A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1975-01-18 / 1. szám
Befutott a Vicinális „Vicinális Dugóhúzó 1974” a BME humoros évkönyve, amelyben a (6—1) 15 féle mérnök hallgatók megörökítik egyetemi élményeiket (emlékeiket, kudarcaikat, reményeiket), mégpedig nemcsak a maguk és a már (ki-) végzettek számára emlékül, hanem, és főként a még csak ide szántak, még esetleg megmenthetők iránti nagy szánalomból .. A BME KISZ kiadói gondozásában. Fővédnök: Polinszky Károly, védik még: Csáky, Lévay, Pápai, Pungor és Rózsa profok. Lektorálta: Petrik Olivér és Fehér Márta, a szerkesztőbizottság feje és felelőse: Czakó János ... No , azért nem kell megijedni. Nem akar ez valami szabályos, kiadványismertetés lenni. Csak a tény eggyszeri leszögezése, hogy a nehézségekhez képest igazán kicsinek nevezhető késéssel befutott a Vicinális Dugóhúzó 1974. A nehézségek felemlegetése nem üres mentegetődzés, mert az impresszum keltezésekkel ping-pongozó szójátéka nem vicc. Csak a nyomda nevét hallgattuk el ősi magyar szeméremből. A Vicinális történetében először fordult elő, hogy egy teljesen nyomdakész kéziratot háromszor kelljen „á-tól cett-ig” áttipografizálni. És nem vicc a V. D. 74 találós kérdése sem. Ha nincs a Könnyűipari Műszaki Főiskola Nyomdaipari Tanszékén a külföldiül „brain-storming”nak becézett, régi magyar nevén „közös fejtörés”, ha nincs Gara—Kozma—Bihari segítsége, nincs V. D. 74 És akkor jót kacaghattak volna markukba ,,l”-es mérnökhallgatók, vagyis építész barátaink. És jót rajzolhattak volna, vajúdó hegyeket és elvetélt egérkéket. Eggyből kiadhatták volna a 75-ös Megfagyott Muzsikust. A V. D. 74. jubileumi számnak nevezi magát. Mert éppen 50 éve, hogy 1924-ben, nem jelent meg a V. D. De ülhetett volna 75 éves jubileumot is, mert minden valószínűség szerint az 1899. december 8-i keltezéssel megjelent Vicinális Dugóhúzó volt az elsőszülött. A Vicinális Dugóhúzó „per defínitionem” a műegyetemi ifjúság időszakos humoros könyve. És ez egyben egyik legnagyobb értéke. Hogy nem rendszeres, hanem spontán kiadvány. Ha végigskálázzuk a tudomásunk szerint eddig megjelent dugóhúzók kiadási éveit, ezek önmagukért beszélnek: 1899, 1903, 1907, 1911, 1913, 1921, 1925, 1926, 1927, 1928, 1929, 1930, 1933, 1936, 1939, 1944, 1964, 1968, 1974. A másik felbecsülhetetlen érték, hogy teljességgel amatőr vállalkozás. Minden olimpiai bizottság megirigyelhetné ezt: a szerkesztőknek és munkatársaknak soha, semmiféle előnye (a 2,5 millió éves embertörténetben mindössze 3000 éve szereplő pénz mindig megvetés tárgya volt a dugóhúzókban!) nem származott a vicinális dugóhúzónak megjelentetésébe belefektetett munkaórák százaiból! Még a szerzői hiúság sem hízhat tőle — névtelen aktíva a szerző. És ez a dolog leglényegét tekintve igaz is! Mert a V. D.