Jövő, 1923. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1923-02-01 / 26. szám

z K­ádár Lehel rögtön megbetegszik, ha a vádlottak padjára akarják Ültetni. — A IS * 8 budapesti tudósítójétól. — Bndapest. január 31. waffár Lehel „A Nép* mait évi szeptem­ber 39.-i számában „Ki övék minden* c'men cikket irt, amelyben este őszi délutáni marsiil­­szigeti k'rán',nlását és a szigeti kirándulókat rta le. Kádár cikkében kifakad a kirándulók útjára és ar­s­ihoz fordul, hogy­­ miért sem verik ki az ide­gene­ket? A cikk miatt a budapesti ügyészség el­járást indított Kádár Lehel ellen sajtó útján ekövetett felek­e­z­e­t elleni i­z­g­at­­­á­s címén. Az ügyészség vádiratot is adott Kádár ellen, aki a vizsgálat során úgy a rendőrségen, mint a vizsgálóbíró és a vádi tanács előtt azzal védekezett, hogy ő támadta a zsidókat, de nem mint felekezetet, hanem mint fajt. A vádirat a következőképpen cáfolja meg Kádár Lehel védekezését: »Figyelembe nem vehető az ilyen védeke­zés, mert ami a magyar zsidóság faji szár­mazásának kérdését illeti, az a vádbeli cselek­mény szempontjából közömbös, miután a zsidóság egyetemének támadása és egyes egyé­nek bűneinek és hibáinak általánosító jelleg­gel való beállítása és az ország izraelita val­lású lakosainak a keresztény vallású lakosok­kal való gyűlölettel áthatott, szembeállítása, a zsidóságra általánosságban alka­lm­azott sértő tényállítások és célzások kapcsán, a felekezetet képező magyar zsidóság meg­támadását foglalja magában és ezzel is keresztény vallásuak nagy egyetemének a zsidó vallású polgárok elleni gyűlöletre való izgatására alkalmas. Miután az 1­91­. évi 12. törvénycikk első paragrafusa az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvá­nította, ennélfogva az annak tagjai ellen el­követett izgatás hözfelekezet elleni izgatás lényáll­adékát állapítja m­eg. A védekezés­­e­­nem indokolta.­i . A mai napra tűzte ki Kádár Lehel izg­a­­tási bűnügyében a főtárgyalást a budapesti büntető törvényszék, Kádár Lehel azonban, mint már nem egyszer meg­lőtte, a mai tárgyaláson sem jelent m­eg. Dr. Károlyi József ügyvéd a főtárgyalás megnyitásakor beid­emezte a bíróságnak, hogy Kádár védőjéül dr. Uilain Ferencet választotta.­­ Azonban Ol­ain halaszt­hatatlan okokrólkény­­telen külföldre menni és igy kéri a tárgyalás elnapolását, mivel Kádár védelmét csak Alain Fer­ne láthatja el. Az elnök konstatálta, hogy az idézéseket szabályszerűen kiküldöttek úgy aláírnak, mint Kádárnak, a tárgyalás meg­tartásának tehát semmi törvényes akadálya nincs. A vádat képviselő ügyész, Medvigy István indítványozta K­á­d­á­r azonnali elő vezetését. A bíróság hosszas tan­­ácskozás után a tárgyalást elnapolta. A Surányi-alapítványt nem fogadta el Budapest főváros. Budapestről jelen­tik . Néhai Surányi József, a „Festi Napló“ volt főszerkesztő-tulajdonosa, végrendeleté­ben, amely 1918-ban, a forradalom előtt került nyilvánosságra­, félmillió koronás alapítványt tett. Az alapítvány kezelésével Surányi a fővárost bízta meg azzal, hogy az összeg kamataiból huszonöt szegény­­sorsú tanuló művészi­­és tudományos te­vékenységét­­támogassák, kikötötte azon­ban, hogy az ösztöndíjasok négyötöd része m­é­g m­a­g­y­ar ősíz­ott nevű z­s­i­d­ó legyen. A kikötést­­ öt évvel