A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)
1973-05-26 / 19. szám
Ideológia és fizika I. EGY KONFERENCIÁN, ahol minden budapesti egyetem és főiskola képviseltette magát, elhangzottak a következők: „... azt tapasztaljuk, hogy a hallgatók közt mostanában újra többen vallásosak ... Sokan hangoztatják, hogy a pénzen kívül semmi nem érdekli őket... A világnézetileg marxista alapokon álló hallgatók sokszor tehetetlenek, ha vitára kerül sor, nincs alapos meggyőző érvük, nem tudják jól védeni álláspontjukat ...” Ha a fenti közléseket jelzésként fogadom el, akkor a „kommunista szakemberképzés” tartalmában kívánnivalókat hagy maga után. Az ideológiai erkölcsi nevelés első összetevője a család. Az iskola a pozitív nevelést csak erősíti, az ellenkező alapozást megpróbálja korrigálni. A továbbtanulásra jelentkező tanulókra sincs ráírva, hogy milyen ideológiai meggyőzést hoznak magukkal az egyetemre. A jellemzéseknél, a szóbeli beszélgetéseknél, ha nem egyházi iskolából jött a jelölt, ez a téma fel sem merül. Az egyetemi oktatás kell hogy számoljon azzal, hogy bizonyos megszerzett, elsajátított alapokat készen kap. Kérdés az, hogy az alapok elég szilárdak-e? Számolni kell azzal, hogy az egyetemi forma minden kötöttsége mellett is szabadabb életkörülményeket biztosít, mint a középiskola. Szabadabb a véleménynyilvánítás, a felnőttkor kezdetének kitolódása pedig bizonyos lezser szemléletmódra is lehetőséget ad. A nevelés tehát kettős kötelezettséget ró az egyetem minden oktatójára: a szaktárgyak tökéletes átadását és az ideológiai hatás megszilárdítását. Kétségtelen, hogy a társadalomtudományi tanszékek hivatottak elsősorban arra, hogy filozófiailag, tudatilag marxista fiatalokat neveljenek. A szaktárgyaknál, az alaptárgyaknál és az alapozó tárgyaknál sem lehet más a helyzet. Túl könnyűnek tűnne az az álláspont, hogy a Műszaki Egyetemen oktatott tárgyak természetüknél fogva a materializmus talaján állnak. II. 1966-BAN A Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának munkaterve alapján bizottság alakult annak megállapítására, hogyan érvényesülnek a világnézeti politikai követelmények a szakmai reformjegyzetekben. A bizottság tapasztalatait értékelésben tette közzé. Ez az értékelés részletes bírálat alá vette a jegyzeteket. Néhány érdekes bírálati szempont: megvizsgálták, hogy megfelelőek-e a jegyzetek közvetlen világnézeti, politikai állásfoglalásai? Hogyan vezeti be és hogyan értelmezi a jegyzet a tárgy alapvető fogalmait? A kísérletezés, a mérés, a műszeres megfigyelés, a matematikai módszerek szerepét a tudományos megismerésben az anyag és a tudat viszonyának materialista felfogása alapján értelmezik-e? Hogyan mutatják be az adott tudomány fejlődését? Nem érvényesül-e a jegyzetekben egyfelől a konzervativizmus, dogmatizmus, másfelől a tudomány és a termelés előző eredményeinek metafizikus tagadása, illetve a relativizmus! Nem mond-e ellent a jegyzet a dialektikus materializmus filozófiai tartalmának? Bírálja-e a természettudománnyal, illetve technikával kapcsolatos vallásos, idealista misztifikációkat? Az elemzés végeredménye a következő volt: filozófiai szempontból az alaptárgyi jegyzetek (fizika, mechanika, szilárdságtan, villamos gépek) a legjobbak. A társadalmigazdasági szempontok pedig a szaktárgyi jegyzetekben érvényesülnek. A bizottság ugyanakkor azt is megállapította, hogy minden pozitívum ellenére nagyon sok még a hiányosság és pontatlanság a jegyzetekben. A jegyzetek íróival való konzultálás nyomán ezeket a hibákat már korrigálták. Főbb hiányosság az, hogy azokat a kézenfekvő és nem direkt alkalmakat sem merítették