmeddig érthetetlen. „Locus Solus* a darab címe, ami annyit jelent, hogy magányos hely. Oly nagy botrány volt a premieren, hogy a főszereplő kénytelen volt mérsékletre inteni a közönséget. A szerző, Raymond Roussel, egyébként ezúttal már recidivált, mert évekkel ezelőtt ugyancsak ebben a színházban mutatták be egy dadaista darabját, az „Afrikai benyomások“t. Nem könnyű elmondani a darab tartalmát, mert az nagyrészt elvész a képekben, dekorációkban és frázisokban. Egy nagy tudós, egy zseni, akit Cantrelnek hívnak, lakik „a magányos helyen“. Életét a tudománynak szenteli és eddig már a legkülömbözőbb fölfedezésekkel aratott nagy sikert. Parkjában és laboratóriumában most végre beavatja barátját a titkaiba. Találmányai közül meg kell említeni a következőket: az oxigénfürdőt, amely világítóvá teszi a női hajat, a villámló mézet, amely fölfedi a jövőt, smaragddal kevert zenei kávéaljával, a néger húsból készült lőport, a hegedűvel idomított férget ,satöbbi. — Öt percig nagyon mulatságos ez! — kiáltott valaki közbe a nézőtérről a harmadik fölvonás alatt. A nézők egyébként eleinte tapsoltak, majd amikor ez a kiáltás elhangzott, menekülésszerűen elhagyták a termet. Meg kell említeni egy párisi szimultán drámát is, amelyet szerzője azzal bocsátott útjára, hogy kezdetét jelenti egy új szimbolizmusnak. „Orfikus penharmonia“ ennek az új művészi iránynak a neve, a darabot pedig, amelynek címe ,A hallgatónő“, a „Művészet és Tett“ című kis színház mutatta be. A darabban, amelyet André Abyvelde írt, két ember szerepel, közölök azonban csak az egyik beszél, a másiknak föladata a hallgatás; hallgatásával kell kifejeznie érzelmeit, amelyeket benne a másiknak monológja kelt. Ezt a feladatot máskor a közönség szokta elvégezni ; valószínűnek tartjuk, hogy most sem engedte át az arcfintorgatást a főszereplő Csedes tárjának, vagy legalább is konkurenciát csinált neki. Az osztrák—magyar gazdasági forgalom megkönnyítése. Grünberger osztrák külügyminiszter, aki szombaton Seipel kancellárralütt utazik Budapestre, a bécsi lapok szombati számában nyilatkozik a budapesti látogatásról és annak legfőbb céljául a két állam közötti gazdasági forgalom megkönnyítését és kimélyítését jelöli meg Utal arra, hogy az Ausztria és Magyarország közötti áfucsere az utóbbi időben erősen csökkent és messze elmaradt Asszíriának a többi a kódállamokkal való gazdasági forgalma mögött. Föllebbezés Harden merénylőinek perében. Berlin, január 5. A Harden merénylője elleni perben a főállamügyész föllebbezést jelentett be. Tifuszjárvány egy német városban, Berlin, január 5. (T. K. B.) A Leipzig melletti Lützen városkában tífuszjárvány tört ki, amelynek eddig két halottja van. A tífuszbetegek száma negyven. Franciaország katonai előkészületei. Bonar Law és Foincaré nyilatkozata a párisi konferencia zéró Olfisén. — Lokalizálható-e a francia-angol szakítás ? — A jóvátétel! bizottság a szénszállítások ügyében is ki akarja mondani Németország szándékos mulasztását. — A márka újabb katasztrofális zuhanása. — A 19 vv munkatársától, — Bécs, január 5. A párisi konferencia záróülésén Bonar Law, angol miniszterelnök a következő nyilatkozatot olvasta föl: A brit kormány a francia javaslat legalaposabb és legfigyelmesebb megvizsgálása után határozottan azon a véleményen van, hogy ha ezeket a javaslatokat végrehajtanák, nemcsak a kívánt eredményt nem érnék el, hanem a végrehajtásból valószínűen súlyos, sőt káros következmények állanának elő Európa gazdasági életében. Ilyen körülmények között a brit kormány nem járulhat hozzá ezekhez a javaslatokhoz, sem pedig nem veheti értük