ezelőtt így indokolta meg Szurány­i: „Végrendeletemnek ezt A felekezet kikö­tését az a sajnálatos körülmény indokolja, hogy most, a világháború sorsdöntő idejé­ben ... a közéleti, és parlamentáris viszo­nyok egy partikuláris keresztény koncen­tráció­­hatalmasodását­­ mutatják ". . . A reakciós irányzat ellensúlyozásához hozzá akarok járulni azzal, hogy módot adok szegényebb zsidó gyermekeknek, is arra, hogy a magasabb és vezető pályák eléré­séhez szükséges tanulmányokban részesed­hessenek.* A főváros vezetősége olyan kitűnően gazdálkodott, az alapítvánnya, hogy sikerült a kurzus három esztendeje alatt félmillióról kétszázezer­re l­e­­olvasztani; ez az összeg természe­tesen nem elegendő Surányi feltételeinek teljesítésére. A főváros közoktatásügyi bi­­zottsá­ga kedden azután ezzel az ürüggyel kimondotta,, hogy" nem fogadja el az alapítványt. Hírek Mussolini ellenes merényletről. A bécsi olasz követség annak a köz­é­ére hívja föl a sajtót, hogy több bácsi lapnak az a hí­resztelése, hogy Mussolini ellen merényletet ki­jöttek volna el, nem felelnek meg a valóságnak, úgyszintén alaptalanok a Mussolini betegségéről terjesztett, hírek is­i Cseb­nik, 1923 februr 1 (21. szám) J&VC Apponyi Helyesli az utódállamokhoz való békés közeledést. Daruváry külügyminisztar Benes csehszlovák küIUrcv. miniszter tegnapi beszédének konci­áns hangjáról. A nemzetgyűlés szerdai ülése. — A 18 f­ő budapesti tudósítójétól.­­ * Budapest, január 31. Háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Scitov­­szky Béla elnök. Felolvasták az­­ össze­férhetetlenségi bizottság ítéletét Lingauer Albin ügyében, hogy összeférhetetlenség esete nem forog fönn. Az elnök javas­latára elhatározták, hogy az interpellációkra ist 2 órakor térnek át. Magyarországnak a Népszövetségbe való fölvételéről szóló javaslatot harmadik olvasásban is elfogad­ták. Következett a Népszövetség egységokmá­­nyának módosításáról szóló javaslat tárgyalása. Itt a sor Ernő előadó ismertette a javaslatot. Mit vár Apponyi a Nép­szövetségtől. A p p o n y i . Albert gróf emelkedett szólásra. Én nem ismerem félre, mondotta, azoknak az érveknek súlyát, amelyek a Nép­szövetség mellett szólanak. Elvi ellentétben állok azokkal, akik a Népszövetséget tá­madják. Én hiszek ezekben az intézmények­ben, amelyek ha nem is a jelenben, de a jövőbeli bizonyára éreztetni fogják hasznos hatásukat akkor, ha majd odáig fejlődik az emberiség, hogy a nemzetek közötti villongá­sokat és viszályokat jogszerűbben logják el­intézni tudni. Az én föl­fogásomhoz a Nép­szövetséget illetőleg azok állanak közelebb és ott is azokhoz tartozom, akiknek álláspontja nem az elutasítás ezekkel az intézményekkel szemben, hanem akik azt mondják, hogy a Népszövetség mai for­m­á­jában nem felel meg azoknak az ideáloknak; nem felel meg azoknak a törekvéseknek, amikért megalkották, hanem semmi, egyéb, mint az á­n­t­a­n­t­­ h­a­t­a­l­m­a­k s­z­ö­v­e­t­s­é­­­g­ének m­á­s alakban való f­ö­n­­tta­r­t­ás­a. Sok igazság van abban, hogy ez az intézmény­ erősen i­asán viseli a háborús bélyeg eredetét, de bizonyos, hogy módot nyújt a javí­tásra is. A nemzetek szövetségének tagjai között a fölfogás, állandóan változik. És mindinkább öntudatra ébred a semlegeseknek az a nagy száma, amelynek