ki a jegyzetek teljesen, ahol erkölcsileg és ideológiailag közvetlenül lehetett volna eredményt elérni. III. 1971-BEN ismét vizsgálat alá vették egyetemünk ideológiai-világnézeti helyzetét. Itt határozat született arra vonatkozóan, hogy a szaktanszékek még hatékonyabban, tudatosan éljenek az ideológiai neveléssel. A hiányosságok oka az, hogy az illető tanszékek sem voltak tisztában az elvárásokkal. Nyilvánvalóvá vált, hogy szorosabb közreműködés szükséges a társadalomtudományi tanszékekkel. Segítséget adhatnak például az automatizálás filozófiai problémáinak feltárására, kifejthetik a szükségszerűség és a véletlen szerepét a felfedezéseknél, az atomfizikánál és az atomtechnikánál pedig vissza lehet nyúlni egészen a filozófia alapkérdéséhez. A filozófiát nem külön tudományágként kell kezelni, hanem a szaktudomány metodológiai alapjának kell tekinteni. A szaktárgyak ritkán adják meg tudományáguk helyét a szaktudományok rendszerében, nem mutatják meg mindig kapcsolataikat az alapvető természettudományokkal. A mechanikus axiomatikus felépítésű anyag tárgyalásokat el kell vetni. Nem utolsósorban ki kell alakítani a hivatástudatot és a hivatásszeretetet. A személyes ráhatás mellett még nagyobb hatásfokú lehet a leírt elemzés. IV. A JEGYZETÍRÁS nem tartozik a legnépszerűbb és a legjobban fizetett elfoglaltságok közé. Minden karon működik jegyzetbizottság, szorosan együttműködve a kari világnézeti bizottsággal. A jegyzetbizottság az igények figyelembevételével és a mindenkori jegyzetállomány javulását tekintve, bármikor javaslatot tehet bizonyos tanszékeknek újabb jegyzetek megírására. Amikor a jegyzet kéziratban elkészül, akkor kijelölnek egy vagy két bírálót. A bírálók először szakmai szempontból, majd világnézeti vonatkozásaiban vizsgálják az anyagot. Általában elmondható, hogy ideológiai kifogás nagyon ritkán merül fel a készülő jegyzetek ellen. Inkább arról van szó, hogy bizonyos speciális szakmai tárgyak ismertetésénél szinte lehetetlen erőszak nélkül beépíteni valamiféle közvetett ideológiai nevelést. (Különösen igen fiatal, szinte múlttal nem rendelkező tudományágaknál jelentkezhet ilyen.) Másfelől felmerül a hiányosság: kimaradnak a szinte kínálkozó összehasonlítások a két világrendszer szaktudományában elért eredményeiről, a dialektikus materializmus ismeretelméleti módszerének következetes alkalmazásai is sokszor hiányosak. Az ilyen és ehhez hasonló hibák elkerülése adta azt a gondolatot, hogy a kari világnézeti és nevelési bizottságok állítsanak össze egy útmutatót. Ebben az útmutatóban minden kar saját profiljának megfelelően összefoglalta a szaktárgyakon belüli ideológiai nevelés érvényesítésének szempontjait. Állandóan konzultálnak a társadalomtudományi tanszékek oktatóival, sőt minden karnak van egy állandó konzulense. V. AZ EGYETEMEN a karok ágazatosodnak és specializálódnak. Mondhatnánk azt is, hogy az oktatás forradalmát éljük át. Évenként és karonként legalább 30—40 új jegyzet készül. A korszerű ismeretek mellett fel kell hogy vértezze a jegyzet használóját arra, hogy a mi társadalmunknak lesz a dolgozója, és sem magának, sem a népgazdaságnak nem mindegy, hogy milyen meggyőződéssel. — Seszták — KÜRTHY HANNA RAJZA ENYVVÁRI PÉTER RAJZA „Eredményeinket alkotó módon használjuk fel...! E. H. S. Burhop Lenin-békedíjas professzor Magyarországon Burhop professzort, az Angol Tudományos Akadémia (Royal Society) tagját kiemelkedő tudományos munkásságáért világszerte ismerik. A londoni egyetem (University College) fizikaprofesszora a részecskeütközések fizikájában, különösképpen pedig a belső burok ionizációja és a röntgensugárzás processzusa terén végzett kutatásai miatt tekintélyes nemzetközi hírnévnek örvend. Tudományos munkáján túlmenően rendkívül jelentős társadalmi tevékenységet fejt ki. Burhop professzor a Békevilágtanács elnökségi tagja, a Brit—Magyar Baráti Társaság elnöke, a Brit Békemozgalom alelnöke és egyik alapítója a Tudósok Társadalmi Felelőssége angol bizottságának. 