A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)
1971-05-08 / 17. szám
A május elsejei felvonulás Biztonság a nyári szünidőben Bár az idő nem volt verőfényes, nagyon szép számban gyülekeztek a Garay utcai találkozóhelyen egyetemünk állami- és pártvezetői, oktatói és nemoktató dolgozói, és a karokat nagy számban képviselő hallgatók. A Budapesti Műszaki Egyetem feliratával díszített, fellobogózott májusfás teherautó vezette a felvonulók menetét. Utána valóban jókedvű és lelkes egyetemi tömeg. Nem karonként oszlott meg a menet, hanem az egész egyetem együtt képviselte a hat kart. Kedves színfolt volt a hallgatók spontán májusi körtánca, és a mozgalmi dalok éneklése. A dísztribün előtt elhaladva hangos éljenzéssel köszönték meg a pártvezetőség üdvözletét. Gyülekeznek a május elsejei felvonulásra. Az Állami Biztosító a főiskolai tanulóbalesetbiztosítást az ösztöndíjból, a szülői támogatásból élő főiskolai, egyetemi hallgatók részére hozta létre. Ennek a biztosításnak a díja fél évre 10 forint. Érvény«s az egyetemen, főiskolán, utcán és otthon, sportolás közben —, érvényes ezen kívül a szünidőben az egyetem, főiskola vagy felsőfokú technikum nyári üzemi gyakorlatain, ifjúsági építőtáborokban is. Az egyetemi és főiskolai hallgatók közismerten nem tartoznak a magasabb jövedelmű rétegekhez. A nyári idényben azonban — keresetlenül szólva — tömöttebbek a diákzsebek. Hazánkban kapós a munkaerő, a fizikai munka már negyedszázada nem szégyen. Az egyetemi, főiskolai ifjúság sok ezres tömegei vállalnak munkát a szünidőben. Munkaalkalom mindenütt kínálkozik: a vendéglátóés konzerviparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban. A nyári időszaki munkavállalás nem a főiskolások jellegének megfelelő, tanulmányaikkal összefüggő elfoglaltság, így természetes, hogy a tanulóbalesetbiztosítás nem terjed ki azokra a balesetekre, amelyek a meghatározott időre vállalt, SZTK-járulék fizetésére kötelezett munkaviszony alatt érik a hallgatót. Baleset minden jószándék, óvatosság ellenére történhet. Az üzemek, gyárak munkavédelmi felelősei mindent elkövetnek a balesetek megelőzéséért és különös gonddal ügyelnek a szerszámok, gépek használatában gyakorlatlan „idénymunkások” testi épségére, mégis elég gyakran fordul elő baleset, mert éppen fiatalságuknál fogva nem veszik komolyan a veszélyeket. A csak nyári idényben dolgozó főiskolásokat anyagilag súlyosabban érinti a baleset, mint az állandó munkavállalókat, mivel táppénzük az utóbbiakénál kevesebb nagy veszteség éri őket, ha félévet vesztenek , és ha megrokkannak, szüleikre, családjukra hárul eltartásuk gondja. Az Állami Biztosítónál kidolgozták a nyáron munkát vállaló időszaki dolgozók biztosítását, amelynek alapján balesetből eredő teljes rokkantság esetén 80 000 forintot kapnak; kisebb fokú rokkantságnál a rokkantság mértékének arányában részesülnek kártérítésben. Ha halálos balesetet szenved az ifjú, hozzátartozóit 41 200 forint illeti meg. A biztosítás balesetből származó múlékony sérülésekre is kiterjed. Figyelemre méltó, hogy az időszaki biztosítás érvénye független a munkaviszony tartamától. A biztosítás nem szűnik meg a munkaviszonnyal, hanem érvénye — a 60 forint díj megfizetésével — a megkötésétől számított három hónapig tart. Aki — például — csak hat hétig dolgozik, a pihenés heteiben is élvezi az időszaki biztosítás nyújtotta anyagi biztonságot, amely nemcsak a munkahelyi balesetekre terjed ki, hanem bárhol — közlekedés közben, sőt külföldön is — érvényes. Megindult a menet. (Fotó: Orfi János) Leányfalui majális Reggel még esett, a felvonulás alatt kezdett kissé derülni. Nem a legideálisabb kirándulóidő, de ez még nem jelent semmit. Lassan megtelik a „Hunyadi”. Az egész a mienk. A büfében