Jövő, 1923. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1923-02-01 / 26. szám
z Kádár Lehel rögtön megbetegszik, ha a vádlottak padjára akarják Ültetni. — A IS * 8 budapesti tudósítójétól. — Bndapest. január 31. waffár Lehel „A Nép* mait évi szeptember 39.-i számában „Ki övék minden* c'men cikket irt, amelyben este őszi délutáni marsiilszigeti k'rán',nlását és a szigeti kirándulókat rta le. Kádár cikkében kifakad a kirándulók útjára és arsihoz fordul, hogy miért sem verik ki az idegeneket? A cikk miatt a budapesti ügyészség eljárást indított Kádár Lehel ellen sajtó útján ekövetett felekezet elleni izgatás címén. Az ügyészség vádiratot is adott Kádár ellen, aki a vizsgálat során úgy a rendőrségen, mint a vizsgálóbíró és a vádi tanács előtt azzal védekezett, hogy ő támadta a zsidókat, de nem mint felekezetet, hanem mint fajt. A vádirat a következőképpen cáfolja meg Kádár Lehel védekezését: »Figyelembe nem vehető az ilyen védekezés, mert ami a magyar zsidóság faji származásának kérdését illeti, az a vádbeli cselekmény szempontjából közömbös, miután a zsidóság egyetemének támadása és egyes egyének bűneinek és hibáinak általánosító jelleggel való beállítása és az ország izraelita vallású lakosainak a keresztény vallású lakosokkal való gyűlölettel áthatott, szembeállítása, a zsidóságra általánosságban alkalmazott sértő tényállítások és célzások kapcsán, a felekezetet képező magyar zsidóság megtámadását foglalja magában és ezzel is keresztény vallásuak nagy egyetemének a zsidó vallású polgárok elleni gyűlöletre való izgatására alkalmas. Miután az 191. évi 12. törvénycikk első paragrafusa az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította, ennélfogva az annak tagjai ellen elkövetett izgatás hözfelekezet elleni izgatás lényálladékát állapítja meg. A védekezésenem indokolta.i . A mai napra tűzte ki Kádár Lehel izgatási bűnügyében a főtárgyalást a budapesti büntető törvényszék, Kádár Lehel azonban, mint már nem egyszer meglőtte, a mai tárgyaláson sem jelent meg. Dr. Károlyi József ügyvéd a főtárgyalás megnyitásakor beidemezte a bíróságnak, hogy Kádár védőjéül dr. Uilain Ferencet választotta. Azonban Olain halaszthatatlan okokrólkénytelen külföldre menni és igy kéri a tárgyalás elnapolását, mivel Kádár védelmét csak Alain Ferne láthatja el. Az elnök konstatálta, hogy az idézéseket szabályszerűen kiküldöttek úgy aláírnak, mint Kádárnak, a tárgyalás megtartásának tehát semmi törvényes akadálya nincs. A vádat képviselő ügyész, Medvigy István indítványozta Kádár azonnali elő vezetését. A bíróság hosszas tanácskozás után a tárgyalást elnapolta. A Surányi-alapítványt nem fogadta el Budapest főváros. Budapestről jelentik . Néhai Surányi József, a „Festi Napló“ volt főszerkesztő-tulajdonosa, végrendeletében, amely 1918-ban, a forradalom előtt került nyilvánosságra, félmillió koronás alapítványt tett. Az alapítvány kezelésével Surányi a fővárost bízta meg azzal, hogy az összeg kamataiból huszonöt szegénysorsú tanuló művésziés tudományos tevékenységéttámogassák, kikötötte azonban, hogy az ösztöndíjasok négyötöd része még magyar ősízott nevű zsidó legyen. A kikötést öt évvel ezelőtt így indokolta meg Szurányi: „Végrendeletemnek ezt A felekezet kikötését az a sajnálatos körülmény indokolja, hogy most, a világháború sorsdöntő idejében ... a közéleti, és parlamentáris viszonyok egy partikuláris keresztény koncentrációhatalmasodását mutatják ". . . A reakciós irányzat ellensúlyozásához hozzá akarok járulni azzal, hogy módot adok szegényebb zsidó gyermekeknek, is arra, hogy a magasabb és vezető pályák eléréséhez szükséges tanulmányokban részesedhessenek.