befolyása alól nem lehet kibújni. Mindaddig, amíg kétféle nemzetközi jog létezik, az egyik a háborús győzőké, a másik a háborús, legyőzötteké, mindaddig nincsen béke, hanem tovább folyik a harc, a Vér-, oltá­s ideiglenes fölfüggesztésével. És itt látok én nagy lehetőséget a Népszövetség nagy cél­jai szempontjából. Amikor 1920 októberében nem avatkozott bele a Népszövetség, amikor szomszédaink fenyegettek bennünket, a Nép­szövetség úgy magyarázta azt, hogy csak a nemzetek szövetségének tagjai jogosultak in­tervenciót kérni. Ha az az értelmezés fönnáll, Magyarország biztonsága szempontjából nagy fontossága van annak, hogy tagjai lettünk a nemzetek szövetségének. Fölmerülhet az a kétely, hogy mi is csak papirosgarancia. Mégis itt látom ennek jelentőségét Magyar­­országra nézve, látom azokat a nagy előnyö­ket, amik­ek méltánylása elől elzárkózni nem szabad. Itt van az eredeti paktum 13-ik cikke, amely egyenesen előírja, hogyha a Népszövetség bármely tagja a Népszövetség egy mási­k tagjával szemben támadóan lép föl, a Népszövetség elé kell vinni­­ az ügyet, Itt van az erkölcsi erők moz­gásba hozásának lehetősége és ne méltóztassék ezt lekicsinyelni. Cso­dá­­lom, hogy éppen a világh­áború után ezt kétségbe lehet vonni. Minden kétségen fölül áll, hogy a kis- és nagyhatalmak kétszer is meg fogják gondolni, hogy olyan vállalko­zásba belekezdjenek, amit az egész világ közvéleménye elítél. Ezen általános előnyön kívül két irányban van egész konkrét előnye a Népszövetséghez való csatlakozásnak : az egyik a lefegyverzés, a­ másik a kisebbség kérdése. A lefegyverzés óta még kezdetleges stádium­ban sincsen Európában. Csodálatosan az az állapot uralkodik itt, hogy a Népszövetség egyes tavijai állig fölfegyverkezhetnek. Ez tör­hetetlen állapot azért, mert újabb összeütkö­zéseknek, háborúknak veszélyét rejti magában. Nem áll az, hogy a győztesek oldalán csupa angyalok, a legyőzöttek oldalán csupa ördögök vannak s a győztesek oldalán van az erény, nálunk a bűn, mert mindenhol gyarló emberek­­ vannak s minden erkölcsöt félretéve, nem lehet az embereket veszélybe dönteni az erősebb jogán. A békekötéskor a győztes uraknak megmon­dottam Pakisban, hogy a diktált bé­kével nem teremtenek békét, hanem olyan állapotot, amelyet én az összes kétségbeesettek koalíciójá­nak neveztem, amely állandó és imminens veszély egész Európára nézve. Mielőtt beléptünk volna a nemzetek szövetségébe, a lefegyverzés kérdésében a trianoni békeszerződés volt a mértékadó. Most azonban a nemzetek szövet­sége megállapította, hogy a lefegyver­zés kérdése újból fölvet­hető és a végleges döntés ez ügyben a Népszövetségé. Ennek jelentőségét senki el nem vitathatja. A kisebbség kérdésében is megváltozott a helyzet. Az alapokmány egyik paragrafusa megerősíteni látszik a trianoni békeszerződés alapján előállott helyzetet, ame­lyet én olyan súlyosnak tartottam, hogy ezért nem is javasoltam volna a Népszövet­ségbe való belépést, ha mindjárt nem mu­tatna rá a szerződés a revízió le­hetőségére. Mi azt akarjuk, hogy az igazságtalanságok békés úton reparáltassanak, de reparáltassanak. Hiszem, hogy el fog jölni az idő, amikor békés úton aktuálissá válik a békeszerződés revíziója a Népszövetség útján. Ezután áttért a