1966- ban kitüntették a Békevilágtanács Joliot Curie-érmével. A Tudományos Munkások Világszövetségének alapítása óta tagja, majd alelnöke és 1970 óta, a Nobel-díjas Powell professzor halála óta a világtanács elnöke. Egyrészt mint a Brit-Magyar Baráti Társaság elnöke, másrészt pedig mint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége munkájának tekintélyes támogatója, hosszú ideje aktív kapcsolatot tart fenn hazánk tudományos és társadalmi életének vezető szerveivel, képviselőivel. Dr. Gerendás Istvánt, egyetemünk professzorát — aki egyben az MTESZ végrehajtó bizottságának tagja — régóta baráti szálak fűzik Burhop professzorhoz. Magyarországi tartózkodása során felkérte Burhop professzort, hogy fogadja a BME lapjának, A Jövő Mérnökének a képviselőit. Burhop professzor örömmel válaszolt a feltett kérdésekre. 1. Mikor kapcsolódott be a békemozgalomba? — A békemozgalommal való kapcsolatom 1933-ban kezdődött, amikor az ausztráliai Melbourne-ből Angliába, a Cavendish-laboratóriumba, a cambridge-i egyetemre mentem, hogy az atomfizika területén, mint kutatási ösztöndíjas, közvetlenül lord Rutherford vezetése alatt dolgoztam. Ebben az időszakban Hitler hatalomra jutása a világbékét rendkívül nagy mértékben fenyegette. A cambridge-i tudósok háborúellenes csoportjának lettem tagja. E csoportban való részvételem alatt kerültem kapcsolatba J. D. Bernal professzorral (a Békevilágtanács haláláig volt elnökével). 1936-ban, Ausztráliába való visszatérésem után részt vettem a háború és a fasizmus elleni mozgalomban, és különösképpen a tudósoknak abban a mozgalmában, amely a tudománynak a társadalmi haladás érdekében történő felhasználásáért küzdött. Ebben az időszakban részt vettem az ausztráliai Tudományos Dolgozók Szövetségének munkájában is — hosszabb ideig mint annak titkára. 2. Később ön részt vett abban a munkában, amely az atombomba létrejöttét eredményezte? — Igen. 1944-ben úgy látszott, hogy a nemzetiszocialisták részére dolgozó német tudósok egy nukleáris fegyver létrehozásán dolgoznak. Ekkor kértek fel, hogy részt vegyek az angol tudósoknak abban a csoportjában, amely az Egyesült Államokban az ún. Manhattan Projectben közreműködött. 3. Mit tett ön, amikor ez a munka befejeződött? — 1945 októberében, a háború befejezése után, amikor a Londoni University College oktatója lettem, sok más kollégámmal együtt rendkívül aggasztónak találtuk a helyzetet. Aktívan bekapcsolódtam abba a kampányba, mely az angol közvéleményt kívánta informálni arról a rendkívül súlyos potenciális veszélyről, amelybe a világ került. Célul tűztük ki, hogy olyan nemzetközi egyezmények létrejöttét sürgetjük, amelyek megtiltják a nukleáris energia háborús célra való felhasználását. 1946-ban egyike voltam azoknak, akik a Brit Atomtudósok Egyesületét megalapították, valamint ebben az időben vettem részt a Tudományos Munkások Világszövetségének megalakításában is. 1954 októberétől kezdve F. Joliot Curie felkérésére — aki ekkor a világszövetség elnöke volt — erőteljesebben kapcsolódtam be a szövetség munkájába, különösképpen az atomfegyverek elleni küzdelem terén. 