-t a mindenkori egyetemi ifjúság: a mű(egyetemi)hallgató), a fej, a tag, ... a technikus... írja, az ő humora rögzítődik benne még akkor is, ha kopasz(odó) ex-diákok képviselik a haladó hagyományt és csömöszölik a munkaórákat a nyomdakész kézirat időigényes elkészítésébe. A harmadik nagy érték a szerkesztőségen belüli vitakézség. A „pontos jéző” palánkírókkal szemben a hagyományos lg rendíthetetlen hívei nem adták meg magukat azzal, hogy hangot adtak a V. D. 74-ben ennek a vitatott témának is. A „gleichschaltolás”-ra nincs és nem is kell magyar szó! A megnyilatkozni engedett véleménykülönbségek birkózása adja meg mindig a V. D. borsát-savát. ( Könnyű az építészeknek! Könnyű a Megfagyott Muzsikusnak! Még a nevük is megvilágítható egyetlen mondatban: Ha az építészet megfagyott zene — az építész megfagyott muzsikus. Ezzel szemben a szegény vicinális állandóan magyarázkodásra szorul. Az 1925-ös WD szerint: „Nevének eredetét szájhagyományként számos legenda őrzi. A homályt felderítendő, a legauthentikusabb fórumhoz, a vasúttanszékhez fordultunk. Ott szerzett értesülésünk szerint leghitelesebbnek a következő történet látszik (credo quia absurdum est): A vasúttanszék szokásos külső gyakorlatait épülő vasutak mentén tartva, a kidolgozandó feladatokat már odautazás közben számolni kellett a részvevőknek. Ment is a dolog, míg az alapműveletek elvégzésénél ki nem derült, hogy logarlécet, a professzor urat is beleértve, még csak véletlenül sem hozott senki; bezzeg a csatlakozó vicinális állomáson, miikor a nagy melegben való várakozás közben vidám sörözéshez láttak, a triviálisan dugóhúzónak nevezett gépelem minden zsebből előkerült. *így került össze a Vicinális a Dugóhúzóval és értelmezési tartományának ismeretlen határaival azóta ejti kétségbe a gólyákat.” Az X. világháború előtt a műegyetemi ifjúságnak 3 humoros évkönyve volt. A mérnöki osztályé a Vicinális Dugóhúzó, a gépészmérnökié a Gépészmérnöki Hírharsona és az építészé a Megfagyott Muzsikus. Jellemző építészszerencsével a Megfagyott Muzsikus teljes sorozata megtalálható a Műegyetemi Könyvtárban 1898 (!)—1974-ig. Nem hiába fújnak az építészre a többiek! A Gépészmérnöki Hírharsonát Ferenc Józsefnek, a Műegyetemen tett látogatása kapcsán véres gúnnyal írt „Állászolgája!” (Halászolgája Ferenc József-i kiejtésben) című bohózat miatt betiltották. Ebben a „színdarabban” csalálongkom keleti kiraktak a Technikán, tett díszszemléjéről volt szó, és az író szóról szóra beleszőtte a komédia szövegébe Ferenc József néhány keservesen megtanult és még keservesebben kiejtett magyar mondatát. A betiltás érvényben maradt a Horthy-rendszer idején is, így a lap nélkül maradt gépészek 1921-ben már közösen szerkesztették a Vicinális Dugóhúzót a mérnökökkel. A vegyészek a Retorta Sziporkával jelentkeztek ugyanekkor. Utolsó számuk 1942-ben látott napvilágot. Azóta az építészeket leszámítva a Vicinális Dugóhúzó a teljes műegyetemi ifjúság évkönyve. Természetes, hogy a két évkönyv között „véres” vetélkedés folyik. A 74-es Dugóhúzó is hű maradván a hagyományokhoz, többek között így emlékszik meg a testvér„iromány”-ról: — Add kölcsön a Megfagyott Muzsikusodat! — Sajnos, nem adhatom. — Van, benne valami jó? — Van. — Mi? — 15 deka parizer.” A Vicinális Dugóhúzó legfőbb rovata a tanár-diák anekdotákat tartalmazza- Különféle főcím alatt jelenik meg: „A katedráról”, „A katedra mellől”, „A t. Tanári kar”, „Van még aki odafigyel”,. A 74-es Dugóhúzó Tantusa címmel közli. Nemcsak diákolvasmány élvezni azt, hogy íme nemcsak a diák, a