magára a felelősséget. Egyúttal azonban a brit kormány súlyt helyez arra, hogy a francia kormányt biztosítsa: az anyavita komoly kérdésben,legnagyobb sajnálatára, fönnálló áthidalhatatlan ellentétektől függetlenül, azok a barátságos érzelmek, melyeket nemcsak a brit kormány, hanem — meggyőződése szerint — a brit nép is táplál a francia kormány és a francia nép iránt, változatlanok maradnak. Poincaré miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette: A francia kormány a maga részéről a legnagyobb figyelemmel és lelkiismeretességgel megvizsgálta a brit javaslatokat. Minél mélyrehatóbb volt ez a vizsgálat, annál inkább tudatára kellett jutnia annak, hogy ezek a javaslatok a francia követelés tekintélyes leszállítása mellett a versaillesi szerződés felbontását tartalmazzák és hogy számára lehetetlen ilyetén megoldások elfogadása. A francia kormány őszintén sajnálja, hogy ezekben a súlyos jelentőségű kérdésekben nem juthatott a brit kormánnyal megállapodásra, azonban köszönetét fejezi ki a brit kormány barátságos nyilatkozatáért és biztosíthatja arról, hogy a véleményeltérés ellenére a francia kormány és francia nép érzelmei Anglia irányában változatlanul szívélyesek maradtak. Thean is belga miniszterelnök sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a két nagy szövetségesnek nem sikerült megegyeznie, egyúttal kifejezte szilárd reménységét, hogy az egyenetlenség nem lesz tartós és más kérdésekre nem fog átterjedni. Végül della Torretta márki olasz delegátus fejezte ki azt a reménységét, hogy ez a nézeteltérés nem zárja ki a későbbi megegyezést. A francia, olasz és belga delegáció pénteki találkozásáról az Havas-ügynökség megállapítja, hogy az semmiesetre sem tekintendő a tanácskozás folytatásául: a delegáció tagjai csupán búcsút vettek egymástól. A párisi konferencia szétoszlása után a világ közvéleményét elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogy az angolfrancia szakítás a párisi konferencia tárgyalásaira, esetleg azok anyagára korlátozódik-e, avagy más területekre is átharastódzik-e. A „Times“ t megállapítása szerint angol tervezet elvetése révén a francát súlyos csalást mértek a Versailles- szerződésre és bizonytalan időre, talán örökre, lehetetlenné tették a közös akciót. A béke egész építménye komoly veszedelemben forog. A „Journal“szerint semmi sem veszedelmesebb, mint az a hit, hogy a mai napság a válságokat szűk területre lehet korlátozni és hogy a világ más színterein a szövetségesek továbbra is közösen járhatnának el, mintha mi sem történt volna. A szövetséges és semleges diplomáciai körökben a párisi szakítás kínos benyomást keltett, főleg a várható következmények miatt. Az angol politikai körök attól tartanak, hogy a szakításnak kedvezőtlen hatásai lesznek az európai békére. Az angol sajtó Petőfi ünneplése Berlinben. A Petőfi-centennárium alkalmából a berlini Meistersaalban szerdán este német írók és színművészek szépen sikerült Petőfi-estét rendeztek. Ottó Zárok méltatta Petőfi költészetét, Franz Konrad Hoefert Petőfi-verseket adott elő. A magyar határ megállapítására kiküldött bizottságok föloszlatása. „Az Est“ jelentése szerint a magyar-osztrák, magyar-jugoszláv és magyar-csehszlovák határmegállapító bizottságokat föloszlatták. A bizottságok működésének beszüntetése hangsúlyozza, hogy ha a franciák végrehajtanák a Ruhr-vidék megszállására vonatkozó tervüket, Anglia teljesen elkülönülne szövetségeseitől. Ebben az esetben komolyan szóba kerül az a kérdés, hogy nem szükséges-e visszavonni az angol csapatokat a Rajna mellől. Egyes lapok arról értesültek, hogy a