A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-09-10 / 24. szám
Harmadikéra fénylett az aula a tisztaságtól Ja, megvolt a hajókirándulás?” Greschik Gyula 1904-1982 Szokatlan kép fogadja az épület főkapuján belépőt augusztus 27-én, szombaton: Csintalan Ferenc és Csáky Jenő, az épület két gondnoka markolja a felmosófa végét és súrolja az ünnepi csarnok márványköveit. Ballai Sándor, a gondnoki osztály vezetője székeket ralt el az útból, hogy beosztottjai haladhassanak a munkával. Egy hét múlva tanévnyitó, addigra a festés utáni nagytakarítást, meg kell csinálni a hatalmas épületben — de úgy, hogy erre szokás szerint kevés idő maradt, a festés később fejeződött be, mint számították. (Be sem fejeződött egészen.) Ők persze már csak az utolsó simításokat végzik. Festéket, melzet kellett lekaparni több mint kétezer négyzetméteren, a márványon tizedszeri súrolás után is voltak festékfoltok. Ezt a munkát a négy takarítóbrigád idős nőtagjai végezték, segítettek nekik a ■központi és a többi épület takarítói meg az udvari munkások is. Az épület két takarító brigádjának vezetőjét: Demeter Imrénét (Jó barátság brigád) és Csókás Istvánnét (Egyetértés brigád) az öltözőben találom. Ott próbálnak lélegzethez jutni Búzás János területgondnokkal és Vanya Béla takarítóval a reggeli-délelőtti hajrá után. Mert reggel hétre hirdették ugyan ezt a rendkívüli brigádösszejövetelt, de sokan már hat órakor a felmosóvödör mellett álltak. „Na, megvolt a hajókirándulás?” — ugratja őket Búzás János területgondnok. „Jó hajóra ültettek minket!” „— hangzik a hasonlóképpen tréfás válasz. Kitör a nevetés. Én csak később értem meg az okát, amikor elmesélik: a gondnoki osztály dolgozói részére erre a szombatra hajókirándulást terveztek Leányfalura. A jegyek is megvoltak már, amikor kiderült: be kell jönni dolgozni. — Nem zúgolódtak az emberek a programváltozás miatt? — kérdezem a két brigádvezetőt. — Nem rendültünk meg, máskor is hozzánk jönnek, ha baj van. A hajójegyek elvesztek, már nem lehetett visszaváltani. Legtöbben 15—20 éve dolgozunk már az egyetemen, megéltünk egy- s mást. Többszörös aranykoszorús brigád vagyunk, lehet ránk számítani. A mostani festés utáni nagytakarítást társadalmi munkában vállaltuk. De nemcsak a szocialista brigádtagok, hanem a brigádon kívüliek és az „udvarosok” is ... Még a 76 éves Orsovai Pista bácsi is itt volt. — Sőt, Feri bácsi, az R-épület portása — teszi hozzá Zólyom Istvánná, az R-épület takarítóbrigádjának vezetője (Feri bácsi egyébként görög, Lefterisz Kanakisznak hívják, de „magyarosították” ...) — Az Április 4. brigád területe az R- és a J-épület. Hogyan kerültek a K-ba? — Többször előfordul, hogy besegítünk, ha másutt sürgős munka akad. Ez a munka nagyon nehéz volt. Előtte napokig bosszúztunk, hogy átadhassák a tantermeket határidőre. S bár rajtam kívül a brigád minden tagja nyugdíjas (60 éven felüliek), jöttek. Igaz, fájlalták is utána a hátukat, karjukat. Ez a szombati izomláz nem múlik el hétfőre ... Feri bácsi portás létére máskor is részt vesz mindenben, az idén felvettük a brigádba ... A brigádtagok egy része meg régi csepeli munkás, szokva vannak a dologhoz. Csak azt kérik mindig: legkésőbb csütörtökön szóljunk, ha be kell