tanár is bukik olykor. A megénekelt „hősök” között ott van „A” WITTMANN, HERMANN MAXI, FÖSCHL, meg POGÁNY tata, PATYI bácsi, VERÉB, SZABÓGUSZTI, ZEMPLÉN, ILOSVAY, MÉHES, WÄLDER apó, KOTSIS, ROMZI, MISÁNGYI, STACHÓ, MUTYI bácsi... és mind-mind a profok és aszik, plasztikusan, élőn, úgy, ahogy a technikusfülek hallották, a technikusszemek látták őket. Nem szerepelni a Vicinálisban a Műegyetemen társadalmi bukásnak számított. A régi szerkesztők között olyan neveket találunk, mint: ANDERLIK (ABODY) ELŐD — lám, lám nem esik messze az alma a fájától! — BÖHM (LÁSZLÓFFY) WOLDEMÁR, MACSKÁSSY ÁRPÁD... No meg JAKOBOVITS (JUHÁSZ) PISTA, aki aZ 1936-os V. D. főszerkesztői tisztéből az AMR (Applied Mechanics Reviews) főszerkesztőjévé avanzsált, Stephen Juhász névvel. A 68-as dugóhúzó ismeretlen költője így tüzel: „Mi a fenének Vicinális? Fügét mutatni, Cimborám! Ennyit sem ér tűz és kés nélkül, tehát: jó Dugóhúzó nélkül, a technika, a tudomány! Jegyezd meg, hogy a vektortér is malaszt, vénasszonynyelvelés, ha nem hevíti tűz, s az érte égő szabad kedv védelmére nem markol kést a kéz!” Nosza. •Az „eggy” számnév és az „egy” határozatlan névelő helyesírási megkülönböztetése hagyomány a VD-ban. Szabó Ákos Zárthelyi tetőgép (A MM-ből — a konkurrenciától) Egy kis figyelemelterelés az írásbeli eredményhirdetése előtt Most aztán kiderül, hogy mit toltunk el. .. Skála Budapest Nagyáruház A Bercsényi Kollégium lakói napról napra figyelemmel kísérhetik az ország legnagyobb áruházának épülését. A Karinthy Frigyes út, a Bercsényi utca és a Fehérvári út által behatárolt, mintegy huszonkétezer négyzetméternyi területen épül a Skála Budapest Nagyáruház. A Skála százötven fogyasztási szövetkezet közös vállalata. Vadat, halat,... Az áruház ötszintes lesz. Építésével egyidőben a Fehérvári úti piacot is rekonstruálják. A félemeleti szupermarketben árusítják majd az élelmiszereket és a napi cikkeket. Legalább tizennyolc pénztár működik itt, s a bevásárlást a nálunk még csak filmekből ismert, kétszázhúsz literes űrtartalmú bevásárlókocsikkal lehet lebonyolítani. Franciakenyértől rozskenyérig mindenféle pékáru kapható, mindez saját sütőüzemükben készül. A központi húselosztóban az egyes szövetkezetek speciális termékeit gyűjtik egybe — többek között vadhúst és tengeri halat is árusítanak. A húskészítmények nagy részét előre csomagolják. A szupermarketben előrendeléseket is felvesznek. A környéken — pl. a villamos és buszmegállókban ládákat helyeznek el, ahová a rendelőlapokat be lehet dobni. A szupermarket reggel héttől este nyolcig, a Skála többi osztálya pedig reggel nyolctól este hétig tart majd nyitva. Az áruházban mozgólépcső és három lift szállítja a közönséget. Az első emeleten árusítjáka ruházati cikkeket, a férfi-, női-, gyermekkonfekciót, cipőt, méterárut, divat- és kötöttárut. Az un. „merőleges áruelosztás” elve szerint helyezik majd el a termékeket. Például a derékszög egyik szárában a „férfi—női—gyermek” felirat olvasható, a másikban pedig a méret, így a vevő könnyűszerrel eligazodik. Lélektani szempontokat is figyelembe véve, az árut színek szeint is csoportosítják. Az áruház hetvennégy féle szolgáltatást nyújt