politikai helyzet meg­világítására. — Az általános politikai helyzetet — mondotta —■ komolynak tartom­. A kis- és higyántánt megtették demarsukat, amelynek alaptalansága ismeretes. A kisántánt azt kö­veteli most, hogy a lefegyverzés ellenőrzésé­ben neki is része legyen. Ez a követelés egyenesen szerződésellenes és megdöntése a trianoni békeszerződésnek. Csakhogy nálunk a hihetetlen és lehetetlen is megtörténhetik. A nemzetek szövetségének joga van továbbra is az ellenőrzésre, azonban idegen tényezőknek bennünket ellenőrizni nincs joguk. Benes beszéde. Foglalkozik Bettes csehszlovák külügy­miniszter beszédével, amely szerinte lön tartja ugyan a vádakat, határozottan kon­ditáró hangjával azonban azt a reményt kelti, hogy a komoly felhők már elvonultak és remény van arra, hogy Magyarország jogainak respektálásával nyu­galmat fognak teremteni. Azt hiszem, fejezte be beszédét, mindenki hozzájárul ahhoz, ha azt mondom, hogy a magunk részéről nem szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe. Bethlen István gróf miniszterelnök: úgy van. • Beszéde végeztével az egész Ház melegen ünnepelte Apponyit. A külügyminiszter a csehszlo­vák közeledés lehetőségéről. Utána t­­a­l­u­v­á­r­y Géza külügyminisz­ter mondotta a következőket: Megállapítom mindenek előtt, hogy a kisántánt részéről mindezideig nem merült föl az az óhaj, hogy a katonai ellenőrző bizottságban képviseltessék magukat. .Ez politikai és erkölcsi szempontból egyaránt lehetetlenség. Bence csehszlovák külügym­iniszterne­k tegnapi be­széde olyan volt, hogy annak koncikána­ hangja a nyugalom reményét keltheti. A beszéd legsúlyosabb vádja a magyar­­román határon lévő nyugtalanság. Ennek oka azonban — úgymond — nem a­ mi katonai készülődésünk és fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés. Az antant ka­tonai ellenőrzk bizottsága megállapította hiva­talosan, hogy részünkről nincs szó semmi­féle készülődésről és fegyerkezet­ről és hogy a határincidensekről szóló hírek mértéktelenül föl lettek fújva. Azt halljuk, hogy ezt a kér­dést ellenfeleink az európai közvélemény elé akarták vinni. Itt­ véleményünk találkozik. Mi egyenese­n keressük az európai közvéle­ményt, hisz a határincidenseket nemzetközi fórum elé akartuk venni és nem rajtunk omlott, hogy nem kerültek oda. Azt is mon­dotta Benes, hogy a magyar kor­mánynak nincs elég ere­j­e az organizációkkal szem­ben. Erre csak azt mondom, hogy nálunk jósak egy politika van, a ma­­i gyár kormány külpolitikája és bitom abban, hogy ebben a nemzetgyűlés minden pártjára támaszkodhatom. A csehszlovák­­magyar tárgyalások most van­nak folyamatban és legfőbb óhajom, hogy ezek eredményes befejezést nyerjenek. Ezután a­ javaslatot egyhangúlag elfo­­gadták. A külső kereskedelmi viszon ■yek szabályozásáról szóló törvényjavaslathoz az előadó után Gei­g­e­y István (kormánypárti) szólott s a vám­politikai szempontokról beszélt. Sándor Pál kifogásolta, hogy mindez koncepció nélkül csinálnak gazdasági javas­latokat. Sürgeti a kereskedelmi szerződéseket, amelyek révén Magyarország bekapcsolódnék a nemzetközi gazdasági életbe. Panaszolja, hogy a ki- és beviteli engedélyek körül visszaélések történnek. Nagyatádi Szabó István kijelenti, hogy ha a kormánynak ilyen visszaélések tudomá­sára jutnak, a bűnösökkel szemben a leg­szigorúbb megtorlást alkalmazzák. Dáne­s István: Kifogásolja, hogy az ipari véd­vám­ok­at aranyparitásra emelték föl. B­o­g­y­a János: Maga a cseh ipar érde­kében beszél. Dénes István: A cseh iparra szükség van, hisz maga a kormány kért fölhatalma­zást gazdasági szerződések megkötésére és épp most vannak folyamatban Prágában a cseh— magyar tárgyalások.