jönni szombaton. Az E-épületi takarító brigád vezetője Körmöczi Vilmosné (Kállai Éva szocialista brigád). Nekünk csak egy aranykoszorúnk van, mert 1977-ben, jóval a többiek után alakultunk. Kevesen is vagyunk — összesen nyolcan — mert a lustákat kizártuk. Létszámszaporítóra nincs szükségünk. — Önök is társadalmi munkában vállalták ezt a szombatot? — Igen. A többiektől brigádfelajánlásként kérték, hát mi is beszálltunk. Tavaly 139 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk (nyolc ember, fejenként 17 379 forintot Havi fizetésük 2500—3000 forint! A szerk.) Kár, hogy nem volt itt az elején. Jókedvűek voltunk, énekeltünk, úgy dolgoztunk, zengett az épület. — Úgy könnyebben megy a munka? — Azt hiszem. Muszáj volt könnyebbséget keresni, mert kézzel kellett a kőről felkaparni a festéket. Hiába van a gép, az nem szedi fel... Amikor végeztünk, leültem, nem éreztem a lábaimat. Az asszonyok is mondták, hogy így még soha nem fáradtak el. Legalább 10—15 hektoliter víz elfogyott! Felváltva hordtuk — persze a férfiak, az udvarosok is segítettek — s aki éppen vízért ment, amíg folyt a vödörbe, addig pihent egy kicsit. Máskülönben nem volt megállás, nem is reggeliztünk, egyfolytában dolgoztunk. Mert ahogy ez az épület kinézett reggel, nem hittük, hogy még a mai nap végzünk ... cs. m. A szerkesztő megjegyzése: Ez megint nem volt olyan egyszerű, ahogy az évnyitó ünnepi hangulatában, a ragyogó tisztaságban gondolhatná valaki. Hallottuk a K. takarítónőit örülni, hogy azt a sok festéket most nem ők fogják fölkaparni ... láttuk a gondnokság gondterhelt vezetőit jönni, menni, tárgyalni, latolgatni, mérgelődni, megpróbálni pénzt szerezni. Aztán láttuk, hogy megint lelkesen és megint áldozatkészen, nekiállnak. KÖSZÖNJÜK nekik, vigyázni fogunk a tisztaságra , és nagyon reméljük, hogy jutalom lesz, ha társadalmi munka volt is. Mély megrendüléssel vettük a hírt, hogy GRESCHIK GYULA nyugalmazott egyetemi tanár — az emelőgépek és szállítóberendezések tanszék volt vezetője — 1982. augusztus 25-én éjjel, életének 79. évében váratlanul elhunyt. Greschik professzor — nekünk Gyula bácsi — egyetemünkön 1928-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. Mérnöki és tanári pályájának főbb állomásait az alábbiak jelzik: a végzés után tervezőmérnökként kezdett dolgozni a Ganz Hajógyár emelő- és szállítóberendezések tervezési osztályán, ahol 1938-tól főmérnök, 1944- től osztályvezető, 1946-tól cégvezető főmérnök és 1951-től a darutervező iroda műszaki vezetője. 1955—1960 között a KGMTI daru- és gépszerkesztési irodájának vezetője. Az egyetemi oktató munkába 1939- ben kapcsolódott be, kezdetben másodállásban és 1960-tól nyugdíjbavonulásáig főállásban. Egyetemi tanárrá 1952- ben nevezték ki. 1960-tól 1969- ig az emelőgépek és szállítóberendezések tanszék vezetője volt. A jogutód építő- és anyagmozgató gépek tanszékről 1971-ben ment nyugdíjba, ahol mint nyugdíjas egyetemi tanár még 1975-ig továbbra is részt vett az oktató munkában. A tanszékkel élete utolsó pillanatáig szoros kapcsolatban maradt. Életművét az általa tervezett és megvalósított kiemelkedő darukontsrukciók, szállítóberendezések, egyetemi jegyzetek és az „Anyagmozgató gépek” c. egyetemi tankönyv