a közönségnek, az un. mindennapos szolgáltatásokból (ilyenek pl. a földszinten elhelyezett önkiszolgáló mosoda, a vegytisztító, a háztartási gépeket, elektroakusztikai cikkeket javító műhelyek stb.), a monogrammozásig és a kulcskészítésig. Szauna az emeleten Az első emeleten lesz egy OTP-fiók, a COOPTURIST utazási irodája (mindenféle menetjegy kapható vonatjegytől repülőjegyig, foglalkoznak valutabeváltással, tolmácsolással). A vásárlók kényelmét szolgálja a gyermekmegőrző, ahol a kicsiket gondozónőkre lehet bízni. A gyermekmegőrzővel szemben lesz a bébiosztály, ahol szívesen adnak tanácsot is a kismamáknak. Ugyancsak ezen az emeleten található a női kozmetika, a testkozmetikai szalon — szauna is! — szabóság, divat- tanácsadó, szemfelszedő, óra- és ékszerjavító, sőt, még okiratmásoló automata is. Igyekeznek az árut és a kapcsolódó szolgáltatást egymás közelében elhelyezni, pl. a játékosztályon játékjavítással is foglalkoznak. A második emeleten vegyes iparcikkeket árusítanak. A „szabadidő osztályon” mezőgazdasági kisgépektől hanglemezig minden kapható. A lakberendezési osztály — nem kíván versenyre kelni a főváros speciálisan e célra berendezett áruházaival — elsősorban a környék, főleg az új lakótelepek igényeinek a kielégítésére törekszik. Az alkalmi áruk osztálya mintegy bizonyság lesz arra, hogy a beérkezett terméket minőségileg felülvizsgálják. A harmadik emeleten épül az étterem (a dolgozók ebédlője is), a tetőteraszt pedig kerthelyiséggé képezik át. Demján Sándor igazgatót és az áruház többi vezetőjét Ambrus Károly, a XI. kerületi pártbizottság titkára mutatta be a decemberben tartott sajtótájékoztatón. Az áruháznak nyolcszáztíz alkalmazottja lesz. A környék gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban már tanulnak ösztöndíjasai. Kb. háromszáz dolgozót maga a vállalat fog kiképezni. A környékről kitelepített üzemek volt dolgozói, s a közelben lakó háziasszonyok közül biztosan sokan vállalnak majd munkát a Skálában. A Skála generáltervezője a SZÖVTERV. A főtervező Kovács István. Az építkezés jó ütemben halad, eddig nincs lemaradás. Az áruház 1976 áprilisában nyílik meg. — E — A köz és a művelődés (folytatás az 1. oldalról) köznek, szerteágaznak, a cél nagyon is egységes. A KISZ régi és mostani egyetemi vezetői a megmondhatói, mennyi kezdeményezésük, hány tervük született (és vált valóra) az egyetemen belül és kívül. Sokan ezekben az akciókban kaptak élményt a saját művelődéshez és mások művelődéséhez egyaránt. A közművelődéssel foglalkozó MSZMP KB határozat megjelenése óta a régi sok elaprózott munka közös keretet kap. Az állami és mozgalmi szervezetek együttműködési szerződéséből az egyetem elsősorban az üzemek, munkásszállások és szakmunkástanuló-intézetek segítését vállalja. Az „Egyetemisták a közművelődésért” akcióban alkalom nyílik az eddigi kezdeményezések továbbfejlesztésére, a Bács- Kiskun megyei munkákhoz hasonló vállalásokra. Most azonban elsősorban a XI. kerület üzemeiben kellene dolgozni a hallgatóinkkal hasonló korú réteg, a munkásfiatalok között. A munkásszállásokon szép számmal akad olyan ember, aki az általános iskolát sem fejezte be. Nekik segíteni