kezdik osztani a rövidet, a fedélzeten fázósan bújnak össze a párok, Atlasz hangol, indulunk ... Szürkés ködben derengenek a partok, lóg a lába az esőnek, fő az, hogy csak alattunk van víz, felettünk nem esik. Irány, Leányfalu! Előkerülnek az otthonról hozott melegítő italok, és a hangulat csomóról csomóra emelkedik. Megszólal a hangszóró minden helyiségben. Toboroznak, na nem katonának, hanem a vetélkedőhöz. „Egyének csapatok jelentkezzenek a politikai és művészeti vetélkedőre” jelentkező van bőven. Mi is beálltunk. Az első a politikai Ki-Mit-Tud. Itt csak, mint néző, figyelek. Jön, az első kérdés. Könnyű! Kár, hogy itt nem versenyzek. Második! Jobb, hogy nem. Vannak akik ezt is tudják, és a többit is. Isszák a jutalmat, nekem csak a nyálam csorog. Művészeti vetélkedés. Most kell mindent felkötni amit illik. Irodalom, képzőművészet, zene. Záporoznak a kérdések. Ez ment. Ez csak félig! Elhúznak előttünk. Utolérjük őket. Jó! Ismét hang a „mennyekből” .Rövidesen kikötünk. A hajó körülbelül hatkor indul vissza, aki külön akar menni a csoporttól, erre az időre jöjjön vissza. Nem tudom, sok ilyen ember tesz-e? A közös program sok vidámságot ígér. Kisebbfajta megrázkódtatás, kikötöttünk. Zöld fű, szürke ég, nem a legfőbb színösszeállítás. Talán majd kiderül. Az biztos, hogy fürdeni nem akar senki. Mindjárt az első műsor a kötélhúzás. Egy hoszszú madzag, itt is ott is három ember. És húzzák, rángatják, cibálják. Csoda, hogy el nem szakad. Erősek a fiúk, a cipőtalp viszont csúszik. Az első elbotlik, a többi esik rá. Megvan a győztes.“' 'Legalább neki nem kell a nadrágjáról a sarat törölgetni. Ez a különülj! Jönnek a lányok. Ismét ráncigálás. Az erő kevesebb, a nevetés nagyobb. Aztán itt is eldől a verseny, ők is isznak, és következik a fénypont: öt lány ellen három fiú. Természetesen, győznek a lányok. Udvariasság is van a világon. A nézelődők csoportjához jön valaki egy marék cédulával. Mindenki húzhat egyet, hogy mi lesz belőle, senki nem tudja. Húztunk. Név volt rajta, vagy irodalmi alkotás főszereplője, címe: Állítólag mindegyiknek van párja is. Megkezdődik a bábeli hangzavar. Toldi keresi Arany Jánost, a Három testőr Dumast, én pedig a Falu jegyzőjét, ők megtalálták. Én nem. Tovább játszhatnak. Míg az eső közbe nem szól, aztán a caimpingházak teteje alatt a folytatás. Borzasztó, hogy minden egyszerre történik. Van, akit ez érdekel, van akit az, de én mindenütt ott szeretnék lenni. Na, tessék, ott már javában ugrálnak zsákokban a gyerekek. Nagyon mókás lehet. Zsupsz, nyekk! Ez már kevésbé! Teherautó, asztalok. Kenyér, hagyma, zsír és sör. Csak kést nem találok meg sörnyitót. Kést adnak, sört meg a farmerom csatján nyitom fel. Meglátják, kérnek, hogy segítsek! Hát mi az én Leem? És meddig bírja még a csatom? Elódalgok, mi lesz, ha mégse bírja sokáig? Lehajtó faág, rajta egy ember kezébe lógó spárga. Annak az alján biztosan van valami ... egy • •. lepény! Körülötte a tízfilléresekért tülekedő lekvárosok. Aki harap, sört kap — mármint pénzt. Találkoztam egy „Superman”-nel. Minden versenyben részt vesz, és még a sör sem kell neki. A versenyszellem élteti. Ő a leglekvárosabb. Mindjárt hat óra. Készülődünk, indulunk. Kötél fel, Hajókürt... Atlasz hangol, vagy az ég dörög? Táncolnak. A haangszóróból megint az Úr hangja: „Rövidesen megkezdi műsorát a Kaláka”. Rohanunk fel a fedélzetre. Most az egyszer erősítővel játszanak. Most is isteniek, most is imádjuk őket. Az idő elröppent. Hiszen ez már a pesti part, mindjárt kiszállunk. Hangos éljenzéssel köszöntjük a mellettünk sikló hajókat. Hangulat a tetőfokon. Döccenés. Kikötöttünk. A hajóállomásnál aggódó szülők, és „vőlegények” várják a lányokat. Esernyők és esőkabátok. Nem kellenek. Elázva legfeljebb