alkotják. Személyes közreműködése és irányítása eredményeként jött létre a tanszéki anyagmozgatógépek , laboratórium, amelyet továbbfejlesztve nagyon eredményesen hasznosítunk mind az oktatásban, mind a kutató mukában. Jegyzetei és tankönyve az anyagmozgató gépekkel foglalkozó hazai irodalomban úttörő munkának számítanak, mindenek előtt tudományos igényű rendszerezettségük alapján. Igen gazdag konstrukciós tapasztalatait hosszú éveken át eredményesen közvetítette a gépészmérnöki és közlekedésmérnöki kar hallgatóinak, és a szakmérnöki tanfolyamok látogatóinak. Kitüntetései: Kiváló Munkáért, Munka Érdemrend brénz fokozata, Szocialista Munkáért Érdemérem, Pattantyús Emlékérem arany fokozat. Ez utóbbi kitüntetést a Gépipari Tudományos Egyesülettől, kapta, ahol 2 éven át az anyagmozgatási szakosztály elnöke volt. Emlékét ipari és egyetemi munkatársai-kollégái és a jegyzetein, tankönyvén nevelkedett mérnök generációk kegyelettel megőrzik. az építő és anyagmozgató gépek tanszék Mi köze a diáknak a környezetvédelemhez? Tavaly beszámoltunk az „Egyetemisták és főiskolások a környezetvédelemért” akció 1981-es évi eredményeiről. Mostani számunkban a műegyetemen folyó környezetvédelmi tevékenység bemutatását kezdjük meg. Elsőként egy környezetvédelmi témájú diákköri dolgozatot ismertetünk, amely szerepelt az újvidéki, 1981-es IX. nemzetközi tudományos diákköri konferencián. Policiklusos aromás szénhidrogének. Ez a gyűjtőnevük. Biológiailag nehezen lebontható anyagok. Megtalálhatók a természetes felszíni vizekben is. A szénhidrogén bázisú vegyipar nagyarányú fejlődésével mennyiségük jelentősen megnövekedett. S mert nehezen bomlanak le, bekerülnek az élővizekbe. Ott sem bomlanak le, hanem szennyeznek. A policiklusos aromás szénhidrogének közül sok rákkeltő hatású. Káros hatásukat az emberre is kifejthetik, például a folyókból származó ivóvizekbe kerülve, vagy a halak szervezetében felhalmozódva okoznak mérgezést. S ez éppen elég okarra, hogy odafigyeljünk rájuk. Hogy ezekből a nehezen bomló szerves anyagokból mennyi az, ami még nem jelent közvetlen veszélyt azt még nem mindegyikről tudjuk. Az iparilag fejlett országokban már vannak rá szabványok, hazánkban azonban egyelőre még csak most próbálják kidolgozni ezeket. Kimutatásuk mind az élővizekben, mind pedig a szennyvizekben körülményes, hosszadalmas és bonyolult analízissel lehetséges. Ilyenekre a „szennyvíztermelő” üzemek jelenleg nincsenek felkészülve.★ Egy alkalommal a Tiszai Vegyi Kombinát szennyvíztisztító rendszerének utolsó egységében — ahonnan a tisztított szenyvizet közvetlenül a Tiszába engedik — tömeges ''halpusztulás volt. A jelenség okainak felderítésére a BME kémiai technológia tanszéke kapott megbízást. A kutatások során megállapították, hogy a szennyvíztisztító rendszer által tisztított víz minősége minden előírásnak, követelménynek megfelel. A tisztított szennyvíznek mégis jellegzetes szaga van. A kellemetlen szagot okozó és a víz izét rontó vegyületek egy része biológiailag aktív kalcinogén (rákkeltő) hatású vegyület. Ennek kapcsán terelődött a figyelem a jellegzetesen rákkeltő anyagok, a policiklusos aromás szénhidrogének vizsgálatára. A KK-munkába a tanszéken több hallgatót is bevontak, a