egyszerre emberiesség és kultúrpolitika. A gyárakban és a területen működő ifjúsági klubok is nagyon jónéven veszik, ha egyetemistákat láthatnak vendégül. Az egyetem közelében, a kelenföldi új városközpontban épül fel néhány év múlva Budapest egyik legnagyobb művelődési köpontja. A tervek most készülnek. A mai, sokszor rövid időnként változó művelődési igények felmérése a lakóterületen izgalmas közművelődési munkának ígérkezik. A TIT pedig nagy örömmel látna műszaki témájú előadói között egyetemi oktatókat. Régi érdeklődés bizonyítja: az embereket izgatja a BME-n folyó műszaki tudományos kutatómunka. Nem szokás, de azzá lehetne tenni az egyes vállalatok, gyárak középvezetőinek látogatásait a tanszékeken és a Laboratóriumokban. A szakbarbárság nem új vád a mérnökök és a hallgatók ellen. Nagyon négyszemközt legyen mondva: sokszor igaz. Az általános műveltség, a napi dolgokban való felelősségteljes eligazodás — közkeletű szóval élve — nem jellemző. Az önképzésnek először az igényét kell felébreszteni a hallgatók jó részében, hogy utána a nem műszaki jellegű természettudományos kultúra terjesztéséről és megismertetéséről beszélgessünk. Közös közművelődési feladat oktatók és hallgatók részére: a társadalomtudományi tárgyak oktatásán belül megismerni a diploma utáni munkahely várható emberi, vezetési és szociológiai helyzetét, gondjait. A harmadik állomás a kultúra és műveltség terjesztésének népszerűsítése és módszereinek, formáinak bemutatása. A közművelődés szó köz része közöst jelent. Meg általánosat A két fogalom így együtt igaz. Ami közös és ami általános, az legtöbbször jó. Hegedős Magyar nyelven is megjelent a Szputnyik Szputnyik címmel magyar nyelven jelent meg a Szovjetunió legújabb folyóirata, mely mind formájában, mind tartalmában új színfolt a hazai sajtóban. A tudósítások özönében leginkább a más kiadványokból eredő szemelvények kivonat formája könnyíti meg a tájékozódást, mert gyorsan áttekinthető, változatos és ebben a szellemben szerkeztik a Szputnyikot is. A folyóirat 13 ezer sajtótermékből válogat, ezek legigényesebb cikkeit gyűjti össze. A lap tíz évvel ezelőtt jelent meg első ízben és ma már orosz, angol, német, francia, cseh, spanyol és magyar nyelven olvassák. A lap 89 országba jut el és joggal foglal el rangos helyet a nemzetközi sajtóban. A magyar nyelvű kiadás havonként ,180 oldalon ad hírt a Szovjetunió építő munkájáról, az ipar, a mezőgazdaság eredményeiről, de tág teret nyújt a tudomány és technika, politika, művészet, kulturális élet híreivel foglalkozó cikkekben is. Irodalom, divat, sport, humor egyaránt kap helyet a lapban, melyet színes és fekete fotók, karikatúrák bősége élénkít. Az első számból kiemeljük „Az egyén szabadsága a Szovjetunióban" — „A Zodiacus jegyében” — „A Szovjetunió önarcképe” című kiemelkedő jelentőségű cikkeket, valamint J- Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanati című kisregényét, melynek változatából televíziós filmsorozat készült. A magyar nyelvű Szputnyik újságárusoknál 12 forintos áron kapható, de 1975-től kezdve egy évre 120 forintos kedvezményes áron előfizethető, tehát évenként két szám ingyenes. Molnár György