* A főváros vezetősége olyan kitűnően gazdálkodott, az alapítvánnya, hogy sikerült a kurzus három esztendeje alatt félmillióról kétszázezerre leolvasztani; ez az összeg természetesen nem elegendő Surányi feltételeinek teljesítésére. A főváros közoktatásügyi bizottsága kedden azután ezzel az ürüggyel kimondotta,, hogy" nem fogadja el az alapítványt. Hírek Mussolini ellenes merényletről. A bécsi olasz követség annak a közéére hívja föl a sajtót, hogy több bácsi lapnak az a híresztelése, hogy Mussolini ellen merényletet kijöttek volna el, nem felelnek meg a valóságnak, úgyszintén alaptalanok a Mussolini betegségéről terjesztett, hírek isi Csebnik, 1923 februr 1 (21. szám) J&VC Apponyi Helyesli az utódállamokhoz való békés közeledést. Daruváry külügyminisztar Benes csehszlovák küIUrcv. miniszter tegnapi beszédének konciáns hangjáról. A nemzetgyűlés szerdai ülése. — A 18 fő budapesti tudósítójétól. * Budapest, január 31. Háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök. Felolvasták az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét Lingauer Albin ügyében, hogy összeférhetetlenség esete nem forog fönn. Az elnök javaslatára elhatározták, hogy az interpellációkra ist 2 órakor térnek át. Magyarországnak a Népszövetségbe való fölvételéről szóló javaslatot harmadik olvasásban is elfogadták. Következett a Népszövetség egységokmányának módosításáról szóló javaslat tárgyalása. Itt a sor Ernő előadó ismertette a javaslatot. Mit vár Apponyi a Népszövetségtől. A p p o n y i . Albert gróf emelkedett szólásra. Én nem ismerem félre, mondotta, azoknak az érveknek súlyát, amelyek a Népszövetség mellett szólanak. Elvi ellentétben állok azokkal, akik a Népszövetséget támadják. Én hiszek ezekben az intézményekben, amelyek ha nem is a jelenben, de a jövőbeli bizonyára éreztetni fogják hasznos hatásukat akkor, ha majd odáig fejlődik az emberiség, hogy a nemzetek közötti villongásokat és viszályokat jogszerűbben logják elintézni tudni. Az én fölfogásomhoz a Népszövetséget illetőleg azok állanak közelebb és ott is azokhoz tartozom, akiknek álláspontja nem az elutasítás ezekkel az intézményekkel szemben, hanem akik azt mondják, hogy a Népszövetség mai formájában nem felel meg azoknak az ideáloknak; nem felel meg azoknak a törekvéseknek, amikért megalkották, hanem semmi, egyéb, mint az ántant hatalmak szövetségének más alakban való fönttartása. Sok igazság van abban, hogy ez az intézmény erősen iasán viseli a háborús bélyeg eredetét, de bizonyos, hogy módot nyújt a javításra is. A nemzetek szövetségének tagjai között a fölfogás, állandóan változik. És mindinkább öntudatra ébred a semlegeseknek az a nagy száma, amelynek befolyása alól nem lehet kibújni. Mindaddig, amíg kétféle nemzetközi jog létezik, az egyik a háborús győzőké, a másik a háborús, legyőzötteké, mindaddig nincsen béke, hanem tovább folyik a harc, a Vér-, oltás ideiglenes fölfüggesztésével. És itt látok én nagy lehetőséget a Népszövetség nagy céljai szempontjából. Amikor 1920 októberében nem avatkozott bele a Népszövetség, amikor szomszédaink fenyegettek bennünket, a Népszövetség úgy magyarázta azt, hogy csak a nemzetek szövetségének tagjai jogosultak intervenciót kérni. Ha az az értelmezés fönnáll, Magyarország biztonsága szempontjából nagy fontossága van annak, hogy tagjai lettünk a nemzetek szövetségének. Fölmerülhet az a kétely, hogy mi is csak papirosgarancia. Mégis itt látom ennek jelentőségét Magyarországra nézve, látom azokat a nagy előnyöket, amikek méltánylása elől elzárkózni nem szabad. Itt van az eredeti paktum 13-ik cikke, amely egyenesen előírja, hogyha a Népszövetség bármely tagja a Népszövetség egy másik tagjával szemben támadóan lép föl, a Népszövetség elé kell vinni az ügyet, Itt van az erkölcsi erők mozgásba hozásának lehetősége és ne méltóztassék ezt lekicsinyelni. Csodálom, hogy éppen a világháború után ezt kétségbe lehet vonni. Minden kétségen fölül áll, hogy a kis- és nagyhatalmak kétszer is meg fogják gondolni, hogy olyan vállalkozásba belekezdjenek, amit az egész világ közvéleménye elítél. Ezen általános előnyön kívül két irányban van egész konkrét előnye a Népszövetséghez való csatlakozásnak : az egyik a lefegyverzés, a másik a kisebbség kérdése. A lefegyverzés óta még kezdetleges stádiumban sincsen Európában. Csodálatosan