témából tdk-dolgozatok, szakdolgozatok, diplomamunkák születtek. Egy hallgatói munkacsoport (tagjai: Gyöngyösi András, Lemmer József, Szöllősi Ilona, Varga A. Tamás és Zala Éva) dolgozatának címe: Aktívszenes vízkezelés. (Témavezetők: Hajós Róbert vegyészmérnök, dr. Kálmán János adjunktus.) Szöllősi Ilonát kérdezem, mi volt a feladatuk, hogyan lett a KK-részvételből diákköri dolgozat? Méghozzá olyan, amely külföldi tokkonferenciára is eljutott. É V. éves vagyok, harmadéves koromban kapcsolódtam bele. Tanulmányoztuk a különböző eljárásokat, a granulált aktívszenes és porszenes technológiákat. Elvégeztük a már említett hosszadalmas és bonyolult analíziseket. Helyszíni kísérleteket is végeztünk a Tiszai Vegyi Kombinát laboratóriumában, akkor három hétre Leninvárosba költöztünk. Majd itthon a magunkkal hozott mintákkal dolgoztunk tovább. A klasszikus szennyvíztisztító módszerek kiválóak a biológiailag lebontható szerves anyagok eltávolítására: a baktériumok „megeszik” azokat. Azonban a mikroszenynyező policiklusos aromás szénhidrogénekkel szemben majdnem teljesen hatástalanok. A mikroszennyezők kivonására világszerte leggyakrabban aktívszenes eljárást alkalmaznak. Az aktív szén adszorbeálja — magához köti, kivonja — ezeket az anyagokat, és így eltávolíthatók. • Kísérleteket végeztünk különféle granulált aktív szenekkel, melyek során kiderült hogy — elsősorban azért, mert Magyarországon a jó minőségű aktív szén nagyon drága, másodsorban, mert kiegészítő berendezéseket kellett volna építeni — az utótisztítás túlságosan költséges lenne. Porszenes technológiával is próbálkoztunk — ennek előnye, hogy a porszenet bizonyos, már meglévő berendezésekbe is be lehet adagolni, s így az adszorptív tisztítás egyidejűleg végbemegy — végső soron azonban ez is költséges eljárás. Mivel azonban mégis olcsóbb, mint a granulált szenes technológia, amennyiben a TVK rákényszerül arra, hogy a szennyvizet ezektől a nehezen bomló anyagoktól is megtisztítsa, bizonyára ezt a porszenes eljárást választják majd. Megjegyzem még — mert olyan gyakran kongatjuk meg a vészharangot, s kiáltjuk ki bűnbaknak a kéznél levő ipari üzemeket —a TVK által kibocsátott szennyvíz sok szempontból tisztább, mint a Tisza vize. Csernovics Mária Kémiai konferencia, elhanyagolt kollégiumi szobák... PILLANATFELVÉTEL: A tabló két oldalára kartonból készült atommodelleket ragasztgatnak. Semmi különös, hétköznapi jelenet egy tudományos kongresszuson, a küldöttek kutatásaik eredményét ismertetik. A tabló egyik felén egy arab ország küldötte szöszmétől, a másik felén egy izraeli tudós bíbelődik. 1982. augusztus 26. Budapest: Műszaki Egyetem E. épület. A HÍR: Augusztus 23-tól 27-ig tartották a XXII. koordinációs kémiai konferenciát, Budapesten a Műszaki Egyetemen. Harmincöt ország közel nyolcszáz kutatója 170 előadás keretében a koordinációs kémia legújabb tapasztalatait cserélte ki, vitatta meg. A szekciók foglalkoztak az élettani hatású Vegyületek törvényszerűségeinek vizsgálatával, a fémkomplexek szerkezetvizsgálatát szolgáló kísérleti módszerekkel, kémiai reakciójuk sebességének és mechanizmusának vizsgálatával. (A fémkomplexek egyébként az élővilágban fontos szerepet játszó vegyületek, például