más szemszögből vannak néhányan. * Eszter István Tökéletesített acél vágó Húsz centiméter vastag acélt is vajként vág a kazah műszaki egyetem kutatólaboratóriumában létrehozott készülék. A vágóberendezés magas hőmérsékletű plazma „pengéje” nem igényel fenést. A készülék hálózati árammal üzemel. Vágási sebessége óránként több mint 30 folyóméter. A laboratóriumban jelenleg fél méter vastag acélgerendák gyors vágására is használható berendezés létrehozásán dolgoznak. (APN) Egyetemi és főiskolai hallgatók V. budapesti konferenciája A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága május 7-én rendezte meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán az egyetemi és főiskolai hallgatók V. konferenciáját. A konferencia fő napirendi pontjaként a Budapesti Felsőoktatási KISZ-szervezetek 1970/71. évi munkájának tapasztalatai és az új tanév legfontosabb feladatai szerepeltek. A napirendi pont előadója dr. Alföldi Árpád, a KISZ budapesti bizottságának titkára volt. A beszámolót először plenáris ülés, majd szakmánként szekcióülések követték, ahol az egyetemek és főiskolák képviselői , így a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-vezetői és hallgatói mondották el véleményüket a kialakult kérdésekről. A konferencia részletes ismertetésére legközelebbi számunkban visszatérünk. Nem kell szerencsétlenségtől tartani Diesel-meghajtású mozdonyok csuklós tengelyére szüntelenül ható, váltakozó irányú terhelés nehezedik. A terhelés fokozatosan „szétrázza’’ a fém struktúráját, szemmel nem látható apró repedéseket idézve elő a vasból készült csuklós tengelyekben. E repedések egy esetleges, mozgás közbeni tengelytörés okozói lehetnek. A szerencsétlenség a tengely kopásának időbeni észlelésével megelőzhető. Az erre irányuló ellenőrző vizsgálatok során nagy segítséget nyújt a nemrég kidolgozott, speciális keresőfejjel ellátott szovjet ultrahangos defektoszkóp. A műszer nagy érzékenysége lehetővé teszi a csuklós tengely legérzékenyebb helyein — lekerekített végein és a hajtórúd nyakrészén — előforduló hibák észlelését. A javítóműhelyben az ellenőrzés során a képernyőn megjelenő hibák mennyisége és jellege alapján döntenek a tengely sorsáról , leszereljék-e vagy futhat még néhány ezer kilométert. (AP) UNIVAZ? UNIVAZ Május harmadikén megjelent „Ötven óra a kivitelezésen” című cikkünkben az Univerzális Vázszerkezetek rövidítése kissé mulatságosan jelent meg, a helyes rövidítés UNIVAZ. Nem osztottak díjakat... Az idén is megméretett, de sajnos könnyűnek találtatott egyetemünk irodalmi alkotóműhelye. Ezt mutatta mind a zsűri értékelése, mind az, hogy végül is díjak helyett csak jutalmak kerültek kiosztásra, mégpedig 3 darab 400, 4 darab 300 és 1 darab 200 forintos jutalom formájában. Körülbelül húszan pályáztak ebben az évben, a hagyományoknak megfelelően az idén is a lírikusok teljesítménye volt értékesebb A prózai alkotások közül csupán Koltay Gábor riportját tartotta értékelhetőnek a zsűri. A nyolc jutalmazott közül tehát heten — Dobos László, Földi Ferenc, Gara Péter, Klemm Pál, Papp Márta, Rabb Péter és Tóth Ferenc — versekkel jelentkeztek. A pályaművek legnagyobb és általánosan jelentkező negatívumaként a zsűri elnöke, dr. Bessenyei György professzor a közéleti témák hiányát, illetve a gyakran jelentkező eszmei zavarosságot említette. Az eredményhirdetést követően Varsányi Anikó és Böszörményi László mutatott be néhányat a nyertesek alkotásaiból. Az irodalmi pályázat eredményhirdetésével egyidőben értékelték a plakát-pályázat eredményét is. Ezen a pályázaton a beküldött pályaművek igen színvonalasak voltak, azonban itt az alacsony részvételi arány jelentett problémát a zsűri számára, így végül itt sem osztottak ki díjakat. Négyszáz forintos