rajnai angol csapatok visszahívásának gondolatát már fontolóra is vették a hivatalos körök. A bécsi diplomáciai körökben hire jár, hogy az Egyesült Államok kormánya a Ruhr-vidék megszállása ellen valószínűen szintén olyan módon fejezi ki tiltakozását, hogy a Rajna mellől viszszarendeli a megszálló amerikai csapatokat A jóvátételi bizottságot újabb ülésre hívták egybe, amely Németország szénszállításának kérdését vizsgálja és Barthou javaslatára minden valószínűség szerint kimondja, hogy a német birodalmat a szénszállítás kérdésében is szándékos mulasztás terheli Bradbury állítólag kijelentette, hogy ezen a tanácskozáson nem szándékozik résztvenni. Bradburynak ezt a kijelentését odamagyarázzák, hogy az angol delegátus szerepe a jóvátételi bizottságban ezentúl a megfigyelő szerepére korlátozódik. Nagybritannia kormánya már azt a kérdést is fontolóra veszi, hogy nem volna-e célszerű az angol delegátust a bizottságból visszahívni. Jellemző egyébként, hogy az angol jóvátételtervezet kifejezetten kimondja, hogy ha a jóvátételi bizottságot még egyáltalában meg akarják tartani, akkor csak tisztán bírói intézményként álljon fönn és alapszabályait ennek megfelelően módosítsák. A „Matin“ jelentése szerint Poincaré, mihelyt kezében lesz a jóvátételi bizottság második határozata is Németország szándékos mulasztásáról, a békeszerződés értelmében kiadja a parancsot a francia csapatoknak, hogy foglalják le a Ruhrvidék ama területeit, amelyek a szénszállítás folytonosságát biztosíthatják. A „Journal“ jelentése szerint a mainzi megszálló csapatok parancsnoksága a konferencia tartama alatt elrendelte a háborús időkben szokásos rendszabályokat. Az „Oeuvre“ szerint a Rajnavidékről és a keletről szabadságolt katonák parancsot kaptak, amely szerint január 6.-ig kötelesek állomáshelyükre visszatérni. Ugyanez a lap azt a hírt is közli, hogy a szükséges mérnökök és technikusok is megkapták a parancsot a készenlétbehelyezkedésre. A „Matin“ szerint Poincaré miniszterelnök a konferencia megszakítása után közvetetlenül hosszú megbeszélést folytatott Maginot hadügyminiszterrel. Az Havas ügynökség jelentése szerint a konferencia meghiúsulása folytán a döntés ezután a jóvátételi bizottság kezébe kerül, amely alighanem moratóriumot engedélyez, de két évnél nem hosszabb időre. A német kormány a párisi konferencia szétosztásával kapcsolatosan hangsúlyozza, hogy Németországot a konferencia nem hallgatta meg, holott a meghallgattatásra a békeszerződés értelmében joga lett volna. A német kormány ennek ellenére is ragaszkodik a november 14.-i jegyzékében foglaltakhoz. Bonar Law elutazása, Piris, január 5. (Havas.) Bonar Law miniszterelnök pénteken elutazott Londonba. Az angol miniszterelnök Poincarénak, aki megjelent a pályaudvaron, kifejezte azt az őszinte reménységét, hogy az antant a párisi konferencia eseményei ellenére is megmarad, sőt megszilárdul. Magyarországnak havonta 30—40 millió korona megtakarítást jelent. állami hitel a bortermelőknek. Budapestről jelentik: A bortermelő gazdák, hogy ne legyenek kénytelenek az idei bortermésüket olcsón eladni, három milliárdos hitelt kértek a pénzügyminisztertől. Hosszas tanácskozások után Kállay háromnegyedmilliárdot engedélyezett. A gazdák a korona romlására való tekintettel most ötmilliárdra akarják fölemeltetni a kölcsön összegét. Megfilmesítették Einstein elméletét Nagyon nehéz feladat az Einstein-elmélet filmre való alkalmazása, mert hiszen ezt a nehéz tudományos kérdést matematikai formulázás nélkül szinte lehetetlen kifejteni. Németországban mégis megpróbálkoztak ilyen film előállításával