4. Amíg két különböző világrendszer létezik, addig hogyan lehet a tudomány vívmányait kizárólag a békés fejlődés érdekében felhasználni? — A két alapvetően különböző társadalmi rendszer még sokáig fenn fog maradni. A kapitalizmus bástyái jelenleg még nagyon erősek. Alapvető kérdés, hogy sikerül-e a békés egymás mellett élést kiszélesíteni, a módozatok egész seregét megtalálni. Erre rendkívül nagy szükségünk van, bár hozzá kell tenni, hogy ez hatalmas feladat. Néhány józanul gondolkodó elme is csak nagyon nehezen tudná megoldani a békés egymás mellett élés problémáit. Arra van szükség, hogy a kor igényei szerint gondolkodni tudó emberek ezrei- tízezrei összefogjanak és szervezetten fellépjenek azért, hogy a tudomány eredményeit az emberiség javára használják fel. Angliában már sokat tettünk az életszínvonal emeléséért, azért, hogy a tudomány eredményeit mindenki számára elérhetővé tegyük. Az elmúlt ötven évben nálunk is nagy változások tanúi lehettünk, hisz a haladó politikai erők megerősödtek, s az imént említett célok érdekében — a nemzetközi szervezeteken keresztül — aktív tevékenységet fejtünk ki. 5. Melyik társadalomban van nagyobb lehetőség a tudományostechnikai forradalom eredményeinek az emberiség boldogulása érdekében történő felhasználására? — Azzal kell kezdenem, hogy kb. 40 éve érzem magam szocialistának, s úgy gondolom, hogy a szocializmusban van a legtöbb lehetőség arra, hogy az eredményeket a béke és a haladás szolgálatába állítsuk. Mint említettem, 1933- ban Cambridge-ben kezdtem különösképpen érdeklődni a társadalmi kérdések iránt. Nagyon sok példát láttunk magunk előtt arra vonatkozóan, hogyan szabad és hogyan nem szabad felhasználni az eredményeket. Ez az időszak a nagy gazdasági világválság idejével is egybeesett, s a tudományokat, a technikát kezdték okolni. Azt mondták, hogy azért nőtt meg a termelés, mert a tudósok túl okosak voltak, s minden probléma meg lenne oldva, ha a tudományos laboratóriumokat egy évre bezárnák. A magántulajdonon alapuló vállalatok nem tudtak egymás között koordinálni, zsákutcába jutottak. Ekkor lettem szocialista. Elmondok egy jellemző példát. Abban az időben nagy élményben volt részem Hollandiában. Betakarították a termést, de a hatalmas menynyiségnek nem volt piaca. Eladták Dániának, ahol a sertéstenyésztésben nagyszerűen felhasználták. Nem sokkal később jelentkezett az újabb probléma: a dánok nem tudtak mit kezdeni a szalonnával. Ezért sikeresen eladták a hollandoknak, akik aztán a talajban kiválóan fel tudták használni. A kör bezárult. Megfelelő szabályozás hiányában, a túlzott profitra termelés következtében válságba jutott a kapitalista gazdaság Ekkor Angliában 3 millió munkanélküli volt. 6. 1972. május 1-én Burhop professzori nemzetközi békedíjjal tüntették ki. Mit jelent önnek a békedíj? — Mint ahogy eddig is elmondottam, tudományos pályafutásomat mindvégig összekötöttem a békéért való küzdelemmel. Ebben a hatalmas munkában természetesen a Tudományos Munkások Világszövetségébe tömörült tudósok, köztük a magyar Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének sok vezető tagja is részt vesz. Úgy gondolom, hogy a békedíj egyben azoknak a tudósoknak is elismerése, akik velem együtt a tudományt a béke szolgálatába állították és állítják. (Folytatás a 8. oldalon) We can be considered valuable people only if we will uae all our knowledge for the purposes of peace and progress of mankind. Let me wish you students of the largest University of this country all the best in your work for society and peace. E.H.S. Burhop (Csak akkor leszünk értékes emberek, ha megszerzett tudásunkat a béke és a haladás szolgálatába állítjuk. Meleg szeretettel üdvözlöm ezen gondolatok jegyében az ország legnagyobb egyetemének oktatóit, hallgatóit.)