jutalomban részesült Méhes Balázs, 300 forinttal jutalmazták Kürthy Hanna és 200 forinttal Szabadi Edit Mária pályázati anyagát. Pourquoi Tudományos diákköri konferencia Baján Egyetemünk legfiatalabb, 7. kara, a BME Vízgazdálkodási Főiskolai kara április 21— 22-én Tudományos Diákköri Konferenciát tartott. Az igen hasznos, színvonalas konferenciára meghívást kaptak az építőmérnöki kar vizes diákkörei. A kétnapos konferencián 21 előadás hangzott el. Korunk hallgatói 12 előadást tartottak, többen közös előadásban ismertették vizsgálódásaik eredményeit, végsősoron 19 hallgató munkájával ismerkedett meg a hallgatóság. Igen érdekes beszámolókat hallottunk a Vízépítési Tanszék diákkörének tagjaitól (konzulens: Papp Gábor adjunktus). Különösen Tölgyesi Zsuzsanna előadása volt igen magas szívonalú a Stacionárius folyadékmozgás általános tételeiről. A műszaki hidrológia szekcióban elhangzott előadások közül kettő a matematikai statisztikai módszerek alkalnázását mutatja be egy-egy hidrológiai probléma jellemzésére. E szekcióban hangzott el Szöllősi-Nagy András: Rendszervizsgálatok hidrológiai alkalmazása című előadása, valamint Holló Gyula rendkívül érdekes ismertetése a Vízgyűjtő területek véletlen jellegű gráf sémákkal való modellezéséről. Külön ülés foglalkozott az 1970. évi tiszai árvízzel kapcsolatos dolgozatokkal. Goda Péter ismertette három társával együtt végzett, árvizek hatására bekövetkező töltésállapot változásmérések tapasztalatait. Ferenczy Zoltán és Sándor Gábor a töltésállapot-vizsgálat végrehajtásáról adott tájékoztatást az 1970. évi tiszai árvíz során végzett, munkájuk alapján. Madarassy László és Ragó Károly az árvíz alatt a hullámzást mérték és az ezzel kapcsolatos megfigyeléseiket ismertették. Az előadás fő erénye az utóbbi időben kissé elhanyagolt hullámzás okozta töltésrombolás elleni védelem iránt az érdeklődés felkeltése. (Az előadások konzulense Kontur István tanársegéd.) A Bajai Főiskola Vízminőségi Tudományos Diákköreinek tagjai szennyvíz bioindikátorainak feldolgozásáról, a bajai Livada vízfolyás életközösségének felméréséről és a bajai közkutak vízkémiai összehasonlító vizsgálatáról számoltak be. (Konzulens: Orbán Vera) Az ötödik ülés témája a számítógépek alkalmazása a vízgazdálkodásban volt. Az oktatás korszerűsítése érdekében a vízgazdálkodási tanszéken alkalmazott oktatási célú programok készítéséről és azok felhasználásáról számolt be Salamin Zsuzsa, Sáhy Zoltán, Orbán István, Szabó Gyula és Bozóky Sz. Ádám az Algol 60 nyelven Razdan—3, illetve Odra 1204 gépi reprezentációjában irt gyakorlati programokat mutatott be. (Konzulens dr. Ijjas István adjunktus.) Deli Géza szaktechnikus, a Bajai Főiskola végzett hallgatója egy tervezési feladatot ismertetett, melyet számítógép segítségével oldott meg. Az előadások közben alkalmunk volt három amatőr filmet is megtekintenünk: Salamamin András aki mérnök az 1970. évi tiszai árvízről, valamint a főiskola filmklubjának a Lázbérci tározóról és a magyaregregyi mérőgyakorlatról készült filmjét A konferencia alatt a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszerbemutatót tartott Eszéki Ottó, a főiskola volt hallgatója által tervezett műszerekből. A kétnapos eseménysorozat záróprogramja egy igen hangulatos hajókirándulás volt az egyik Duna-holtágon a Gemenci erdőben. Reméljük, hogy ezt a kitűnően megszervezett konferenciát, melyért a főiskola igazgatóságát Czédli György igazgatót és tanári karát, elsősorban dr. Zsuffa Istvánt, a főiskola TDK-s diákjainak konzulensét illeti köszönet — további hasonló rendezvények követik, melyeken az egyetemünkön vizes témával foglalkozó, de földrajzilag egymástól távol tanuló diákjai, diákcsoportjai megismerik egymás munkáját. Baum László