az az állapot uralkodik itt, hogy a Népszövetség egyes tavijai állig fölfegyverkezhetnek. Ez törhetetlen állapot azért, mert újabb összeütközéseknek, háborúknak veszélyét rejti magában. Nem áll az, hogy a győztesek oldalán csupa angyalok, a legyőzöttek oldalán csupa ördögök vannak s a győztesek oldalán van az erény, nálunk a bűn, mert mindenhol gyarló emberek vannak s minden erkölcsöt félretéve, nem lehet az embereket veszélybe dönteni az erősebb jogán. A békekötéskor a győztes uraknak megmondottam Pakisban, hogy a diktált békével nem teremtenek békét, hanem olyan állapotot, amelyet én az összes kétségbeesettek koalíciójának neveztem, amely állandó és imminens veszély egész Európára nézve. Mielőtt beléptünk volna a nemzetek szövetségébe, a lefegyverzés kérdésében a trianoni békeszerződés volt a mértékadó. Most azonban a nemzetek szövetsége megállapította, hogy a lefegyverzés kérdése újból fölvethető és a végleges döntés ez ügyben a Népszövetségé. Ennek jelentőségét senki el nem vitathatja. A kisebbség kérdésében is megváltozott a helyzet. Az alapokmány egyik paragrafusa megerősíteni látszik a trianoni békeszerződés alapján előállott helyzetet, amelyet én olyan súlyosnak tartottam, hogy ezért nem is javasoltam volna a Népszövetségbe való belépést, ha mindjárt nem mutatna rá a szerződés a revízió lehetőségére. Mi azt akarjuk, hogy az igazságtalanságok békés úton reparáltassanak, de reparáltassanak. Hiszem, hogy el fog jölni az idő, amikor békés úton aktuálissá válik a békeszerződés revíziója a Népszövetség útján. Ezután áttért a politikai helyzet megvilágítására. — Az általános politikai helyzetet — mondotta —■ komolynak tartom. A kis- és higyántánt megtették demarsukat, amelynek alaptalansága ismeretes. A kisántánt azt követeli most, hogy a lefegyverzés ellenőrzésében neki is része legyen. Ez a követelés egyenesen szerződésellenes és megdöntése a trianoni békeszerződésnek. Csakhogy nálunk a hihetetlen és lehetetlen is megtörténhetik. A nemzetek szövetségének joga van továbbra is az ellenőrzésre, azonban idegen tényezőknek bennünket ellenőrizni nincs joguk. Benes beszéde. Foglalkozik Bettes csehszlovák külügyminiszter beszédével, amely szerinte lön tartja ugyan a vádakat, határozottan konditáró hangjával azonban azt a reményt kelti, hogy a komoly felhők már elvonultak és remény van arra, hogy Magyarország jogainak respektálásával nyugalmat fognak teremteni. Azt hiszem, fejezte be beszédét, mindenki hozzájárul ahhoz, ha azt mondom, hogy a magunk részéről nem szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe. Bethlen István gróf miniszterelnök: úgy van. • Beszéde végeztével az egész Ház melegen ünnepelte Apponyit. A külügyminiszter a csehszlovák közeledés lehetőségéről. Utána taluváry Géza külügyminiszter mondotta a következőket: Megállapítom mindenek előtt, hogy a kisántánt részéről mindezideig nem merült föl az az óhaj, hogy a katonai ellenőrző bizottságban képviseltessék magukat. .Ez politikai és erkölcsi szempontból egyaránt lehetetlenség. Bence csehszlovák külügyminiszternek tegnapi beszéde olyan volt, hogy annak koncikána hangja a nyugalom reményét keltheti. A beszéd legsúlyosabb vádja a magyarromán határon lévő nyugtalanság. Ennek oka azonban — úgymond — nem a mi katonai készülődésünk és fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés. Az antant katonai ellenőrzk bizottsága megállapította hivatalosan, hogy részünkről nincs szó semmiféle készülődésről és fegyerkezetről és hogy a határincidensekről szóló hírek mértéktelenül föl lettek fújva. Azt halljuk, hogy ezt a kérdést ellenfeleink az európai közvélemény elé akarták vinni. Itt véleményünk találkozik. Mi egyenesen keressük az európai közvéleményt, hisz a határincidenseket nemzetközi fórum elé akartuk venni és nem rajtunk omlott, hogy nem kerültek oda. Azt is mondotta Benes, hogy a magyar kormánynak nincs elég ereje az organizációkkal szemben. Erre csak azt mondom, hogy nálunk jósak egy politika van, a