­­ K­u­n­a P. András: Selyemharisnyákat akarnak behozni. D­é­si é­s Ist­ván: Erre magának van szüksége. Az aranyparitást csak akkor lett volna szabad behozni a vámoknál és min­denütt, ha idebent a munkabérek és a fize­tések is aranyparitásra emelkedtek volna. Ezután az elnök megtette indítványát a holnapi napirendre vonatkozóan s áttértek az interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Rupert Rezső képviselő volt, aki nagyatádi Szabó István földm­­velésügyi miniszterhez intézte interpellá­­cióját a földreform végrehajtása körül tapasztalható hibák tárgyában. Kifogá­solja, hogy a földigénylők kielégítése rend­kívül lassú tempóban halad előre. Nemcsak a törvénynek vannak súlyos hibái, de szám­talan példát hoz föl arra nézve, is, hogy az adminisztráció is lehetetlenül rosszul és lassan dolgozik. Nagy Emil (kormánypárti): Tíz perc elég az ilyen szam­ári ágból. Az e­ln­ök Nagy Emilt rendreutasítja. Nagyatádi Szabó István földmívelés­­ügyi miniszter nyomban válaszol az interpel­lációra. Nincs szándékában nyilatkozni, miután a földreform-novella rövidesen a száz elé ke­rül. Kúpert képviselő úr ne tételezze föl ró­lam — mondotta —, hogy a földreformot én, aki jóval előbb szószólója voltam annak, nem akarnám komolyan és csak politikából hoznák ide a földreform-novellát. Kúpert Rezső válaszában kijelenti, hogy abban a rejtményben, hogy komolyan veszik a novella végrehajtását, a választ Up­domácul veszi. Várnai Dániel (szoc.­dem.) a „Független Szemle 11 betiltás­, tárgyában interpellál. Szóváteszi, hogy a kor­mány nem ad választ az interpellációkra. Azután foglalkozik Lers Vilmos báró kijelen­tésével,­­aki a ganajtaró-bogarak munkájához hasonlította az ifiperpellilókat. Lers báró rossz szolgálatot tett azzal a parlamentarizmusnak, ha — mint az egységes párt kori­feusa — így beszél. Ha a közélet tiszta volna és a közigazgatás hibátlanul működnék, érthető volna az interpellációi elleni állásfoglalás. A sajtóra vonatkozóan a kormányrendelet olyan jogot formál magá­nak, amely módot ad a kormánynak ellen­zéki lapok egyszerű lehetetlenné tételére. A „Független Szemle” betiltásának hosszú indo­kolásában föl vannak sorolva azok a cikkek amelyek állítólag okot szolgáltattak a betil­tásra. Ezek között elsősorban a k­u­r­z­u­s vallási mérlegéről szóló ciki fogig­ helyez. Ez valóban a kurzus vallási mérlege, amelyben csak tények vannak föl­sorolva. A „Független Szemle” megállapítja, hogy a felekezetek egymás közti viszonya a kurzus alatt rosszabb, mi­nt azelőtt volt. Itt a tudományos kritika szabadságáról van csak szó és semmi sem­ fontosabb, mint éppen a tudományos kritika szabadságának védelme Előterjeszti imerpellációját a belügyminisz­terhez : — Hajlandó-e a belügyminiszter a „Füg­getlen Szemle“ című folyóirat betiltásáról szóló rendeletet haladéktalanul visszavonni .*

Next