amely meglehetősen sikerült is. A bécsi Uránia új felvételekkel egészítette ki a filmet és ebben az alakjában ha nem is érteti meg teljességében a feladatot, de legalább sejteti a laikus nagyközönséggel, hogy mi is a magva Einstein elméletének, a kép a mozgás relatív voltát illusztrálja különböző példákkal. Különösen érdekesek a mozgó és mozdulatlan fölvevőkészüléken fölvett fényjelek. Ezt egy vasúti vagon két végpontjáról leadott fényjelekkel mutatják be, amelyeket a vagon közepén vesznek föl. Ha a vagon áll, akkor a két fényjel egyszerre érkezik a középre. Nem úgy, ha mozog. Ekkor ugyanis a vagon vége — a rajta levő fényjelzőkészülékkel együtt — közeledik az eredeti középponthoz, a vagon elején levő második állomás ellenben távolodik tőle. A két jel tehát nem egyszerre jut a központba és — ha a rövid távolságon észre tudnánk venni ilyen csekély differenciát — azt látnánk, hogy az egyidőben kibocsátott két ténnyel a fölvevő-állomás szempontjából nézve nem egyidejű, hanem az egyik későbbi, a másik korábbi. Különösen jól sikerült a mozgó tárgyak megrövidülésének, illetve kiterjedésének érzékeltetése. Mozgó testre csak úgy lehet mértéket alkalmazni, ha a mérő egyén hasonló sebességgel mozog, ami által a test relatív nyugalomban van. A mozgó testet egyébként csak két végének egy másik, nyugvó testen való jelölése által mérhetjük. De mivel ez csak egymásutáni időpontokban történhetik, azért a következőkre kell ügyelni: ha először a mozgó test elől haladó végét jelölik meg a mozdulatlan fólián, akkor a hátulsó végének időben később történő jelöléséig a test már tovább mozgott, aminek folytán a mérték rövid volna. Ha fordítva járnánk el és először a hátsó végét, jelölnénk, akkor viszont meghosszabbodnék a mérték. A film azonkívül Kopernikus, Kepler, Newton, Galilei elméleteit is ismerteti. Tudományos szempontból csak üdvözölhető a nagy kutatók munkája eredményének ilyen mintaszerű formában való népszerűsítése. Az igen figyelemreméltó film remélhetően követendő példaként szolgál és nyomon követik más hasonlóan érdekes és fontos kérdéseket feldolgozó felvételek. A PETŐFI SÁNDORNAK... A Hofburgban tartandó vasárnapi Petőfi-ünnep alkalmából közöljük a következő irodalmi kuriózumot: Petőfi Sándor verseinek előfordítója Kertbeny Károly Mária, aki ugyan sem magyarul, sem németül nem tudott, Frankfurt am Mainban 1849 nyarán adta ki vaskos könyvben az első német Petőfi-fordítást. Bevezetésül nyílt levelet irt Petőfihez; ebben a fordító a költőnek sok orthográfiai hibával sok-sok destruktív szépeket kiván. Itt adjuk a levelet a maga fura szórendjében és a maga fura nyelvhibáival: PETŐFY SÁNDORNAK Fogad tőlem, kit lelkembül szeretek, szellemed tükrözését, neked bár bennem ismeretlen, de még is idegen nyelvben , engedje a Mindenható, hogy e könyv téged életben mint győztest, és egy oly órában találjon, melyben nagylelkű Nemzetünk szabaddá lett, és Téged, mint szabad Fiát magasztalhasson. A sors talán úgy akarandja, hogy Téged kedves Czimborám, és szeretett, imádott Hazám soha viszon nem látom: akkor, ha e munkám, melyet nevednek, és hírednek a külföldön pályát törni kívántam Kezedbe veszed, olykor, olykor emlékez meg rólam szegényről, elhagyatatról, és megvetetröl, ki oly nyomorult, hogy Hazájáért mit sem tehet, mint pennáját forró szive vérében mártani, és a pir és tehetetlenség keserű könnyeit sírni. Isten áldjon Téged, és imádott hazám szám az ős Német Városban Nürnbergben Pünkösd hó 26án 1849. Petőfit a lóvél sem életben, sem mint győztest nem találta. Olyan óra sem virradt föl többé, amely a Nemzetet szabadnak lássa! ...