mai gyár kormány külpolitikája és bitom abban, hogy ebben a nemzetgyűlés minden pártjára támaszkodhatom. A csehszlovákmagyar tárgyalások most vannak folyamatban és legfőbb óhajom, hogy ezek eredményes befejezést nyerjenek. Ezután a javaslatot egyhangúlag elfogadták. A külső kereskedelmi viszon ■yek szabályozásáról szóló törvényjavaslathoz az előadó után Geigey István (kormánypárti) szólott s a vámpolitikai szempontokról beszélt. Sándor Pál kifogásolta, hogy mindez koncepció nélkül csinálnak gazdasági javaslatokat. Sürgeti a kereskedelmi szerződéseket, amelyek révén Magyarország bekapcsolódnék a nemzetközi gazdasági életbe. Panaszolja, hogy a ki- és beviteli engedélyek körül visszaélések történnek. Nagyatádi Szabó István kijelenti, hogy ha a kormánynak ilyen visszaélések tudomására jutnak, a bűnösökkel szemben a legszigorúbb megtorlást alkalmazzák. Dánes István: Kifogásolja, hogy az ipari védvámokat aranyparitásra emelték föl. Bogya János: Maga a cseh ipar érdekében beszél. Dénes István: A cseh iparra szükség van, hisz maga a kormány kért fölhatalmazást gazdasági szerződések megkötésére és épp most vannak folyamatban Prágában a cseh— magyar tárgyalások. Kuna P. András: Selyemharisnyákat akarnak behozni. Dési és István: Erre magának van szüksége. Az aranyparitást csak akkor lett volna szabad behozni a vámoknál és mindenütt, ha idebent a munkabérek és a fizetések is aranyparitásra emelkedtek volna. Ezután az elnök megtette indítványát a holnapi napirendre vonatkozóan s áttértek az interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Rupert Rezső képviselő volt, aki nagyatádi Szabó István földmvelésügyi miniszterhez intézte interpellációját a földreform végrehajtása körül tapasztalható hibák tárgyában. Kifogásolja, hogy a földigénylők kielégítése rendkívül lassú tempóban halad előre. Nemcsak a törvénynek vannak súlyos hibái, de számtalan példát hoz föl arra nézve, is, hogy az adminisztráció is lehetetlenül rosszul és lassan dolgozik. Nagy Emil (kormánypárti): Tíz perc elég az ilyen szamári ágból. Az elnök Nagy Emilt rendreutasítja. Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter nyomban válaszol az interpellációra. Nincs szándékában nyilatkozni, miután a földreform-novella rövidesen a száz elé kerül. Kúpert képviselő úr ne tételezze föl rólam — mondotta —, hogy a földreformot én, aki jóval előbb szószólója voltam annak, nem akarnám komolyan és csak politikából hoznák ide a földreform-novellát. Kúpert Rezső válaszában kijelenti, hogy abban a rejtményben, hogy komolyan veszik a novella végrehajtását, a választ Updomácul veszi. Várnai Dániel (szoc.dem.) a „Független Szemle 11 betiltás, tárgyában interpellál. Szóváteszi, hogy a kormány nem ad választ az interpellációkra. Azután foglalkozik Lers Vilmos báró kijelentésével,aki a ganajtaró-bogarak munkájához hasonlította az ifiperpellilókat. Lers báró rossz szolgálatot tett azzal a parlamentarizmusnak, ha — mint az egységes párt korifeusa — így beszél. Ha a közélet tiszta volna és a közigazgatás hibátlanul működnék, érthető volna az interpellációi elleni állásfoglalás. A sajtóra vonatkozóan a kormányrendelet olyan jogot formál magának, amely módot ad a kormánynak ellenzéki lapok egyszerű lehetetlenné tételére. A „Független Szemle” betiltásának hosszú indokolásában föl vannak sorolva azok a cikkek amelyek állítólag okot szolgáltattak a betiltásra. Ezek között elsősorban a kurzus vallási mérlegéről szóló ciki fogig helyez. Ez valóban a kurzus vallási mérlege, amelyben csak tények vannak fölsorolva. A „Független Szemle” megállapítja, hogy a felekezetek egymás közti viszonya a kurzus alatt rosszabb, mint azelőtt volt. Itt a tudományos kritika szabadságáról van csak szó és semmi sem fontosabb, mint éppen a tudományos kritika szabadságának védelme Előterjeszti imerpellációját a belügyminiszterhez : — Hajlandó-e a belügyminiszter a „Független Szemle“ című folyóirat betiltásáról szóló rendeletet haladéktalanul visszavonni .*