a hemoglobin, a klorofill és a 12 vitamin is fémkomplex, így a koordinációs kémia e szakterülete az orvostudomány számára is nélkülözhetetlen és fontos szerepet játszik a rákellenes kutatásokban is.) A BESZÉLGETÉS: Beck Mihály akadémikus, a debreceni tudományegyetem profeszszora, a kongresszus elnöke válaszol a kérdésekre: — A kémiai kongresszust kétévenként hívják össze, a legutóbbi Franciaországban, az 1984. évi az Egyesült Államokban lesz. Miért esett az idén Budapestre a választás? — Három, jelentős, nálunk rendezett koordinációs kémiai szimpozion után, minden bizonnyal a magyar kémia eredményeit tisztelték meg ezzel. — Mennyire tudományos reprezentáció egy ilyen kongresszus és mennyiben járulhat hozzá valóban a kutatásokhoz, a fejlődéshez? — A kongresszusunk nem „pofavizit”. Az előadásokon, a plenáris üléseken és nem utolsósorban a felállított 600 tablón, az elmúlt két év tudományos eredményeinek cseréje zajlik. — Kiugró, szenzációs eredmények? — Újságba illő szenzációs eredmények nem születtek, de nagyon sok, alapvetően fontos megállapítást hallhattunk, melyek meghatározóak lesznek a következő évek kutatási célkitűzéseire, eredményeire, és amelyek közül nem egy fontos gyakorlati alkalmazásra is kerül. — A rendezésről, a szervezésről milyen emlékeket vihetnek haza a résztvevők? — Legtöbben az elszállásolásra, az elhanyagolt kollégiumi szobákra panaszkodtak. Az egyik szervező, az Express részéről egy kellemetlenül mulatságos tévedés is becsúszott. Hétfőre iktatták a programba — három dollárért — a Nemzeti Galéria meglátogatását, mikor is tudvalevőleg egész Európában minden múzeum zárva van ... — A didergő nemzetközi légkör éreztette-e hatását ezen a világkongresszuson? — Szerencsére a legkisebb mértékben sem. m. m. Megkérdeztük Nótár Sándornét... A JM előző számában ismertettük a minisztériumi levélváltást azáthallgatásiügyben. Itt néhány további részlet is kiderül. A minisztériumi választ a dékánok megkapták, azzal a javaslattal, hogy 2 kar, amely a diák számára engedélyezi az áthallgatást, az érintett intézmény dékáni hivatalának is küldjön egy példányt az engedélyezési iratból Egyúttal kérje meg az illetékes dékáni hivatalt arra, hogy a tanulmányi kötelezettség teljesítésének tényéről — a tanszéki vizsgajelentés alapján — küldjenek hivatalos értesítést. — Mi nem ismerjük más főiskolák, egyetemek oktatóinak aláírását. Hogy az indexben szereplő tantárgy és osztályzat a valóságnak megfelel, csak akkor állapítható meg, ha a két bizonylat megegyezik. Természetesen az egésznek csupán erkölcsi jelentősége van az ..áthallgató** szempontjából. Hiszen nincsen semmiféle következménye annak, ha a felvett tárgyból tanulmányi kötelezettségét nem teljesíti, nem vizsgázik. S ha kap osztályzatot, az itteni átlagába az nem számít be . A minisztériumi válasz értelmében azonban az áthallgatás mindenképpen lehetséges, s a választott tárgy felvehető az indexbe, ha jól értelmezzük . .. — Igen és ez eddig is így volt, legfeljebb kevesen tudtak róla. Az egyetlen feltétel az, hogy az az intézmény, amelyikben az illető rendes beiratkozott hallgató, dékáni engedélyt adjon ki az áthallgatásra. Ez az egyetemen belüli, karok közötti áthallgatásra is vonatkozik.